Hadzsi ​Murat 17 csillagozás

Lev Tolsztoj: Hadzsi Murat Lev Tolsztoj: Hadzsi Murat Lev Tolsztoj: Hadzsi Murat Lev Tolsztoj: Hadzsi Murat Lev Tolsztoj: Hadzsi Murat Lev Tolsztoj: Hadzsi Murat Lev Tolsztoj: Hadzsi Murat

A népek börtönében a cári Oroszországban nem maradhatott senki emberfia szabad. A Kaukázus festői vidékén élő szilaj hegylakók között is elhintette a zsarnok I. Miklós cár a viszály magvát. A politikai mesterkedéseknek, az erőszakkal szított törzsi villongásoknak esik áldozatul a hajlíthatatlan Hadzsi Murat is, aki még az élete árán sem hódol be a népe szabadságára törő önkényuralomnak. Nincs a korabeli életnek olyan területe, olyan mozzanata, amely elkerülné az író éber figyelmét.

Eredeti megjelenés éve: 1904

A következő kiadói sorozatban jelent meg: A modern könyvtár

>!
Helikon, Budapest, 1980
160 oldal · ISBN: 9632072472 · Fordította: Szőllősy Klára · Illusztrálta: Nagy András
>!
Szépirodalmi, Budapest, 1961
216 oldal · puhatáblás · Fordította: Szőllősy Klára
>!
Új Magyar, Budapest, 1954
254 oldal · puhatáblás · Fordította: Szőllősy Klára · Illusztrálta: Csergezán Pál

Várólistára tette 9

Kívánságlistára tette 1


Kiemelt értékelések

>!
Ákos_Tóth IP
Lev Tolsztoj: Hadzsi Murat

Fel nem fogom, hogy lehet az, hogy a szorosan egymásután olvasott Tolsztoj művek felváltva voltak hol élvezetesek és könnyen fogyaszthatóak, végtelenül olvasmányosak, aztán meg követhetetlenül archaikusak és tömények. A Kozákok például pont ilyen, ellenben a benne elmesélt történet megérte a hadakozást. A szevasztopoli elbeszélések hibátlanok, nem fogott rajtuk az idő – A kaukázusi fogoly dettó, teljes mértékben korszerűnek hat. Aztán itt a Hadzsi Murat, ahol megint karddal kellett átvágni magam a szövegen. A probléma itt igazából az volt, hogy ez a történet egyáltalán nem érte meg a belé fektetett energiát.

Élből tartózkodtam kicsit attól, hogy egy kaukázusi zsivány hőseposzát olvassam, de a Hadzsi (vagy pontosabban inkább a róla szóló mű) köré szőtt legenda elég magával ragadó volt. A molyos csillagozások száma is arra utalt, hogy fontos regényhez érkeztünk az életműben. Pedig a történet, ami Tolsztojhoz képest meglehetősen szegényes és fapados, nem szól túl sok mindenről. A főszereplő hadúr például éppen az övéit árulja el, amikor megismerjük, a cselekmény nagy részében pedig nem is nagyon csinál semmit, sőt, még tőle jobban kidolgozott, érdekesebb szereplők is tucatjával lejtenek végig a képzeletbeli nagyszínpadon. Azt természetesen aláírom, hogy nagyon klassz és eleven a kaukázusi népekről, harcosokról, meg az ott szolgáló orosz csapatokról szóló leírás, de amikor belecsapunk a „ti aulotokból fogadott testvérem elárulta apámat” jellegű bonyodalmakba, akkor valahogy elmegy a kedvem az egésztől.

Az azonban nyilvánvaló, hogy a XX. századi szovjet-orosz irodalmárok könnyedén ráfoghatták erre a műre, hogy a cári rendszer kritikája, Hadzsi Murat pedig, ha ötven évvel később születik, alighanem egy füstös képű Csapajev is lehetett volna – és innentől nincs is több kérdésem, értem, hogyan élhetett meg ennyi kiadást ez az egyébként tolsztoji mérce szerint nyilvánvalóan laposabb kisregény.

>!
Helikon, Budapest, 1980
160 oldal · ISBN: 9632072472 · Fordította: Szőllősy Klára · Illusztrálta: Nagy András
>!
ppeva P
Lev Tolsztoj: Hadzsi Murat

Andrew Meier: Csecsenföld könyve hivatkozott sokszor Tolsztojra és főleg erre a kisregényére. Nagy várakozással láttam neki. Néhány dologra magyarázatot kaptam, érzékelhettem, milyen régóta tart, miért ennyire elmérgesedett a konfliktus az oroszok és a csecsencek (meg nem csak a csecsencek) között. Az értelmetlenül hőssé váló Hadzsi Murat története meg a kaukázusi háború mellett bepillantást engedett a cári Oroszország hadseregének és állami apparátusának működésébe is, beleértve a cári udvart is.
A legnagyobb bajom az volt vele, hogy rövidebb volt, mint szerettem volna.

