Borderline ​személyiségzavarom van 22 csillagozás

Lévay Anikó: Borderline személyiségzavarom van

A szerző felvállalva betegségét, saját élményeit, szenvedéseit, félelmeit, aggodalmait vetette papírra. Ezeket a tapasztalatokat a szakkönyvekből nem ismerhetnénk meg. Hiszen azok – a betegek megfigyelése alapján – nem a beteg, hanem a szakember által összegyűjtött információkat tartalmazzák az adott betegségről. A könyvet az író terapeutája így ajánlja figyelmünkbe:

„Anikóhoz hasonlóan sorstársai is valószínűleg minden, a témával kapcsolatban megjelenő irodalmat felkutatnak, elolvasnak, vizsgálnak, értékelnek, kételkednek, megfigyelnek. Őszinte örömmel tölt el, hogy szakmai könyvtárunk kiegészülhet egy sajátélmény-vallomással, mely a benne élőnek biztatást, reményt, a szakértőnek őszinte megtapasztaláson alapuló, hiteles szakanyagot nyújt át.

Ajánlom tehát elsősorban a kórképben érintetteknek ugyanúgy, mint az őket kezelő orvosoknak, mert a sorstársnak őszinte felismeréssel, a szakértőnek pedig igen fontos információkkal szolgál.”

>!
Medicina, Budapest, 2013
128 oldal · ISBN: 9789632264424

Enciklopédia 1


Kedvencelte 2

Most olvassa 4

Várólistára tette 31

Kívánságlistára tette 39

Kölcsönkérné 5


Kiemelt értékelések

Lunemorte P>!
Lévay Anikó: Borderline személyiségzavarom van

Mindenkinek van valamilyen kattanása, csak épp nem vesz róla tudomást vagy nem is érdekli. És könnyű valakit valamilyen pszichés betegséggel illetni. Mint ahogyan a szerző is írta, a gyógyszerektől amiket kapott a betegségére rövid időn belül rengeteget hízott és nem is igazán használnak. Ezt én is tapasztaltam hormonális betegségekre kapott gyógyszereknél. Az is baj, hogy sokszor (a szerző szerint) nem kapja meg az illető azt a segítséget, amire szorulna, sokszor a kezelő sem vállalja/kezelés közben küldi el az illetőt. Az ilyen kezelőknek kíváncsi lennék, mennyi az empátiájuk…Nem mondom, léteznek ilyen betegségek (családomban is van és ismerek is hasonlóakat), viszont szerintem nincs olyan ember, aki teljesen normális lenne. Ennyi.

lilla_csanyi>!
Lévay Anikó: Borderline személyiségzavarom van

Rövid, tömör, hiteles és végtelenül szomorú, őszinte beszámoló egy személyiségzavaros hölgy tollából. Az utóbbi idők egyik legmegrázóbb olvasmányélménye volt számomra.
Úgy vélem, nagyon fontos lenne, hogy minél több emberhez eljusson: a betegekhez azért, hogy tanácsot kapjanak, az egészségesekhez pedig azért, hogy segítse a felismerést, és emiatt csökkenjen a „bordik” megbélyegzése.

Elenya P>!
Lévay Anikó: Borderline személyiségzavarom van

Nagyon bátor vállalás volt megírni ezt a könyvet, hálás vagyok Anikónak, hogy megtette. Stigmatizálás, elutasítás és közöny, ezzel a szentháromsággal találkozunk szinte mind, akik ezt a diagnózist nyögjük. Egyszerre érzek gyászt és megkönnyebbülést, hogy nem vagyok egyedül. Mindenkinek kitartást, aki érintett.

