Anna ​Karenina 1213 csillagozás

Lev Tolsztoj: Anna Karenina Lev Tolsztoj: Anna Karenina Lev Tolsztoj: Anna Karenina Lev Tolsztoj: Anna Karenina Lev Tolsztoj: Anna Karenina Lev Tolsztoj: Anna Karenina Lev Tolsztoj: Anna Karenina Lev Tolsztoj: Anna Karenina Lev Tolsztoj: Anna Karenina Lev Tolsztoj: Anna Karenina Lev Tolsztoj: Anna Karenina Lev Tolsztoj: Anna Karenina Lev Tolsztoj: Anna Karenina Lev Tolsztoj: Anna Karenina Lev Tolsztoj: Anna Karenina Lev Tolsztoj: Anna Karenina Lev Tolsztoj: Anna Karenina Lev Tolsztoj: Anna Karenina Lev Tolsztoj: Anna Karenina Lev Tolsztoj: Anna Karenina Lev Tolsztoj: Anna Karenina Lev Tolsztoj: Anna Karenina Lev Tolsztoj: Anna Karenina Lev Tolsztoj: Anna Karenina Lev Tolsztoj: Anna Karenina Lev Tolsztoj: Anna Karenina Lev Tolsztoj: Anna Karenina Lev Tolsztoj: Anna Karenina Lev Tolsztoj: Anna Karenina Lev Tolsztoj: Anna Karenina Lev Tolsztoj: Anna Karenina Lev Tolsztoj: Anna Karenina

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Sok regény szól a házasságtörésről, mind közül a leghatalmasabb Tolsztoj Anna Kareniná-ja. Karenina szerelmét és megsanyargatását egy évszázad múltán is közel érezheti magához az olvasó, noha az Anna körül zsibongó nagyvilági társaság elegáns könyörtelenségének rajza immár csak híradás az elsüllyedt történelemből. „A világirodalom legnagyobb társadalmi regénye” – Thomas Mann méltatta így az Anna Kareniná-t – egyszerre volt Tolsztoj művészi búcsúja a szerelemtől és gondolati előkészülete a prófétaszerepre. Egy kötetben szinte két regény: Annáéban Tolsztoj elmondhatta mindazt, amit az érzéki rajongásról egyáltalán tudott, és amit csak művészi alakban mondhatott el, Levinében pedig megfestette önarcképét, a helyzetével erkölcsileg meghasonlott földesúrét, akinek önvizsgálatát és felismeréseit később már csak röpiratok nyelvén vagy a gondolatnak szigorúan alárendelt szépprózában tudta megfogalmazni.

Eredeti megjelenés éve: 1878

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Európa Diákkönyvtár Európa · A Világirodalom Remekei Európa · Horizont könyvek Kriterion · Európa Diákkönyvtár Európa · Orosz Remekírók · Európa Klasszikus Regények Európa · Klasszikus Regénytár (kék) · A világirodalom klasszikusai · A világirodalom klasszikusai

>!
GABO, Budapest, 2017
922 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634065760 · Fordította: Németh László
>!
606 oldal · ISBN: 9786155292316 · Fordította: Ambrozovics Dezső
>!
Európa, Budapest, 2012
1064 oldal · ISBN: 9789630795432 · Fordította: Németh László

38 további kiadás


Enciklopédia 36

Szereplők népszerűség szerint

Konsztantyin Dmitrics Levin · Anna Karenina · Alekszej Vronszkij · Katyerina Alekszandrovna Scserbackaja · Johann Wolfgang Goethe · Agafja Mihajlovna · Alekszej Alekszandrovics Karenin · Darja Alekszandrovna (Dolly) · Natalja Alekszandrovna · Szerjozsa · Sztyepan Arkagyics Oblonszkij

Helyszínek népszerűség szerint

Moszkva · Oroszország


Kedvencelte 335

Most olvassa 206

Várólistára tette 941

Kívánságlistára tette 419

Kölcsönkérné 10


Kiemelt értékelések

Timár_Krisztina I>!
Lev Tolsztoj: Anna Karenina

Újraolvasás vége.
Meglepő, hogy milyen kevésre emlékszem – a második olvasásból, pedig azt huszonévesen követtem el. És viszont: milyen sokra az elsőből, pedig akkor még gimnazista voltam, és nagyon untam. Az Anna-szálat. Bocsásson meg a világ. Én biza azok táborát erősítem, akiket Levin érdekelt, Levin érdekel, Levin érdekelni fog… ;)
Hát… idáig tartott, míg megértem arra, hogy méltányolni tudjam Anna történetét is. De most már aztán igazán.

