Lovasi 180 csillagozás

Idáig tudom a történetet
Lévai Balázs: Lovasi

Lovasival ​2002-ben sodort minket össze az élet, azóta okoskodunk, koncertet rendezünk, disznót vágunk, pálinkázunk, csajokat és dalokat elemzünk. Vagy éppen könyvet írunk. Ez egy életrajzi könyv, egy rockzenész életrajza, a kulissza viszont egy teljes generációnak lehet ismerős: ragacsos savanyú cukor, bányásznap, vállalati beutaló, péntek esti KISZ-klub buli, Postinor és Garázs, őrség a laktanyában, Siótour diszkó. Az öröknek hitt rendszer finom, szinte megfoghatatlan áttűnése egy másikba. És persze a rockéletrajzoknál kötelező elemek sem hiányoznak: egy kis drog, egy kis szex, a rock n rollról nem is beszélve. Olyan, mint az ország, amiben élünk: magyar szex, magyar drugs, magyar rock n roll. Nehogy szájukra vegyenek a szomszédok.

„Ha engem kérdeznek, biztos nem haverkodnék magammal, ezt szögezzük le elöljáróban. Sokszor idegesítő fasz vagyok. Az izgága, szemüveges csávó a szomszéd asztaltól, aki hangosan okoskodik, és mindenről van véleménye. Megvan? Ezt a megnyerő… (tovább)

Róla szól: Lovasi András

>!
Libri, Budapest, 2014
ISBN: 9789633104620
>!
Libri, Budapest, 2014
432 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633102176

Enciklopédia 68

Szereplők népszerűség szerint

Kispál és a borz · Garas Dezső · Lázár Kati

Helyszínek népszerűség szerint

Német Demokratikus Köztársaság (NDK) · Dunaújváros


Kedvencelte 26

Most olvassa 25

Várólistára tette 53

Kívánságlistára tette 56

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

sztimi53>!
Lévai Balázs: Lovasi

Lévai Balázs: Lovasi Idáig tudom a történetet

Az elejét leszámítva színtiszta nosztalgia. Mert persze ehhez a könyvhöz is tartozik egy rajongástörténet, az enyém. Általánosba jártam amikor megtalált az első, feltehetően másolt Kispál kazetta. El voltam hűlve, hogy a nagy seattle-i bandák mellett van kortárs magyar zene, ami jó. Aztán már gimnazistaként elmentem az első koncertre, egy helyre, ami városi szinten kis klubnak számít, ott aztán beindult a fanatizmus, onnantól kezdve, ha a környéken összeütött a zenekar két fedőt, én ott teremtem, sőt elmentem Pécsig is miattuk. Nyáry Krisztián írja az ajánlóban, hogy Lovasi költő, és egyet értek vele (http://moly.hu/ertekelesek/210776), ráadásul pont a mi korosztályunk nyűgjeit szedte rímbe, és az sem volt baj, hogy Kispál alátolta a riffjeit. Micsoda emlékeim vannak! A Kotta fesztiválok, ahol nem rajongva fogadta őket a közönség, és ezt a frontember kihívásnak tekintette, emiatt a koncert néha rögtönzött stand-up comedy showba torkollott, harmadikos osztálykiránduláson bemásztunk az akkor zárva lévő Hard Rák klubba, tudván a zenekartörténeti jelentőségét, és persze az „utolsó” koncert, amire el kellett menni, már csak kötelességből, igaz, hogy kiderült utána, hogy „van az a pénz”. Lovasi azt állítja, nem barátkozna önmagával, mert egy okoskodó seggfej, ebben többnyire egyetértek vele, de innen messziről nagyon bírom, és a bálványokat úgyis csak távolról szabad imádni, nem? Érdekes személyiség, látomásos költészettel, megkapó dallamokkal. Jó kis írás ez, de meggyőződésem, hogy Lovasi ezt ugyanígy, ha nem jobban meg tudta volna írni, vagy inkább elmondani, mert hát ugye a stílusa, az feledhetetlen. Megint egy olyan könyv, amiben kevés újdonságot olvastam, ettől függetlenül élvezetes, valamint jó zenés könyv, ami ritkaság.

(Egyébként ebben a témakörben olvastam én már: http://moly.hu/ertekelesek/367211)

Update: tegnap este beszélt a könyvről Lovasi, egyrészt arról, hogy kellett pénz, ezért született meg :D Másrészt, hogy a Lévai inkább szerkesztői, ráncbaszedői, utánnyomozói minőségben volt jelen, mintsem íróként. Közepesen vicces, kissé unalmas beszélgetés volt, a Lovasitól megszokott okoskodással. Nem baj.