2 hozzászólás
Galambdúc>!
Lévay Anikó: Borderline személyiségzavarom van

Hiteles, rövid beszámoló a borderline betegségről. Különösen érintetteknek ajánlott, önsegítő olvasmányként.

pupsegal>!
Lévay Anikó: Borderline személyiségzavarom van

Nagyon megrázó olvasmány, de egyben nagyon érdekes is, hiszen ez nem egy átlagos, orvosi szemszögből írott könyv, hanem egy személyiségzavarban szenvedő lelkivilágának a kivetülése. Tény és való, hogy sokszor csapong, nem feltétlen kapcsolódnak a bekezdések, vagy akár a mondatok egymáshoz, de ez egyáltalán nem megy a könyv rovására, hiszen a borderline személyiségzavar is erről szól, így még hitelesebbé és életszerűbbé válik az egész könyv. Egyetlen egy dolgot emelné ki, mint negatívumot: spoiler
Abszolút öt csillagos, a téma iránt érdeklődőknek pedig nagyon ajánlott könyv.

>!
Medicina, Budapest, 2013
128 oldal · ISBN: 9789632264424
RealRedzsy>!
Lévay Anikó: Borderline személyiségzavarom van

Hűha!
Nem tudtam letenni a könyvet egy pillanatra sem!
Rengeteg hasonló Borderline személyiségzavarral foglalkozó könyvet olvastam az elmúlt hónapokban, és nagyon örültem mikor szemben találtam magam Lévay Anikó könyvével aki saját életét, élményeit írja le a könyvében.
Mindent megtaláltam benne ami fontos és számít. Aki nem szakirodalomból szeretné megismerni a betegséget azoknak mindenképpen ajánlom!
Anikó! Kitartást kívánok neked és a számodra lehető legbékésebb életet! ♥

Nana_Chan>!
Lévay Anikó: Borderline személyiségzavarom van

A könyv nem is könyv, hanem napló. Az írónő nem is író,
hanem egy tapasztalatait papírra vető személy. Legalábbis így tekintek erre a műre. Olyan érzéseimet olvastam, amiket sosem tudtam szavakba önteni. Biztonság érzetet adott az egyszer biztos.

DrSzolon>!
Lévay Anikó: Borderline személyiségzavarom van

Korábban csak minimális ismeretekkel rendelkeztem a betegségről. Ezzel a könyvvel nagyon sokat meg lehet tudni róla, ezért mindenképpen érdemes elolvasnia olyanoknak, akik érintettek lehetnek – családtagok, pszichológusok, illetve „bordisok”. Betekintést nyerünk az író mindennapi életébe, láthatjuk hogyan küzd meg napról napra a betegségével.
Nagy hatással volt rám, rájöttem hogy a mentális zavarokról maguktól a betegektől lehet a legjobban tanulni. Irodalmi műként nem a legjobb, de hihetetlenül tartalmas.

TR75>!
Lévay Anikó: Borderline személyiségzavarom van

Jó könyv, szubjektív és érzékletes bemutatása a borderline személyiségnek.
Egy dolog nem tetszett: a korrektori munka. Sok a nehezen értelmezhető mondat (amikor például nem mindegy, hogy az állítmány kire vonatkozik), sok a helyesírási hiba. De ez természetesen a mondanivaló értékéből semmit nem von le.


Népszerű idézetek

dontpanic P>!

Néha mindenkinél klasszabbnak látom magam, úgy érzem, legyőzhetetlen vagyok, és egyszerűen tökéletes. De elég egyetlen megsemmisítő tekintet, vagy más valaki, aki jobbnak tűnhet, máris a porba hullik az önbizalmam, és nem, nem kevésbé tökéletesnek érzem magam, hanem szerethetetlennek és borzalmasnak. Nem ismerem az átmenetet. Mennyből süllyedek a pokolba, egyik irrealitásból a másikba. És ehhez nem kell nagy dolog, még egy csúnyán néző néni is megteszi.

19. oldal

6 hozzászólás
dontpanic P>!

Mégis számomra jobb dolog ez a gyógyszerfüggés, mint személyektől függeni, a gyógyszerek mindig ráérnek.

39. oldal

4 hozzászólás
Lunemorte P>!

