Napló 3 csillagozás

Lev Tolsztoj: Napló

Ennek a könyvnek nincsen fülszövege.

>!
Osiris, Budapest, 1996
476 oldal · ISBN: 9633792150 · Fordította: Gellért György, Kozma András

Enciklopédia 5


Kedvencelte 3

Várólistára tette 13

Kívánságlistára tette 12


Kiemelt értékelések

>!
Lunemorte MP
Lev Tolsztoj: Napló

Szegény Tolsztoj! Ez az első gondolatom, amit hozzá tudok fűzni a naplójához…A második pedig az, hogy Szegény, szenvedő Tolsztoj, miken mentél Te keresztül, mennyit gyötrődtél és mennyit kellett önmagadban rostokolnod? Annyira sajnállak, bárcsak szebb életet élhettél volna! De vajon ha annyira boldog lehettél volna, írtál-e volna ennyire szép könyveket? Önző kérdés, önző gondolat, de valós kérdés. Miért bántotta a lelkedet a feleséged, miért nem tudott téged teljes egészében elfogadni? Miért nem becsült meg annyira, amennyire Te próbáltad őt? Úgy sajnállak, már majdnem megfejtetted a titkok titkát, mégsem találtál rá a kincsre, pedig komolyan egy hajszálnyira voltál már csak tőle…! Köszönöm az élményt, hogy megosztottad a gondolataidat és a vívódásaidat, majdnem sikerült boldognak lenned ténylegesen is, de sajnos ez nem jött össze életedben…Remélhetőleg egy másik életedben már sikerül végre meglelned a harmóniát a mindenséggel! Lelki társam vagy a halálon túl is…

9 hozzászólás
>!
Dana
Lev Tolsztoj: Napló

Nagy kedvenc íróm, Tolsztoj naplóit részben azért olvastam el, mert úgy hittem, valami mélységesen bensőségeset és intimet tudhatok majd meg róla, de eltekintve az ifjúkori bejegyzéseitől, nagyon hamar egyfajta másokat okító, olykor már-már didaktikus hangon íródott jegyzeteket kaptam. Tolsztoj maga is többször utal arra, hogy reméli, majd naplóit más is olvasni fogja, (sőt, felesége rendszeresen olvasta is), ugyanakkor kétségtelen, hogy nagyon sok őszinte tépelődés, morcos napok leírásai, sok-sok testi nyavalya is helyet kap a naplókban, és természetesen a feleségével való enyhén szólva is ambivalens kapcsolata.
A naplókat olvasva előbb egy világfi arca bukkan elő, aki küzd ugyan bűnös szokásaival és szigorúan, pontokba szedett szabályok mentén próbál élni, de végül mindig és újra elbukik, adósságokat halmoz fel, és nem tud ellenállni játékszenvedélyének. A lánykérés csak egy buta epizódnak tűnik és nagyon heves szerelem bontakozik ki Szofja és Tolsztoj közt, ám később, ahogy az író saját filozófiájára talál, melyben Szofja nem követi, elhidegülnek egymástól, majd nagyon heves jelenetekre is sor kerül. Ezek egyikét Tolsztoj maga rögzíti is, amikor a hitvesi ágyban sikerül alvás helyett jól összevitatkozniuk, már ha vitának nevezhető, hogy Szofja egy kérdésére Tolsztoj erkölcsbölcseleti fejtegetéssel válaszol. Annak ellenére, hogy mélységesen megértettem Tolsztoj izolálódását saját környezetében, mégis világossá vált, mennyire irritáló alak is lehetett más szempontból. Nagyon sajnáltam, hogy az utolsó naplói és a titkos naplója is, teli van a feleségével való folyamatos ellentét feletti bánkódással, szorongással és fájdalommal, attól tartok többre ment volna, ha azt a bizonyos univerzális szeretetet megpróbálja közvetlen környezetében működésbe hozni. De tudjuk, hogy olykor épp ez a legnehezebb.
A naplókból az is kiderült számomra, hogy nem hirtelen indíttatásból indult el ama végzetes estén otthonról egy újabb családi perpatvart követően, hanem évek óta készült arra, hogy azt a meghasonlott állapotot, ti. hogy arisztokrataként a vagyon szétosztását hirdette, valamiképpen felszámolja. Tolsztoj másik nagy keresztje önnön hiúsága volt, bár kezdettől fogva harcolt ellene, azért sokszor érezhető, hogy enged a hiúság kísértésének, miközben a hízelgést megveti.
Összességében egy nagyon élvezetes, komoly írás, sok-sok mélyrepüléssel, de vidám pillanattal is (pl. amikor Tolsztoj biciklizni tanult), és aki kíváncsi Tolsztoj filozófiájára, az is megtalálja számítását, lévén nagyon sok az esszészerű jegyzet a naplókban.


Népszerű idézetek

>!
Lunemorte MP

Márpedig, ahogy Titus mondta: minden napra egy jó cselekedet – ennyi épp elegendő.

100. oldal

2 hozzászólás
>!
Lunemorte MP

Mekkora tévedés, ha valaki a testének s nem a lelkének él.

603. oldal

2 hozzászólás
>!
Lunemorte MP

A zseniális emberek azért képtelenek fiatalkorukban tanulni, mert öntudatlanul megérzik, hogy másként kell tudniuk, mint a tömegeknek – ez történelmi tény.

94. oldal

>!
Lunemorte MP

Nem azért szeretünk valakit, mert szép, hanem azért szép, mert szeretjük.

376. oldal

>!
Lunemorte MP

… Az egész élet nem más, mint a test harca a szellemmel, a szellem fokozatos győzelme a test felett.

367. oldal

3 hozzászólás
>!
Lunemorte MP

Igen, a vallás, önmagában véve a vallás, csalás terméke. Nemes cél érdekében kitalált hazugság.

196. oldal

>!
Lunemorte MP

A halállal kapcsolatban egy dolgot soha nem szabad elfelednünk, vagyis, hogy az élet állandó meghalás. S ha azt mondom, hogy folyamatosan halálomon vagyok, ugyanaz, mintha azt mondanám – élek.

258. oldal

>!
Lunemorte MP

Van bennem valami, ami azt a hitet sugallja: én nem arra születtem, hogy olyan legyek, mint a többiek.

40. oldal

1 hozzászólás
>!
Lunemorte MP

Általános szabály: minél jobban kielégíted valamely szükségletedet, az annál követelőzőbb lesz, s minél kevésbé elégíted ki, annál inkább lecsillapodik.

13. oldal

>!
Lunemorte MP

Csak arra van szükségem, hogy dolgozzak, és felejtsek – de mit? Nincs mit. Elfelejteni, hogy élek.

107. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Friedrich Nietzsche: Emberi, nagyon is emberi I-II.
Weöres Sándor: A teljesség felé
Stanisław Lem: Sex Wars
Epiktétosz: Kézikönyvecske
Lucius Annaeus Seneca: Erkölcsi levelek
Montaigne: Esszék
Montesquieu: Perzsa levelek
Marcus Aurelius: Marcus Aurelius elmélkedései
Szent-Györgyi Albert: A béke élet- és erkölcstana
Tomas Sedlacek: A jó és a rossz közgazdaságtana