Anna ​Karenina 950 csillagozás

Lev Tolsztoj: Anna Karenina Lev Tolsztoj: Anna Karenina Lev Tolsztoj: Anna Karenina Lev Tolsztoj: Anna Karenina Lev Tolsztoj: Anna Karenina Lev Tolsztoj: Anna Karenina Lev Tolsztoj: Anna Karenina Lev Tolsztoj: Anna Karenina Lev Tolsztoj: Anna Karenina Lev Tolsztoj: Anna Karenina Lev Tolsztoj: Anna Karenina Lev Tolsztoj: Anna Karenina Lev Tolsztoj: Anna Karenina Lev Tolsztoj: Anna Karenina Lev Tolsztoj: Anna Karenina Lev Tolsztoj: Anna Karenina Lev Tolsztoj: Anna Karenina Lev Tolsztoj: Anna Karenina Lev Tolsztoj: Anna Karenina Lev Tolsztoj: Anna Karenina Lev Tolsztoj: Anna Karenina Lev Tolsztoj: Anna Karenina Lev Tolsztoj: Anna Karenina Lev Tolsztoj: Anna Karenina Lev Tolsztoj: Anna Karenina Lev Tolsztoj: Anna Karenina Lev Tolsztoj: Anna Karenina Lev Tolsztoj: Anna Karenina Lev Tolsztoj: Anna Karenina

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Sok regény szól a házasságtörésről, mind közül a leghatalmasabb Tolsztoj Anna Kareniná-ja. Karenina szerelmét és megsanyargatását egy évszázad múltán is közel érezheti magához az olvasó, noha az Anna körül zsibongó nagyvilági társaság elegáns könyörtelenségének rajza immár csak híradás az elsüllyedt történelemből. „A világirodalom legnagyobb társadalmi regénye” – Thomas Mann méltatta így az Anna Kareniná-t – egyszerre volt Tolsztoj művészi búcsúja a szerelemtől és gondolati előkészülete a prófétaszerepre. Egy kötetben szinte két regény: Annáéban Tolsztoj elmondhatta mindazt, amit az érzéki rajongásról egyáltalán tudott, és amit csak művészi alakban mondhatott el, Levinében pedig megfestette önarcképét, a helyzetével erkölcsileg meghasonlott földesúrét, akinek önvizsgálatát és felismeréseit később már csak röpiratok nyelvén vagy a gondolatnak szigorúan alárendelt szépprózában tudta megfogalmazni.

Eredeti mű: Лев Толстой: Анна Каренина

Eredeti megjelenés éve: 1878

>!
Booklassic, 2015
ISBN: 9789635223664
>!
Európa, Budapest, 2012
1064 oldal · ISBN: 9789630795432 · Fordította: Németh László
>!
Európa, Budapest, 2011
928 oldal · ISBN: 9789630792776 · Fordította: Németh László

27 további kiadás


Enciklopédia 10

Szereplők népszerűség szerint

Konsztantyin Dmitrics Levin · Anna Karenina · Alekszej Vronszkij · Katyerina Alekszandrovna Scserbackaja · Johann Wolfgang Goethe · Sztyepan Arkagyics Oblonszkij


Kedvencelte 253

Most olvassa 224

Várólistára tette 719

Kívánságlistára tette 230

Kölcsönkérné 4


Kiemelt értékelések

>!
Timár_Krisztina ISMP
Lev Tolsztoj: Anna Karenina

Újraolvasás vége.
Meglepő, hogy milyen kevésre emlékszem – a második olvasásból, pedig azt huszonévesen követtem el. És viszont: milyen sokra az elsőből, pedig akkor még gimnazista voltam, és nagyon untam. Az Anna-szálat. Bocsásson meg a világ. Én biza azok táborát erősítem, akiket Levin érdekelt, Levin érdekel és Levin érdekelni fog…* ;)
Hát… idáig tartott, míg megértem arra, hogy méltányolni tudjam Anna történetét is. De most már aztán igazán.