Részletes értékelés a blogon:
https://gyujtogeto-alkoto.blog.hu/2020/02/18/lev_tolszt…

>!
Európa, Budapest, 1971
882 oldal · keménytáblás · Fordította: Németh László
14 hozzászólás
Zsuzsi_Marta P>!
Lev Tolsztoj: Anna Karenina

A világirodalom sok gyöngyszeme közül Tolsztoj e csodálatos regénye az egyik. Örök klasszikus, örök érvényű tanulságával és mondanivalójával.

Tolsztoj írói nagysága megkérdőjelezhetetlen ebben a monumentális művében is, csodálatos leírásokkal – néhol kissé túlzottan aprólékosnak éreztem –, remek karakterekkel és sok, szerteágazó szálon futó cselekménnyel. Szerteágazó ugyan, de egymással nagyon is összetartozó szálak, melyeken ellentét és párhuzam egyaránt felfedezhető.

Ellentétként jelenik meg a falu és város, a parasztság és arisztokrácia; párhuzamot pedig a három pár, Sztyepan Arkagyics és Dolly, Levin és Kitty, Alekszej Alekszandrovis Karenin és Anna Arkagyevna Karenina kapcsolatában figyelhető meg, a csalás, csalódás, félreértés és megbocsátás közös megjelenítésében.

Megbocsátás, amit olyan szépen fogalmazott meg Anna férje, Alekszej Alekszandrovics: „…a megbocsátás boldogsága megmutatta, mi a kötelességem. Ez a megbocsátás teljes. Oda akarom tartani a másik orcámat, odaadni a felső ruhámat, ha elvették az alsót; Istent csak arra kérem, hogy ne vegye el tőlem a megbocsátás boldogságát!”(683.oldal)

Egyedül Anna nem tudott önmagának megbocsátani, bűnösnek érezte magát, s ebből a bűnből csak egy kiutat, egyetlen megoldást látott, talált. De felmerül a kérdés, csupán ő a felelős mindenért? A képmutató, álnok, pletykára kiéhezett, botrányra vágyó arisztokrata társaság, a „barátnő” Betsy Tverszkaja hercegnő ármánykodása nem róható fel? Hiszen ismert volt előtte, előttük Alekszandr Vronszkij züllött, korhely élete, kalandjai.

Anna tisztességes asszony, kisfiát nagyon szerető anya volt, ám kiábrándultan, boldogtalanul élt férje mellett, s talán szemére lehetne vetni, mit várt Vronszkijtól, mit remélt ettől a viszonytól, egyáltalán miért hagyta magát belesodródni ebbe a szerelembe? És szerelmet érzett Vronszkij iránt, vagy csupán vágy, elvágyódás hajtotta felé a kiábrándult, boldogtalan házasságból? Úgy vélem, nem lehet őt hibáztatni, s nem lehet bukott asszonyként említeni. Hibáztatni a képmutató, ármánykodó társadalmat lehet, a megbélyegzést, a nem egyenlő bánásmódot és elbírálást. Az ítélkezést.

Anna férje, Alekszej Alekszandrovics számomra a regény legkedvesebb szereplője, Tolsztoj nagyon érzékletesen ábrázolta zárkózott, nemes jellemét, lelki vívódását, mélyen megbúvó szeretetét és őszinte megbocsátását.

Anna Karenina megrendítő története egy örök érvényű, tanulságos társadalomkritika, melyet méltán említenek Tolsztoj egyik legfőbb alkotásának.

