A ​gép mítosza 4 csillagozás

Lewis Mumford: A gép mítosza Lewis Mumford: A gép mítosza

Ez ​a kötet korunk egyik ritka egyetemes elméjének munkásságából ad ízelítőt.

Lewis Mumford író, filozófus, történész és tanár – de e sok címke együtt sem mond róla eleget. Talán úgy jellemezhetnénk: az ember, a természet, a város és a gép együttélésének gondolkodója. De vérbeli író is, aki e mindannyiunkat érintő témáról szenvedélyesen és világosan ír. Válogatásunkban leghíresebb munkáiból olvashatók részletek: a város történetével, a gépek fejlődésével, az emberi nem természetének alakulásával foglalkoznak ezek a tanulmányok. Mumford gondolkodását az organikus szemlélet hatja át, a művészet, a vallás, a gazdaság, a szerszámok és a természet egymáshoz való viszonyának gazdag szövetében elemzi korunk katasztrofális fejleményeit, a környezet rombolását, a gép fetisizálódását, a mechanikus szemlélet gyilkos eluralkodását. A nagy tudós könyveiből történeti sorrendben közölt fejezetekből kultúránk történetének vázlata bontakozik ki.

Válogatta, szerkesztette és az… (tovább)

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Mérleg, Európa Modern Könyvtár

>!
Európa, Budapest, 2000
340 oldal · puhatáblás · ISBN: 9630766884 · Fordította: Csillag Veronika, Lukin Gábor
>!
Európa, Budapest, 1986
332 oldal · ISBN: 9630739461 · Fordította: Csillag Veronika, Lukin Gábor

Enciklopédia 2


Kedvencelte 1

Várólistára tette 8

Kívánságlistára tette 6


Népszerű idézetek

>!
mcgregor

Az óriásgép – noha először abban a korszakban jött létre, amikor a munkaeszközöket és a fegyvereket rézből kezdték készíteni – önálló felfedezés volt: a rítusok ősi rendszerében az ember mechanizációja jóval megelőzte munkaeszközeinek mechanizációját. De alighogy létrejött, sebesen el is terjedt az új gép, éspedig nemcsak azért, mert másolását megkövetelte az önvédelem, hanem mert az istenként, illetve isten felkentjeként cselekvő királyok erőszakkal terjesztették el. Ahol az óriásgépet sikerült összeállítani, az energiatermelés és az így elvégzett munka addig elképzelhetetlen mértékben megnövekedett. A hatalmas mechanikus erők összevonásának e lehetőségével oly dinamizmus szabadult fel, amely már vívmányainak puszta lendületével is felülkerekedett a kis hatókörű falusi kultúra lomha munkarendjén és kicsinyes korlátain.

8. oldal

>!
mcgregor

Tény és való, hogy az óriásgép szabványos modellje a hadseregen keresztül öröklődött át egyik kultúráról a másikra.

12. oldal

>!
sepi I

A korai ember tisztelete a halottak iránt – ami egyébként jól kifejezi, hogy mennyire bűvöletben tartották saját fantáziái és álmai – talán még a praktikus szükségleteknél is nagyobb szerepet játszottak az állandó találkozóhely és végezetül egy állandó település megalapításában. A paleolitikum embere küzdelmes vándorlása során először halottainak biztosított állandó lakhelyet: egy barlangot, egy kőhalommal megjelölt földhányást, egy közös sírdombot. Az élők időnként vissza-visszatértek a kijelölt helyekhez, hogy kapcsolatba lépjenek az ősök szellemével és hogy kiengeszteljék őket. Bár a gyűjtögetés és a vadászat nem ösztönöz állandó terület elfoglalására, a halottak mindenesetre megkövetelték ezt az előjogot. A zsidók már régtől fogva örökségüknek tekintették azt a földet, ahol atyáik nyugszanak; és úgy tűnik, e hitelesen bizonyított követelés egészen ősi természetű. A halottak városa időben megelőzi az élőkét. Bizonyos értelemben a halottak városa minden élő város magja és előfutára.

