Gyermekkor, ​serdülőkor, ifjúság 10 csillagozás

Lev Tolsztoj: Gyermekkor, serdülőkor, ifjúság Lev Tolsztoj: Gyermekkor, serdülőkor, ifjúság Lev Tolsztoj: Gyermekkor, serdülőkor, ifjúság

Ennek a könyvnek nincsen fülszövege.

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Orosz Remekírók

>!
Európa, Budapest, 1964
508 oldal · Fordította: Németh László
>!
Európa, Budapest, 1955
354 oldal

1 további kiadás


Enciklopédia 2


Kedvencelte 3

Most olvassa 1

Várólistára tette 6

Kívánságlistára tette 6


Kiemelt értékelések

marschlako P>!
Lev Tolsztoj: Gyermekkor, serdülőkor, ifjúság

Tolsztoj korai írásait, úgynevezett Önéletrajzi-trilógiáját gyűjti egybe ez a kötet. Bár nem saját gyermek-, serdülő- és ifjúkorának történetét írta meg benne, szereplőit mind e korszakainak valamely emlékezetes figurájáról mintázta. Először kicsit furcsa volt olvasni egy ennyire más, oly régi világról, amikor még magántanítók tanították a (nemes)ember gyermekét, s akiknek annyira más gondjaik voltak, annyira más dolgok foglalkoztatták őket, s annyira más céljaik voltak. Persze akkor is igaz volt, hogy fiatalság bolondság. Csak persze egy kicsit másképp.

A kötet végén, mintegy ellenpontozásként az idős Tolsztoj is megírja rövid – s nekem úgy tűnik, befejezetlen – önéletrajzát, ahol természetesen át is értékeli fiatalkori gondolatait. S itt álljanak inkább a nagy orosz szerző saját szavai, melyket e trilógiájáról írt (egy részét spoilerbe tettem, hogy ne legyen áttekinthetetlenül hosszú az értékelésem):

Amikor életemet így emléketembe idéztem, vagyis az elkövetett jó és rossz szempontjából néztem végig rajta, azt láttam, hogy hosszú életem négy korszakra esik szét. Első a gyermekkor csodálatos s főként a következőkhöz viszonyítva ártatlan, örömteli, költői szakasza tizennégyéves koromig; aztán a második: a szörnyű húszesztendős szak, a durva zabolátlanság, a becsvágy, hiúság s ami a fő, a kéj szolgálatáé; spoiler
spoiler

E négy korszak életének spoiler történetét szeretném megírnispoiler. Azt hiszem, spoiler hasznosabb lesz az embereknek, mint mindaz a művészi fecsegés, amellyel műveim tizenkét kötete teli van spoiler
spoiler
Hogy gyermekkorom leírásában ismétlésbe ne bocsátkozzam, átolvastam ilyen című írásomat és sajnáltam, hogy megírtam: olyan helytelenül, irodalmiasan, nem-őszintén írtam meg. Nem is lehetett másképp. spoiler.
Különösen az utolsó két rész nem tetszik: a Serdülőkor és az Ifjúság, amelyek az igazság és kitalálás egybe nem illő elegyítésén kívül nem is őszinték: arra vágytam, hogy mint jót és fontost helyezzem előtérbe, amit akkor nem tartottam jónak és fontosnak: demokratikus irányzatomat. Amit most írok, remélem jobb lesz s ami a fő: másoknak hasznosabb.