11 hozzászólás
Emmi_Lotta I>!
Lev Tolsztoj: Anna Karenina

Tolsztoj nagyszabású regénye, az „orosz Bováryné” (1878) majdnem két évtizeddel később keletkezett – az annak hatására írt – francia előzményénél (Gustave Flaubert: Bovaryné, 1857). A 19. századi nők helyzete, illetve házasságtörése más klasszikusoknak is témája lett, mint például az Anna Kareninánál egy évvel később megjelent norvég drámának, a Nórának (1879) és a német Effi Briest (1896) című regénynek.

Az Anna Karenina két fő cselekményszála távolról sem azonos fajsúlyú. Anna története érdekes, a szereplő karaktere jól kidolgozott. Anna megítélése és a sorsával való írói azonosulás valódi bravúr a nőkről egyébként magánéletében igen ellenszenvesen vélekedő (és viselkedő!), alárendelt szerepüket lépten-nyomon hangsúlyozó írótól (lásd Henri Troyat: Tolsztoj élete, https://moly.hu/ertekelesek/926968). Ám a regényben inkább a Levin-szál dominanciája figyelhető meg. Levin és Kitty tiszta szerelme mintegy ellensúlyként hat Kareninék, valamint Anna és Vronszkij viszonyának ábrázolása mellett, de ugyanakkor az előbbit, főleg pedig Levin alakját a szerző arra használja fel, hogy kifejtse az oroszországi állapotokról, a parasztság helyzetéről, a falusi gazdálkodásról vallott nézeteit, valamint vallás- és erkölcsfilozófiai gondolatait. Lev arra törekedett, hogy – az önmagát megszemélyesítő – Levin karakterébe beleírjon mindent, ahogy az akkori Oroszország politikájáról, a nemesek és parasztok viszonyáról, a politikai választásokról, a vallásról, a hivatali és katonai életről, az úri szalonokról vagy éppen a bálok és a lóversenyek világáról vélekedett. Továbbá az ezekkel kapcsolatos összes vívódását és bizonytalanságát is. Ebből fakad, hogy a cselekményt több kitérő és hosszadalmas, vontatott fejtegetések terhelik.

Tolsztojtól nagyregényei közül a Háború és béke, még inkább azonban a Feltámadás jobban tetszett, kisebb regényei, például a Kreutzer-szonáta, Az ördög és a Kozákok szintén sikerültebbek.

>!
Európa, Budapest, 1974
842 oldal · keménytáblás · ISBN: 9630703637 · Fordította: Németh László
9 hozzászólás
Miestas>!
Lev Tolsztoj: Anna Karenina

* Spoiler veszély*

Kedves Anna, Drága barátném !
Sajnálom, ami veled történt, mint azt utóbb Tolsztoj barátunk elbeszéléséből megtudtam. De hát miért ? Miért nem használtad azt az okos, művelt fejedet? Hogy engedhetted eddig fajulni a dolgokat, mindezt egy férfiért, vagy háromért? Ki tudja már! Megérte? Nem! Persze, hogy nem!

Akiket te annyira nagyra tartottál, akik miatt otthon emésztett a kétségbeesett magány, azok a kisujjadig sem érnek fel, de te azt hitted jobbak, tisztábbak nálad. A fenét, csak jobban bírják a kritikát, vagy nem derült ki a bűnük, a bűn, hogy szeretni a legszebb és legcsodálatosabb dolog a világon. Elsietted a házasságot, valljuk be, de ezen már kár rágódni, később meg tulságosan ragaszkodtál hozzá. Hiba volt, de te ebből már nem tanulhatsz, de az utánad jövő Annák igen. Reméljük nem volt hiábavaló tetted, lám még a XXI.században is ezrek gondolkodnak tetted miértjéről, a szerelem jogáról, a bűn fogalmáról.
Ég veled Anna.