Menedék, falu és erődítmény, 10. oldal (Európa, 1986)

>!
Molnár_Gyula

A. N. Whitehead, a filozófus, minden történésznél jobban látta a nyugati kézművesség e virágkorának fontosságát; szavait érdemes fölidéznünk: „Ami a személyes szabadságot illeti, az arányosabban oszlott el az 1633-as Londonban… mint ma a világ bármely ipari városában. Képtelenség megérteni őseink társadalmának történetét, ha megfeledkezünk arról az áradó szabadságról, amely akkor az angol, a flandriai, a Rajna-völgyi vagy az északolasz városokban uralkodott. A modern ipari rendszerben a szabadságnak ez a típusa veszendőbe ment. E veszteséggel az emberi életből a legbecsesebb értékek enyésztek el. A különféle egyéni alkatok többé már nem találnak kielégülést komoly tevékenységükben. Marad az alkalmazotti viszony vasfegyelme és szabad időben a triviális szórakozás.”

A találmányok és a mesterségek, 102. oldal (Európa, 2000)

Kapcsolódó szócikkek: ipari forradalom
>!
mcgregor

Nem csoda, hogy ily gyalázatos körülmények között az a képzet terjedt el, hogy a munka természetszerűleg átok, sőt, hogy az élet legkívánatosabb formája az volna, ha bűvös gépezetek vagy robotok, az ember részvétele nélkül saját maguktól végeznének el minden szükséges műveletet. Egyszóval innen az automata eszméje, amely a parancsnak engedelmeskedik, és elvégez minden munkát.
Ez az álom a civilizáció egész történelmén végigkísért, száz meg száz tündérmese és népi mítosz varázslatos változatában, amikor még meg sem fogalmazódott a modern jelszó: „Szüntessen meg minden munkát az automatizáció.” Ehhez az álomhoz nemegyszer az a másik kapcsolódott, amely az emberiséget még egy átoktól szerette volna megszabadítani, a szegénységtől, amelynek jármát az óriásgép rakta a leigázott népek vállára. A bőségszaru, az áldott föld álma, ahol egyetlen kézmozdulat ételek és javak kimeríthetetlen képzetét teremti elő: más szóval korunk folytonosan bővülő újratermelésének infantilis mennyországa – és végterméke – a fogyasztói társadalom.
Azok számára, akik az autoritárius technika uralma alá kerültek, a munka átka igazi szenvedés volt. De eltörölni minden munkát, a szellem képzelet nélkül vinni át a kéz ügyességét egy gépezetre – e gondolat csak a rabszolga álma lehetett, és csak a rabszolga kétségbeesés szülte reményeinek fantáziátlanságát leplezi le; mert nem veszi figyelembe, hogy az a munka, amely nemcsak az izmokra korlátozódik, hanem a lélek valamennyi funkcióját megmozgatja, korántsem átok, hanem áldás. Mert aki rátalál élethivatására és megízlelheti annak gyümölcseit, soha nem dédelgetne ilyen öngyilkos ábrándokat.

76-77. oldal, bőségszaru

>!
Molnár_Gyula

A negyedik századtól fogva a nagy királyok sírkövei és emlékművei hemzsegtek a hatalom őrült fitogtatásának szólamaitól és az üres fenyegetésektől azokkal szemben, akik megpróbálnák a sírokat kifosztani vagy a feliratokat megszentségteleníteni – ami azonban meglehetősen gyakran előfordult. Mint Marduk a teremtéseposz akkád változatában, az új bronzkori királyok mind „legyőzhetetlenül és rémületet keltve” szálltak fel harci szekereikre, „a pusztításban jártasan, a rombolásban ügyesen… tetőtől talpig félelmetes fegyverben.” Ezek az émelyítő frázisok a legkevésbé sem ismeretlenek előttünk: ezt majmolják a Pentagon nukleáris sajtóközleményei.

A "civilizáció" terhe, 42. oldal (Európa, 2000)

>!
mcgregor

A technikai fejlődés sokáig az óriásgép birodalmán kívül zajlott le; és nagyrészt ugyanannak az empirikus ismereteken, széles körű tapasztalatokon nyugvó, kisebb arányú vállalkozásnak volt folytatása, amely a növények és állatok domesztikációját vitte végbe, és az emberi közösségek energiaforrásainak óriási növekedését érte el. Mindez korántsem oly látványos, mint az óriásgép nagyarányú építő és pusztító eredményei; és mint maga a földművelés, többnyire ez is sok-sok kisember munkájának eredménye, akik gyűjtögették tapasztalataikat, őrködtek a hagyományok felett, és inkább termékeik minőségével és emberi értékével, mintsem a hatalom vagy az anyagi javak puszta mennyiségének fitogtatásával törődtek. A kézműves tradíció, a társadalmi szervezet korábbi vívmányaihoz, a nyelvhez és a földműveléshez hasonlóan, sohasem került központosított szervezetet uraló önös érdekű kisebbség kezébe.

