William ​Shakespeare 4 csillagozás

Lev Tolsztoj: William Shakespeare Lev Tolsztoj: William Shakespeare

A ​Palatinus kiadó sorozatában (-ról, -ről) világhírű írók, zeneszerzők és képzőművészek vallanak mestereikről, pályatársaikról. Bár tudom, hogy az emberek többsége olyan szilárdan hisz Shakespeare nagyságában, hogy az ítélet jogosultságának még sok lehetőségét sem fogja megengedni, én mégis, amennyire tőlem telik, megkísérlem kimutatni, miért hiszem, hogy Shakespeare-t nem lehet nagy zseninek, sőt még csak átlagos írónak sem elismerni – írja Lev Tolsztoj. Többek között. Shakespeare (1564-1616) anyja földbirtokoslány volt, az apja kesztyűkészítő, kereskedő, majd polgármester, aki elszegényedett. 18 éves, amikor feleségül veszi a nála nyolc évvel idősebb Anna Hathaway-t. Állítólag vadorzás miatt kellett elhagynia szülővárosát, ahonnan Londonba ment. Londonban fokozatosan vált színésszé, rendezővé, drámaíróvá. A század végén már ünnepelt szerző.
No és Tolsztoj (1828-1910): Grófi családban született Jasznaja Poljanán, ahol élete nagy részét töltötte. A kazanyi egyetemen tanult… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1906

Róla szól: William Shakespeare

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Ról-ről Palatinus · Kultura Könyvtár

>!
Palatinus, Budapest, 1998
110 oldal · ISBN: 9639127108 · Fordította: Schöner Dezső
>!
Kultura, Budapest
134 oldal · Fordította: Schöner Dezső

Enciklopédia 1


Várólistára tette 3

Kívánságlistára tette 4


Kiemelt értékelések

Dénes_Gabriella>!
Lev Tolsztoj: William Shakespeare

Ez a tanulmány „érdekes”, leszedi a keresztvizet a Lear királyról, de a reneszánsz kor drámaírásáról is. Először összefoglalja vázlatosan a Lear király tartalmát, ezért ebből indul ki, mert Tolsztoj időskorában ezt tartották a legsikeresebb Shakespeare-drámának. (Aki nem ismeri a darabot, de szeretné elolvasni, az várjon ezzel az „elemzéssel”, mert spoilerez.)
Közben és utána sem fogja vissza magát, nagyon jól kidomborítja a következetlenségeket, illetve azt, hogy mennyire értelmetlen egy-egy jelenet vagy monológ, mennyire inkoherens a szereplő pillanatnyi állapotával. (Erről az ugrott be, mint amikor az operában ledöfnek valakit, és ő még énekel egy tízperces áriát arról, hogy nem kap levegőt, és utána hal meg.)
Ami viszont engem meglepett, hogy Tolsztoj azért tartja nullának Shakespeare-t, mert a dráma műfaját átalakította, s a korábbi vallásos magas piedesztálról leszállította. Nem a témákat nehezményezi (na jó, tulajdonképpen azokat is), hanem hogy eltűnt a korábbi vallásos töltet ( ~ istenre [így szerepel az esszében], erkölcsre mutató magasztos mondanivaló). Nagyon szépen felvázolja, hogy korábban a drámáknak mi értelmük volt (pfuj rómaiak, akik csak élvezték magasztos mondanivaló nélkül is!), és hogy Shakespeare, illetve az őt utánzó európai drámaírás is hogyan és mennyire távolodott el a vallásos drámától.
Tetszik nekem, hogy mer kekeckedni Shakespeare-rel, de az indokkal nem tudok rezonálni. Lehetetlennek tartom, hogy a 19. századi szerző ne fogta volna fel a műfajok „evolúcióját”. Miért kellene mindenben visszatérni az „eredetihez”?

RealRedzsy>!
Lev Tolsztoj: William Shakespeare

Egyszerűen imádom ezt a kis sorozatot!
Minden bennük van ami fontos! Eddig sosem csalódtam!
Csak ajánlani tudom!


Népszerű idézetek

Dénes_Gabriella>!

Azóta Európa belenyugodott a dráma Arany Jánosának kétségtelen s egyedüli nagyságába, amely, ha őszinték akarunk lenni, a XIX. század múlásával egyre jobban megkopott.

6. oldal [Előszó]

Kapcsolódó szócikkek: Arany János
2 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

Ljudmila Szaraszkina: Dosztojevszkij
Harsányi Zsolt: Magyar rapszódia
Dmitrij Merezskovszkij: Gogol és az ördög
Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Tanulmányok, vallomások
Ignacio Iturralde Blanco: Machiavelli
Jósika Miklós: Az utolsó Bátori
Makszim Gorkij: Gyermekkorom / Inasévek / Az én egyetemeim 1913–1923
Szentkuthy Miklós: Arc és álarc
Theo Maschke: A „kis út” vándora
Szinnyei Ferenc: Bacsányi János