18 hozzászólás
csakegyluca P>!
Lev Tolsztoj: Anna Karenina

Azt hiszem sok gyerek ismerkedhetett meg Lev Tolsztoj nevével, hiszen a legújabb Charlie Brown-ban fő szerepet kap a Háború és béke című regénye. Én is csak annyit tudtam róla, hogy egy híres író, és nem éppen a pár száz oldalas könyveknél marad, hanem akár az 1000-t is megütik olvasmányai. Az Anna Kareninát már régebben kiszemeltem magamnak, de mint a legtöbb ember, én is megijedtem vastagságától, így le is tettem róla. Vagy 1 éven keresztül rágódtam azon, hogy vajon el tudom e olvasni. Végül amikor meghallgattam a musicalből a Miért című zenét, nem haboztam tovább, kivettem a könyvtárból. Igaz, az ott dolgozók is néztek egy nagyot, nekem szegezve a kérdést: Kötelező? Én meg nyugodtan feleltem, hogy nem. Boldogan, bár kicsit megpakolt táskával távoztam.
Levin udvarolni kezd Kitty hercegnőnek, de esélytelenül, hiszen Vronszkij gróf már régebb óta tölti mindennapjait a hercegnő körül és kedvében. Elkezdődik egyfajta versenygés. Majd ez abbamarad, mert Vronszkij megpillantja igaz szerelmét, a nagy Őt, Anna Kareninát. Anna is beleszeret a grófba. Ez mind szép és jó lenne, ha a nőnek nem lenne odahaza egy férje, meg egy gyereke. Titokban elkezdenek találkozgatni és még nagyobb bonyodalmak születnek viszonyukból, amit már alig alig lehet titokban tartani. A könyvet 4 szereplőn keresztül figyelhetjük meg igazán. Ez a két páros Kitty hercegnő- Levin és Vronszkij-Anna. Az összes többi cselekmény ami nem róluk szól elsőre érdektelennek mutatkozhat, de észrevehetjük, hogy valahogyan kötődik az ő életükhöz. Vajon hogyan alakul a sorsuk? Meddig lehet titkolózni?
Meg kell hogy mondjam, az első 50 oldalnál majdnem abbahagytam, gondolva, én sose fogok ennyi oldalt elolvasni. De hallgatva a musical csodálatos zenéit, visszakaptam a hangulatot, és tovább mentem. Nem adtam fel. Végül megcsináltam a lehetetlent. Elolvastam az első közel 1000 oldalas könyvemet.
Emellett megismerkedtem Tolsztoj sajátos stílusával. Rájöttem, hogy mennyire jól letudta írni a kor egyedi elemeit, jellemzőit úgy, hogy azt a mai emberek is megértik. Lapjaiban felfedeztem egyfajta humort, ami körbeölelte a sorokat. Majd azt a romantikát és szenvedélyt is, ami miatt egy szempillantás alatt szerelmes lettem a főszereplőkbe. Hisz mi lenne szerelmesebb, mint egy tiltott, eltitkolt viszony a legnagyobb fagyban, hóban méghozzá úgy, hogy abból gyümölcs is születhet. Ez a könyv értette meg velem, hogy sose nézzük az oldalszámot, mert azok csak számok. Amik a regényben vannak betűk amik az igazán fontosak. Hiszen azokból szavak, mondatok, szövegek, és felejthetetlen történetek állnak össze.
Rengeteg üzenetet kaptam azzal kapcsolatban, hogy többen is olvassák jelenleg a könyvet. Valaki angolul, valaki meg csak kicsikben haladva a sürgő forgó élet mellett. Furcsa volt nyáron olvasni egy olyan művet, amiben örökös hó és fagy van, és amiben az emberek vedelik az alkoholt, miközben olyan nevekkel dobálóznak, amiket mi magyarok alig tudunk elolvasni, kimondani.
Nagyon köszönöm Tolsztojnak, hogy megmutatta nekem az orosz kultúrát, az egyedi gondolkodását, és hogy egy nagyon jó élményt adott a kezembe, kezünkbe a mű által. Igaz, a politikai, mezőgazdasági és jogi részek annyira nem fogtak meg, de azért a romantikus jelenetekért mindenképpen megérte elolvasni.
Anna Karenina igazán furcsa egy személyiség számomra. Volt, ahol együtt éreztem vele, de volt ahol nagyon taszított gondolkodása, jelleme. Remélem hogy miután megnézem a filmet, Keira Kinghtley-nek köszönhetően több pozitívumot találok benne.
Vronszkij óriási szerelem lett számomra. Úgy ahogy van, minden hibája ellenére belészerettem. Szenvedélyével, szerelmével, romantikus oldalával nem csak Anna Karenina szívébe lopta be magát, hanem az enyémbe is.
Összességében nagyon élveztem, és azt tanácsolom másoknak is, hogy tekintsenek el az oldalszámtól. Meg fogják látni, hogy sokkal jobb úgy olvasni, ha csak a storyra koncentrálnak. Mindenkinek szívből ajánlom.
További: https://csakegyluca.blogspot.com/2021/08/lev-tolsztoj-a…