12 hozzászólás
Biedermann_Izabella>!
Lévai Balázs: Lovasi

Lévai Balázs: Lovasi Idáig tudom a történetet

Nem vagyok egy lelkes önéletrajz-olvasó, de még csak nagy Kispál és a borz rajongó sem. Amikor megláttam, hogy megjelenik a könyv, mégis volt bennem egy szándék (Van-e szándék? Van.), hogy ezt mégiscsak el kellene olvasni.
A motiváció személyes volt, egy városban nőttünk fel, egykorúak vagyunk, rengeteg érintkezési pont van az életünkben, rengeteg közös ismerős, sőt van egy közös barátunk is Lovasi Andrással, de még soha életünkben nem találkoztunk. Gondoltam, ideje megnézni, ki is ez a srác tulajdonképpen.
Persze voltak kétségeim azzal kapcsolatban, milyen lesz maga a szöveg, de kellemesen csalódtam – összeszedett, jó stílusban megírt, átgondolt szerkezetű könyvvel volt dolgom. Lévai Balázs jól tette a dolgát. Igaz, nekem kicsit furcsa volt, hogy a szöveg alapján nem tudtam eldönteni, meddig tart ebben a könyvben Lovasi András, és hol kezdődik az író Lévai Balázs, de egy idő után egyszerűen nem agyaltam ezen, így is élvezetes maradt az élmény.
Nem tudom, Lovasit mi motiválta, amikor úgy döntött, ideje megállni és visszanézni az elmúlt negyvenegynehány évre. Talán úgy érezte, fordulóponthoz érkezett, talán úgy, most kellene megállni egy pillanatra, amíg még valamennyire emlékszik a történet elejére. Megértem mindkét érzését.
A könyv alapján nekem, a nem Lovasi rajongónak egy alapvetően hibáival együtt is szerethető, szimpatikus és érzékeny ember képe rajzolódik ki. Jó, van persze a szövegben mindenféle beszámoló koncertekről, meg közös bandázásokról, de hát rock and roll ez gyerekek vagy mi a csuda, kell bele ilyesmi is, mint pasiknak a sorkatonai szolgálat, a peca vagy a ki, mikor és mennyire rúgott be.
Egy életrajzba persze be kell kerülni a magánéleti szálnak is, legyen majd a jövő generációknak is valami öröm ugye. Ezt is ügyesen oldja meg a Lévai-Lovasi páros. Kicsit őszintén, de a kiteregetésen még innen. Egy pici hangsúlyeltolódást éreztem csak, és ezért is vontam le fél csillagot: mert amilyen éretten nyilatkozik az énekes a nőkhöz (feleség, barátnők) fűződő kapcsolatairól, annyira sokat (és kicsit talán feleslegesen) pörög a történet a zenekar tagjainak ügyei körül. Az én arányérzékemhez mérten egy kicsit túl sokat szöszölnek a ki, mit, mikor és hogyan csinált rosszul a zenekarban témáján és igaz, szinte mindig mellé van rakva némi önkritika is, nekem ez akkor is sok volt. Mindegy, ez a kis aránytalanság a Kispál-rajongókat nyilván nem fogja zavarni.
Összességében pozitívan csalódtam az elvárásaimhoz képest, mert ez egy érdekes és jó stílusban megírt életrajzi kötet. Őszintén kívánom, hogy legyen majd tovább is ez a történet.

Frank_Waters I>!
Lévai Balázs: Lovasi

Lévai Balázs: Lovasi Idáig tudom a történetet

Ahhoz a generációhoz tartozom (1992-es születésű vagyok), amelynek minden élethelyzetre van egy Kispál és a Borz-idézete. Ez igazából két generáció, a mai 40-50-esek, és mi, 20-30 évesek. A tinik nem tudom, ezen nőnek-e föl, de persze biztos vannak ilyenek is. Legyenek. Valamikor tizennégy éves korom környékén kezdtem el hallgatni őket, akkor még nem jelent meg a Kiscsillag első lemeze, ez biztos. Akkoriban még fanatikus zenehallgató voltam, ha egy zenekar megtetszett, elkezdtem az első lemezzel, és mindet sorban végighallgattam szépen. Ebben az időben kezdtek belémivódni Lovasi szövegei, amiket én is, mint sokan, értelmetlennek találtam, de volt bennük valami, ami nagyon tetszett. (A könyvből kiderül, hogy pár echte Lovasi-szövegnek gondolt dalt valójában Ózdi írt, pl. Őrjárat vagy Macska – Ózdi 1988-ig zenélt a Kispálban, a rock and roll szakmába csak 2005-bnen tért vissza, azóta is ő a Kiscsillag basszusgitárosa – szerencsére.)

