53 ​Letters for My Lover (53 Letters for My Lover 1.) 91% 13 csillagozás

Kedves Leylah Attar, imádlak, el nem tudom mondani mennyire.
Istenem, ez a könyv valami fájdalmasan gyönyörű volt, vagy gyönyörűen fájdalmas? Nem tudom, de engem beszippantott, még most sem enged. El sem hiszem, hogy az írónő debütáló könyve ez, mert ilyen nincs. És tudjátok, hogy miért imádom ennyire, mert képes kilépni a klisék árnyékából. Képes minden egyes történettel bebizonyítani, hogy lehet NA, Darkot írni úgy, ahogy senki más. Ez egy leírhatatlanul gyönyörű és különleges történet volt. Ebbe a történetbe olyan határokat feszeget, amely vagy felemel, vagy nyomorba dönt. Sajnos képtelen vagyok leírni mind azt az érzést, amit kiváltott belőlem a történet. Sírtam, a szívem repdeset a boldogságtól, döntésképtelenné tett, és megannyi érzéssel voltam telve olvasás közben. Mindegyik szereplőt leírhatatlanul imádtam. Fájt értük a szívem és velük együtt őrültem. Ajánlom…

Leylah Attar szavai különös bűverővel bírnak, mert bár kezdetben az utolsó porcikám is tiltakozott a könyv témája ellen, az írónő varázslatos szavai valahogy mégis megdelejeztek, és az utolsó oldalig a történet rabjává tettek.

A könyv főszereplője Shayda, akit a családja egy jobb jövő reményében küld Iránból Kanadába még fiatal korában, hogy ott férjet találjon, és új életet kezdjen. Egy családi vacsorán ismertetik össze Hafez Hijazi-val, aki csupán két hét után meg is kéri a lány kezét, majd ezt követően igen hamar meg is kezdik házas életüket Hafez családjának egyszobás lakásában. Shayda házasságának alapja azonban nem szerelem, hanem kötelezettség. Hafez jó ember, de bizonyos okok miatt nem képes szeretni Shayda-t, aki így örök boldogtalanságra van ítélve, még annak ellenére is, hogy két gyönyörű gyermekkel is megajándékozza a férfit. Azonban Shayda napjai, amelyek már rég a szürkeség homályába vesztek, új fényt kapnak, amikor az életébe beviharzik Troy Heathgate, és hirtelen arra kényszeríti a lányt, hogy kinyissa a szívét, a lelkét és vágyainak kapuját…

Minden egyes szereplőért majd megszakadt a szívem. Sajnáltam Shayda-t, hogy a szíve mást diktált, mint az esze, és hogy évtizedeket veszített el az életéből amiatt, hogy mindig inkább a kötelezettséget és az ezzel járó boldogtalanságot választotta. Sajnáltam Hafez-t, aki rajta kívül álló okok miatt nem volt képes igazi férjként szeretni Shayda-t, és akit a múlt csúfsága kényszerített bénult rabságba. És persze sajnáltam Troy-t, hogy az egyetlen nő, akit örökké szeretett, nem lehetett csupán az övé.
A könyv gyakorlatilag a megcsalás témáját érinti, ugyanakkor mindennek ellenére Leylah valahogy mégis képes volt arra, hogy igazságot szolgáltattasson Shayda és Troy mindent elsöprő szerelmének, nagyon mélyről feltörő gyönyörű érzelmek és gondolatok sorával.

Nagyon tetszett a könyvben a pillangó metafora, amely keresztülszőtte az egész történetet. A pillangó, amely az őt körülvevő korlátokat áttörve, kitárja gyönyörű szárnyait, és életének új szakaszában színekkel tölti meg a világot, amelynek felfedezésére indul, ahogy maga Shayda is.
De még ennél is csodálatosabb volt a Monarch, Királylepke motívuma, az örök vándoré, amely több ezer kilométerre utazik Kanadából Mexikóba és vissza. Senki sem tudja, hogy hogyan és miért teszik meg ezt az utat, hiszen egyetlen lepke sem éli túl a vándorlást, három-négy generáció kell hozzá, hogy elérjék a végcélt, mégis fáradhatatlanul repülnek. Úgy érzem, hogy az írónő talán azért szőtte bele a történetbe ezt a különleges lepkét, mert Shayda élete is gyakorlatilag egy ilyen utazás volt. A történet sok évet ölel fel (amelyben váltakozik a múlt és a jelen), és sokszor a Shayda és Troy közös fejezeti között hosszú évek telnek el. Azonban mikor újra felveszik regényes történetük fonalát, valahogy mindig úgy éreztem, hogy új emberekként találkoztak. Ugyanaz az út, de új vándorokkal egy hosszú-hosszú kalandokban gazdag utazáson.