65. oldal

>!
mcgregor

De a föld alatti bányászat kezdettől fogva lehangoló, veszélyes, kimerítő foglalkozás volt, különösképpen azokkal a kezdetleges eszközökkel és felszerelésekkel, amelyekkel egészen a tizenhatodik századig, sőt számos helyen egész századunkig dolgoztak. A fizikai megerőltetések, betegségek, testi sérülések következtében a bánya csatatérhez hasonlított: mind a táj, mind a bányász magán viselte a művelet okozta sebeket, ha az utóbbi egyáltalán életben maradt. Mircea Eliade szerint a kohászatnak a legrégibb időktől kezdve rituális kísérőjelensége volt a véráldozat. A háború és a bányászat átka alig különbözik egymástól: a halál kapcsolja össze őket.

73. oldal

>!
mcgregor

A piramiskorszak összeomlása azt bizonyítja, hogy az órásgép az emberi hiten nyugszik, amely bármikor szétmállhat, emberi döntéseken, melyek tévesnek bizonyulhatnak, és emberi konszenzuson, ami a varázs múltával bármikor visszavonható. Az óriásgép emberi alkotórészei természetüknél fogva nem lehettek mechanikailag tökéletesek: teljes mértékben sohasem megbízhatóak.

55. oldal

>!
mcgregor

Az az általános hiedelem, hogy az óriásgépezet vaskorszaki tökélye és mai feltámadása között semmiféle fontos technikai előrehaladás nem történt, részben szintén annak tulajdonítható, hogy korunk kutatói hajlamosak lebecsülni az ókori világ termelékenységét. A mezőgazdaság mellett más ágazatokban is tekintélyes fölösleg birtokában kellett lenniük, különben mi tette volna lehetővé a drága háborúkat és városok gyakori gyökeres elpusztítását. És e fölösleg nem kis részben a mechanikai találmányoknak köszönhető.
E találmányok fő központja Görögország: épp az a hely, ahol a szolgai munkát szabad emberhez méltatlannak tekintették. De aligha véletlen, hogy az új mechanikai találmányok itt keletkeztek; mert ennek a kultúrkörnek a legjelentősebb városai, Athénnal az élén, már egész hamar harcra hívták és legyőzték a királyság intézményét. Már a homéroszi eposzok királya is alig valamivel több, mint egy-egy helyi vezető, aki a késő középkori Európában honos udvarházakhoz hasonló épületben lakik, és korántsem holmi szent vagy isteni előjogokkal felruházott személy. A görög mítosz, bár gyökerei talán Mezopotámiába nyúlnak vissza, sohasem vette komolyan – hogy Hérodotosz gúnyos jellemzését használjuk – az istenkirályság kultuszának „értelmetlen ostobaságát”. A demokratikus falu mértékadó maradt még a hellenisztikus urbanizáció tetőpontján is, és jellemző, hogy inkább egy maroknyi elszánt szabad ember, mintsem egy népes hadsereg védelmezte a hegyi ösvényeket, és szolgált a győzelmes görög hadi gályán.
Az az igazság, hogy a későbbi összetett gépek legtöbb részegységét Görögországban találták fel a Kr. e. hetedik és első század között, vagy legalábbis a görögöknél feltalált gépek és mechanikus alkatrészek segítségével készítették el azokat először. A két kulcsfontosságú találmány: a csavar és az eszterga.

81-82. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Jared Diamond: Háborúk, járványok, technikák
Greguss Ferenc: Élhetetlen feltalálók, halhatatlan találmányok I.
Greguss Ferenc: Élhetetlen feltalálók, halhatatlan találmányok II.
Gordon István: Gurulunk, repülünk…
David Gelernter: Ami működik, az csodálatos
Pap János: A nagy pillanat
Oszbach György (szerk.): A világ 100 híres találmánya
Lukács József: TPA történet
Hédervári Péter – Marik Miklós – Pécsi Tibor: A Vénusz és a Mars ostroma
Barótfi István (szerk.): Mezőgazdasági technika és környezetvédelem