Háború ​és béke 329 csillagozás

Lev Tolsztoj: Háború és béke Lev Tolsztoj: Háború és béke Lev Tolsztoj: Háború és béke Lev Tolsztoj: Háború és béke Lev Tolsztoj: Háború és béke Lev Tolsztoj: Háború és béke Lev Tolsztoj: Háború és béke Lev Tolsztoj: Háború és béke Lev Tolsztoj: Háború és béke Lev Tolsztoj: Háború és béke Lev Tolsztoj: Háború és béke Lev Tolsztoj: Háború és béke Lev Tolsztoj: Háború és béke Lev Tolsztoj: Háború és béke Lev Tolsztoj: Háború és béke Lev Tolsztoj: Háború és béke Lev Tolsztoj: Háború és béke Lev Tolsztoj: Háború és béke Lev Tolsztoj: Háború és béke Lev Tolsztoj: Háború és béke Lev Tolsztoj: Háború és béke Lev Tolsztoj: Háború és béke Lev Tolsztoj: Háború és béke Lev Tolsztoj: Háború és béke Lev Tolsztoj: Háború és béke Lev Tolsztoj: Háború és béke Lev Tolsztoj: Háború és béke Lev Tolsztoj: Háború és béke Lev Tolsztoj: Háború és béke

Nagy ​tér, nagy idő, földrésznyi események, császárok, hercegek, parasztok, katonák, rengeteg ember, köztük az olvasót holtig elkísérő emlékalakzatok, csecsemősírás, haldoklók lázképei, aranyló hétköznapok és temérdek elpazarolt vér, százezrek halálával írott kísérleti történetfilozófiák s köztük a boldogságvágy apró mozdulatai, családi közhelyek időtlen bölcsessége – egészebb világ teremtésére elbeszélő még nem vállalkozott, ha csak egy nem: az Iliász szerzője. Tolsztoj sem azelőtt, sem azután nem lelte oly megszállott örömét az írásban, mint a Háború és béke hét bő esztendőjében, mikor szelleme minden erejével a regényt fűtve „csak írónak”, semmi másnak vallhatta magát. Ám ebben az óriáspanorámában is színre lép, ha nem is a próféta még, de a nagy kérdező, s feldúlja néhol látomása rendjét, csak hogy kérdezhessen. Thomas Mann szavaival: „Művészi szemszögből nézve mégis ez a titáni ügyefogyottság adja művének azt az óriási erkölcsi nyomatékot, azt az Atlaszhoz mérhető morális… (tovább)

Eredeti mű: Лев Толстой: Война и мир

Eredeti megjelenés éve: 1869

>!
Európa, Budapest, 2013
1488 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789630796088 · Fordította: Makai Imre
>!
Fapadoskonyv.hu, Budapest, 2012
ISBN: 9789633767627 · Fordította: Makai Imre
>!
Európa, Budapest, 2005
1658 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789630779173 · Fordította: Makai Imre

18 további kiadás


Enciklopédia 22

Szereplők népszerűség szerint

Andrej Nyikolajevics Bolkonszkij herceg · Pierre Bezuhov · Napóleon · Natasa Rosztova · Marja Bolkonszkaja hercegnő · Nyikolaj Andrejevics Bolkonszkij · Nyikolaj Rosztov


Kedvencelte 87

Most olvassa 85

Várólistára tette 487

Kívánságlistára tette 157

Kölcsönkérné 4


Kiemelt értékelések

>!
Frank_Spielmann I
Lev Tolsztoj: Háború és béke

Napóleoni szappanopera. Olvastam: oroszokról szól.

Azt mondják, ez egy nehéz könyv. De ezt csak azok mondják, akik mérlegen mérték meg. Könyvekkel másképpen kell bánni. Használati útmutató: a könyvet az első lapnál nyissuk ki, és lapozással egybekötve olvassuk. Minden más, liberáliskodó használati mód helytelen és megvetendő.

Szóval nem nehéz a Háború és béke, csak hosszú. Az nem ugyanaz.