53 fejezet, 53 „levél”, rengeteg érzelem és gyönyörű gondolat. Ez Leylah Attar debütáló regénye. Annyi biztos, hogy az írónő már ezzel a könyvével is valami igazán maradandót tett le az asztalra, egy olyan történetet, amit soha nem fogok elfelejteni, és amit a legőszintébben ajánlok. ♡

http://veronikasreaderfeeder.com/leylah-attar-53-letter…
♥Teaser: https://moly.hu/karcok/888293♥

„So what's it like? To have it all?
Like flying. Soaring. Until you come across the one thing you'd give it all up for, and can never have.”

Leylah Attar már az első tőle olvasott könyvével bekerült a kedvenc íróim közé a Papírhattyúval. Azóta eldöntöttem, hogy bármilyen könyvvel fog jelentkezni, rajongva fogom várni. Főleg miután eddig minden tőle olvasott könyv már néhány oldal után ott kötött ki a kedvenceim között. Természetesen ez is.
Ez volt az első könyve és ahhoz képest iszonyat „erős történet” volt. Leylah fantasztikus írói tehetsége már ebben a könyvben megmutatkozott.
Ahogy azt a fülszöveg ígéri, nos, eléggé kényes a téma. A hűtlenség az egyik olyan mindennapi, de kényes téma, amiről mindenkinek megvan a maga véleménye. Általában fekete – fehér formában. Itt fontos szerepet játszik az írónő írói tehetsége, mert olvasóként nem kellett ítélkeznem, nem éreztem etikátlannak a főhősnő tettét. Itt semmi nem volt fehér vagy fekete. Ahogy egyre haladt a történet, jobban meg lehetett érteni a szereplők tetteit. Mindenre magyarázatot keresel, miközben lehetetlenség reménykedni a jóban. Három évtized nagyon hosszú idő…

Noha nem egy könnyed történet, mégis nehéz pontosan körülírni azt az okot, amiért, annyira imádtam az 53 letters for My Lover-t. Mindent szerettem ebben a könyvben. A lenyűgöző borítótól kezdve, az utolsó oldalakig átéltem, éreztem a könyv az erős érzelmi hatását. Azt, hogy sokszor észre sem vettem, hogy folynak a könnyeim. A karaktereket, akikkel közösen reménykedtem. A pillangó metaforákat és a nagyon szép írói stílust.
Ez nem egy szokványos vagy egyszerű szerelmi történet. Itt minden karakter nehéz helyzetben van és mégis mindenki valamilyen morális értéket képviselt.
A legfőbb kérdés mégis az, hogy képesek ezek a tejesen önzetlen emberek ilyen önző döntéseket hozni és az ezekből származó bűntudatot hogyan lehetséges egyáltalán kezelni. Ááááh, de imádtam.
Mindenkinek ajánlott, aki erős és intenzív érzelmi olvasást keres. Egyszerűen felejthetetlen olvasmány.

Ó, egek! Ez a könyv is bekerül a ’felejthetetlen’ kategóriába, csakúgy, mint az írónő Papírhattyú és A Serengeti köde című regényei.
Nagyon bátornak, de legfőképp tehetséges írónak kell lenni ehhez a kényes témához. spoiler Leylah Attar mindkettőről tanúbizonyságot tett. Ez egy különleges történet, picit nehezen rázódtam bele, de egy idő után (és az évek haladtával) teljesen a hatása alá kerültem. Fájt a szívem a szereplőkért, dühöngtem, féltem, sírtam és aggódtam.