Ez persze jó alapot ad arra, hogy az ember elkezdjek csajozni, de nekem, tipikus (akkor még nem szemüveges) hülyegyereknek, főleg barátaim lettek így. Mondjuk tény, a Kispál-zenék nem az erotikus és romantikus túlfűtöttségükről híresek, de szerintem az sem igaz, hogy csak a zintellektuális szövegek hajtják őket: Kispál gitározása unikum a zenében, kár, hogy a feloszlás óta nem sikerült egy rendes bandában folytatnia (volt egy Velőrózsák nevű próbálkozás, amit senkinek sem ajánlok, talán még Kozsónál is borzalmasabb).

Aztán persze nőttem, nődögéltem, a csúnya, végül szemüvegessé váló fiúból lassanként egész jóvágású fiatalember lett, ez persze szubjektív vélemény. Tipikus bölcsésszé váltam, anélkül, hogy erre törekedtem volna, talán Lovasi szövegeinek az átka volt ez, ki tudja. Addigra megnéztem pár Kispál-koncertet, természetesen ott voltam a búcsúkoncerten is az akkori szelelmemmel 17 évesen, akivel kezdő szerelmesekként rögtön fölfedeztük, hogy mégis van itt erotikus tartalom, csak érteni kell. Ez volt a Még egyszer című szám, amiről Lovasi azt állítja, hogy az anyukájának írta. Aha. Mi meg nem az anyukánknak üvöltöttük ott, bizonyos részleteket inkább nem is mesélek el. (FELNŐTT TARTALOM!) Egy nővel egy nap alatt végighallgattuk az összes Kispál-lemezt, egészen furcsa élmény volt úgy szeretkezni, hogy közben a jól ismert Lovasi-szövegek szólnak, amiket közben is énekelni akartam, de mint tudjuk, ez nem olyan egyszerű.

Szóval mikor megláttam ezt a könyvet a kirakatban, tudtam, hogy ez tipikusan a must read (muszáj olvasni, csak így hülyén hangzik) könyv számomra. És a generációm egy része számára. Nem tudtam, hol kezdődik Lévai, és hol kezdődik Lovasi, mert végig a címszereplő monológját olvashatjuk. Ez azt jelenti, hogy Lévai nagyszerű munkát végzett, észre sem lehet venni, hol nyúlt bele a nyersanyagba. Ebben a csávóban nem lehet csalódni.

Persze volt bennem egyfajta kép, hogy vajon milyen is lehet ez a könyv. Ismerem Lovasit, koncerteken láttam többször, olvastam az interjúkat, a Privát Rocktörténet Kispálos részét is persze, hogy megnéztem. De nem olyan a könyv. Ennek nagyon örültem, mert jobb volt.

Meglepődtem, bár az utóbbi időkben már kapisgáltam: Lovasi egy okos fazon. Nem tudtam eldönteni, művelt-e, vagy műveltnek akar-e tűnni, de szerintem mindkettő. Az egyik helyzetre azt mondja, olyan, mint egy Hrabal-regényben. És tényleg. Salingert, akiről a könyv olvasás közben megnéztem az új, szerintem töklyó dokumentum-filmet, kétszer is emlegeti. Nem lepődtem meg, a jófej emberek többsége Lovasin és a Zabhegyezőn nőtt fel. (Bár ő a Kilenc történetet emlegeti, amiben nincs Holden. De hát azt úgyis mindenki olvasta.) Persze ez csak költői túlzás, kapásból tudnék mondani jópár jófej embert, aki egyiken se nőtt fel, vagy csak az egyiken.

Idén negyvenhét éves Lovi, hogy ilyen vénember, az csak a könyv olvasása közben jutott eszembe. Úgy beszél, mint egy érett férfi. Én nagyon szeretem az érett férfiakat, sokat lehet tanulni tőlük. Szexuálisan a nőkhöz vonzódom, intellektuálisan az érett pasasokhoz, akik már túl vannak az életük felén. (Én is szeretnék ilyen pasas lenni.) (Persze egy okos és vonzó nő a legjobb, szerencsére ilyenből is ismerek párat.)