Van valami emberfeletti ebben a teljesítményben, vagy inkább olyasmi, hogy erre is képes lehet egy ember. Valahol olvastam, hogy ennek a könyvnek nincs eleje és vége, ez egy cseppnyi élet könyvbe zárva. Ez szép, és az eleje igaz is. In medias res ott vagyunk Anna Pavlovna egyik bálján, semmi előkészítés, valaki rögtön megszólal franciául, és politizálni kezd. A végén (mármint ha a cselekményt nézzük, igazából ezután még van 40-50 oldalnyi esszé, ami érdekes, csak önismétlő, ezt majd 40 évesen fogom élvezni csak), a végén tehát elalszik egy kisfiú, aki ilyen meg olyan szeretne lenni. Nincs lezárás, csak az, hogy nincs lezárás: az élet folyik tovább, ez meghal, de az megszületik.

Tolsztoj meg azt írta, hogy ez nem is csak regény, hanem annál több. Lev, te dicsekszel. Mondjuk úgy, hogy nem egy regény, hanem sok regény. Szerelmi regény, tragédia, háborús regény, békés regény, kalandregény, vallásos regény, esszéregény, termelési regény (talán az mégse), kerek regény, lyukas regény, fejlődési regény, történelmi regény, stb. Ahány szereplő, annyiféle. Főbb szereplőkből lehet olyan ötven is talán, vagy még több. Nem számoltam meg. (Hullaszámlálást is lehetne csinálni, az meg olyan százezer körüli lenne, beleszámolva persze a csatákban elhulltakat.)

Nem az az összecsapott könyv. Minden a helyén van. Vagy ha nincs is (mert minek hol a helye?), az se baj. A történet fő csapása 1805 és 1812 között zajlik, Napóleonnal háborúznak, hadifogságba és szerelembe esnek, kiábrándulnak, Moszkvát elfoglalják, stb. stb. Aztán van egy kis epilógus, ami 1819-20-ban zajlik, amikor Tolsztoj még mindig nem született meg. Kiszámoltam, 371 alfejezetből áll, és ez azt jelenti, hogy 1. rengeteg minden történik rengeteg szereplővel, 2. ennek a nagy része emlékezetes is marad.

Van valami szép abban, hogy ennyi évig kísérjük el a szereplőinket, ennyi változáson, vagy épp nem változáson keresztül. Van, aki ugyanaz marad, mint az elején, van, aki teljesen megváltozik, mármint az életben maradók közül. Natasa például annyit változott, hogy követni se bírtam, szeszélyes egy fruska, annyi szent.

Az például hülyeség, hogy ez egy nagy tabló. A tablón egymástól elkülönülve állnak egymás mellett megmerevedve a képek. Itt folytonos mozgásban van minden, a rengeteg szereplő hol keresztezi egymás útját, hol nem, ki erre jár, ki arra (földrajzilag és lelkileg is), és Freudot meg a tömegpszichológiát jóval megelőzve nem csak az egyének útját követjük nyomon, hanem azt a homályos valamit, amit tömegnek vagy közvéleménynek hívunk, vagy régiesen népnek. Mert a népnek is vannak útjai, itt persze az oroszra kell gondolni – és ez nem ugyanaz, mint az egyének útjainak összessége, bár az egyének is hatnak rá, meg ez is hat az egyénekre, de mégsem ugyanaz. Ahogy az atom is több elektronnál, protonnál és neutronnál. Vagy ahogy ebben a regényben a sok kis cselekményből lesz egyetlen nagy, ami több azok összességénél. Talán jó is, hogy ilyen nagy, és szinte áttekinthetetlen, mert az élet is ilyen. Egy nagy, és hosszú kaland. (Huszonegy évesen is rengeteget élt már az ember, csak ezt a kétszer ennyi idősek már elfelejtették.)

Az is érdekes, hogy az ebben a korban írt közepesebb regényekhez képest mennyire modern. Sőt, modernebb, korszerűbb, mint mondjuk egy kisssregény a 60-as évekből. Úgy veszem észre, a rossz művek nagyon gyorsan elavulnak, a jók pedig vagy nagyon lassan, vagy soha. Homérosz is korszerű, Tolsztoj gróf is.

