Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Anna Karenina 1466 csillagozás
Anna Karenyina bizonyára a legelevenebb a világirodalom valamennyi nőalakja közül: mind újabb filmekben, balettelőadásokban és musicalekben láthatjuk, jöhet bármilyen új hullám az irodalomban, új erkölcsiség a társadalomban, szexuális forradalom és feminizmus, az ő története valamiért nem avul el.
Még egy népszerű orosz rapper is kérleli az egyik trackjében, hogy „minden jó lesz, nem kell a vonat alá ugrani”.
Alakjának titka sokrétű; bizonyára benne van az is, hogy Tolsztoj, aki elementáris erővel és szexuális étvággyal vonzódott a szép nőkhöz (miközben a női szépséget és a szexualitást idővel egyre inkább bűnös dolognak tartotta), minden ízében elragadó hősnőt teremtett – szépsége, flörtölésének bája, gondolkodása, jelleme, tartása, lázadása korának erkölcsei ellen mind-mind jelentékeny, már-már félelmetesen elbűvölő.
Pedig Tolsztoj eredetileg Anna alakján keresztül nevetségessé akarta tenni azokat a „nihilistákat”, akik a családot, a társadalom szilárd… (tovább)
A Gy. Horváth László-féle fordítás Anna Karenyina címmel jelent meg.
Eredeti megjelenés éve: 1878
A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Európa Diákkönyvtár Európa · A Világirodalom Remekei Európa · Horizont könyvek Kriterion · Európa Diákkönyvtár Európa · Orosz Remekírók Európa · Európa Klasszikus Regények Európa · Klasszikus Regénytár (kék) Révai · A világirodalom klasszikusai · A világirodalom klasszikusai Európa · Olcsó Könyvtár Szépirodalmi · Lev Tolsztoj művei
Enciklopédia 39
Szereplők népszerűség szerint
Konsztantyin Dmitrics Levin · Anna Karenina · Alekszej Vronszkij · Johann Wolfgang Goethe · Katyerina Alekszandrovna Scserbackaja · Alekszej Alekszandrovics Karenin · Agafja Mihajlovna · Darja Alekszandrovna (Dolly) · Natalja Alekszandrovna · Szerjozsa · Sztyepan Arkagyics Oblonszkij
Helyszínek népszerűség szerint
Kedvencelte 382
Most olvassa 233
Várólistára tette 1060
Kívánságlistára tette 507
Kölcsönkérné 11
Kiemelt értékelések
Újraolvasás vége.
Meglepő, hogy milyen kevésre emlékszem – a második olvasásból, pedig azt huszonévesen követtem el. És viszont: milyen sokra az elsőből, pedig akkor még gimnazista voltam, és nagyon untam. Az Anna-szálat. Bocsásson meg a világ. Én biza azok táborát erősítem, akiket Levin érdekelt, Levin érdekel, Levin érdekelni fog… ;)
Hát… idáig tartott, míg megértem arra, hogy méltányolni tudjam Anna történetét is. De most már aztán igazán.
Részletes értékelés a blogon:
https://gyujtogeto-alkoto.blog.hu/2020/02/18/lev_tolszt…
Nagyon szeretem az orosz kultúrát. Ezt a korszakot kifejezetten, amelyben az Anna Karenina játszódik.
Az orosz nagyúri családok, a nemesek mindennapi életéről szóló részeket habzsoltam.
A történet izgalmas, fordulatos, jó kis összefonódások és érdekellentétek. Azt sem tudja az ember az első kötetben, hogy merre kapkodja a fejét, annyi minden történik és ami történik az mind nagyon érdekes és izgalmas. Minden szálon pörögnek az események és a társadalmi ranglétra különböző fokain álló, anyagilag is eltérő javakkal rendelkező családok hétköznapjairól szóló leírások is nagyon részletgazdagok, érdekesek.
Anna és Kátya valamint Vronszkij és Levin össze-vissza gabalyodása egészen megrázott, micsoda gyalázatos játékot játszik velük az élet. Romba dönt, felperzsel mindent egy pillanat alatt, szíveket rabol el, másokat meg ripityára tör.
