Alice ​Csodaországban (Alice 1.) 877 csillagozás

Lewis Carroll: Alice Csodaországban Lewis Carroll: Alice Csodaországban Lewis Carroll: Alice Csodaországban Lewis Carroll: Alice Csodaországban Lewis Carroll: Alice Csodaországban Lewis Carroll: Alice Csodaországban Lewis Carroll: Alice Csodaországban Lewis Carroll: Alice Csodaországban Lewis Carroll: Alice Csodaországban Lewis Carroll: Alice Csodaországban Lewis Carroll: Alice Csodaországban Lewis Carroll: Alice Csodaországban Lewis Carroll: Alice Csodaországban

Ennek a furcsa ötletektől hemzsegő, kalandos, vidám mesekönyvnek a szerzője, Lewis Carroll a múlt században élt, matematikaprofesszor volt az oxfordi egyetemen. Világhírűvé vált könyve első ízben 1865-ben jelent meg. Azóta – immár a világ gyermekirodalmának klasszikusaként – szinte valamennyi nemzet nyelvén napvilágot látott. Az angolszász humor e sajátos alkotása Alice oldalán elvezeti az olvasót Csodaországba – amely valójában álomvilág, a Viktória királynő korabeli Anglia torzképe. Aki ismeri az angol történelmet, az a Szív Királynőben könnyen felismerheti a hirtelen haragú Viktóriát, s férjében, a pipogya Szív Királyban a jelentéktelen Albert herceget. De megtalálhatjuk e könyvben az angol igazságszolgáltatás, iskolarendszer vagy éppen sportszenvedély végletekig vitt, humoros torzképét is.

Évike Tündérországban és Alisz kalandjai Csodaországban címmel is megjelent.

Eredeti mű: Lewis Carroll: Alice's Adventures in Wonderland

Eredeti megjelenés éve: 1865

Tartalomjegyzék

>!
Helikon, Budapest, 2017
140 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632274379 · Fordította: Kosztolányi Dezső · Illusztrálta: Sir John Tenniel
>!
Elektra, 2017
128 oldal · keménytáblás · ISBN: 9786155679384
>!
Holnap, Budapest, 2017
64 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789633491775 · Fordította: László Noémi · Illusztrálta: Mauro Evangelista

17 további kiadás


Enciklopédia 20

Szereplők népszerűség szerint

Alice · Kalapos · Fakutya · Április Bolondja · Fehér Nyuszi · Király · Királynő · Mormota

Helyszínek népszerűség szerint

Csodaország


Kedvencelte 81

Most olvassa 30

Várólistára tette 277

Kívánságlistára tette 156

Kölcsönkérné 4


Kiemelt értékelések

>!
egy_ember
Lewis Carroll: Alice Csodaországban

Ha nem tudnám, hogy ezt a könyvet egy komoly matematikus írta, aki ráadásul anglikán diakónus, azt hinném, hogy valamilyen tudatmódosító szer hatása alatt állt.
De persze mit várhatnánk egy férfitól, aki úgy hordja a haját, mint egy nevelőnő?