Egyszerűen nem bírtam. Nem tudom, mit nem bírtam. Mindenki azt várja tőlünk, hogy pontos, értelmes magyarázatot adjunk a betegségünkről, és konkrétan definiáljuk, mi is a bajunk, mi meg csak hülye sablon dolgokat, banális frázisokat tudunk válaszolni. Közben érezzük, hogy valami nagyon nem stimmel, valami nagyon máshogy van bennünk, mi és a világ két különböző dolog vagyunk. Persze a kívülálló csak nevet, legyint, jó szöveg ez, nesze semmi, fogd meg jól, nincs is semmi baja.

5 hozzászólás
Lunemorte P>!

Egy másodperc alatt össze lehet törni minket bármivel. Nagyon kiszolgáltatottak vagyunk. Részben ezért is tartom meg nehezen a kapcsolataimat. No meg persze azért, mert sokszor nem is teszek érte, hogy fennmaradjanak. Vagy elüldözöm őket, vagy eleve nem állnak olyan közel hozzám, hogy barátság szülessen belőle. Átmenet meg nincs. Legalább is nálam nincs. Vagy legjobb barát, és akkor rá teszek mindent, vagy csak ismerős, akkor meg sajnos nemigen törődöm vele. Ha szorosabb a kapcsolat, az néha rosszabb, mert fájóbban éget, ha megbántanak. És ha egyszer megteszik, nagyon nehezemre esik megbocsátani. Nem azért, mert erős harag élne bennem. Ez már nem harag.

Lunemorte P>!

Annyi fájdalmam, csalódottságom és kudarcom vegyült már az emberi kapcsolatokba, hogy ahhoz képest az egyedüllét egészen szerethető és elviselhető lett.

Lunemorte P>!

Nem tudom, hogy mire vagyok jó. A családom nyaggat, hogy menjek dolgozni, de én csak rettegek, mi van, ha egy újabb emberi közegbe kell lépnem. Nem vagyok benne biztos, hogy értik, mit jelent ez nekem. Mit érzek, mikor kiderül, hogy gáz van velem, milyen érzés, mikor látom, ahogy folyamatosan ellököm magam mellől az embereket, mi történik a fejemben, mikor azt érzem, hogy kirekesztetté válok és megszűnök, mennyire nem tudom feldolgozni, ha bármi negatívat kapok. Nem érzik a belső küzdelmem, ahogy saját magammal szemben harcolok, hogy olyan lehessek, mint amilyen normál körülmények közt elvárható.

Lunemorte P>!

Megjegyzem, utólag én sem értem magam, mi a fenének csináltam mindezt. Csak ülök az ágyamon, a nyitott ablakon át bambulom az eget, figyelem a repülőket, hallgatom a villamost, és csak vagyok. Elmegy vele fél napom. Aztán újabb fél nap a bűntudattal, hogy megint több órámat sikerült elszúrnom.

dontpanic P>!

Harminchat munkahelyem volt néhány év leforgása alatt. Egyik sem tartott két hétnél tovább. Humánusabb környezetben egy hétig is bírtam, lélekmentes társaságból egy nap után sírva vagy megbántottan rohantam haza. Volt, hogy meg se vártam a nap végét, csak leléptem, mert képtelen voltam megmaradni.

23. oldal

1 hozzászólás
Lunemorte P>!

Éreztem, ahogy halántékomon lüktet az ér, halálfélelem öntött el, vagy inkább azt írnám: életfélelem.

Lunemorte P>!

Visítva menekülök az olyan tennivalók elől, amihez a belvárosba kell bemennem, és megszámlálhatatlan kifogást vagyok képes kitalálni, csak hogy ne kelljen.


Hasonló könyvek címkék alapján

Bánki György: A legnagyszerűbb könyv a nárcizmusról
König Ditta: Bipoláris világ
Oravecz Lizanka – Orosz Ildikó: Lizanka
Daniel Keyes: Az ötödik Sally
Döme László: Személyiségzavarok
Daniel Keyes: Szép álmokat, Billy!
Kuritárné Szabó Ildikó: Borderline személyiségzavar
Tuija Välipakka – Arja Lehtosaari: A lélek meggyilkolásának száz módja
Paul T. Mason – Randi Kreger: Ne lépkedjünk tojásokon
Koncz Erzsébet: Lélekhasadás