Tolsztoj szenzációsan ír lelki vívódásokról, örömről, szenvedésről, bánatról, szerelemről, gyűlöletről, vágyról, lelkiismeret furdalásról; de a társadalmi elvárásokról és a korabeli értékrendekről is. Az érzelmek minden árnyalatát megjárjuk, minden nüansznyi rebbenésről a lélekben könyörtelenül húzza le a leplet és tárja elénk nagyon találó megfogalmazásokban. (A fordítás is szenzációs nem mellesleg)
Szóval az első kötet nagyon-nagyon tetszett, magával ragadott.
Aztán a második kötet már ennyire nem volt lehengerlő. Itt már sok az unalmas rész, benyomul a politika, hosszasan olvashatunk az orosz nemesség társadalmi és politikai dilemmáiról, a földművelés nehézségeiről. Ezek a részek nagyon untattak.
Illetve valahogy elfogytam Anna kapcsán is, nem hozott már lázba ami történik, azon túl, hogy nem nagyon értettem őt, meg a férjét sem. Azt meg egyenesen megbocsáthatatlannak éreztem, hogy fiáért állandóan kesereg a lányára meg olyan magasról tesz (amúgy ez inkább az írónak róható fel erősen), hogy jó sokáig azt sem tudjuk mi lett vele. Ez a vonal engem kiborított, mármint a lányára vonatkozó (nem létező) érzései.
A második kötetnek a fele kb. számomra teljesen érdektelen, akár ki is maradhatott volna mert csak untatott.
A könyv vége megdöbbentett. Nem ilyen befejezésre számítottam, bár igazság szerint annyira forrott már minden, annyira a tetőfokára hágtak a dolgok, hogy valaminek történnie kellett. Ami történt durva, igazán megrázó. Szerencsétlen végkifejlet, tragikus befejezése egy a korabeli társadalmi elvárásoktól eltérő kapcsolatnak.
Összességében igen érdekes, olvasmányos, az orosz világ és kultúra kedvelőinek kihagyhatatlan alapmű.
Nem mondom, hogy nem féltem ettől a könyvtől a hossza miatt„ annak ellenére is, hogy filmen keresztül ismerem a történetet és szerettem is anno. Viszont egy percig sem bántam meg, elég gyorsan faltam a lapokat, az új fordításnak köszönhetően, pedig nagyon könnyen és gördülékenyen olvasható is.
Számomra a könyv lényegét nem a cselekmény ragadta meg, hanem az egész mögöttes tartalma. A cselekményét igen lassúnak mondanám, nem tudtam rajta izgulni, sem könnyeket hullatni érte vagy éppen jókat mosolyogni sem. A szereplők sem kerültek hozzám közel, nem tudok kiragadni egy karaktert, akit igazán megkedveltem volna. Talán Annát és Dollyt mondanám, de az utóbbinak nem kapott akkora szerepet a karaktere, hogy teljes valójában kibontakozzon.
No de, ami teljesen magával ragadott az maga Tolsztoj világa, az amiben ő élt és azt az olvasó elé tárja. Nem mondanám, hogy ezek az elmélkedő részek olykor nem sikerültek túl hosszúra, de olyan betekintést adott számomra ebbe a korba,országba s az emberek gondolkodásába, amit kevés könyv tud így nyújtani. Teljes korképet kaphatunk az 1800-as évek végi Oroszországról. A nők helyzetén keresztül, a vallás, mezőgazdaság, politikai helyzet, művészet, házasság/válás fontos kérdéseit boncolgatja. Érdekes volt látni, hogy látják magukat például Európához viszonyítva, mit jelentett egy házasság, vagy a vallásban milyen szélsőségekig tudtak elmenni. Mai szemlélethez viszonyítva, pedig ezek a „begyepesedett” gondolatok mit okoztak egy egy ember jellemében, milyen hatással volt az életükre.