Azt hiszem, alapvetően az okozza a téves elvárásokat az Alice-el kapcsolatban, hogy simán besoroljuk a gyerekkönyvek közé (köszönhetően nyilván a filmes adaptációknak is), pedig nem (csak) az. (Swift Hordómeséjét sem tesszük automatikusan a gyerek polcára, ugye.)
Először is ez a könyv elválaszthatatlan az irodalmi nonszensz brit hagyományától, ami a magyar irodalomban jobbára ismeretlen. És elválaszthatatlan az alkotótól, akit már gyerekkorában is vonzottak a rejtvények, fejtörők, szójátékok.
Carroll gyerekkori olvasási listái koraérettségről tanúskodnak. Dadogása miatt kissé zárkózott volt, a bentlakásos iskolában boldogtalan; gyenge fizikumú.
Felnőttként azt gondolta, hogy dadogása elmúlik gyerektársaságban. Ezt nem támasztják alá a rá vonatkozó visszaemlékezések, de fontos adalék a gyerekekhez fűződő ellentmondásos viszonyát tekintve.
(Kitérő: A Carroll-mítosz egyik alaptétele a pedofilia. Kortársi visszaemlékezésekből úgy tűnik, nem érdekelték a felnőtt nők, és az is tény, hogy fotográfusként sok gyerekaktot készített. Nem tisztem megítélni, hogy Carroll pedofil volt-e. Nem is tudnám. Csak néhány más nézetre szeretném itt felhívni a figyelmet. Két újabb életrajzírója szerint Carroll kislányok iránti imádatát félremagyarázzák, vagy legalábbis nagyon leegyszerűsítik. Hugues Lebailly szerint Carroll fotográfusi tevékenysége illeszkedett a viktoriánus kor gyerek-kultuszába, amelyben a gyermeki meztelenség az ártatlanságot testesítette meg. A gyerekaktok készítése szerinte része volt az akkori mainstreamnek és más alkotók (pl. Oscar Gustave Rejlander és Julia Margaret Cameron) a pedofilia vádja nélkül fotózhattak meztelen gyereket. Karoline Leach pedig Carroll naplói és levelei alapján igyekszik bebizonyítani, hogy igenis érdekelték a felnőtt nők, sőt viszonyai voltak. Kitérő vége.)
Másodszor: nem lehet figyelmen kívül hagyni az akkori aktualitásoknak a műre gyakorolt hatását és a regény társadalomkritikai részét, amik mára már kissé megkoptak, a felszín alá húzódtak.
(Újabb kitérő: az idióta királynő, szerintem, félreérthetetlenül utal Viktória királynőre, akinek wighekez fűződő, nem titkolt szimpátiája szálka lehetett a konzervatív Carroll szemében. A gügye gyíkocska, aki a tárgyaláson az esküdtek legbénábbika – az eredetiben Bill the Lizard – Benjamin Disraelire utaló szójáték. A barátságtalan hernyót egy Edward Fitzgerald nevű költőről mintázta Carroll, és alakja „a tudálékos, fennhéjázó, a gyerekeket kioktató és lenéző viktoriánus felnőtteket jelképezi”. Április Bolondja – az eredetiben March Hare – a keresztényszocialista Julius Charles Hare paródiája lehet, a Kalapossal és a Mormotával elköltött uzsonnájuk pedig az egyenlőtlen elosztás kritikája. Nyilván lehetne még folytatni, de kitérő vége.)
Harmadszor: Carroll, mint értelmes, tájékozott és nyitott elme biztosan ismerte kortársának Charles Darwinnak a munkásságát. Azért utalok erre, mert szerintem ez a történet elsősorban a minden körülményhez történő alkalmazkodásról és a természetes kiválasztódásról szól.

Talán ennyiből is látszik, hogy Carroll és az Alice meglehetősen ellentmondásos valami.
Nem csak egy mese. Legalábbis gyerekként én képtelen voltam elolvasni.

43 hozzászólás
>!
Kuszma P
Lewis Carroll: Alice Csodaországban

Bevallom, eddig még nem olvastam. Ifjú koromban azért nem, mert ifjúsági, később meg azért nem, mert ifjúsági. Mondjuk nagyjából valahol pont mindegy, olvastam-e eddig, vagy sem, mert Alice annyira része a kulturális közkincsnek, annyit hivatkoztak rá, annyit idéztek belőle és annyiszor feldolgozták, hogy minden sora barátságosan ismerősnek tűnt.

Az előbb arra utaltam, hogy ez egy ifjúsági könyv, de közben meg mi sem véleményesebb ennél. Abban a korszakban született, amikor a gyerekekre úgy tekintettek, mint kissé ostobácska felnőttekre*, akikhez úgy kell beszélni, mint a felnőttekhez, csak lassabban és artikuláltabban, mert nehéz a felfogásuk**. Ehhez képest Caroll könyve üdítő blődség, egy expresszvonat-sebességgel száguldó bad trip, ami végső soron több átfedést mutat a 22-es csapdájá-val, mint mondjuk a Kincskereső kisködmön-nel. Valóban volt olyan érzésem, hogy csak alibiből van a könyv elejéhez meg a végéhez tűzve a közjáték a mezőn elálmosodó, spoiler kislánnyal, de ezért legyünk csak hálásak, mert ez adja azt az ízt, amitől el nem hervadó, uniszex és korhatártalan klasszikusa a világirodalomnak. Különösen freudistáknak ajánlott – elképesztő dolgokat tudnak kibányászni belőle Caroll tudatalattijára vonatkozóan.