6 hozzászólás
sztinus>!
Lev Tolsztoj: Anna Karenina

Remekmű.
Itt be is fejezhetném az értékelèst.
Nyilván egy ilyen hosszú műnek rengeteg olvasata van, kihez mikor, mi jut el. Én örülök, hogy nem tiniként kaptam a kezembe. Így jobban átláttam a szereplők csodálatos jellemrajzát. Régebben lehet, hogy csak a sztori érdekelt volna.
Nagyon kifinomultan írt meg mindenkit, egyszerűen egy mondatot sem untam.
Ami a lényeg, az idők változnak, az emberek, érzések, házasságok, gyötrelmek, gyerekek sohasem.

Youditta>!
Lev Tolsztoj: Anna Karenina

Ez a mű sok oldalról lehetne mestermű, de ami miatt számomra az, az a lélektana. Nagyszerű, ahogy végigéljük, inkább szenvedjük, több szereplő szerelmét, bánatàt, megcsalását, lelki gyötrelmét.

Sok jól megírt nagyregény közül is kiemelkedik ez, még akkor is, ha egyes filozgatásait nem túlságosan élveztem, szerencsére azért olyan túl sok nem volt ebből.
Rengeteg ellentét, párhuzam van itt a szereplők között, semmi sem véletlenül történik, mind a három vonalat abszolút élveztem.
Érdekes húzás volt, hogy Tolsztoj megírta a nyolcadik fejezetet, így különlegesebb lett.

Nagyon klassz az egész, úgy ahogy van!