Egy percig sem bántam meg, hogy elolvastam, jól esett olvasni és belecsöppenni az akkori világszemléletbe ezen a történeten keresztül.
A világirodalom sok gyöngyszeme közül Tolsztoj e csodálatos regénye az egyik. Örök klasszikus, örök érvényű tanulságával és mondanivalójával.
Tolsztoj írói nagysága megkérdőjelezhetetlen ebben a monumentális művében is, csodálatos leírásokkal – néhol kissé túlzottan aprólékosnak éreztem –, remek karakterekkel és sok, szerteágazó szálon futó cselekménnyel. Szerteágazó ugyan, de egymással nagyon is összetartozó szálak, melyeken ellentét és párhuzam egyaránt felfedezhető.
Ellentétként jelenik meg a falu és város, a parasztság és arisztokrácia; párhuzamot pedig a három pár, Sztyepan Arkagyics és Dolly, Levin és Kitty, Alekszej Alekszandrovis Karenin és Anna Arkagyevna Karenina kapcsolatában figyelhető meg, a csalás, csalódás, félreértés és megbocsátás közös megjelenítésében.
Megbocsátás, amit olyan szépen fogalmazott meg Anna férje, Alekszej Alekszandrovics: „…a megbocsátás boldogsága megmutatta, mi a kötelességem. Ez a megbocsátás teljes. Oda akarom tartani a másik orcámat, odaadni a felső ruhámat, ha elvették az alsót; Istent csak arra kérem, hogy ne vegye el tőlem a megbocsátás boldogságát!”(683.oldal)
Egyedül Anna nem tudott önmagának megbocsátani, bűnösnek érezte magát, s ebből a bűnből csak egy kiutat, egyetlen megoldást látott, talált. De felmerül a kérdés, csupán ő a felelős mindenért? A képmutató, álnok, pletykára kiéhezett, botrányra vágyó arisztokrata társaság, a „barátnő” Betsy Tverszkaja hercegnő ármánykodása nem róható fel? Hiszen ismert volt előtte, előttük Alekszandr Vronszkij züllött, korhely élete, kalandjai.
Anna tisztességes asszony, kisfiát nagyon szerető anya volt, ám kiábrándultan, boldogtalanul élt férje mellett, s talán szemére lehetne vetni, mit várt Vronszkijtól, mit remélt ettől a viszonytól, egyáltalán miért hagyta magát belesodródni ebbe a szerelembe? És szerelmet érzett Vronszkij iránt, vagy csupán vágy, elvágyódás hajtotta felé a kiábrándult, boldogtalan házasságból? Úgy vélem, nem lehet őt hibáztatni, s nem lehet bukott asszonyként említeni. Hibáztatni a képmutató, ármánykodó társadalmat lehet, a megbélyegzést, a nem egyenlő bánásmódot és elbírálást. Az ítélkezést.
Anna férje, Alekszej Alekszandrovics számomra a regény legkedvesebb szereplője, Tolsztoj nagyon érzékletesen ábrázolta zárkózott, nemes jellemét, lelki vívódását, mélyen megbúvó szeretetét és őszinte megbocsátását.
Anna Karenina megrendítő története egy örök érvényű, tanulságos társadalomkritika, melyet méltán említenek Tolsztoj egyik legfőbb alkotásának.
Tolsztoj nagyszabású regénye, az „orosz Bováryné” (1878) majdnem két évtizeddel később keletkezett – az annak hatására írt – francia előzményénél (Gustave Flaubert: Bovaryné, 1857). A 19. századi nők helyzete, illetve házasságtörése más klasszikusoknak is témája lett, mint például az Anna Kareninánál egy évvel később megjelent norvég drámának, a Nórának (1879) és a német Effi Briest (1896) című regénynek.