Ui.: Átböngészve az eddigi értékeléseket egy gondolatom még támadt, és mint a gondolataimat általában, ezt sem tudom magamban tartani. Szóval. Nincs arról szó, hogy ez kifejezetten „nem gyereknek való” könyv lenne. Ifjúsági irodalomnak atipikus, de hát pont ezért olvassuk annyian. Egyáltalán – a gyerekek tapasztalatom szerint kifejezetten jól boldogulnak az állítólag nem nekik való mesékkel. Az, amit mi zavaros, vagy egyenesen hiányzó logikának vélünk, az ő szemükben (és az én szememben is) izgalmas, felfedezésre váró rendszer.
Ui.2.: Szabó Levente pedig az egész Helikon zsebkönyvek sorozat koncepciójával egyértelműen vezető magyar borítótervezővé avanzsált.

* Ez a „gyerek nem más, mint kisméretű, oktalan felnőtt” szemlélet Sir John Tenniel eredeti illusztrációiból is visszaköszön.
** Mondjuk a kor „rendes” irodalmával kapcsolatban is van olyan érzésem néha, hogy ostobácska felnőtteknek íródott***, különösen a XX. század egynémely posztmodern klasszisával összevetve. Egyikük-másikuk pont ezért működik jól ifjúsági irodalomként**** – no meg persze azért, mert ritkán káromkodnak és trancsíroznak benne. A szexualitást meg akkor még valószínűleg nem találták fel.
*** Mondanom se kell, de azért mégis mondom: tisztelet a számos kivételnek. Sőt, annyira számos ez a kivétel, hogy tán nem is tekinthető kivételnek.
**** Márhogy az oktatáspolitika szerint ezért működik jól. Hogy valóban jól működik-e, arról valójában megoszlanak a vélemények.

10 hozzászólás
>!
KönyvParfé P
Lewis Carroll: Alice Csodaországban

A történet pörgős, egymást követik az események, így csak kapkodod a fejed, hogy már megint mi is történik. Valamint az emberként viselkedő, beszélő állatok, disznóvá változott gyerekek vagy a kártyafigurák, mind-mind furcsa szereplői ennek az álomszerű világnak. Talán ezek azok, melyek megragadják a gyermeki képzeletet és szárnyalni hagyják.
Bővebben itt: http://konyvparfe.blog.hu/2017/02/03/lewis_carroll_alic…

>!
DarknessAngel 
Lewis Carroll: Alice Csodaországban

Most olvastam először a könyvet, de bevallom egyszer is elég volt. Nem gondoltam, hogy ennyire kesze-kusza a történet. Habár nem rossz könyv, itt-ott még nevettem is rajta, nem is egy egetrengető ez a mese. :D Talán gyerekfejjel, vagy egy kis piával, jobban élveztem volna. xD

6 hozzászólás
>!
Csabi MP
Lewis Carroll: Alice Csodaországban

Elgondolkodtam rajta, hogy emögött most valami mélyebb értelmet kell keresni, vagy pedig egy vaskos blődli az egész. 1:0 arányban az utóbbi nyert a szavazáson. Persze érezhető, hogy Carroll beleszőtte reflexióit a saját koráról, sok gúnyos, csípős jelenet szerepel a könyvben, de az egész mégis csak egy fékezhetetlen agyvelő fantasztikus kitalációja, amivel egy kislányt akart elbűvölni, vagy csak szórakoztatni.
A szöveg valószínűleg messze megelőzte a korát, végül is 1865, Dickens, Verne, Jókai, ezek mentek, nevelő célzatú kalandok, ezekhez képest Carroll könyve maga a szürrealizmus. Nekem két könyv jutott eszembe olvasás közben, az egyik A per, a másik a Lolita. Ne is kérdezzétek. Vagy leüttetem a fejeteket!