Úgyhogy én most nem fogom ide leírni azt, amit oly sok más értékelő, hogy mennyire sajnálják Annát (és/vagy az életében részt vevő egyik és/vagy másik férfit), és mennyire felháborító, hogy aki semmi mást nem akar, csak békében élni, hazugság és csalás nélkül, annak ilyen sors jut, míg aki titokban műveli ugyanazt, amit Anna,** annak a világon semmi baja sem esik, sőt akár fel is emelheti a világ. Ez legyen evidens.
Arra azért hadd figyelmeztessem a volt és leendő olvasókat, hogy ne sértődjenek/rémüljenek meg, ha a regény címszereplőjéről különösen kezdetben túl keveset találnának olvasni. :) Először is az, hogy egy regény arról fog szólni, amit a címe ígér, egyáltalán nem magától értetődő (ld.: A három testőr). Másodszor… olyan biztosak vagytok ti abban, hogy a mellékszálak és a mellék-mellékszálak nem arról szólnak? Érdemes keresni a kapcsolódási pontokat és a párhuzamokat, különösen ami a házasságokat, házasságtöréseket és az azokra adott személyes (no meg társadalmi) reakciókat illeti. Én most jó sokat találtam, igaz, harmadszorra már könnyű, meg hát kerestem is.
Ha pedig valakinek a társadalomról, gazdaságról, vallásról folytatott hosszadalmas-elmélkedős párbeszédek ellen volna kifogása, és nincs meg benne az a képesség, hogy ezekben egyszerűen Tolsztoj stílusát élvezze (mert tudom, hogy vannak ilyen emberek, és én komolyan tisztelem őket), akkor vigasztalódjon: semmit nem veszít, ha ezek közben gyorsolvasásra kapcsol. Amikor láttam, hogy ezek alatt a beszélgetések alatt Levin (is) elveszti a fonalat, unja magát, dühös lesz, vagy csak hagyja magát sodortatni az árral, hát akkor tiszta lelkiismerettel csináltam én is ugyanazt.*** :D

Amúgy ahhoz is érnem kellett, hogy észrevegyem: ezek a bizonyos párbeszédek nagyon-nagyon gyakran a városi-hivatali élethez kapcsolódnak. Van a regénynek egy kimondott-kimondatlan, de borzasztó erősen jelenlevő alapellentétpárja: a nagyvárosi és a falusi élet ellentéte. És a regény úgy van megírva, hogy a nagyvároshoz kapcsolódjon mindaz, ami illúzió – a faluhoz mindaz, ami valóság (már legalábbis a regény világában az).
Ahogy közeledünk a nagyvároshoz, egyre több a képmutatás, a hazugság, az önáltatás, az üres beszéd – a névleges állások, amelyekben nem kell munkát végezni (minél hosszabb nevű az állás, annál kevésbé), vagy a logikus és következetes gondolatmenetek, amelyeknek vagy semmi közük ahhoz, amiről szólnak, vagy senkit nem érdekelnek. Ebben a világban játszódik az Anna-szál, és a magányosságok történetévé válik, ahol még véletlenül se érti meg egyik ember a másikat, akkor se, ha húsz éve ismeri. És ha valaki ebben a világban nem akar csalni, hanem igazságot akar, az ezekkel az illúziókkal, ezzel a világgal direkt szembemegy… ami bizonyos erkölcsi szint fölött elkerülhetetlen… és hát az ilyet hívják, sajnos, tragikus vétségnek, amely éppoly katasztrofális, mint amilyen tiszteletre méltó.
Ahogy közeledünk a faluhoz meg a bizonyos orosz néphez, úgy közeledünk ahhoz is, amit a regény igaznak tekint – és borzasztó rokonszenves dolgokat tekint igaznak, nehéz elfogulatlanul tekinteni rá: a cselekvő jóságot, az őszinteséget, az önmagát sem értő, de attól még senkinek (önmagának sem!) ártó életet, a mellérendeltséget, ahol nincs szükség hierarchiára, a belső és külső békét. Ebben a világban, ahol senkinek nincs szüksége illúziókra, a lehető legmélyebben tudják megélni a születést, és megélni a halált is. spoiler Ez a kettő, ami lényeges, és csak ez a lényeges.
Ennek a világnak a lakói nem magányosok: amikor egymásra találnak, onnantól kezdve, ha folyamatos konfliktusok árán is, de egymás megértésére törekednek, és sikerrel is járnak. Jaj, de szép.
És minden elismerésem Tolsztojé, hogy ezt az ideálvilágot oly kevéssé idillikusra tudta megírni, földdel, sárral, izzadságszaggal, trágyaszaggal, káromkodással teli, hogy az ember még el is hiszi neki. Legalábbis addig, amíg be nem csukja a könyvet. De hátha utána is. :)