Az Anna Karenina két fő cselekményszála távolról sem azonos fajsúlyú. Anna története érdekes, a szereplő karaktere jól kidolgozott. Anna megítélése és a sorsával való írói azonosulás valódi bravúr a nőkről egyébként magánéletében igen ellenszenvesen vélekedő (és viselkedő!), alárendelt szerepüket lépten-nyomon hangsúlyozó írótól (lásd Henri Troyat: Tolsztoj élete, https://moly.hu/ertekelesek/926968). Ám a regényben inkább a Levin-szál dominanciája figyelhető meg. Levin és Kitty tiszta szerelme mintegy ellensúlyként hat Kareninék, valamint Anna és Vronszkij viszonyának ábrázolása mellett, de ugyanakkor az előbbit, főleg pedig Levin alakját a szerző arra használja fel, hogy kifejtse az oroszországi állapotokról, a parasztság helyzetéről, a falusi gazdálkodásról vallott nézeteit, valamint vallás- és erkölcsfilozófiai gondolatait. Lev arra törekedett, hogy – az önmagát megszemélyesítő – Levin karakterébe beleírjon mindent, ahogy az akkori Oroszország politikájáról, a nemesek és parasztok viszonyáról, a politikai választásokról, a vallásról, a hivatali és katonai életről, az úri szalonokról vagy éppen a bálok és a lóversenyek világáról vélekedett. Továbbá az ezekkel kapcsolatos összes vívódását és bizonytalanságát is. Ebből fakad, hogy a cselekményt több kitérő és hosszadalmas, vontatott fejtegetések terhelik.
Tolsztojtól nagyregényei közül a Háború és béke, még inkább azonban a Feltámadás jobban tetszett, kisebb regényei, például a Kreutzer-szonáta, Az ördög és a Kozákok szintén sikerültebbek.
* Spoiler veszély*
Kedves Anna, Drága barátném !
Sajnálom, ami veled történt, mint azt utóbb Tolsztoj barátunk elbeszéléséből megtudtam. De hát miért ? Miért nem használtad azt az okos, művelt fejedet? Hogy engedhetted eddig fajulni a dolgokat, mindezt egy férfiért, vagy háromért? Ki tudja már! Megérte? Nem! Persze, hogy nem!
Akiket te annyira nagyra tartottál, akik miatt otthon emésztett a kétségbeesett magány, azok a kisujjadig sem érnek fel, de te azt hitted jobbak, tisztábbak nálad. A fenét, csak jobban bírják a kritikát, vagy nem derült ki a bűnük, a bűn, hogy szeretni a legszebb és legcsodálatosabb dolog a világon. Elsietted a házasságot, valljuk be, de ezen már kár rágódni, később meg tulságosan ragaszkodtál hozzá. Hiba volt, de te ebből már nem tanulhatsz, de az utánad jövő Annák igen. Reméljük nem volt hiábavaló tetted, lám még a XXI.században is ezrek gondolkodnak tetted miértjéről, a szerelem jogáról, a bűn fogalmáról.
Ég veled Anna.
Nagy mumusom volt ez a történet, mert filmben nagyon szerettem, de mikor egyetemen belefogtam a könyvbe, hamar le is raktam, mert nincs már türelmem az orosz irodalomhoz. Mindenképp szerettem volna ezt az új kiadást is megpróbálni, új fordítással, és ezzel nem is volt gond, szerintem nyelvezetileg könnyen olvasható, csak hát túl részletes. Nem könnyű olvasmány olyan szempontból, hogy sok karaktert követünk és nagyon sokat időzünk az engem kevésbé érdeklő témáknál. Illetve mindenkinek több neve van, így néha elvesztettem a fonalat, de az első könyv után belerázódtam ebbe is. A külföldi kifejezések is zavartak, ezek miatt haladtam lassan a könyvvel.