11 hozzászólás
>!
Zsuzsanna_Makai
Lewis Carroll: Alice Csodaországban

-Lenne szíves megmondani, merre kell mennem?
-Az attól függ, hová akarsz jutni – felelte a Macska.
-Ó, az egészen mindegy – mondta Alice.
-Akkor az is egészen mindegy, hogy merre mégy – mondta a Macska. -Csak menj, menj, ameddig…
-Ameddig valahová el nem jutok – fejezte be Alice.
-Valahová okvetlen eljutsz – mondta a Macska –, ha elég sokáig mégy.

Hát imádtam! Elmentünk megnézni az Alice kiállítást, és egészen zavarban voltam, hogy nem olvastam, nem igazán tudom, h miről szól, nem is láttam, de mindenki meg van érte őrülve. El is határoztam rögtön, hogy el kell olvasnom! Jaj, de jó volt! Imádtam, amikor a Kalapos, meg az Április Bolondja teáztak, azon konkrétan hangosan röhögtem.

>!
gabiica P
Lewis Carroll: Alice Csodaországban

Be kell vallanom, hogy ez szörnyű volt.
Emlékeztem a történetre gyerekkoromból, de akkor valahogy tetszett. Talán, mert a mese-verziót jobban szerettem, mint a könyvet. Akkor valahogy nem gondoltam végig, hogy miről is szól valójában, és azóta sem. Most, hogy végigrágtam magam a könyvön, rá kellett döbbennem mekkora őrültség ez az egész. Hogy lehetett ilyet írni?
Nagyon összevissza volt az egész, amire eddig nem figyeltem fel. Talán túl józan voltam a könyv olvasásához… Ezt valahogy nem értem, hogy lehet élvezni. Gyerekként talán nem figyelünk fel ennyi mindenre, jónak tűnik a történet, de így, felnőtt fejjel, nem tudom jónak értékelni. Az egész egy nagy katyvasz volt számomra, szinte semmi összekötő erőt nem véltem felfedezni az események között. Nem fogom még egyszer elővenni, az biztos.

>!
Lunemorte MP
Lewis Carroll: Alice Csodaországban

Miután megláttam a fehér nyulat cigizés közben eldöntöttem, el kell olvasnom ezt a könyvet, hátha van ennek valami jelentősége. Többször is rám bámult a fűből a tapsifüles, így belevágtam az olvasásba. Először is azon döbbentem meg, hogy ez nem pusztán mese! Nincs itt móka-kacagás, a nagy betűs ÉLET van és Alice, aki lelkiekben nagyon hasonlít rám. Honnan tudod például, hogy ez az élet az valóság és nem pusztán álom??! Mi van akkor, ha te nem is létezel? Esetleg csak egy vagy a kártyapakli lapjai közül? Ki tudja…Vagy azért vigyorogsz ennyire állandóan, mert te csak egy fakutya vagy…Április bolondja…

>!
Kozmikus_Tahó
Lewis Carroll: Alice Csodaországban

Imádatom elsősorban a könyvet alapul vevő művészeti alkotásoknak szól.
Ez a történet emberek százait inspirálta arra, hogy valamit létrehozzanak és ezáltal adjanak a világnak. Erre pedig nem adhatok öt csillagnál kevesebbet, mert egyszerűen csodálatosnak tartom, ha egy mű ekkora mozgató erővel bír. Számomra ez az olvasás, a filmezés, a zenehallgatás, a kiállításokra járás és a minden egyébre járás lényege: teljesen mindegy, tetszik – e, vagy sem, amit látok, hallok, érzek; ha gondolkodásra, cselekvésre késztet, köszönetet mondok a létezéséért. Ami pedig semmit nem gerjeszt bennem, azt kiköpöm, mint Isten* a langyos vizet.