Mint a legtöbb nagyszerű emberben, benne is dolgozik az önirónia, és tudja, hol a helye, mire képes, mire nem. 2014-ben járunk, ez nem épp a magyarság legvirágzóbb korszaka, de volt már rosszabb is. (Mi magyarok szeretünk azzal kérkedni, hogy milyen nehéz múltunk volt, tatár, török, Habsburg, náci, szovjet. Ennél okosabb magyarság-gondolatok is olvashatók a könyvben.) Szerb Antal is írta ezt több helyen, és Lovasi is elmondja: minden életrajzban a legizgalmasabb rész az, ami a gyerekkorról szól. Úgyhogy csak a könyv negyedénél alakul meg a Kispál és a Borz, ami nagyon jót tesz a szövegnek.

Az a pasas a Lovasi, akivel szívesen leülnék sörözni, és elszívni pár cigarettát. Zenészkedőként gitároznék is vele, bár ő jobban játszik. (Pár évtizednyivel több gyakorlata van, mint nekem.) Egyáltalán nem az az elszállt bölcsész-típus, amilyennek szerintem sokan gondolják, hanem egy normális ember, aki mellesleg sokat olvasott is. Sznobizmus sincs benne, ez se egy rossz dolog.

21 évesen az ember már érti a szövegeit is, tényleg van abban valami, hogy Lovasi a legnagyobb költőnk mostanában. Nem tudom, zene nélkül működnek-e ezek a szövegek, mert nekem automatikusan összekapcsolódik a kettő. Nem versek ezek, hanem dalszövegek, de a költészet a régi görögöknél eredetileg zenével párosult, Homérosz, ha létezett egyáltalán, lírán kísérte az Odüsszeiát. De tudjuk, hogy enélkül is jól működik. Szóval ki tudja. Kíváncsi lennék, 2067-ben ("éppen száz éves lennék", énekli hősünk a legújabb Kiscsillag-lemezen) mi lesz a Kispál-nótákkal, ha szerencsém van, még meglátom. Ennek a könyvnek pedig pont most volt itt az ideje. Az első bekezdésben emlegetett generációnak kötelezően ajánlott.

14 hozzászólás
entropic P>!
Lévai Balázs: Lovasi

Lévai Balázs: Lovasi Idáig tudom a történetet

A Kispál és a borz meg én

~ (hosszú és a könyv szempontjából meglehetősen irreleváns) fogalmazás (mert mi másról tudnék írni egy zenekaros/zenészes könyvről szóló értékelésben, ha nem – többnyire – magamról) ~

(De tényleg – asszem, erről már elmélkedtem máskor is: nekem a zene az összes többi művészetnél személyesebb és elválaszthatatlanabb az éntől meg az emlékektől, szóval ilyesmiről tényleg nem tudok máshogyan.)

A Kispál nekem – mint egy csomó más zenekar – elég későn kezdődött. A gimiben, a 90-es évek vége felé az alteros-divatos, (kívülről nézve) amerikai filmeket idéző, igazi kamaszéletet élő osztálytársaim körében menő zenekar volt, amit onnan tudok, hogy sokat énekelték a Kispál-számokat az osztálykirándulásokon, a busz hátsó részén (ahol, mint mindannyian tudjuk, a menők ülnek). Nekem tetszett, amit énekeltek, meg biztos hallottam egy-két Kispál-dalt más körülmények között is, de mivel nem voltam az alteros-divatos (sőt: semmilyen) társaság része, csak simán kívülálló lúzer, az szóba se jöhetett, hogy kölcsönkérjem a kazettáikat lemásolni, sajátokra meg nem volt pénzem, úgyhogy maradtam Kispál nélkül. (Tragikus kamaszkorom volt, mi tagadás.)

A helyzet aztán jobbra fordult – debreceni egyetemista koromban már voltak saját, eredeti Kispál-kazettáim (asszem, abban az időben már mindenki CD-t meg mp3-at hallgatott, de, mondom, ezekkel a zenei dolgokkal én mindig le vagyok maradva), egy barátnőmmel rendszeresen táncoltunk a szépemlékű Kikötő sörözőben a zenekar dalaira, és voltam életemben egyetlenegy Kispál-koncerten is (csendes-ülős volt, de ezt nem mindenki fogadta el: a legélénkebb emlékem erről a koncertről az, hogy a biztonsági őrök próbálják a folyton a széksorok elé penderülő, táncra-vágyó sihedereket visszaterelgetni a helyükre – a vége felé aztán feladták a hiábavaló küzdelmet).