Szerintem elég lett volna a sztorinak az első 600 oldal, de persze a végkifejlet kellett, az így volt jó. Szerettem, hogy több házasságot is követhetünk és több szemszöget látunk egymás után. Szerettem a szerelmi háromszöget és hogy Anna nem volt egyoldalú karakter. És a végét, mert bátor volt és teátrális, de közben érthető és érthetetlen is. De az biztos, hogy Tolsztojt most egy időre félrerakom, mert kedvencem íróm azért nem lesz.
https://youtu.be/OvengiLuFKI
Azt hiszem sok gyerek ismerkedhetett meg Lev Tolsztoj nevével, hiszen a legújabb Charlie Brown-ban fő szerepet kap a Háború és béke című regénye. Én is csak annyit tudtam róla, hogy egy híres író, és nem éppen a pár száz oldalas könyveknél marad, hanem akár az 1000-t is megütik olvasmányai. Az Anna Kareninát már régebben kiszemeltem magamnak, de mint a legtöbb ember, én is megijedtem vastagságától, így le is tettem róla. Vagy 1 éven keresztül rágódtam azon, hogy vajon el tudom e olvasni. Végül amikor meghallgattam a musicalből a Miért című zenét, nem haboztam tovább, kivettem a könyvtárból. Igaz, az ott dolgozók is néztek egy nagyot, nekem szegezve a kérdést: Kötelező? Én meg nyugodtan feleltem, hogy nem. Boldogan, bár kicsit megpakolt táskával távoztam.
Levin udvarolni kezd Kitty hercegnőnek, de esélytelenül, hiszen Vronszkij gróf már régebb óta tölti mindennapjait a hercegnő körül és kedvében. Elkezdődik egyfajta versenygés. Majd ez abbamarad, mert Vronszkij megpillantja igaz szerelmét, a nagy Őt, Anna Kareninát. Anna is beleszeret a grófba. Ez mind szép és jó lenne, ha a nőnek nem lenne odahaza egy férje, meg egy gyereke. Titokban elkezdenek találkozgatni és még nagyobb bonyodalmak születnek viszonyukból, amit már alig alig lehet titokban tartani. A könyvet 4 szereplőn keresztül figyelhetjük meg igazán. Ez a két páros Kitty hercegnő- Levin és Vronszkij-Anna. Az összes többi cselekmény ami nem róluk szól elsőre érdektelennek mutatkozhat, de észrevehetjük, hogy valahogyan kötődik az ő életükhöz. Vajon hogyan alakul a sorsuk? Meddig lehet titkolózni?
Meg kell hogy mondjam, az első 50 oldalnál majdnem abbahagytam, gondolva, én sose fogok ennyi oldalt elolvasni. De hallgatva a musical csodálatos zenéit, visszakaptam a hangulatot, és tovább mentem. Nem adtam fel. Végül megcsináltam a lehetetlent. Elolvastam az első közel 1000 oldalas könyvemet.
Emellett megismerkedtem Tolsztoj sajátos stílusával. Rájöttem, hogy mennyire jól letudta írni a kor egyedi elemeit, jellemzőit úgy, hogy azt a mai emberek is megértik. Lapjaiban felfedeztem egyfajta humort, ami körbeölelte a sorokat. Majd azt a romantikát és szenvedélyt is, ami miatt egy szempillantás alatt szerelmes lettem a főszereplőkbe. Hisz mi lenne szerelmesebb, mint egy tiltott, eltitkolt viszony a legnagyobb fagyban, hóban méghozzá úgy, hogy abból gyümölcs is születhet. Ez a könyv értette meg velem, hogy sose nézzük az oldalszámot, mert azok csak számok. Amik a regényben vannak betűk amik az igazán fontosak. Hiszen azokból szavak, mondatok, szövegek, és felejthetetlen történetek állnak össze.
Rengeteg üzenetet kaptam azzal kapcsolatban, hogy többen is olvassák jelenleg a könyvet. Valaki angolul, valaki meg csak kicsikben haladva a sürgő forgó élet mellett. Furcsa volt nyáron olvasni egy olyan művet, amiben örökös hó és fagy van, és amiben az emberek vedelik az alkoholt, miközben olyan nevekkel dobálóznak, amiket mi magyarok alig tudunk elolvasni, kimondani.