* Én kérek elnézést, az idézetért is, meg a kiforgatásáért is.
** Értsd: úgy csinál, mintha titok lenne, miközben ő is tudja, hogy mindenki tudja, és mindenki tudja, hogy ő is tudja, hogy mindenki tudja, de azért mindenki úgy csinál, mintha titok lenne.
*** Nem sok irodalmi hős létezik, akihez gondolkodás nélkül feleségül mennék, ő az egyik. :D Mondjátok már meg, hol lehet ilyen alakokkal összefutni?! Falun éltem le a fél életemet, de valahogy egy Levin se került az utamba, se kicsi, se nagy…****
**** Újfent én kérek elnézést.

>!
Európa, Budapest, 1971
882 oldal · keménytáblás · Fordította: Németh László
12 hozzászólás
>!
Miestas
Lev Tolsztoj: Anna Karenina

* Spoiler veszély*

Kedves Anna, Drága barátném !
Sajnálom, ami veled történt, mint azt utóbb Tolsztoj barátunk elbeszéléséből megtudtam. De hát miért ? Miért nem használtad azt az okos, művelt fejedet? Hogy engedhetted eddig fajulni a dolgokat, mindezt egy férfiért, vagy háromért? Ki tudja már! Megérte? Nem! Persze, hogy nem!

Akiket te annyira nagyra tartottál, akik miatt otthon emésztett a kétségbeesett magány, azok a kisujjadig sem érnek fel, de te azt hitted jobbak, tisztábbak nálad. A fenét, csak jobban bírják a kritikát, vagy nem derült ki a bűnük, a bűn, hogy szeretni a legszebb és legcsodálatosabb dolog a világon. Elsietted a házasságot, valljuk be, de ezen már kár rágódni, később meg tulságosan ragaszkodtál hozzá. Hiba volt, de te ebből már nem tanulhatsz, de az utánad jövő Annák igen. Reméljük nem volt hiábavaló tetted, lám még a XXI.században is ezrek gondolkodnak tetted miértjéről, a szerelem jogáról, a bűn fogalmáról.
Ég veled Anna.

18 hozzászólás
>!
sztinus 
Lev Tolsztoj: Anna Karenina

Remekmű.
Itt be is fejezhetném az értékelèst.
Nyilván egy ilyen hosszú műnek rengeteg olvasata van, kihez mikor, mi jut el. Én örülök, hogy nem tiniként kaptam a kezembe. Így jobban átláttam a szereplők csodálatos jellemrajzát. Régebben lehet, hogy csak a sztori érdekelt volna.
Nagyon kifinomultan írt meg mindenkit, egyszerűen egy mondatot sem untam.
Ami a lényeg, az idők változnak, az emberek, érzések, házasságok, gyötrelmek, gyerekek sohasem.

>!
Youditta
Lev Tolsztoj: Anna Karenina

Ez a mű sok oldalról lehetne mestermű, de ami miatt számomra az, az a lélektana. Nagyszerű, ahogy végigéljük, inkább szenvedjük, több szereplő szerelmét, bánatàt, megcsalását, lelki gyötrelmét.

Sok jól megírt nagyregény közül is kiemelkedik ez, még akkor is, ha egyes filozgatásait nem túlságosan élveztem, szerencsére azért olyan túl sok nem volt ebből.
Rengeteg ellentét, párhuzam van itt a szereplők között, semmi sem véletlenül történik, mind a három vonalat abszolút élveztem.
Érdekes húzás volt, hogy Tolsztoj megírta a nyolcadik fejezetet, így különlegesebb lett.

Nagyon klassz az egész, úgy ahogy van!

9 hozzászólás
>!
MLinda P
Lev Tolsztoj: Anna Karenina

Azt hiszem, nem jókor olvastam. Most, hogy végigrágtam magam rajta, azt mondom, a fülszövegre ki kéne tenni, hogy téli olvasmány. Ezzel szemben én a nyár kellős közepén vettem magamhoz és megmondom őszintén nem esett túl jól. De ez igazából időzítésbeli kérdés.