Huhhh ez a konyv… nem egyszeru osszeszedni a gondolataimat.
Leylah Attar nevevel a The Paper Swan kapcsan talalkoztam eloszor, es mar akkor szepen megmutatkozott, hogy ez a no kepes melysegekrol es valos erzelmekrol irni.
Shayda tortenete minden csak eppen nem egy tipikus szerelmi sztori. Mereszen olyan temat dolgoz fel, amit mindenkinek magaban kell rendeznie, hogy mennyire kepes elfogadni es befogadni. Irani szarmazasa reven kenyszerhazassagba kenyszeritik, ahol bar szuletnek gyermekei, es „normalis” ferjet ad melle a sors, de nem boldog. Egeszen addig eli szintelen hetkoznapjait, mig az elet az utjaba nem sodorja Troy-t, a fiut akivel egy kozos tobb even ativelo utazas veszi kezdetet. Az elet ujra es ujra egymas utjaba sodorja oket, mikozben valami uj, valami tiszta, es igazan szep kezd el kozottuk kibontakozni. A sorokbol siman leveheto Shayda buntudata es tehetetlensege, hogy bar menne, de a kulturalis formalitasok miatt a keze meg van kotve. Nem tudom, hogy a konyv vegere teljesen megbocsajtottam e neki spoiler, de annyi tuti, hogy fellelegeztem.
Egyszeruen megerintett ez a konyv, minden szenvedesevel, erzelmevel es apro kis csodajaval.

A cím alapján teljesen másra számítottam – hosszú szerelmeslevelekre, amikből kibontakozik egy hatalmas, mindent elsöprő, hegyeket mozgató szerelem.
Aztán nem ezt kaptam és hozzá kellett szoktatnom magam ahhoz, amit olvasok.

Azt hiszem, túlságosan hozzászoktam például a felvágott nyelvű hősnökhöz, és Shayda nem az. A Troy-féle csibészség máris jobban tetszett. Furcsa volt ez a két nagyon különböző pólus, hozzá a számomra idegen kultúrájú családok és a férj.

Végig egy kis Fodor Ákos-vers járt az eszemben:
Szerelem
ahogy a szél meglebbenti a fügönyt:
nem a függöny, nem a szél.
A lebbenés.

Az írónő képes volt ezt többszáz oldalon át megragadni, ami gyönyörű és óriási dolog. Innentől már az én hibám, hogy nekem kellett volna a függöny meg a szél is.

Ez a könyv fantasztikus volt! Kedvenc lett az biztos! Nagyon tetszik ahogy az írónő ír, szeretem a stílusát. Ez a könyv pedig nagyon szépen megírt szerelmi történet. Nagyon tetszettek az írónő hasonlatai és az, ahogyan leírta a szereplők érzelmeit.
Főhősnőnk Shayda, aki elég nehéz életet él. Férje Hafez, aki jó ember, de vannak problémái. Bár szeretik egymást, valami mindig is hiányzott a házasságukból, a szenvedély, a vonzódás. Mikor Shayda találkozott Troy-al, valamit elkezdett érezni… Életében először szerelmes lett és először érzett vágyat, vonzódást. És bár Hafez jó ember volt és két gyönyörű gyerekük is volt, én mégis szurkoltam, reméletem hogy Shayda és Troy összejönnek. Rossz ember vagyok? Mert ez a történet megcsalásról szól. De miután elolvastam a könyvet rájöttem, hogy nem minden fekete-fehér. Elég nehéz helyzetben voltak a főhősök.
A történetnek van mondandója, nem csak megcsalásról szól. Ami nagyon tetszett a sztoriban, az az, hogy Shayda és Troy kapcsolata lassan bontakozott ki. Troy nagyon nagyon türelmes volt. Számára nem csak arról szólt ez az egész kapcsolat, hogy el akar csábítani egy szexi feleséget. Ő tényleg szerelmes lett. Én pedig teljesen belezúgtam.
Troy egy szeretnivaló, türelmes, tiszteletteljes, szexi üzletember.
Már nagyon régóta várólistás volt ez a könyv, és nem értem eddig miért nem olvastam. Fantasztikus volt! Ez a történet bizti velem marad hosszú ideig. Imádom Leylah Attar stílusát.
Ez egy nagyon szép szerelmi történet, és remélem, hogy Magyarországon is meg fog jelenni, mert ismerek egy pár embert, aki szívesen olvasná!

http://vivien-olvasokuckoja.blogspot.hu/2017/09/53-lett…