Nagyon köszönöm Tolsztojnak, hogy megmutatta nekem az orosz kultúrát, az egyedi gondolkodását, és hogy egy nagyon jó élményt adott a kezembe, kezünkbe a mű által. Igaz, a politikai, mezőgazdasági és jogi részek annyira nem fogtak meg, de azért a romantikus jelenetekért mindenképpen megérte elolvasni.
Anna Karenina igazán furcsa egy személyiség számomra. Volt, ahol együtt éreztem vele, de volt ahol nagyon taszított gondolkodása, jelleme. Remélem hogy miután megnézem a filmet, Keira Kinghtley-nek köszönhetően több pozitívumot találok benne.
Vronszkij óriási szerelem lett számomra. Úgy ahogy van, minden hibája ellenére belészerettem. Szenvedélyével, szerelmével, romantikus oldalával nem csak Anna Karenina szívébe lopta be magát, hanem az enyémbe is.
Összességében nagyon élveztem, és azt tanácsolom másoknak is, hogy tekintsenek el az oldalszámtól. Meg fogják látni, hogy sokkal jobb úgy olvasni, ha csak a storyra koncentrálnak. Mindenkinek szívből ajánlom.
További: https://csakegyluca.blogspot.com/2021/08/lev-tolsztoj-a…
Remekmű.
Itt be is fejezhetném az értékelèst.
Nyilván egy ilyen hosszú műnek rengeteg olvasata van, kihez mikor, mi jut el. Én örülök, hogy nem tiniként kaptam a kezembe. Így jobban átláttam a szereplők csodálatos jellemrajzát. Régebben lehet, hogy csak a sztori érdekelt volna.
Nagyon kifinomultan írt meg mindenkit, egyszerűen egy mondatot sem untam.
Ami a lényeg, az idők változnak, az emberek, érzések, házasságok, gyötrelmek, gyerekek sohasem.
Ez a mű sok oldalról lehetne mestermű, de ami miatt számomra az, az a lélektana. Nagyszerű, ahogy végigéljük, inkább szenvedjük, több szereplő szerelmét, bánatàt, megcsalását, lelki gyötrelmét.
Sok jól megírt nagyregény közül is kiemelkedik ez, még akkor is, ha egyes filozgatásait nem túlságosan élveztem, szerencsére azért olyan túl sok nem volt ebből.
Rengeteg ellentét, párhuzam van itt a szereplők között, semmi sem véletlenül történik, mind a három vonalat abszolút élveztem.
Érdekes húzás volt, hogy Tolsztoj megírta a nyolcadik fejezetet, így különlegesebb lett.
Nagyon klassz az egész, úgy ahogy van!
Népszerű idézetek
A boldog családok mind hasonlók egymáshoz, minden boldogtalan család a maga módján az.
(első mondat)
A tiszteletet azért találták ki, hogy elrejtsék a puszta helyet, ahol a szeretetnek kellene lennie.
Az élet egész tarkasága, gyönyörűsége, szépsége fényből és árnyból tevődik össze.
49. oldal
Aki eredményt akar, annak az eszközöket is vállalnia kell.
Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1989 - I. kötet, IV/5. 416. old.
[…] mint a napra, igyekezett nem ránézni; azonban, mint a napot, látta anélkül is, hogy ránézett volna.
1. kötet 40. oldal (Európa)
Hogyha ahány fej, annyi ész, akkor ahány szív, annyiféle szerelem.
[…] Sztyepan Arkagyics fogta a kalapját, s megállt eltűnődve, nem felejtett-e el valamit. Kiderült, hogy nem felejtett el semmit, kivéve, amit el akart felejteni – a feleségét.
1. kötet 17. oldal (Európa)
Megmenteni csak olyan embert lehet, aki nem akar elpusztulni; de ha a természete annyira romlott és züllött, hogy a pusztulást tartja megváltásnak, mit kezdjen akkor az ember?