>!
Európa / Kárpáti, Budapest - Uzsgorod, 1962
1590 oldal · keménytáblás · Fordította: Makai Imre
7 hozzászólás
>!
gabiica P
Lev Tolsztoj: Háború és béke

Nem feltétlenül volt ez az én történetem. Nem fogott meg, nagyon nem is kötött le, csak minél előbb túl akartam lenni rajta. Nagyon sokszor nehezen haladtam vele. A háborús részek szinte nem is érdekeltek.
Nagyon rossz értékelést nem tudok neki adni, hiszen maga a történet és a kivitelezés alapvetően jó. Tökéletes társadalombemutatás, a kor környezeti és társadalmi képét remekül tükrözi. Az, hogy ez engem nem kötött le, nem teljesen Tolsztoj hibája, sokkal inkább az enyém. Mindenképp túl akartam esni rajta, de megszeretni nem tudtam. Sem a szereplőket, sem a történetet. Néha érdekesebb volt, akkor szinte faltam a lapokat, de egyébként nem lett a szívem csücske.

>!
gazibla
Lev Tolsztoj: Háború és béke

Hullámzó könyv, volt hogy nagyon tetszett és volt olyan is hogy untam, de ettől függetlenül mégis zseniális műnek tartom. Több lettem általa. :) Voltak oldalak ahol elég nehézkesen haladtam, néhol kicsit túlírtnak éreztem. Viszont volt olyan rész ahol csak faltam a könyvet, mert annyira érdekes volt a történet. :) Legfőképpen Marja hercegnőt és Pierre-t kedveltem meg a történetben az ő személyiségük állt hozzám a legközelebb. :) Azt sajnálom egy kicsit, hogy nem tudok rá öt csillagot adni, de az unalmas részek miatt nálam sajnos nem ötcsillagos. Jól megtervezett és jól kivitelezett mű a karakterek hitelesek. Köszönöm Tolsztoj ezt a történetet. :)

2 hozzászólás
>!
Papusz SP
Lev Tolsztoj: Háború és béke

Nahát!

Az Anna Karenina után majdnem kijelentettem, hogy nem szeretem Tolsztojt. De úgy gondoltam, illik megpróbálkoznom ezzel is, legfeljebb nem olvasom el mind a hárommillió oldalt. Aztán – meglepetés! –, amint megtanultam, ki kinek a kicsodája, rádöbbentem, hogy én ezt a könyvet élvezem. A szereplők sokkal hitelesebbek, mint az Anna Kareninában, némelyiket még meg is kedveltem. A csaták leírásai egészen döbbenetesen életszagúak és nagyon-nagyon képszerűek, szerintem a legjobbak között vannak, amiket valaha olvastam. És az, ahogy beleépíti a háborút és a politikát a szereplői életébe, na, az az, amitől én szeretek egy történelmi regényt, Tolsztoj pedig ebből is jelesre vizsgázott. Szóval a könyv, ami a hosszú és unalmas szinonimája szokott lenni, valójában izgalmas, élvezhető, és időnként még romantikus is egy kicsit.

A fél csillagot leginkább az Epilogért vonom le, egy idő után komolyan elkezdtem unni. Nem írt kevésbé okos dolgokat, mint a könyv során bármikor, de a cselekménybe ágyazva sokkal élvezhetőbb volt a filozofálgatás, mint töményen, sok oldalon keresztül.

10 hozzászólás
>!
csillagka P
Lev Tolsztoj: Háború és béke

Úgy érzem végre megszereztem a moly érettségit. Ettől a könyvtől féltem, előélete van mindenki ezzel szemlélteti a magas, unalmas, hosszú irodalmat. Édesapám is azzal engedett neki, hogy ő az unalmas csatajeleneteket átpörgette.
Nagyot csalódtam és végig kerestem az unalmas csatajelenetet, de nem sikerült ráakadnom időnként kimondottan lehetetlenné vált. Tolsztoj a végén hibázott, szerintem az egész negatív kicsengés a végén lévő felesleges filozófiai szócséplés eredménye, ott rontott és ezzel szúrta el a könyv piárját.
Petyát nagyon megszerettem kedvenc szereplőmmé vált, nagyon drukkoltam neki és ahogyan felül tudott emelkedni saját neveltetésén az példaértékű volt.
Marja hercegnő és megmozdította a szívemet, de valahogy Natasával nem tudtam egy nevezőn érezni a lelkem, valahogy többet vártam tőle akkor is ha végül ő is felnőtt és éretten felelősen tudta szemlélni a világot.
A lényeg a lényeg kaptam egy számomra érdekes itt-ott kimondottan izgalmas könyvet, ami átvezetett egy olyan történelmi helyzeten ami magában is oltári marhaságnak tetszik.
Soha nem értettem és ma a könyv után se értem mi a fészkes fenét is akart Napóleon vagy utána Hitles elérni az Oroszoknál ? Elmenni a sárga tengerig és fenntartani egy közel tízezer kilométeres utánpótlás vonalat ? Végig ellenséges területen, mindenféle valós haszon nélkül ?
Most van a Doni katasztrófa évfordulója minket is belekényszerítettek ugyanebbe az értelmetlen háborúba és magyar katonák sokasága veszett oda egy kivitelezhetetlen értelmetlen célért.
Fejet hajtok előttük mint ahogyan a francia katonák előtt is akik egy megalomán császár hagymázas álmaiért pusztultak el az orosz pusztában.