Szóval annyira sok személyes élményem nincs a zenekarral kapcsolatban. Szeretem egy csomó számukat, de nem vagyok Kispál-rajongó, nincsenek drámai, Kispálra smárolós avagy Kispálra szakítós történeteim, nincsenek elméleteim arról, hogy régen jobbak voltak-e vagy rosszabbak, hogy eladták-e magukat vagy nem, sőt – egy egész halom számukat és albumukat egyáltalán nem is ismerem.

És mégis – már három bekezdést teleírtam róluk/magamról, és még tudnám folytatni, és ez – számomra – azt jelzi, hogy a Kispál az én korosztályomban (is) kikerülhetetlen – úgy is ismerem őket, hogy nem igazán ismerem őket, és tizenéves koromtól kezdve mindig ott van a zenéjük a háttérben.

Asszem, emiatt érdekelt ez a könyv – hogy megtudjak valamit arról, hogy néz ki mindez belülről.

És egy csomó mindent megtudtam. Oké, néha elég lett volna nekem kevesebb is: az állandó szerencsétlenkedés a kajanevű dobosokkal meg miegymással; a számomra kicsit ellentmondásos duma arról, hogy „a zenekar igazán termékeny periódusát élte ekkor” versus „a többiek ekkoriban basztak ötleteket hozni, úgyhogy kezdett leülni a zenekar”; meg úgy egyáltalán, a többiek csesztetése – mindebből kicsit sok volt nekem, de hát na, biztos ilyen a rockszakma, állandó ellentmondások és kétségek és bénázások kísérik az alkotás folyamatát. (Naná – de nem kell ezt ennyiszer elmondani.)

Viszont megtudtam más dolgokat is – pl. hogy Lovasinak van humora. Váó!!

Jó, ez biztos mindenki számára egyértelmű, aki nálam egy kicsit jobban ismeri a zenekart, vagy aki nem csak egyetlen koncertjükön volt, de számomra ez reveláció volt, mert eddig mindig eléggé befordulós, melankolikus, okoskodós, – igen – bölcsészcsajos zenekarként gondoltam a Kispálra/Lovasira (ami nekem teljesen oké volt, lévén, hogy befordulós, melankolikus, okoskodós bölcsészcsaj voltam-vagyok), és bár ismertem pár vicces-mulatós dalukat is persze, ezeket általában lazán ignoráltam.

Szóval na, élvezetes egy könyv ez, lehet közben sok Kispált hallgatni, meg nosztalgiázni, meg a Lovasi-féle művészetfelfogást/alkotás közben felmerülő kérdéseket elemezgetni (amik szerintem véletlenül marha érdekesek – Lovasi sokat beszél az öntudatlan-ártatlanság versus profizmus kapcsolatáról), meg még lehet a költészetről is gondolkodni (amiből van a dalszövegekben bőven).

1 hozzászólás
risingsun>!
Lévai Balázs: Lovasi

Lévai Balázs: Lovasi Idáig tudom a történetet

Ami nekem a Lovasi volt (Kispál):

Szilvamag kékül, Márta vár, tavaly is
Puszilja persze, de nem király
Mindentől messze, a szívhez közel
Milyen hajó megy el ilyen kis vízbe?

Lenyeltem egy kétforintos
Hogy telefonáljak a magányomba
Ma van utoljára ekkora lárma
Táncolj disznó, napozz holddal!

Megrázom a gyufát feljön a nap
Mézeskalácsszív alakban
Rajzolj pöcsöt a plakátnak
Kardigánt kötnek a tyúkok neki

És te azt hiszed, engem csak a lábak hoztak ide
A helyes megfejtők a végére maradnak
Berendeztem én már a világom
Jó a világ végéig egy erdőben elbújni.

Készültem én eleget, másra, mint ami aztán lett,
Szólok, hogy bocsánat, de van velem egy állat
Itt ebben a tájban él egy festő, aki olyan ügyesen festi
A tájat, hogy annak a tájnak aztán olyanná kell lenni.

Egy másik bolygón kéne letenni a plédet
Lécekkel várta az UFO-t hogy jöjjön
Kényszer, Érdek, Ösztönélet
Így is van, sokat keres az én szívem

És egy leszedált ország tapsolgat a szarnak
TV2 és RTL: nálunk senkit sem érdekel
Norbi vagyok és jó alakom van
A bukott angyalok etetése tilos

Majd én fogom a szép szavakat a nyelvedre ráhelyezni
Már régóta azt játszom, hogy az is van, amit akkor láttam
Egy sárkány, akit hoztak szállni
Végül is mindegy is, tudtam, hogy nem is jössz

A nyolcadik hibámat csak nehezen mondom el
Mennyi eltemetett hülyeségnek vagy a hordozója
Beszél, aki keres,
hallgat, aki talál.