4 hozzászólás
lúj>!
Lev Tolsztoj: Gyermekkor, serdülőkor, ifjúság

Most értem meg rá. Sorsszerű találkozás, mondhatni. Elképesztő, hogy TÉNYLEG azt írja le, ahogy az adott ember működik. Elképesztően életszerű tájleírások és jellemábrázolások. A végén található személyes Emlékek inkább az esetlegességével hódít… Nagyon szerethető az egész, de a nevekbe a végén már tutira bele fogsz bonyolódni.
Amúgy pedig Nyehinek ajánlva. :)

kisrróka>!
Lev Tolsztoj: Gyermekkor, serdülőkor, ifjúság

Ez az első teljes regény, amit Tolsztojtól olvastam, korábban mindig csak bele-bele kaptam egy-egy monstrumba, de az egészen biztos, hogy mostantól végigolvasom a regényeit. Annyira gyönyörű, annyira igaz és bátor volt ez a könyv, tele egy gyermek és fiatal lélek apró-cseprő szorongásaival, amelyeket én is olyan gyakran érzek. Feloldozás volt olvasni. Nagy hiányt is hagyott maga után, hiszen azzal az ígérettel zárul a könyv, hogy elmeséli élete többi szakaszát is – ha jól tudom, nem tette meg. Rendkívül jó a formai megoldása is, a rövid, jelenetnyi fejezeteket egy kávé mellé is fel mertem kapni, így a mindennapjaim részévé vált. Érdekes, hogy mennyire nem történik benne semmi (és ez mennyire nem zavaró), miközben ez a 19. századi regényformával némiképp ütköző beállítás. Épp most olvasom Joyce Portréját, lehet érdemes lesz egymás mellé tenni a kettőt.

Sousanna>!
Lev Tolsztoj: Gyermekkor, serdülőkor, ifjúság

Egy tantárgyhoz kellett elolvasnom a Gyermekkor részt….Attól függetlenül, hogy kötelező olvasmány volt, nekem nagyon tetszett. Teljesen belevesztem a történetekbe.

KNW I>!
Lev Tolsztoj: Gyermekkor, serdülőkor, ifjúság

Bevallom, sokáig azt hittem, igaz történetet olvasok, és csak az első könyv után néztem utána, hogy ez is fiktív sztori. Mindenesetre érdekes korrajz, finoman meséli a társadalmi különbségeket, női-férfi sorsokat, megdöbbentő (bár nem meglepő) például, hogy a kiöregedett szolga mehet, amerre lát – kivéve az elmesélt családban, ahol kivételesen nyugdíjat adnak…
Izgalmas volt az egyetemi évek bemutatása, a szerelemben lét hiedelme, sajnáltam, hogy befejeződött.


Népszerű idézetek

Habók P>!

Különös, de amikor gyermek voltam, a felnőttekre igyekeztem hasonlítani, azóta pedig, hogy nem vagyok többé az, gyakran gyermekekhez kívánnék hasonló lenni.

Gyermekkor - Ivinék

marschlako P>!

Ez, ahogy eszembe idézem, az utas-játékkal kezdődött. Székekre ültünk, befogtuk a székeket, hintót vagy csézát csináltunk, s ahogy ott ültünk a hintóban, utasokból murva testvérekké váltunk. A többiek is csatlakoztak. Igen, igen szép volt, s hálát adok Istennek, hogy játszhattam. Játéknak neveztük, közben a világon minden játék ezen az egyen kívül.

329. oldal, Emlékek

1 hozzászólás
Habók P>!

Ha az ember a valóság alapján ítél, nincs többé semmiféle játék. S ha játék sem lesz, mi marad akkor?

Gyermekkor - Játékok

marschlako P>!

Dmitrij Rosztovszkij életleírásában van egy, amely engem mindig meghatott: egy szerzetes rövid kis életrajza, akinek az egész konvent tudomása szerint sok hibája volt, a sztarec álmában mégis a mennyország legjobb helyén, a szentek közt látta őt. Amikor a sztarec csodálkozva kérdezte, mivel szolgálta meg ez a sok tekintetben mértéktelen szerzetes ezt a jutalmat, azt a feleletet kapta: soha senkit meg nem ítélt.

287. oldal, Emlékek

Avenyir>!

