Ivan ​Iljics halála 798 csillagozás

Lev Tolsztoj: Ivan Iljics halála Lev Tolsztoj: Ivan Iljics halála Lev Tolsztoj: Ivan Iljics halála Lev Tolsztoj: Ivan Iljics halála Lev Tolsztoj: Ivan Iljics halála Lev Tolsztoj: Ivan Iljics halála Lev Tolsztoj: Ivan Iljics halála Lev Tolsztoj: Ivan Iljics halála Lev Tolsztoj: Ivan Iljics halála Lev Tolsztoj: Ivan Iljics halála Lev Tolsztoj: Ivan Iljics halála

A kötet az alábbi elbeszéléseket tartalmazza: Szevasztopol december havában. (Tábor Béla fordítása.) Szevasztopol májusban. (Tábor Béla fordítása.) Szevasztopol 1855 augusztusában. (Tábor Béla fordítása.) Ivan Iljics halála. (Szőllősy Klára fordítása.) Kreutzer-szonáta. (Németh László fordítása.) Utószó a „Kreutzer-szonátá”-hoz. (Gellért György fordítása.)

Eredeti megjelenés éve: 1886

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Európa Diákkönyvtár, Európa Diákkönyvtár

>!
Hungaroton, 2019
ISBN: 9786150017389 · Fordította: Szőllősy Klára · Felolvasta: Jordán Tamás
>!
Európa, Debrecen, 2018
432 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634059066 · Fordította: Gellért György, Németh László, Szőllősy Klára, Tábor Béla
>!
54 oldal · ISBN: 9789633989340 · Fordította: Szabó Endre

19 további kiadás


Enciklopédia 2


Kedvencelte 53

Most olvassa 23

Várólistára tette 138

Kívánságlistára tette 48

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

>!
Timár_Krisztina ISP
Lev Tolsztoj: Ivan Iljics halála

Újraolvasás vége.
Ez de fura. Nem is tudom, hányszor olvastam már, de ilyen még nem volt: nem belement az a fránya por a szemembe a végén? :) Ritkán szoktam könyvek fölött sírni (ez is gyorsan felszáradt), Tolsztojon pláne.
Ez nem az a könyv, amelyet olvasva az ember izgul, hogy mi lesz a vége. Ez az a könyv, amelyet olvasva az ember izgul, hogy hogy lehet feldolgozni azt a véget. Az első fejezetben Ivan Iljics már halott, és nyilvánvalóan nem sok embernek fog hiányozni – az arca mégis megszépült és megnyugodott. A kérdés az, hogy mitől? Akinek a haláláról a kollégáinak csak a saját közelgő előmenetelük jut eszébe, a feleségének meg az özvegyi nyugdíj, az min mehetett keresztül, ami annyi értéket adott az utolsó perceinek, hogy méltósággal tudott meghalni?
Nagyon szép könyv. Az első harmada gyors, szinte csak „odavetett” felvezetés (persze minden fontos információt tartalmaz, de egy grammal se többet), a második harmad a szenvedés pontos, valóban megrázó rajza, az utolsó pedig szabályos megváltástörténet.
Gogol Köpönyegének komoly párja. Mindkét könyv olyan ember életét meséli el, akinek igazából nem volt élete, és olyan halállal zár, amely igazából nem halál – csak amíg A köpönyeg keserű-vidáman fintorog és nevet, addig az Ivan Iljics halála… hát attól belemegy a por az ember szemébe. :)

>!
Európa, Budapest, 1960
126 oldal · Fordította: Szőllősy Klára
2 hozzászólás
>!
gabiica P
Lev Tolsztoj: Ivan Iljics halála

Zseniális történet volt, szép kivitelezéssel. Először nehezen tudtam feldolgozni, de újra és újra végiggondolva rájön az ember, hogy mennyire jó is ez.

3 hozzászólás
>!
OttoT
Lev Tolsztoj: Ivan Iljics halála

A hivatali élet elidegenítette a világtól és a családjától Ivan Iljicset, mondhatni, elfelejtett élni. Azt mondják, hogy a második életed akkor kezdődik, amikor rájössz, hogy csak egy van. A törvényszéki bírónak alhasi fájdalmai támadnak az esés következtében, s szembe kell néznie az egyre közeledő halállal. Mindeközben rájön, hogy képmutató, felszínes, önző életet élt, s valójában nem tudott kiteljesedni teljesen a házaséletben sem. Pályaválasztás előtt állva mit mondjak erre? Mindig lesznek jogvégzett emberek, elkötelezettek a szakma iránt. Meg kell találni az arany középutat a munka és a magánélet között. Élj úgy, mintha minden nap az utolsó napod lenne! Ne habozz! Szerezz örömteli perceket családtagjainak, rokonaidnak, addig, amíg megteheted! Ajándék vagy a világnak, s ajándékot adsz. Az elmúlástól való félelem természetes, de cselekedj úgy életed során, hogy ha a halálos ágyadon fekszel, vagy épp mész az utcán, boldogan érjen a halál. Nem tehetsz mást. Csak vársz türelmesen, és hallgatsz a halálról, míg egy nap szólít: menned kell. Megbékéltél a halállal. Ég veled, Ivan Iljics!