2 hozzászólás
>!
berg
Lev Tolsztoj: Hadzsi Murat

Furcsa kettős látás/láttatás jellemzi a regényt. A főszereplő ellenség, aki csak messziről és idealizáltan van ábrázolva a szabad térben, árulásait, megalkuvásait a körülmények kényszere diktálja. A szép lázadó. A „mi oldalunkon”, amihez közelebb vagyunk, közelről látjuk, kevés a jó ember a falak között, relativizált minden érték; minél tiszteletre méltóbb a figura társadalmi státusza, annál kevésbé érdemli meg a tiszteletet.
Tetszett a szerző fáradt küzdelme a problémával, a karakterek és a csatajelenetek váltakozása és az, hogy feloldás nélkül, de lezárta az elbeszélés megnyitott keretét. A másságot azonban nem tudtam a szerzővel együtt félelem nélkül szemlélni, ahhoz túl sok a hulla.

>!
ddani P
Lev Tolsztoj: Hadzsi Murat

Tolsztoj: mester. Ez pedig nem egy világrengető könyve. Csupáncsak a csecsencek és oroszok egy bonyolultabb hadi-diplomáciai epizódját írja le. Ahhoz semmiképp sem elég jelentős, hogy történelmi legyen: nyilván Hadzsi Murat küzdelmes élete és halála nélkül is nagyjából ugyanúgy lefolyt volna a törzsi vérbosszúk és hódító intrikák ügymenete. Az is kétségtelen, hogy egy kulturális-politikai helyzetet érzékenyen ábrázol a könyv. Tele van mindenféle egzotikus szavakkal: murid, naib, aul, besmet, cserkesz, stb. Az egyik szereplőnek az a neve, hogy Szado. Az ábrázolás mellett nem sok belátást kapunk az egzotikum működésébe: ebben is, és a cselekmény felépítésében is inkább a Western rokona ez az elbeszélés, bár nem olyan egyszerű megfeleltetni, hogy Hadzsi Murat most indián vagy cowboy. Amolyan kaukázusi nemes betyárhős. És persze van erős orosz szál is, a realitásérzékét vesztett Miklós cár és franciául társalgó udvartartásától a gondtalan-gondatlan katonanépségig bezárólag. A történet viszont egyetlen ember hősiesen értelmetlen sorsa. Nem feltétlenül tanulságos, ráadásul legalább olyan érdekes és izgalmas ez az Eastern, mint bármelyik Western történet, ha nem szentségtörés ilyeneket írni egy Tolsztoj műről.

4 hozzászólás
>!
regulat
Lev Tolsztoj: Hadzsi Murat

Hát nem ez az a kisregény, amiért az ember megszereti Tolsztojt.
Maga a történet… Nos adva van egy csecsen törzsi vezető. Egy nemes vadember Inkább jó, mint rossz, aki csak a körülmények miatt árul el tulajdonképpen mindenkit (azaz az oroszokat, Samilt a csecsen vallási vezetőt)…
Tolsztojnak ugyanúgy egzotikum, mint nekünk… Romantikus talán haramia, talán szabadságharcos, aki predesztinálva van a hősies, de – lássuk be – értelmetlen áldozatra. Azaz a halálra. (Az is hazudik, aki azt mondja, hogy nem tudta már az elején, hogy Hadzsi Murat a végére meghal. Az volt a bizonytalan, hogy hogy, és ki által…)
Hogy ez a cári Oroszország hibája lenne? Nem hiszem… százötven vagy még több éve ölik egymást az oroszok és a csecsenek…

Pedig, hol van már I. Miklós… Lenin… Sztálin… és lám… még sincs béke a Kaukázusban.
Na ez az, amit nem sejtett Tolsztoj, és így Hadzsi Murat nem más, mint egy romantikus „betyárlegenda”.

>!
Új Magyar, Budapest, 1954
254 oldal · puhatáblás · Fordította: Szőllősy Klára · Illusztrálta: Csergezán Pál
12 hozzászólás
>!
Vata
Lev Tolsztoj: Hadzsi Murat

Megvallom ez volt az első könvy amit Lev Tolsztojtól. De biztosan állíthatom nem az utolsó. Akit picit is érdekel az orosz irodalom. Illetve a tőlünk keletre élő népek, gondolkodása s sokszínűsége. Annak melegen ajánlom.

>!
Rawalpindi
Lev Tolsztoj: Hadzsi Murat

Valahogy nem tudott úgy megfogni ez a Tolsztoj mű, mint úgy általában. Többet vártam volna el tőle.

>!
Vélin_Kata
Lev Tolsztoj: Hadzsi Murat

Nekem valamiért nem tetszett annyiyra, mint a többi általam olvasott Tolsztoj könyv. Sajnos fogalmam sincs, hogy mi lehet ennek az oka. Talán rosszkor vettem a kezembe. Valószínűleg túl kemény volt a kaukázusi népek életébe való betekintés. Mindenesetre továbbra is tartom, hogy Tolsztoj egy mester.