Akaratlanul is szeretnék minél előbb átfutni serdülőkorom pusztaságán, s elérni azt a boldog időt, amikor a barátság igazán gyöngéd, nemes érzése megint ragyogó fénnyel sugározza be ennek a kornak a végét, s egy varázsos és költészettel teli új korszaknak, az ifjúságnak veti meg kezdetét.

marschlako P>!

Legidősebb bátyám, Nyikolenyka hét évvel volt idősebb nálam. (…) Csodálatos fiú volt, később csodálatos ember. Turgenyev nagyon igazán mondta, hogy csak azok a hibák nem voltak meg benne, amelyek ahhoz kellenek, hogy valaki író legyen. Nem volt meg benne az ehhez szükséges fő hiba: nem volt benne hiúság, egyáltalán nem érdekelte, mit gondolnak róla az emberek.

323. oldal, Emlékek

marschlako P>!

Úgy érzem, a mosoly teszi, amit egy arc szépségének neveznek; ha a mosoly hozzáad valamit az arc bájához, akkor az az arc gyönyörű, ha nem változik meg közben, akkor mindennapi, ha elrontja, csúnya.

12. oldal

Kapcsolódó szócikkek: mosoly
Habók P>!

Gyakran előfordul, hogy éveken át látunk egy családot az illem ugyanazon hazug függönyén át s tagjainak igazi viszonya titok marad számunkra.(még azt is észrevettem, hogy minél áthatolhatatlanabb, tehát szebb ez a függöny, annál durvábbak a valódi, előttünk rejtett kapcsolatok). De egyszer csak az történik, hogy e család körében egészen váratlanul valamely, néha egészen jelentéktelennek látszó kérdés merül fel, egy szőke nőről van szó, vagy egy vizitről a férj lovaival, s a vita minden látható ok nélkül egyre nekikeseredettebb lesz, a függöny mögött szűk lesz a hely a dolgok tisztázására, s a vitatkozók elborzadására s a jelenlévők csodálkozására hirtelen az igazi, nyers kapcsolatok kerülnek a felszínre, s a függöny, amely most már semmit sem takar, fölöslegessé váltan himbálózik a harcoló felek fölött, s csak arra figyelmeztet, mily soká csalt meg bennünket.

Avenyir>!

A hiúság az igazi bánattal a legkevésbé összeférő érzés; ugyanakkor ez az érzés oly erősen be van oltva az emberi természetbe, hogy a legerősebb bánat is igen ritkán űzi ki. A bánatban a hiúság azzal az óhajtással árulja el magát, hogy vagy elkeseredettnek, vagy boldogtalannak, vagy szilárd jelleműnek lássunk; s ezek a szeszélyes vágyak, amelyeket nem vallunk be, de amelyek szinte soha – a legnagyobb bánatban – sem hagynak el bennünket, elveszik erejét, méltóságát, őszinteségét.

marschlako P>!

Magam is tudom, hogy bottal nemcsak hogy madarat megölni, de még egy lövést sem lehet leadni. Ez csak játék. Ha az ember így gondolkozik, székeken utazni sem lehet; pedig azt hiszem, Vologya is emlékszik, hogy hosszú téli estéken mint fedtük be kendőkkel s neveztük ki hintónak a karosszéket, egyikünk kocsis volt, a másik a lakáj, középen a kislányok, a három szék a három ló – s útnak indultunk. S miféle kalandok értek az úton! Milyen vidáman és gyorsan teltek a téli esték! Ha az ember a valóság alapján ítél, nincs többé semmiféle játék. S ha játék sem lesz, mi marad akkor?

28. oldal


Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Megalázottak és megszomorítottak / Feljegyzések a holtak házából
Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Feljegyzések a holtak házából
Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Egy halottas-ház emlékiratai I-III.
Dickens Károly: Copperfield Dávid élete és viszontagságai
Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Megalázottak és megszomorítottak
Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Feljegyzések az egérlyukból
Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Emlékiratok a holtak házából
Charles Dickens: Copperfield Dávid
Ivan Szergejevics Turgenyev: Tavaszi vizek
Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Ördögök