A ​város a történelemben 3 csillagozás

Lewis Mumford könyve annak idején hézagpótló volt: közérthető és átfogó városszociológia nemigen jelent meg rajta kívül magyarul. Amennyire tudom, azóta sem (talán Benevolo; azt nem ismerem, de a címe szerint Európára szorítkozik).

Mumford elég bőbeszédű, de sok helyen rátapint a lényegre.

Az állatvilágból vett példák (hangyaboly, termeszvár) – az egyik kedvenc vesszőparipája – a bevezetőben nekem nagyon nem jött be, logikátlan teória. Semmi etológiai hasonlóság nincs az államalkotó rovarok meg az emberi települések között, ezt elfelejthetjük.

Viszonylag nagy terjedelmet szentel a kezdeteknek: az ókori Közel-Kelet templomvárosainak, a szakrális-raktározási-uralmi funkciók elemzésének. Itt szerintem még sok a fehér folt, amit a szerző – néha önkényesen – a saját fantáziájával színezett ki.

A könyv számomra legélvezetesebb része az antik világ –középkor-reneszánsz korszakok bemutatása. A görög polisz társadalmi-politikai funkciói, Róma világbirodalmi központ szerepe, a középkori városi élet védekező-átmentő-felszabadító jellege, majd a reneszánsz egyetemi-kulturális és gazdasági centrum feladatai szépen egymás után felsorakoznak, egybefüggő képet adva ezidőtájt az európai városfejlődésről.

A ’ellenreformáció-barokk-udvari élet a Napkirály korában’ szakasz halványabbnak tűnt, háttérbe szorult a városi szerepkör és társadalomelemzés az egyszerű történelemkönyvvel szemben.

Az ipari forradalomtól kezdődő átalakulást újra erőteljesebb fejezetek tárgyalják. A gyarmati kereskedelem a nagy kikötővárosokat, az ipari forradalom az iparvárosokat és a prolinegyedeket, a fejlődő közlekedés az elővárosokat, a demográfiai robbanás és a migráció a megalopoliszokat hozta létre. Mumford a végén a technika által feltrancsírozott emberi kapcsolatrendszerre, a földrajzilag egybefüggő de társadalmilag és szervezetileg széthulló városok veszélyére figyelmeztet (New York és Los Angeles példáján).

A könyv néha szószátyár, a szerző helyenként önkényesen ötletel, de van egy vezérfonal, ami köré felépíti a könyvét, és a tárgyalásmód legtöbbször logikus és érdekes.

A fejezetek önmagukban is megállnak, tehát ha valakinek egy adott korszakról kell gyorssegély, elég az odavágó részt elolvasni.

Nem adnék rá csillagos ötöst, de egy jó erős négyest feltétlenül…

Benevolo munkája mellett Mumford könyvét is felhasználtam egy középkori várostörténettel foglalkozó dolgozatomhoz.
A Benevolo-könyvhöz képest kicsit más szemszögből mutatja be a városfejlődés szakaszait a különböző korokban. Számomra könnyebben befogadható stílusban ír, kitér bizonyos lélektani dolgokra is, melyekre például Benevolo nem.
Ami kicsit zavaró ebben a könyvben, az az, hogy sokszor ismétli önmagát, sokszor nem csatol az információhoz konkrét adatokat (évszám – vagy legalább évszázad, terület, stb.).