A történet romantikusabb része nagyon tetszett, a politikai-mezőgazdasági leírások nem – ezek többször untattak.

Bele se merek gondolni, mit tettem volna, hogy viselkedtem volna Anna helyében egy ilyen helyzetben. Aztán elgondolkodtam, hogy az ő problémáik, bármennyire is távoli már időben és térben is, a mi mindennapi problémáink. Csak a megoldásaink mások…

3 hozzászólás
>!
Amadea
Lev Tolsztoj: Anna Karenina

Anna örök.
Lenyűgöző, nagyívű történet, igazi téli olvasmány. Anna karaktere bűvölt el a legjobban, elképesztő, mekkora erejű hősnőt alkotott meg Tolsztoj, talán nincs olvasó, akit ne babonázna meg, legyen az nő vagy férfi. Az ő története érdekelt a legjobban, de majdnem ilyen élvezetes volt Kitty és Levin, Sztyiva (Anna testvére) és Dolly szálát olvasni. Egyedül Levin jellemfejlődésének gyötrő állomásai zavartak, néha legszívesebben megráztam volna a vállánál fogva. Imádtam a visszautalásokat (többek között ezért szerettem annyira A sündisznó eleganciájá-t is) és az érzelmek hiteles leírását, sokszor úgy éreztem, a saját gondolataimat olvasom.
Az év egyik legjobb regénye lesz számomra:)
http://amadea.freeblog.hu/archives/2011/01/30/Anna_orok/

71 hozzászólás
>!
icu79 P
Lev Tolsztoj: Anna Karenina

Hosszú évek óta vár a polcon, hogy elolvassam. Féltem tőle egy kicsit, és most már tudom, hogy nem alaptalanul. Nekem ez nagyon vontatott volt. Tény, hogy időm sem volt olvasni, és kedvem sem túl sok, legalábbis ehhez. Többször félreraktam, pihentettem. Persze, azért örülök, hogy egy nagy klasszikust magamévá tehettem, és értem/érzem a történet mélységeit, mondanivalóját, Anna tragédiáját. Talán, ha csak ez a szál lett volna jobban kidomborítva, jobban leköt, mert például Levin kínlódásai és filozofálgatásai még idegesítettek is.

10 hozzászólás
>!
gybarbii P
Lev Tolsztoj: Anna Karenina

Hűűűha…
Már olyan régóta terveztem elolvasni, és mennyi ideig olvastam!! Azért büszke vagyok magamra, többen is furcsa fejjel néztek rám, hogy minek is olvasom én ezt a könyvet…
Mit is mondhatnék, amit előttem még nem írtak le több százan??
Úgy érzem, Tolsztoj bácsi miatt kezdem megszeretni az orosz irodalmat… :) Nemhiába tartják a világirodalom egyik legkiemelkedőbb alakjának! Korábban csak az Ivan Iljics halálat olvastam tőle, azt is csak azért, mert gimiben kötelező volt. Nem tetszett, sem a könyv, sem a történet, sem a stílus… Azonban az Anna Karenina! Magával ragadott az egész a könyv, a történet összetettsége és mélysége. És Tolsztoj stílusa!
Tényleg nem akarom ismételni, amit már annyian leírtak előttem. Persze, én is sajnáltam Annát, de jobban érdekelt volna még egy-két dolog Vronszkij életérőlspoiler Valahogy én végig úgy éreztem, itt nem is Anna, hanem Vronszkij az áldozat a történetben. És hát még ott van Levin és Kitty! Az ő életükről is szívesen olvastam volna még, főleg Levin gondolatairól… És a kis Anna Karenináról… Bár a sorok mögül azért jó pár dolog eljut az olvasóhoz, de azért mégis…

4 hozzászólás
>!
Trixi_Adzoa P
Lev Tolsztoj: Anna Karenina

Nos, végre eljutok az értékelésig is ebben a nagy nyári prögésben :-)

Nem csalódtam Tolsztojban most sem. Folyamatosan ufónak néznek az emberek, amiért nyáron nem könnyed limonádékat olvasok, hanem kőkemény szépirodalmat. Nem értem, mi a bajuk :-) Imádom! Nagyon feltöltődtem az Anna Kareninától. Tolsztoj az egyetlen egyelőre, akinél a komoly terjedelmek ellenére sohasem érzem azt, hogy túl van írva a könyv. Imádom, ahogy képes leírni egy oldalon keresztül, hogyan tavaszodott ki a környék.
Persze a szerelmi vergődések nem egyszerűek, de azért igazán nagyon szépen írja meg a különböző emberi kapcsolatokat.