511. oldal, I. kötet
Ezt a könyvet itt említik
- Ahdaf Soueif: Szerelmem, Egyiptom
- Alessandro D'Avenia: Senki sem tudja
- Bethan Roberts: Az én rendőröm
- Borsa Brown: Védelem
- Cath Crowley: Szavak kékben
- Charles M. Schulz: Nagy ez a világ, Charlie Brown
- Cserna-Szabó András: Az abbé a fejével játszik
- Daniel Pennac: Nemkötelező olvasmány
- Elias Canetti: A hallás iskolája
- Frances Mayes: Édes élet Itáliában
- Francesca Marciano: Szerelmem, Afrika
- François Lelord: Hector és a szerelem titkai
- Halász Margit: Éneklő folyó
- Háy János: Ne haragudj, véletlen volt
- Ilja Ilf – Jevgenyij Petrov: Tizenkét szék
- Irving Stone: Matróz lóháton
- J. R. Pick: Állatvédő liga
- Janet Skeslien Charles: A párizsi könyvtár
- Janikovszky Éva: Szalmaláng
- Jean-Michel Guenassia: Javíthatatlan Optimisták Klubja
- Jón Kalman Stefánsson: Nyári fény, aztán leszáll az éj
- Judit Ponte: Rozéfröccs
- Julie James: Gyakorlat teszi a mesterkedőt
- Karina Sainz Borgo: Megy le a nap Caracasban
- Kathy Reichs: Síri titkok
- Kätlin Kaldmaa: Breviárium
- Kendare Blake: A rémálmok lánya
- Kerstin Gier: Smaragdzöld
- Kőrösi Zoltán: Szívlekvár
- Libba Bray: The Diviners – A Látók
- Ljudmila Ulickaja: Életművésznők
- Ljudmila Ulickaja: Örökbecsű limlom
- Małgorzata Szumska: Zielona sukienka
- Margaret Atwood: Testamentumok
- Melania G. Mazzucco: Egy tökéletes nap
- Mérő László: Az érzelmek logikája
- Michael Ondaatje: Az angol beteg
- Murakami Haruki: Köddé vált elefánt
- Narine Abgarjan: Égből hullott három alma
- Németh László: Negyven év / Horváthné meghal / Gyász
- Nényei Pál: A Paradicsomkerttől a Pokol kapujáig
- Nicholas Sparks: Az utolsó dal
- Rejtő Jenő (P. Howard): A Néma Revolverek Városa
- Réz Pál – Parti Nagy Lajos: Bokáig pezsgőben
- Richard Powers: Égig érő történet
- Robert A. Heinlein: A fenevad száma
- Robert Galbraith: Zavaros vér
- Rose Tremain: Gustav-szonáta
- Sam Savage: Firmin
- Sarah Crossan: Darázsfészek
- Selyem Zsuzsa: Moszkvában esik
- Sigrid Nunez: A barát
- Stacey Halls: Mrs. England
- Stephen Vizinczey: Érett asszonyok dicsérete
- Szabó Magda: A Danaida
- Szvetlana Alekszijevics: Elhordott múltjaink
- Veronica Henry: Könyvesbolti szerelmek
- Viktor Pelevin: T
- Virginia Woolf: A pille halála
- Vladimir Nabokov: Pnyin professzor
- William Somerset Maugham: 3 regény
Hasonló könyvek címkék alapján
- Gustave Flaubert: Madame Bovary 86% ·
Összehasonlítás - Jane Austen: Emma 85% ·
Összehasonlítás - Charles Dickens: Nagy várakozások 79% ·
Összehasonlítás - Charles Dickens: A Jarndyce-örökösök 81% ·
Összehasonlítás - Charles Dickens: Örökösök I-II. 92% ·
Összehasonlítás - Gárdonyi Géza: Ida regénye / Szerelmi történetek 93% ·
Összehasonlítás - Charles Dickens: Martin Chuzzlewit I-II. ·
Összehasonlítás - Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Az ördöngősök ·
Összehasonlítás - Charles Dickens: Szép remények 86% ·
Összehasonlítás - Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Feljegyzések az egérlyukból 85% ·
Összehasonlítás