>!
szikszai_2 P
Lev Tolsztoj: Hadzsi Murat

Tolsztoj csecsenekről írt könyve zseniális! Szép korrajzot ad a 19.századi Oroszország viszonyairól. Hiába az ellenállás, Hadzsi Murat nem kerülheti el a sorsát. Rövid, de annál izgalmasabb mű!


Népszerű idézetek

>!
Rawalpindi

Ha az egyik lábával átmászik valaki a kerítésen, a másikkal is utána kell másznia.

98. oldal, 13, Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1961

>!
Rawalpindi

A kutya hússal etette az öszvért, az öszvér szénával etette a kutyát, és mind a ketten éhesek maradtak.

173. oldal, 20, Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1961

>!
Rawalpindi

…egy ember egyedül hiába áll ki a csatában.

173. oldal, 21, Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1961

>!
ppeva P

Butler és százada a kozákok nyomában futva nyomult be az aulba. Lakos egyetlenegy sem volt látható. A katonáknak parancsuk volt, hogy égessék fel a gabonát, a szénát és magukat a száklyákat. Az egész aulban maró, nehéz füst terjengett, és a füstben fel-feltünedeztek a katonák, amint kihurcolták a száklyákból, amit benn találtak, elfogdosták és lelőtték a tyúkokat, amelyeket a lakosság már nem tudott magával vinni. A tisztek a füsttől távolabb telepedtek le, megreggeliztek és vodkát ittak hozzá. Az őrmester deszkán lépes mézet tett eléjük. A csecsenceknek híre-hamva sem volt. Valamivel dél után kiadták a parancsot a visszavonulásra. A század már az aulban menetoszlopba sorakozott, Butlernek a hátvédben kellett elhelyezkednie. Amint a menetoszlop elindult, a csecsencek is megjelentek, és lövöldözve követték nyomon a csapatokat.

107. oldal

>!
Szelén

A kötél akkor jó, ha hosszú, a beszéd meg akkor, ha rövid.

>!
Rawalpindi

…az asszonynak csak annyi az ész a fejében, amennyi a haj a tojás héján.

89. oldal, 11, Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1961

1 hozzászólás
>!
ddani P

Noha az erdőirtással, a készletek felégetésével kapcsolatos lassú előrenyomulás az ellenséges területen valójában Jermolov és Veljaminov terve volt, és szöges ellentétben állt Miklós cár tervével, amely szerint egy csapásra kellett volna elfoglalni Samil rezidenciáját és kiirtani ezt a rablófészket (e terv szerint jött létre ezernyolcszáznegyvenötben a darginszki hadjárat, amely annyi emberéletbe került), de azért Miklós ugyancsak önmagának tulajdonította a lassú előnyomulás haditervét is, amely az erdőségek kiirtásán és az élelmiszerkészletek elpusztításán alapult. Mármost az ember azt képzelné: ahhoz, hogy a cár csakugyan elhiggye, a lassú előrehaladás, erdőirtás és készletpusztítás terve tőle ered, el kellett volna hallgatnia, hogy ugyanő volt az, aki ragaszkodott az ezzel tökéletesen ellentétes negyvenötös katonai vállalkozáshoz. Azonban Miklós cár nem titkolta ezt; egyformán büszke volt a negyvenötös katonai expedíció tervére, meg a lassú előnyomulás tervére, annak ellenére, hogy ez a két terv nyilvánvalóan szöges ellentétben állott egymással. Az állandó, nyílt és utálatosan leplezetlen hízelkedés, amellyel emberei körülvették őt, odáig vitte a cárt, hogy már nem látta meg az ellentmondásokat saját viselkedésében; tetteit, szavait még csak össze sem hasonlította a valósággal, a logikával vagy akár csak a köznapi józan ész követelményeivel. Szilárdul meg volt győződve róla, hogy rendelkezései, akármilyen értelmetlenek, igazságtalanok és logikátlanok is magukban véve, egyszeriben értelmessé, igazságossá és összefüggővé válnak azáltal, hogy ő, Miklós az, aki rendelkezik.

98. oldal

>!
ddani P

Az őrnagy férj-feleség módjára élt a felcser leányával, akit eleinte Masának, később Marja Dmitrijevnának szólítottak. Szép, szőke, szeplős arcú, harminc év körüli, gyermektelen asszony volt ez a Marja Dmitrijevna. Akármilyen volt is a múltja, most hűséges élettársa volt az őrnagynak, úgy gondját viselte, mintha dajkája lenne; erre pedig az őrnagynak igen nagy szüksége volt, mert gyakran az eszméletlenségig leitta magát.

109. oldal

>!
Vata

-Minden népnek megvannak a maga szokásai.

165. oldal

>!
Vata

Minden népnek a maga szokásai tetszenek

165. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés
Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Az ördöngősök
Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Megalázottak és megszomorítottak / Feljegyzések a holtak házából
Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: A kétéltű Goljadkin
Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Egy halottas-ház emlékiratai I-III.
Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Игрок / A játékos
Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: A játékos naplója
Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Feljegyzések az egérlyukból
Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Emlékiratok a holtak házából
Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Golyadkin úr hasonmása / A játékos