Az ​elárult forradalom 2 csillagozás

Lev Trockij: Az elárult forradalom

Ennek a könyvnek nincsen fülszövege.

>!
Áramlat, Budapest, 1990
222 oldal · ISBN: 9630277360 · Fordította: Nagy Balázs

Kedvencelte 1

Várólistára tette 2

Kívánságlistára tette 6


Kiemelt értékelések

>!
SteelCurtain 
Lev Trockij: Az elárult forradalom

Tökéletesen érthető, hogy miért volt ez tiltott könyv az úgynevezett szocializmus idején. Tökéletesen érthető az is, hogy miért nem volt elegendő Trockijt száműzni, el is kellett hallgattatni, meg kellett gyilkoltatni, mert olyan mélyrehatóan, kíméletlen pontossággal elemezte a sztálinista rendszert, létrejöttének okait, annak antimarxista, antikommunista jellegét, hogy arra csak a nyers erőszak maradt ellenérvként. Trockij fölényes könnyedséggel tette nevetségessé és hiteltelenné a sztálini rendszert, akkor, amikor még a Times is azon örvendezett, hogy a Szovjetunióban vége a kommunizmusnak, hiszen Lenin halála és Trockij száműzetése után a kommunista elvek iránt közömbös Sztálin kezében összpontosult a hatalom. Bebizonyítja, hogy az a bürokratikus rendszer, mely magát szocialistának és marxistának nevezi, valójában egy minden ideológiát nélkülöző, kizárólag önös érdekeit képviselő kivételezett réteg uralma, mely szükségszerűen jelent meg az iszonyúan elmaradott Oroszországban a győztes forradalom után. Rámutat, hogy a meglehetősen korlátolt és fantáziátlan Sztálint sem kell démonizálni, főként, hogy képességeiből ki sem tellene egy évtizednyi időtartamra elhúzódó bürokratikus államcsíny megtervezése és levezénylése, amivel egyes kommunisták vádolják őt. Mint megjegyzi, Sztálin pusztán egy idő után rájött, hogy képes betölteni annak az abszolút tekintélyű vezérnek a szerepét, amelyet a bürokrácia a társadalommal szembeni önvédelemből az egekbe kívánt emelni. Mivel ennek a rétegnek a szovjet rendszerben az egyetlen létalapja az, ha bebizonyítja, hogy az adott rendszernek szüksége van rá, ez a réteg az adott körülmények között kizárólag marxista köntösben léphet fel, kénytelen saját lényegétől idegen elvek mögé rejtőzni. Meg kell fojtania szovjet rendszert, hogy elhitesse: ő még szovjetebb.
És ezzel a szegényes forgatókönyvvel kész is a huszadik század legsikeresebb helyzetkomikuma, amiben a (fekete) humor egyetlen forrása, hogy az egyik szereplőt tévedésből egy – színpadra nem is igen kerülő – másik szereplővel azonosítják. Olyan sikeres, hogy még ma is műsoron van. Sőt holnap is játszani fogják. Nyolcvan év kevés volt megérteni Trockij üzenetét, noha világosabban már aligha fogalmazhatott volna. Így ez a nyolcvan év csak fatalizmust és pesszimizmust érlelt.

>!
Acélparaszt
Lev Trockij: Az elárult forradalom

Úgy látszik Bronstein elvtárs képtelen volt felfogni, hogy az ő általa keményen ostorozott sztálini-bürokratikus diktatúra nem a forradalmi marxizmus félresiklása, hanem szerves következménye.

Ha egy radikális csoport kiirtja a regnáló elitet, és utána a helyébe lép, akkor az a csoport a büdös életben nem fogja fokozatosan felszámolni a saját hatalmát holmi ideológiai doktrína jegyében, hanem kőkeményen védeni fogja a megszerzett koncot.

A kommunizmus esetében a történelmi gyakorlat többszörösen megcáfolta az elméletet, s gyakorlatilag a Trockij által vizionált osztály-és állam nélküli, egalitárius utópiák helyett mindenütt despotikus terrorrendszerek alakultak ki. Kőkemény és drága lecke volt ez az emberiségnek.

Mindenesetre szilárdan az a véleményem, hogy a Szovjetunió népei még mindig jobban jártak egy Sztálinnal, mint egy Trockijjal.

Sztálin csak egy cinikus, egoista bűnöző volt, aki a bolsevizmust használta fel saját hatalmának kiépítésére. Ő a hatalomért gyilkolt.

Trockij más. Ő fanatikus volt és az eszme jegyében gyilkolt. Ez a veszélyesebb fajta, mert az ilyen képtelen leállni. Addig öl, amíg az általa elképzelt (irracionális) világ meg nem születik.

A könyvről annyit, hogy száraz, mint a halszálka. Nem is jutottam, csak a feléig. Elég is volt. Unalmas és az idő vasfoga minden gondolatát megrágta.


Hasonló könyvek címkék alapján

A Szovjetunió Kommunista Pártjának története
Andics Erzsébet (szerk.): A magyar nacionalizmus kialakulása és története
Vlagyimir Iljics Lenin: Beszédek a Komintern I. kongresszusán
Joszif Visszarionovics Sztálin: Marxizmus és nemzeti kérdés
Georgij Valentyinovics Plechanov: A materialista történelemfelfogásról
Szathmári Sándor: Hiába
Nyikolaj Bergyajev: A kommunizmus igazságai és hazugsága
Richard Wurmbrand: Marx & Sátán
Jacques Derrida: Marx kísértetei
Louis Althusser: Olvassuk Marxot