>!
Európa / Kárpáti, Budapest - Uzsgorod, 1962
1590 oldal · keménytáblás · Fordította: Makai Imre
8 hozzászólás
>!
DaTa P
Lev Tolsztoj: Háború és béke

Marhára akartam imponálni kamasz szerelmemnek, hogy én ezt bizony végigolvasom. Sikerült. Végigolvasni. Imponálni. Kamasz szerelmet élni :)

>!
sztinus 
Lev Tolsztoj: Háború és béke

Nagyon hosszúra nyúlt az olvasása, pedig nagyon vártam rá. Előbbi Tolsztoj-èlmények után sokkal jobbra számítottam. A hàború rèszek egyáltalán nem érdekeltek, és sajnos a béke-történet sem fogott meg. Egyik szereplő sem érdekelt igazán.
Az történhetett, hogy főleg az elején jellemző oldalokon keresztül tartó francia szövegek-fordítási lábjegyzetek nagyon bonyolulttá tették az olvasást, kedvemet szegték. Az egész könyvet végigkíséri sajnos ez a forma.
Elmondhatom magamról, hogy olvastam, ennyi.

>!
Szirmocska
Lev Tolsztoj: Háború és béke

Hosszúra nyúlt ez a közel 1500 oldal. Fogtam a munkára, a fáradtságra, a hangulat hiányára, de a végére be kellett vallanom saját magamnak, hogy ez a regénynek is köszönhető. Azért nem volt ez egyértelmű, mert voltak nagyon haladós, nagyon kedvelhető részek is benne. És végül a gondolatmenetemben, ahol próbáltam mérlegre tenni ezt a könyvet, itt el is jutottam az igazán lényeges pontra, arra a kettősségre, ami kialakult bennem Tolsztoj grandiózus történetét olvasva.
Szerettem ezt a szélesvásznú, színes forgatagot, a napóleoni háborúk orosz valóságát. Jó volt elmerülni benne, kicsit megállni a nagy rohanásban és figyelni hangulatokat, sorsokat, a szereplők nagyon is hétköznapi útkeresését a nagy történelmi események árnyékában.
Ugyanakkor a mesélő, az író, aki olyan mesterien szőtte ezt a történetet és a szereplők lelkének legapróbb rezdüléseit is bemutatva olyan közel hozta hozzám őket, időnként belemerült saját történelemfilozófiai fejtegetéseibe. Ezzel nem is lenne gond, sőt, eleinte nagyon élveztem az eszmefuttatásait. Csakhogy egy idő után újra és újra ugyanazokat a köröket kezdte el járni. Mindezt hosszan, logikusan felépített, de valamiért engem most nagyon untató módon. És ez volt az, ami folyton megakasztott, kibillentett és igen, idegesített.
Ezért nem élveztem annyira, mint amennyire szerettem volna. Többet vártam és csalódtam egy kicsit. De örülök, hogy elolvastam, csak szégyen ide, szégyen oda, annak is örülök, hogy vége lett.