9 hozzászólás
mandris >!
Lev Tolsztoj: Anna Karenina

Hát, ezt is kiolvastam. Nem biztos, hogy némi külső motiváció nélkül is ment volna, ugyanis általában jellemző rám, hogy nagyon nehezen kezdek bele hosszú könyvekbe, és a hosszú jóval 800 oldal alatt már elkezdődik nálam, szóval erre a könyvre a hosszú nem is elég jó szó. (Mit fogok majd szólni a Háború és békéhez, amit ugyancsak el szeretnék – majd – olvasni).
De végül csak elkezdtem, és szűk 5 hónap alatt sikerült is. A statisztikákért élő-haló molytársaimnak mondom, hogy ez napi átlag kevesebb, mint 6 oldal. (5,8, és igen, valójában én voltam kíváncsi erre) Szóval az olvasás nem volt valami intenzív, ugyanakkor egyenletes még annyira sem. Időnként hozzáültem, és elolvastam pár száz oldalt (akkor is más könyvekkel párhuzamosan), máskor pedig félretettem akár egy hónapra is. Ez valószínűleg nem volt annyira jó ötlet, úgyhogy ha majd másodszorra olvasom, igyekszem nem megszakítani. Ez főleg eleinte jelentett problémát: orosz könyveknél általában bajban vagyok a nevekkel, és ez még akkor is így lett volna, ha nem hívnak két főbb szereplőt is Alekszejnek. Na de mindegy, így kell szeretni az orosz írókat. Ennyit az olvasás nehézségeiről és hátráltató tényezőiről. :)
Maga a könyv egyébként akár még lebilincselő is lehetett volna, ha nem kedvetlenített volna el, hogy akármennyit olvasok, alig haladok vele, hiszen még annyi van hátra.
Mert egyébként hatalmas teljesítmény a regény, minden szempontból. Sok szereplőt mozgat teljes magabiztossággal, és emellett egy olyan környezetben játszódik – amit aprólékosan be is mutat a szereplők életének eseményein keresztül –, amely épp átalakulóban van, legyen szó politikáról, eszmékről, gazdaságról vagy éppen erkölcsről. Ezért aki „csak” egy klasszikus romantikus regényt szeretne elolvasni, az talán sokallja a „mellékszálakat”. Mivel velem ritkán van így, ezért én kifejezetten élveztem ezeket.
A történtek nagyon jól bele vannak ágyazva a korba, és ezáltal egy jó keresztmetszetet kapunk az orosz arisztokráciáról, hogy hogyan viszonyul a családhoz, az erkölcshöz, a valláshoz, de azt is, hogy éppen milyen események tartják lázban őket, hogyan alakul át az életmódjuk, milyen eszmeáramlatok foglalkoztatják őket, de arról is, mi „újság” a művészetekben.
A regény sokszor használja ki azt az eszközt, hogy embereket, eseteket egymás mellé állít. Eleve az egészben két domináns szál húzódik végig – Annáé és Leviné – amely egyetlen pontban találkozik csak, de mégis, a többi szereplő révén állandóan kapcsolatban van egymással. Azt hiszem, nem tévedek sokat, ha úgy gondolom, e kettőből általában az elsőt szokás hangsúlyozni és ismerni: Annáét, aki a szerelem nélküli házasságból – de Karenin eleve minden, csak nem pozitív példa – menekül Vronszkijhoz, hogy aztán ebben a kapcsolatban se tudjon – több okból spoiler – boldog lenni, spoiler A regény felütése is az, hogy „A boldog családok mind hasonlók egymáshoz, minden boldogtalan család a maga módján az.” És a regény jelentős részében mintha valóban azt próbálná bizonyítani Tolsztoj, hogy tulajdonképpen nincsenek boldog családok. Annáék mellett ott vannak Dolly és Sztyiva, akiknek a házasságát többek között a férj nem éppen leghűségesebb volta is megkeresíti, és aztán ott van Levin eleinte elég reménytelennek látszó kapcsolata Kittyvel. De még házasságuk alatt is sokáig nem tudnak igazán boldogok lenni, valami mintha mindig bezavarna. spoiler
Említettem az összehasonlításokat: gondolhatunk például Anna hűtlenségére, amit a társadalom mélyen elítél, míg Oblonszkij számára nincs ilyen következmény, és Vronszkij sem írja ki magát a társadalomból, amiért házas nőt csábít el. Aztán ott van a különböző fajta vallásosságnak a szembeállítása: leginkább Karenin vallásossága és Levin ösztönös, altruista, de sokáig agnosztikus vallásossága. És ami ugyancsak izgalmas: a vidék és a város, vagy másképpen a paraszti életformához közeli és attól távoli élet szembeállítása. Nem véletlen, hogy végül éppen a vidéki életet választó Levinék azok, akik megtalálják a boldogságot a regényben.
Biztos sokat lehetne még írni a könyvről, de talán majd inkább a második olvasás után. :)

8 hozzászólás
Lynn>!
Lev Tolsztoj: Anna Karenina

Azt hiszem, nem jókor olvastam. Most, hogy végigrágtam magam rajta, azt mondom, a fülszövegre ki kéne tenni, hogy téli olvasmány. Ezzel szemben én a nyár kellős közepén vettem magamhoz és megmondom őszintén nem esett túl jól. De ez igazából időzítésbeli kérdés.

A történet romantikusabb része nagyon tetszett, a politikai-mezőgazdasági leírások nem – ezek többször untattak.

Bele se merek gondolni, mit tettem volna, hogy viselkedtem volna Anna helyében egy ilyen helyzetben. Aztán elgondolkodtam, hogy az ő problémáik, bármennyire is távoli már időben és térben is, a mi mindennapi problémáink. Csak a megoldásaink mások…