5 hozzászólás
>!
SteelCurtain 
Lev Tolsztoj: Ivan Iljics halála

Micsoda kontraszt! Egy ember, aki hosszú létezése során azt hitte, hogy él, pedig az egyetlen ami az élethez kapcsolja, az a betegsége kiváltotta halálfélelem. Napjait előbb a munkában, aztán a magánéletben, a családban is panelekből szervezi. Minden helyzetre van kész protokollja, mindent sablonok alapján intéz. Tulajdonképpen csak egy báb, egy robot, egy előreprogramozott gép, amelyik méret, vagy egyéb könnyen azonosítható ismérv alapján előhívja memóriájából a megfelelő programot és lefuttatja azt. De a halálra nincs protokoll. A saját halálát – extrém eseteket leszámítva, – nem készíti elő az ember. A halál őszinte. Díszletek nélkül, pőrén áll az utunkba. Életünk legfontosabb eseménye, mely véglegesíti mindazt amit tettünk, s mindazt amit elmulasztottunk. A halál a végleges verzió, amin többé már nem lehet változtatni. Tükör, melyben felismerjük életünket, – ha volt – vagy szembesülünk azzal a porhintéssel, hogy mindvégig egy olyan idegen életet éltünk, melyet elvártak tőlünk. Itt véget ér a szerepjáték. Rádöbbent az elvesztegetett időre, a hiábavaló hazugságokra, biológiai létünk fölöslegességére. Nyilván annak is van halálfélelme, akinek az élete nem volt elpocsékolt idő, aki nem gépként pergette perceit, aki nem sablonokkal, hanem szívvel-lélekkel reagált környezetére. De neki legalább volt élete, van mire emlékeznie, volna miért folytatnia. Az ő élete, tartalmában hosszú volt. Az ilyen ember tovább él szerettei, barátai emlékezetében. A protokollember élete rövid. Megszületik és meghal, még ha közte hosszú évtizedek is tellenek el. Robot állapotából csak a halál billenti vissza az életbe egy rövid időre. És csak a halálfélelem tartja őt életben egy ideig.
Tolsztoj meg egy zseni. Úgy elemezte, bontotta ki Ivan Iljics énjét, hogy Freudot rögtön elküldtem dinnyét kapálni. Ne kontárkodjon olyan dolgokba, amit mások nála sokkal avatottabban művelnek.

1 hozzászólás
>!
h_orsi P
Lev Tolsztoj: Ivan Iljics halála

Szomorú, de egyben tökéletes példája annak, hogy az ember hogyan hidegül el a világtól. Tükröt tart nekünk, szemlélőknek. Az a fantasztikus benne az, hogy a végére nem tudod megállapítani ki a rosszabb: Ivan Iljics vagy a családja?

2 hozzászólás
>!
csillagka P
Lev Tolsztoj: Ivan Iljics halála

Tolsztoj nagy lélekbubus, engem szinte mindig elvarázsol, de hogy ennyire azt azért álmaimba se gondoltam volna, ebben a könyvben minden benne van amit gondolok, és amit szeretnék elkerülni ha a halál mint fogalom kerül terítékre.
Reggel próbálkoztam összerakni az elkövetkező hetek olvasmányit, beleolvastam és úgy maradtam.
Egyszerűen sodor, vitt, nem volt megállás a tragikus végkifejletig. ( meló se nagyon)
Orosz próza egy nyelven beszél velem, tudom sokan nem szeretik, de mi szinte mindig egy hullámhosszra kerülünk.
Ez a könyvet nem hogy az iskolában, de sokáig olvasni se szabadna, kell egy kor, idő és megélt történelem, hogy felfogjuk az elvesztegetett életek hiábavalóságát.
Mert valóban mi is élet? keserű könnybe csomagol pár jó pillanat. Egy a fontos próbálkozzunk úgy élni, hogy talán a legkevesebb szenvedést okoztuk másoknak, miközben próbáljunk jó pillanatok szerezni, mert úgy is arra emlékszik igazából az ember.
Szeretni, remélni és adni ez az amit Ivánunk elfelejtett a könnyű élet keresése közben.
Remélem más leszek és ha jön a vég, emelt fejjel és megnyugodva tudom lehunyni a szemem, ha nem sikerül szerencsére újrázhatom, csak nehogy még rosszabb feltételekkel mint a mostani lehetőségem.