>!
encus625 P
Lev Tolsztoj: Háború és béke

Ez valami hihetetlenül jó könyv! A magas oldalszám ne tántorítson el senkit, mert egy pillanatig sem unalmas a történet, mindig történik valami érdekes. Jó tanács az olvasás előtt, hogy érdemes jegyzetelni az első kötetnél, hogy ki kicsoda, kivel milyen viszonyban van, (vagy csak szeretne lenni :) ), mert egy idő után sok lesz a szereplő. De a 2. kötetre már nem kellett a jegyzeteimet használnom, jól meg tudtam különböztetni a szereplőket.
Az első kötet az ismerkedésé, szereplőkkel, helyszínnel, kapunk egy kis ízelítőt az austerlitzi csatából. Egyébként a 2. kötet volt a kedvencem, itt csak a szalonokban járunk, sok érdekes dolog történik, nagyon mozgalmas ez a rész, de már érződik, hogy Napóleon egyre közelebb ér. A leghosszabb rész, a 3., leginkább a borogyinói csatáról szól, arról, hogy élték meg a szereplők az eseményeket.
Az utolsó, 4. kötet már a győzelem fényében zajlik, ugrunk pár évet, látunk pár szereplőt később családja körében. Az Epilógus 2. része viszont egy kicsit sokkoló volt, a könyvben nagyrészt értettem Tolsztoj nézetét és magyarázatát, de az utolsó 40-50 oldaltól megkímélhetett volna minket.
A sok lábjegyzet eleinte zavaró volt, pláne amikor mondaton belül váltott a magyar (orosz) és a francia között, később német is bejön, de ez is egyre kevesebb lesz a történet előrehaladtával, vagy csak én szoktam meg?? :)
Nagyon jól keveri Tolsztoj a 4 család szálait, az egymáshoz fűződő viszonyaikat, közben pedig remek képet kapunk az oroszok életérzéseiről, az ország egyöntetű összefogásáról a franciákkal szemben. Most ez a könyv lépett elő az eddigi leghosszabb olvasmányommá (A nyomorultakat előzte meg), és ez is kedvenc lett.
Jó lenne a filmet ismét megnézni. Valamikor gyerekkoromban láttam a 4 részest, és akkor úgy gondoltam, hogy én ezt sohasem fogom elolvasni. És most mégis vállalkoztam rá! :)

>!
Európa / Kárpáti, Budapest, Uzsgorod, 1979
1490 oldal · ISBN: 9630717905 · Fordította: Makai Imre
4 hozzászólás
>!
popKORN0725
Lev Tolsztoj: Háború és béke

Soha nem gondoltam volna, hogy egy ilyen kaliberu es ivu tortenetet valaha is elvezni fogok – mar pedig ketsegtelenul, roppant modon elveztem az egeszet.
Sajnos ennyi oldalszamnal es ilyen osszetett tortenetnel megesik az, hogy vannak bizonyos reszek, amelyek kevesbe szorakoztatoak, amelyeken szinte ugy kell atragnia az embernek magat, es mig az elejen ezek szama elhanyagolhato, addigra ahogy telnek a lapok ez a szam ugy emelkedik, es szinte az epilogust is mar-mar ide sorolnam.
Ugyanakkor ellensulykent ott vannak a szereplok, akik probaljak szinesse es erdekesse tenni ezeket a reszeket, hogy athidalhatobb legyen az egesz az olvaso szamara.
Nem tagadom az en szivemhez Pierre es Andrej szala allt a legkozelebb. Es sajnos mind a kettejuk eseteben ott lebeg egy nev… Natasa. Igazabol talan nekem o a legellentmondasosabb karakter a tobb mint 1500 oldal alatt. Mig az elejen egy esetlen, kedvelheto lannyal talaljuk szembe magunkat, addigra a vegere sikerul atesnie a lo tuloldalara, de olyan modon, hogy azert valahol megis vele vagy, es mar-mar te probalod terelgetni az utjan a jo irany fele.
Ugyanez a kettosseg megvan a tortenetben is, mert mig egyik oldalon a haborurol es annak borzalmairol olvashatunk, a masik oldalon ott van a pompa a csillogas, a szalonokban tartott estelyek intrikaival. Be kell vallanom pont ezek a dolgok vettek le annyira a labamrol, es talan egy kicsit sajnalom is, hogy vege lett a tortenetnek az epilogust leszamitva.


Népszerű idézetek

>!
winrudi

Nem az a kedves, aki szép, hanem az a szép, aki kedves.