Akik élnek, azok délnek mennek
Akik haldokolnak északnak
Elindulok fölfelé,
de lerúg egy angyaltalp

Énekeljük el azt, hogy vége
Tegyetek el befőttet,
lesz még a Világ jövőre

Mondok valamit, meg akarlak hatni,
Itt a világ végén csinálnánk egy nagy fotót
És anya reggel felkel és elpöcköl egy angyalt
Igyekezz, az égbolt zár!

Lovasi (Kispál), ami most már inkább Kiscsillag:

Állnak a férfiak, nézik a csajokat
Szegény Jávor Pál, biztos sokat smároltál,
le ronda nőt

Van egy álmom, de nincsen túl jó állapotban
Ezüst Magyarország, arany a szegélye
beteg a királyunk, de boldog a népe

Tudtam hogy jönni fogsz, csak te nem tudtál róla
Én követem a golyót bemegyek a lukon megállok a szívbe:
halott vagy tudom

Lécci fordulj el, még küldök a textillel
Az én szívem rántott hús, de azon a bunda nem liszt, nem
tojás és nem is zsemlemorzsa

Menetszélbe beletartom az arcomat
Nem akarom végig nézni, hogy megöregszel és meghalsz,
Hogy elfordulsz az ágyon, hogy esszük a krumplit a szafttal

Az oltár előtt térdepelők tologatják az időt
Apám egy keret volt, amiben anya volt a kép
/voltaképp/

Az autójában fegyverek, gyógyszert szed
pedig nem beteg
És hozzál le rólam mindent feketemosó.

Elhagylak, mert régi vagy, a szagod se jó és elhagylak!
Kopasz emberek telefonálnak a pénz miatt
Pénz nélkül élet, pénz nélkül nincsen

Az emberszív egy olajoshordó, vasból van és sok mindent kibír
Este tűznél gitározó vándorok.
Felkelőnapháza? Mutatom. Tudod?

Olyan unalmas, hogy mindenki izgul érdekes lesz-e az új
S ha nem is hozol le egy csillagot, sokról mutatod meg, hogy ragyog
Csókoljál meg Kiscsillag!

Hát, én idáig tudom a történetet…

robinson P>!
Lévai Balázs: Lovasi

Lévai Balázs: Lovasi Idáig tudom a történetet

Kimondottan szórakoztató. Kicsit sem „önfényezős, szoborépítős” könyv.
Beérett, és tapasztalt férfi önvallomása, visszatekintése minden sallang nélkül. Vállalható és szerethető.
Blogon többet.
http://gaboolvas.blogspot.hu/2014/07/lovasi.html

2 hozzászólás
AeS P>!
Lévai Balázs: Lovasi

Lévai Balázs: Lovasi Idáig tudom a történetet

Tegnap este befejeztem, ma meg felcsendült a rádióban a Szőkített nő, és hosszú évek után az első alkalom volt, hogy nem dúdoltam, sikítottam, zümmögtem, ordítottam, laláztam és táncoltam végig, hanem azt hallgattam, hogy tényleg olyan kissmanyisan énekel-e, meg hogy hátul a dob, az hogy szól és miért úgy, szóval ez a könyv engem a ló túloldalára dobott át.
Tegyük hozzá, hogy nem is voltam sose nagy Kispál-rajongó, Kiscsillagot is csak addig hallgattam, amíg muszáj volt (kollégium), ma már megelégszem azzal, ami a rádióból jön. Nagyon sok érdekességet megtudtam a könyvből, de kíváncsi nem lettem az eddig kihagyott életműre.

Almost_Zed>!
Lévai Balázs: Lovasi

Lévai Balázs: Lovasi Idáig tudom a történetet

„Jönni fog egy lovas,
Lovasi a neve,
A szíve tele vízzel,
A szemétől a szájig
Valami sós folyik és ő csak
Birkózik az ízzel.”