15 hozzászólás
>!
Doreen
Lev Tolsztoj: Ivan Iljics halála

Legkedvencebb kötelezőm mind közül. El sem hiszem, hogy ennyire tetszett. Elég komoly köny, borús a hangulata is. Nincsen benne sok párbeszéd, kb egy-kettő, mégis sodor magával a könyv. Ahogy haladunk előre, egyre több mindent tudhatunk meg Ivan Iljicsről. És kiderül, hogy mennyire jelentéktelen volt az élete. Egy séma szerint élt, csak a pénz érdekelte, hogy legyen egy jó élete, egy jó állása és ezt helyezte előtérbe. Közben szerzett magának egy feleséget is és azt hitte, hogy végre elérte azt, amit akart és boldog. Egész életében úgy élt, hogy ő már kiteljesült, beteljesítette feladatát. Csak a haldoklása során gondolta végig az életét, és ekkor döbbent rá, hogy végig hazugságban élt. Nem is kedvelte a körülötte élőket és egyáltalán nem is volt boldog. Nem élt úgy igazán.
Gyönyörű könyv, melynek elolvastával mi is elgondolkozunk saját életünkön. Mit is akarunk igazán, boldogok vagyunk e eddigi életünkkel.

>!
Virág_Blogger P
Lev Tolsztoj: Ivan Iljics halála

Jól van, orosz realizmus, jövök. Hallom, ahogy szólongatsz…

>!
alice_kingsley
Lev Tolsztoj: Ivan Iljics halála

Nem volt olyan rossz, mint amilyennek beharangozták. Nem életem legjobb kötelezője, de határozottan olvastam rosszabbat is.

>!
Black_Angel
Lev Tolsztoj: Ivan Iljics halála

Ez a könyv, ahhoz a kötelezők közé tartozik, amik tetszettek. Ivan élete valójában szürke és egyhangú volt, és csak érdekből tett mindent, de a haldoklása élettel teli volt. Lehet hogy hülyén hangzik, de talán ez a legjobb szó rá. Elgondolkodtató.

1 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
egyszerű_teremtés

Talán nem úgy éltem, ahogy kellett volna – hasított elméjébe a sejtelem. – De hogyan lehetséges ez, amikor mindent úgy csináltam, ahogyan kell?

Ivan Iljics halála, 9

>!
lollippi I

(…) ahogy ez már lenni szokott, örültek, hogy a másik halt meg, nem ők.

>!
egyszerű_teremtés

… a házasélet, bár bizonyos kényelemmel jár, voltaképpen nagyon nehéz és bonyolult feladat.

Ivan Iljics halála, 2

>!
girlhu 

– Mind meghalunk egyszer. Mért ne igyekeznék? – mondotta, s ezzel azt akarta kifejezni, hogy azért nem bánja a sok fáradságot, mert egy haldoklóért fáradozik, s azt reméli, hogy annak idején majd lesz, aki őérette is fáradozzék.

116. oldal, Ivan Iljics halála, 7. fejezet

1 hozzászólás
>!
Irasalgor

– Ilyen a mai fiatalság! Nem látnak mást, csak a testet. A mi időnkben másképp volt. Minél szerelmesebb voltam, annál testetlenebbé vált számomra szerelmem tárgya.

234. oldal, Bál után

8 hozzászólás
>!
Belle_Maundrell 

A lélek a legdrágább kincs.

41. oldal, Két öreg (Európa, 1986)

Kapcsolódó szócikkek: lélek
>!
egyszerű_teremtés

Ezen a hazugságon kívül, vagy ennek következtében, Ivan Iljicset az bántotta a legjobban, hogy senki sem sajnálta úgy, mint ahogy szerette volna, ha sajnálják.

Ivan Iljics halála, 7

>!
egyszerű_teremtés

Minden más volt, kivéve gyermekkorának első emlékeit. Ott, a gyermekkorban, volt igazi öröm, amivel, ha visszatér, lehetett volna élni. De az az ember, aki ezt az örömöt átélte, már nem volt sehol: olyan volt, mintha valaki másra emlékeznék vissza.

Ivan Iljics halála, 9

>!
ZitussKa

Siratta tehetetlenségét, szörnyű magányát, az emberek kegyetlenségét, Isten kegyetlenségét, Isten nemlétét.

>!
Black_Angel

„Ahogy a szenvedés egyre rosszabbodik, úgy rosszabbodott az egész élet” – gondolta. Egyetlen fénylő pont valahol messze a múltban, az élet kezdetén, és azután minden egyre feketébb, feketébb, egyre gyorsabb, gyorsabb a hanyatlás.


Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Ördögök
Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Az ördöngősök
Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij – Kovács Márton – Mohácsi István – Mohácsi János: Ördögök
Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Megalázottak és megszomorítottak / Feljegyzések a holtak házából
Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: A kétéltű Goljadkin
Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Feljegyzések a holtak házából
Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Egy halottas-ház emlékiratai I-III.
Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Feljegyzések a holtak házából / A nagybácsi álma / Nyetocska Nyezvanova
Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Emlékiratok a holtak házából
Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Golyadkin úr hasonmása / A játékos