3 hozzászólás
LittleStar>!
Lev Tolsztoj: Anna Karenina

Ez a regény eddig mindig elkerült, és nagyon sajnálom, hogy eddig nem olvastam. Borzasztóan tetszett. Nagyon érdekes volt látni, hogy a nemesség, az arisztokrata réteg mennyire nem tud az idejével mit kezdeni. Emiatt hibát hibára halmoztak, mérhetetlenül atgazoltak egymáshoz.
Hihetetlen, hogy milyen vékony határ választja el az ép ész és az őrület két oldalát. Hogy a lélek mit bír elviselni, és mit nem.
A kedvencem Konsztantyin Levin volt. Nem tudom miért, talán az ő világ szemlélete állt a legközelebb hozzám. De igazából minden szereplőben volt szerethető (főszereplők) és egyszerre gyűlöletet halmozó tulajdonság.
Ez a könyv nem csak Annáról szól, ha valaki így áll neki, akkor könnyen csalódás lehet a vége. Viszont Anna döntései lavinát indítanak el, ami jó s rossz irányba egyaránt hömpölyög, természetesen a további következményekkel. Mindenki kapcsolódik valamilyen formában a másikhoz. Ez külön tetszett. Volt több gondolat is, ami a mai világra is igaz, sajnálom, hogy ezeket nem jegyzeteltem ki.
Én nagyon szerettem ezt a monumentális művet. Bár nem egy „rohanva olvasós” darab, sokat kell koncentrálni. Szerettem a részletes leírásokat, amelyek érthetőek voltak, persze oda kellett figyelni, de sosem éreztem azt, hogy elvesztettem a fonalat. A 992 oldal hipp-hopp elfogyott. Nekem a Gabo Kiadó két kötetes, egyszerű de nagyszerű kiadását sikerült megszereznem. Minőségi élményt nyújtott minden tekintetben.
Aki nem riad meg az orosz irodalomtól, de ha esetleg rossz élménye van miatta, és elég bátor, szerintem vágjon bele, és hagyjon időt a cselekménynek, hogy kiforrja magát. Igenis szerethető és remek regény. :)
Most pedig a következő lépés a film, amit szeretnék megnézni belőle. 5* (ha lehetne 6-ot adnék rá :D)


Népszerű idézetek

czegezoltanszabolcs>!

A boldog családok mind hasonlók egymáshoz, minden boldogtalan család a maga módján az.

(első mondat)

3 hozzászólás
Coffee I>!

A tiszteletet azért találták ki, hogy elrejtsék a puszta helyet, ahol a szeretetnek kellene lennie.

4 hozzászólás
Coffee I>!

Az élet egész tarkasága, gyönyörűsége, szépsége fényből és árnyból tevődik össze.

49. oldal

1 hozzászólás
Paan>!

– Mindig szerettelek, s ha szeretünk, az egész embert szeretjük, amilyen, nem amilyennek akarom, hogy legyen.

188-189. oldal (5./18., Európa könyvkiadó, 1960)

Kapcsolódó szócikkek: Darja Alekszandrovna (Dolly) · szeretet
rosa_canina>!

Hogyha ahány fej, annyi ész, akkor ahány szív, annyiféle szerelem.

Kapcsolódó szócikkek: szerelem
1 hozzászólás
Sárhelyi_Erika I>!

(…) mint a napra, igyekezett nem ránézni; azonban, mint a napot, látta anélkül is, hogy ránézett volna.

1. kötet 40. oldal (Európa)

Maya>!

Aki eredményt akar, annak az eszközöket is vállalnia kell.

Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1989 - I. kötet, IV/5. 416. old.

1 hozzászólás
Sárhelyi_Erika I>!

(…) Sztyepan Arkagyics fogta a kalapját, s megállt eltűnődve, nem felejtett-e el valamit. Kiderült, hogy nem felejtett el semmit, kivéve, amit el akart felejteni – a feleségét.

1. kötet 17. oldal (Európa)

zsofigirl>!

A művelődésnek épp ez a célja: mindenből élvezetet csinálni.

42. oldal

1 hozzászólás
padamak>!

Terhet vinni, s közben a kezeddel is csinálni valamit, akkor lehet csak, ha a teher a hátadra van kötve. Ez a házasság. (…) De ha házasság nélkül cipeled a terhet, a kezed úgy teli lesz, hogy nem kezdhetsz semmit vele.

404. oldal, I. kötet


Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Feljegyzések az egérlyukból
Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Az ördöngősök
Charles Dickens: Nagy várakozások
Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Megalázottak és megszomorítottak / Feljegyzések a holtak házából
Charles Dickens: Martin Chuzzlewit I-II.
Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Egy halottas-ház emlékiratai I-III.
Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Megalázottak és megszomorítottak
Charles Dickens: Szép remények
Charlotte Brontë: Shirley
Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: A kétéltű Goljadkin