A Föld, Kaland, Ilyesmi… volt az első Kispál lemezem, abban az időben rongyosra hallgattam. Emiatt a korai éveik zenéi állnak közel hozzám, később már csak egy-egy kiemelkedő dalukra figyeltem fel, de a rokonszenv megmaradt. A kétezres évek elején ellátogattak városomba, egy nagyszerű koncert fül és szemtanúja lehettem. Összetéveszthetetlen zenei, és egyedi szövegviláguk vitathatatlanul korszakalkotónak bizonyult, emellett hűek maradtak a vidéki gyökereikhez is.
A könyv élvezetes stílusban kalauzol végig Lovasi és a Kispál és a Borz történetén, helyenként magánéleti, Budapest Báros, Kiscsillagos és filmes elágazásokkal. Korrajz, sors- és fejlődéstörténet, bekukucskálás a „Bársonyfüggöny” mögé. A legjobban azok a részek tetszettek, ahol egy-egy kulisszatitkot oszt meg az olvasóval, illetve fény derül arra, hogy miért úgy alakult a zenekar története, ahogy.
Jó hogy megszületett ez a könyv, jó volt olvasni, jó volt és jó lesz a számaikat újra hallgatni.

Sapadtribizli>!
Lévai Balázs: Lovasi

Lévai Balázs: Lovasi Idáig tudom a történetet

Érdekes volt. Jó volt magam beazonosítani, hogy igen, például én is akkor szerettem meg őket, vagy, hogy én is voltam azon a koncerten, stb. stb., és bát helyenként nagyon jókat szórakoztam/nevettem a történeteken, azért nem tudott úgy levenni a lábamról, mint egy-egy Kispál dal, bár gondolom nem is ez volt a cél. Néhol zavaró volt számomra az ismételgetés, és a látszólag semilyen kapcsolati átvezetés egyik történetből a másikba. De nagyon változatos élethelyzetekről is tudósít a könyv, és le a kalappal az őszintesége előtt – a saját necces húzásaira gondolok itt, mert fikázni másokat könnyű, de elmesélni olyan komoly hibákat, amikért te vagy a felelős, bátorságra vall!
P.S. Tetszett a nyelvezet! Nagyon sokszor úgy éreztem, mintha az egyik Pesten dolgozó barátommal beszélgettem volna! Hiteles és meggyőző!:)

serengeti>!
Lévai Balázs: Lovasi

Lévai Balázs: Lovasi Idáig tudom a történetet

Flow élmény ("nembíromletenni" érzés): 4
Stílus (írói): 2
Ötlet (eredetiség): 2
Tartalom (mondanivaló): 4
Hitelesség (könyv világának átélhetősége): 3
Érzelmek (ábrázolása): 4
Izgalom: 4

Mindig érdekes olvasmányélményt jelent végigtekinteni egy híres művész pályáján. Kinek könnyebb, kinek nehezebb a sikerhez vezető útja. Lovasi András saját erejéből jutott fel a csúcsra, és ez mindenképpen tiszteletre méltó teljesítmény.
Ugyanakkor a könyvben kissé túlteng az igénytelen fogalmazás, az öncélú káromkodások mennyisége. Furcsa ilyen pongyola szöveget olvasni egy könyvben, még ha életrajzi is, és valószínűleg a szerző sajátos stílusát tükrözi.
A könyv mindemellett jól szerkesztett, érdekes és izgalmas olvasmány, leköti az ember figyelmét. A rajongók számos dalszöveget is megtalálhatnak a kötetben.

3 hozzászólás

Népszerű idézetek

Biedermann_Izabella>!

Megsejtettem, hogy az élet egy nagyszabású valaminek van szánva, és tulajdonképpen minden pillanat ünnepelhető, még ha látszólag nincs is okunk rá.

73. oldal

Lévai Balázs: Lovasi Idáig tudom a történetet

Tarja_Kauppinen IP>!

Jim Morrison azt mondta, a tévé megölte Amerika képzeletét. Mit szólna vajon az internethez?

47. oldal

Lévai Balázs: Lovasi Idáig tudom a történetet

Kapcsolódó szócikkek: internet · képzelet
Frank_Waters I>!

Ekkor szúrta ki napozó anyukámat. Mint később kiderült, azért is napozott olyan lelkesen, mert nem tudott úszni. Óriási stratéga volt a fater, nem valami béna ismerkedő szöveggel nyitott, hanem egy ártatlan, hétköznapi szívességkéréssel. Megkérte az ismeretlen helyi lányt, hogy lenne-e kedves vigyázni a táskarádiójára, amíg ő csobban egyet a medencében. Több legyet ütött egy csapásra: egyrészt fürdőzés közben biztonságban tudhatta a rádióját, másrészt a táskarádió birtoklásával finomat jelezte anyagi státuszát. Ráadásul szívességgel nyitott, amit ugye muszáj volt viszonoznia. Egy bambi a strand büféjével, egy halványpiros vattacukor a forró betonon, az ismerkedés nyögvenyelős első fázisát elegánsan letudta.

20. oldal

Lévai Balázs: Lovasi Idáig tudom a történetet

7 hozzászólás
Frank_Waters I>!

