Szent ​sötétség 1 csillagozás

A Gulag utolsó napjai
Levan Berdzenisvili: Szent sötétség

Levan ​Berdzenisvili (1953) grúz író, politikus, akadémikus az illegális Grúz Köztársasági Párt alapító tagja (1978), a Tbiliszi Nemzeti Parlamenti Könyvtár igazgatója (1998-2004), parlamenti képviselő (2012-2016). Klasszika-filológusként végzett Tbilisziben. Arisztophanész műveiből doktorált, az összes komédiáját lefordította grúzra. Három évig (1984-1987) politikai fogolyként ült a Gulagon szovjetellenes propagandatevékenység vádjával.
„Életem legjobb évei voltak” – írja a szerző félig-meddig komolyan, mivel egyrészt fiatal volt, másrészt a KGB buzgalma folytán remek társaságba keveredett: ebben az utolsó Gulag-érában, a glasznoszty és a peresztrojka idején kivételes emberek, művészek, értelmiségiek gyűjtőhelye volt a munkatábor. A foglyok büntetésképpen kesztyűt varrtak normában, szabad idejükben pedig holt nyelveket tanultak egymástól, a valódi kommunizmus lehetőségét vagy lehetetlenségét latolgatták, gitároztak, énekeltek, könyveket rendeltek postán, költészeti estet… (tovább)

>!
Európa, Budapest, 2019
272 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789635040919 · Fordította: Bazsó Márton

Most olvassa 1

Várólistára tette 11

Kívánságlistára tette 16


Kiemelt értékelések

>!
Ezüst P
Levan Berdzenisvili: Szent sötétség

Nini, egy újabb kaukázusi varázsképesség…! A grúzok még a börtönbéli vagy büntetőtelepen játszódó kalandokról is úgy tudnak írni, hogy az embernek az a benyomása támad, mintha a szabad életből tett kényszerű kitérő csak egy szigorított osztálykirándulás vagy nyári tábor lenne, amit ugyan a hátad közepére sem kívánsz, legszívesebben sikítva rohannál haza anyádhoz, és összességében egy borzalom az egész, de míg tart, azért csak megesik egy s más, ami van annyira hihetetlen és tragikomikus, hogy évek múltán röhögve idézd vissza.

Térdcsapkodós röhögés ugyan nem feszíti Levan Berdzenisvili visszaemlékezését, de a finom mosoly kavarta csintalan szellőcske rendre meglibbenti mindegyik történetének szövetét. Ha a Gulag citrommal kínál, csinálj magadból Szókratészt, lakj jól a grúz konyha remekeinek említésével, hallgass versmondót a szögesdrót árnyékában, tanulj nyelveket (Örkény óta tudjuk, milyen hasznos), és sose légy rest ráérő idődben könyvekről vitázni. Évek múltán pedig állíts emléket annak a tizenöt fickónak, akikkel anno együtt ültél, és akiket ilyen vagy olyan okból sosem feledsz. Kész is a személyes, szórakoztató, gondolatébresztő, egyedi hangvételű memoár.

Ugyan nem gulagos sztori, ráadásul fikció is, de a „grúz” és „börtönös” címke vidáman illik Nodar Dumbadze Fehér zászlók című művére, és mivel nálam az említett alkotás örök etalon (olyannyira, hogy az iránta érzett szerelmem valahol az exoszféra magasságában ugrál), szegény Berdzenisvili könyvének elég kemény kihívója akadt a szívemért vívott küzdelemben. Abszolút elfogultságom okán a trónfosztás persze nem sikerült, helyi kedvencem továbbra is Zaza sittes hányattatásainak meséje, de azon túl, hogy igazi öröm volt egy újabb grúz szerzőtől olvasni, egy percig sem vitatom, sőt, gondolkodás nélkül elismerem, hogy Berdzenisvili kötete is jól megírt, figyelemreméltó, színvonalas mű. (Ráadásul Berdzenisvili még Dumbadzét is említi a kötetben, na tessék. Meg aztán ott az a zsivány kis anekdota Szimonovról meg az ő csalfa feleségéről – igazi csemege.)

Némileg telhetetlenül szúrnám még ide, hogy bár – mint említettem – szerfelett feldobódtam, amiért újabb grúz irodalmi alkotás jutott el hozzánk, a teljes, mennyei elégedettség csak akkor fog eltölteni, ha egy szép napon Aka Morcsiladze angolul Journey to Karabakh címen futó regénye is megjelenik magyar fordításban. (Még film is készült belőle, teszem hozzá, csak hogy érezzük, nem holmi semmiséggel van itten dolgunk.)


Népszerű idézetek

>!
Ezüst P

Egyébként a második szuperentellektüel feleségem különös kegyetlenséggel kínzott, például szex közben könyvet olvasott.

140. oldal

>!
Ezüst P

(…) egyszerre volt tiszteletre méltó és szerény, megvolt benne mindaz, amire az oroszok azt mondják: „Ezt nem lehet elinni!”

106. oldal

>!
Ezüst P

A „leghatásosabb” az volt, hogy az alaposan elázott Salva Nucubidze Berijánál felejtette a fordítása kéziratát, s amikor a két grúz akadémikus megjelent érte Berija elvtársnál, a meghökkent Lavrentyij Pavlovics a következő történelmi szavakra ragadtatta magát: „Csak keveseket láttam békével távozni tőlem, de olyanokat, akik biztonságos helyről a saját lábukon jönnek ide vissza, most látok először.”

47. oldal

>!
Ezüst P

(…) őrjöngve ütötte a falat, majd a harmadik felvonásban belorusz nyelven valamilyen ismeretlen monológot adott elő, amelynek a tartalmát a zóna legkiválóbb szlavistái, Mihail Poljakov és Gelij Donszkoj sem tudták megfejteni. Arkagyij nyilván a szabadon bocsátását követelte az anyanyelvén.

19. oldal

>!
Ezüst P

Valentyina később a gazember (Papajan, ne sértődj meg!) Konsztantyin Szimonov felesége lett, ami nem gátolta meg a szőke szépséget, hogy egyidejűleg viszonyba bonyolódjon a tábornok, majd leendő marsall Konsztantyin Rokosszovszkijjal. Ez a kapcsolat viszont olyan viharossá vált, hogy Sztálin elvtárs az egyik fogadáson megkérdezte Rokosszovszkij tábornokot, tudod-e, Rokosszovszkij elvtárs, kinek a felesége Szerova művésznő? Rokosszovszkij nagy nehezen kinyögte, hogy Szimonové, és Sztálin elvtárs erre azt mondta, hogy én is így tudom.

238. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Leo Kiacseli: Gvádi Bigva
Alekszandr Ebanoidze: Házasság imeret módra
Varlam Salamov: Kolima
Alekszandr Szolzsenyicin: A pokol tornáca I-II.
Herta Müller: Lélegzethinta
Gustaw Herling-Grudziński: Más világ
Nicolae Steinhardt: Napló a boldogságról
Jonas Jonasson: A százéves ember, aki kimászott az ablakon és eltűnt
Bagrat Sinkuba: A hírmondó
Guram Odisharia: Az elnök macskája