267. oldal, 4. kötet

>!
Sli SP

A boldogság forrása nem rajtunk kívül, hanem bennünk van…

484. oldal, I. kötet - Második könyv (Európa, 2005)

Kapcsolódó szócikkek: boldogság
>!
winrudi

Tout comprendre, c’est tout pardonner. (Aki mindent megért, az mindent megbocsát.)

>!
Dün SP

– (…) Igaza van Sterne-nek: „Nem annyira azért a jóért szeretjük az embereket, amelyet ők cselekednek velünk, mint inkább azért a jóért, amelyet mi cselekedtünk velük.”

143. oldal (Európa, 2005, I. kötet)

>!
encus625 P

Azt hisszük, ha mi kizökkenünk a megszokott kerékvágásból, akkor mindennek vége; pedig épp akkor kezdődik valami új, valami jó.

4. kötet 227. oldal

>!
Noro MP

– A háború nem holmi nyájaskodás, hanem a legocsmányabb dolog az életben, ezt nem szabad elfelejteni, és nem szabad háborúsdit játszani. Komolyan és szigorúan kell venni ezt a szörnyű szükségszerűséget. Ez a lényeg: félre kell dobni a hazugságot, és ha háború, akkor legyen háború és ne holmi játék.

Harmadik könyv, Második rész, 25. fejezet

Kapcsolódó szócikkek: háború
3 hozzászólás
>!
Dün SP

És a vicomte-ot a legszebb és legelőnyösebb megvilágításban tálalta a társaság elé, mint zöld petrezselyemmel telehintett roastbeefet a meleg tálon.

19. oldal (Európa, 2005, I. kötet)

4 hozzászólás
>!
meseanyu MP

Ha az ebéd célja a test táplálása, akkor az, aki egyszerre két ebédet eszik meg, talán nagyobb élvezetre tesz szert, de nem éri el a célt, mert a két ebédet nem bírja megemészteni a gyomra.
Ha a házasság célja a család, akkor az, aki azt akarja, hogy sok felesége vagy férje legyen, talán sok élvezetre tesz szert, de semmi esetre sem lesz családja.

278. oldal, IV. kötet

5 hozzászólás
>!
gazibla

Részvét, szeretet felebarátaink iránt, a bennünket szeretők és a bennünket gyűlölők iránt egyképpen, szeretet ellenségeink iránt, igen, az a szeretet, amelyet az Isten hirdetett a földön, amelyre Marja hercegnő tanított engem, és amelyet én nem értettem meg, ezért sajnálom én az életet…

2. könyv 257. oldal

>!
Nyájas_Olvasó

A bibliai hagyomány azt mondja, hogy a bűnbeesésig a munka hiánya, a tétlenség volt az első ember boldogságának a föltétele. A tétlenség szeretete a bűnbeesett emberben is ugyanaz maradt, de azért az átok súlya még egyre nyomja az embert, nemcsak azért, hogy arczunk verejtékével kell a kenyerünket megkeresnünk, hanem azért is, mert erkölcsi alkotásunknál fogva képtelenek vagyunk tétlenek és nyugodtak lenni. Egy titkos hang állandóan azt súgja nekünk, hogy bűnhődnünk kell, azért, ha tétlenek vagyunk. Ha tudna az ember valami olyan állapotot találni, a melyben a tétlensége mellett is hasznosnak s a kötelességét teljesítőnek érezhetné magát, ezzel megtalálta volna az ősi boldogságnak egy részét. És a kötelező és nem kifogásolható tétlenségnek ezt az állapotát az embereknek egy egész osztálya, a katonák osztálya csakugyan élvezi. S ebben a kötelező és nem kifogásolható tétlenségben volt és lesz mindenkor a katonai szolgálatnak legfőbb vonzóereje.

2 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

Victor Hugo: A nyomorultak
Kemény Zsigmond: Zord idő
Ernest Hemingway: Akiért a harang szól
Henryk Sienkiewicz: Quo vadis?
Giuseppe Tomasi di Lampedusa: A párduc
Zilahy Lajos: A fegyverek visszanéznek
Alessandro Manzoni: A jegyesek
Ernest Hemingway: Búcsú a fegyverektől
Margaret Mitchell: Elfújta a szél
Mark Twain: Koldus és királyfi