Az elbeszélés alapötlete 1889-ből származik. Az első szövegváltozatot Tolsztoj 1891-ben fejezte be. 1898-ban amikor az író nagyobb pénzösszeggel próbálta segíteni a cári kormány büntető intézkedési elől Kanadába kivándorló duhoberec szekta híveit, újra elővette az első fogalmazványt, tovább csiszolgatta, művét azonban még így sem tekintette befejezettnek. …
Végül 1911-ben jelent meg Moszkvában.
„Alighogy az ember megszabadul a bujaság vétkeitől nyomban újra meghátrál és belezuhan az emberi dicsőség legkomiszabb kelepcéibe.”
Az elbeszélés első ízben magyarul Trócsányi Zoltán fordításában jelent meg 1917-ben. (idézet -Helikon 958.old.)
Ivan Iljics halála / Szergij atya 16 csillagozás
A következő kiadói sorozatban jelent meg: Matúra klasszikusok Ikon
Várólistára tette 3
Kívánságlistára tette 5
Kiemelt értékelések
Számomra az Ivan Iljics halála c. novella egyik fő mondanivalója az, hogy a világ
megváltoztatásához fontos megváltoztatni önmagunkat.
A mű egyfajta lelki kalandozás az élet értelmével kapcsolatban, melynek végén, és központjában, a halállal kapcsolatos kérdések állnak.. A történet során a betegség, a testi fájdalmak elsősorban a lelki szenvedést szemléltetik, annak fokozódását jeleníti meg.
A novella továbbá egyfajta társadalomkritika.
Megmutatja, hogy az emberek többségének az élete abból áll, hogy igyekeznek tovább vinni a családi tradíciókat, a társadalmi elvárások szerint helyt állni a munkában és a családban, igyekeznek mindenkinek megfelelni, de mindeközben valahogy még is elfelejtenek igazán élni, elfelejtenek maguknak igazi örömöket keresni, és erre csak az élet vége felé eszmélnek rá.
A novella nyelvezete kifejezetten élvezhető, olvasmányos a néhol kicsit groteszk ám annál igazabb megfogalmazásaival.
A mű alapeszméjét Tolsztoj így fogalmazta meg egyik levelében: „Nincsen nyugvása sem annak, aki világi célokért él az emberek között, sem annak aki lelki céljaiért magányosan él. Megnyugvást csak az találhat, aki Istent az emberek körében szolgálja.”
Mint egy mellékhang * ami éppen olyan tiszta rezdülése a Föltámadásnak – vasárnap.
Az orosz irodalomnak valoszinuleg ez a fejezete az, amelyik a legkristalytisztabban ertelmezheto es vetitheto ki a mai korra, tarsadalomra, emberekre. Csak, amig itt megbano es felismeresre kepes emberekrol olvasunk, addig a valosagban ilyen nincs, vagy csak nagyon ritkan.
Tolsztoj nekem az, aki egyszerre 'az iro' es 'az orosz realizmus' egyszerre. Csodalatos, hogy milyen aprolekosan, a lelek minden mozzanatat, milyen kidolgozottan irja le es jeleniti meg. Az Anna Karenina volt talan az egyik olyan komoly irodalmi mu, ami beinditotta bennem a megismeres es a tudas akarasanak folyamatat. Az a kepi vilag es tudasanyag (habar nagyos reg olvastam) megis megmaradt bennem. [Vannak reszek, amikre 2 ev tavlatabol meg mindig teljesen tisztan emlekszem.]
Borzongato, hogy milyen pontossag es nyersseg vegyul e melle a hihetetlen reszletgazdag es a vegletekig analizalo leirashoz.
Népszerű idézetek
Eltekintve attól, hogy a haláleset mindegyikükben bizonyos elképzeléseket és reményeket keltett a várható előléptetésekkel és változásokkal kapcsolatban, maga a tény, a közeli jó ismerős halálának ténye, mindazokban, akik értesültek róla, örömöt ébresztett: ahogy ez már lenni szokott, örültek, hogy a másik halt meg, nem ők.
Hasonló könyvek címkék alapján
- Richard Matheson: Legenda vagyok 76% ·
Összehasonlítás - Ray Bradbury: Marsbéli krónikák (teljes változat) 88% ·
Összehasonlítás - Thomas Mann: Trisztán 83% ·
Összehasonlítás - Karen Blixen: Karnevál ·
Összehasonlítás - Gogoly: Egy kabát története ·
Összehasonlítás - Timrava: Hősök ·
Összehasonlítás - Ivan Szergejevics Turgenyev: Első szerelem 83% ·
Összehasonlítás - Franz Kafka: Az átváltozás / A fűtő 83% ·
Összehasonlítás - Fenákel Judit: Lili utazásai ·
Összehasonlítás - Nyikolaj Vasziljevics Gogol: A köpönyeg 80% ·
Összehasonlítás