Most pedig végre ellátogattam Alice-szel Csodaországba és nem csalódtam.
Imádatom másodsorban a könyvnek szól.
Elképesztő, mennyi minden van ebben a pár oldalban. Politikai töltettől kezdve, társadalomkritikán át, korunk drogbibliájáig és még ki tudja, mi mindenig.
Iszonyúan komplex szimbólumrendszere van, agycsiklandó fejtegetni való, főleg úgy, hogy még az sem biztos, az egésznek lesz – e füle-farka, ha belevágunk. Izgalmas. Nagyon. Nem is tudom, mikor hozott utoljára lázba ennyire olvasmány. Talán Goethe Faustjával voltam így tavaly, de közel sem ekkora mértékig.
Játszani hív ez a könyv, és én lelkesen belemegyek a játékaiba: élvezettel vetem rá magam a szójátékokra, a nyelvészeti-filozófiai kérdésekre, amiket labdaként dob felém, de az már mellékes, elkapom – e őket, mert a történet megállíthatatlanul robog és a végtelenségig kifordítja önmagát. Az angol nyelvű kiadásban ezek a jegyek még hangsúlyosabbak, ezért azt is bekebeleztem kíváncsiságból tegnap éjszaka. Zseniális.
Carrollnak jár a taps a megírásáért, még sütit is viszek neki, amilyet kér**, ha küld nekem egy levelet a pontos tartózkodási helyéről. Onnantól megoldom.
Kosztolányi előtt pedig mélyen meghajolok a szellemes fordítási megoldásai miatt.

*Tulajdonképpen, ha innen nézem, akár istenségnek is elmennék szódával.
**A moly közösségére bízom, milyen sütire gondolnak, nekem is van egy privát sejtésem arról, melyeket preferálhatta Carroll bácsi.


Népszerű idézetek

>!
egy_ember

Alice rendszerint jó tanácsokat adott önmagának, de, sajnos, ritkán követte őket.

12. oldal (General Press, 2007)

5 hozzászólás
>!
chibizso 

Itt mindenki bolond. Én is bolond vagyok. Te is bolond vagy.

33. oldal

Kapcsolódó szócikkek: bolond
9 hozzászólás
>!
egy_ember

Ha nincs semmi értelme, annál jobb, legalább nem kell törni rajta a fejünket.

99. oldal (General Press, 2007)

5 hozzászólás
>!
Valcsa

– Az Angolna tud-e angolul ? – kérdezte Alice.
– Csak szeretne – felelte az Ál-Teknőc. – Amint a neve is mutatja. Angolna, de nem tud szegény.

Tizedik fejezet

4 hozzászólás
>!
tasiorsi

Nem illik más tollával ékeskedni. Ez pedig azt jelenti, hogy: Légy az, aminek látszani akarsz. Vagy egyszerűbben és rövidebben: ne akarj másnak látszani, mint aminek látszol, mert ha nem annak akarsz látszani, aminek látszol, akkor nem annak látszol, aminek látszani akarnál.

73. oldal, Kilencedik fejezet (General Press, 2007)

1 hozzászólás
>!
cz_z

Sajnos, kérem, nem tudok értelmesen beszélni, mert nem az vagyok, aki vagyok, amint látni tetszik.

>!
kávésbögre P

Nahát – gondolta Alice –, kutyát már láttam vigyorgás nélkül, de vigyorgást kutya nélkül most láttam először.

Hatodik fejezet

>!
tasiorsi

Tente baba, tente,
ne bőgj, anyja szentje,
ne tüsszögj már, ne üvöltözz,
odaváglak én a földhöz,
adta teremtette.

Hatodik fejezet

6 hozzászólás
>!
Lovely

– Jegyezd meg, kislány, hogy a bölcs mindig hallgat.
„Azért beszél ez annyit” – gondolta Alice…

81. oldal (General Press, 2007)


A sorozat következő kötete

Alice sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Szabó Magda: Tündér Lala
Michael Bond: A medve, akit Paddingtonnak hívnak
Jill Tomlinson: A bagoly, aki félt a sötétben
Roald Dahl: Karcsi és a nagy üveglift
William Makepeace Thackeray: A rózsa és a gyűrű
Békés Pál: A Félőlény
Gilbert Delahaye: Márti Meseországban
Bálint Ágnes: Tündér a vonaton
Berg Judit: Rumini és a négy jogar
Bálint Ágnes: Mi újság a Futrinka utcában?