Élete során mindenkinek van egy olyan periódusa, amikor a leginkább összhangba kerül magával és a múló idővel, s ez a korszak áll neki a legjobban.

418. oldal

Lévai Balázs: Lovasi Idáig tudom a történetet

7 hozzászólás
Tarja_Kauppinen IP>!

Ma mindenkinél az RTL Klub megy, nem csoda, hogy kevesebb dalt ismernek az emberek.

27. oldal

Lévai Balázs: Lovasi Idáig tudom a történetet

Kapcsolódó szócikkek: RTL Klub
Frank_Waters I>!

Hülye voltál, mondom magamnak, majd ha ez elmúlik
Csak múlna már el, nem is én vagyok ez már
Csak szerettem volna, ha velem is van ilyen
És most benne vagyok, még sosem volt sűrűbb homály.

Pont az az egy, az az egyetlen darabja, az kéne
Elvinném, s ha nem akar meghalni, a többi jön el érte
A szíve egy dobozba, bársony közé raktam
És kopognak, az ajtóban áll, én meg – örülök, hogy itt vagy

Gyere be, mit hoztál ide el, csaknem hiánytalan
Mindenem itt van, csak a szív kéne, ami még nálad van
Azt nem adom, mert te azt örökbe adtad!
Szólok mérgesen, becsapom az ajtót, felőlem meghalhat

Aztán megbánom: tessék a sajátom, nesze az itt van
Dobogjon az benned, szolgálja életed, amíg van
Hülye voltál, mondom majd, ha ez elmúlik
Csak múlna már el, nem is én vagyok ez már

(Kispál és a Borz: Szívrablás)

294-5. oldal

Lévai Balázs: Lovasi Idáig tudom a történetet

4 hozzászólás
Biedermann_Izabella>!

A minket körülvevő miliő akkor változott meg egy csapásra, amikor bejelentettük a feloszlásunkat. Nemrég egy netes fórumon írta az Európa Kiadó gitárosa, Kirschner Péter, hogy a magyarok akkor igazán boldogok, ha valami nincs. Azt a valamit rögtön nagyon szeretik.

404. oldal

Lévai Balázs: Lovasi Idáig tudom a történetet

1 hozzászólás
Frank_Waters I>!

Felesleges szemérmeskedni, az író-olvasó találkozók, a felolvasások, a kulturális programok és nyilvános művészeti diskurzusok megszűnnének nők nélkül. A művészekre kíváncsi halmaz megoszlása nemek szerint teljesen egyértelmű: tízből kilenc csaj, a maradék egy pedig vagy látens homoszexuális, vagy ifjú alkotójelölt, vagy eljött a csajával, nehogy a művész egy óvatlan pillanatban ráraboljon.

286. oldal

Lévai Balázs: Lovasi Idáig tudom a történetet

21 hozzászólás
Biedermann_Izabella>!

Ha sok dolga van az embernek, az nem tesz jót az alkotómunkának. Nehéz kiszakítani az íráshoz szükséges termékeny időt. Ráadásul, ha szakítani kell, az se jó. Beírom a naptárba, jövő hét kedd, szerda, csütörtök nem vállalok el semmit, bezárkózom és babakékre csiszolgatom az ötleteimet. Majd ülök a stúdióban és haragszom magamra, miért nem haladok, pedig szabaddá tettem magam. […] Ámosz Oz írja önéletrajzi könyvében, hogy az író olyan, mint a jó boltos: Akkor is ott kell ülnie a boltban, mikor nem jön a vevő (az ihlet), mert csak akkor tudja kinyitni előtte az ajtót, ha mégis arra tévedne.

192. oldal

Lévai Balázs: Lovasi Idáig tudom a történetet

Frank_Waters I>!

Barkóczi elképesztően kifinomult technikával rendelkezett: egy doboz klasszik májkrémmel öt kiflit tudott megenni.

85. oldal

Lévai Balázs: Lovasi Idáig tudom a történetet

6 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

Presser Gábor: Presser könyve
Matt Richards – Mark Langthorne: Bohém rapszódia
Tóth Júlia Éva: Borikönyv
Måns Mosesson: Tim
Vámos Miklós: Ha én Bródy volnék
Sándor Erzsi: Szegény anyám, ha látnám
Jávor Bence – Csapody Kinga – Gelencsér Milán: Na még mit nem?!
Christian „Flake” Lorenz: Villanycigány
Animal Cannibals: Minden változik, a lényeg nem
Bächer Iván: Klétka