Nem tudom, ki hogy van vele, de én imádom Kittyt, Levint, Dollyt, és sokszor még Sztyepan Arkagyicsot is. Ellenben Anna és Vronszkij nem igazán nyerte el a tetszésemet. Az elején Annát kedveltem jobban, aztán egyre kevésbé, így tulajdonképpen Vronszkij jelenléte a végén már kevésbé zavart, mint Annáé.

Meglepve tapasztaltam bár nem is értem miért, hogy itt is felleltem többször visszatérő tolsztoji témákat, különösen a gazdálkodás-munkás-javak-jövedelmezőség vonalon. Egy-egy részt szinte mintha átmásolt volna a Feltámadásból.

Szóval összességében nagyon szerettem a könyvet, örülök, hogy @Youditta nagy olvasás kihívása, valamint a saját kihívásom végre arra sarkallt, hogy elolvassam. Megérte! Az viszont biztos, hogy meg kellett érnem rá, jó, hogy nem 20 évesen próbáltam meg elolvasni.

>!
mandris
Lev Tolsztoj: Anna Karenina

Hát, ezt is kiolvastam. Nem biztos, hogy némi külső motiváció nélkül is ment volna, ugyanis általában jellemző rám, hogy nagyon nehezen kezdek bele hosszú könyvekbe, és a hosszú jóval 800 oldal alatt már elkezdődik nálam, szóval erre a könyvre a hosszú nem is elég jó. (Mit fogom majd szólni a Háború és békéhez, amit ugyancsak el szeretnék – majd – olvasni).
De végül csak elkezdtem, és szűk 5 hónap alatt sikerült is. A statisztikákért élő-haló molytársaimnak mondom, hogy ez napi átlag kevesebb, mint 6 oldal. (5,8, és igen, valójában én voltam kíváncsi erre) Szóval az olvasás nem volt valami intenzív, ugyanakkor egyenletes még annyira sem. Időnként hozzáültem, és elolvastam pár száz oldalt (akkor is más könyvekkel párhuzamosan), máskor pedig félretettem akár egy hónapra is. Ez valószínűleg nem volt annyira jó ötlet, úgyhogy ha majd másodszorra olvasom, igyekszem nem megszakítani. Ez főleg eleinte jelentett problémát: orosz könyveknél általában bajban vagyok a nevekkel, és ez még akkor is így lett volna, ha nem hívnak két főbb szereplőt is Alekszejnek. Na de mindegy, így kell szeretni az orosz írókat. Ennyit az olvasás nehézségeiről és hátráltató tényezőiről. :)
Maga a könyv egyébként akár még lebilincselő is lehetett volna, ha nem kedvetlenített volna el, hogy akármennyit olvasok, alig haladok vele, hiszen még annyi van hátra.
Mert egyébként hatalmas teljesítmény a regény, minden szempontból. Sok szereplőt mozgat teljes magabiztossággal, és emellett egy olyan környezetben játszódik – amit aprólékosan be is mutat a szereplők életének eseményein keresztül –, amely épp átalakulóban van, legyen szó politikáról, eszmékről, gazdaságról vagy éppen erkölcsről. Ezért aki „csak” egy klasszikus romantikus regényt szeretne elolvasni, az talán sokallja a „mellékszálakat”. Mivel velem ritkán van így, ezért én kifejezetten élveztem ezeket.
A történtek nagyon jól bele vannak ágyazva a korba, és ezáltal egy jó keresztmetszetet kapunk az orosz arisztokráciáról, hogy hogyan viszonyul a családhoz, az erkölcshöz, a valláshoz, de azt is, hogy éppen milyen események tartják lázban őket, hogyan alakul át az életmódjuk, milyen eszmeáramlatok foglalkoztatják őket, de arról is, mi „újság” a művészetekben.
A regény sokszor használja ki azt az eszközt, hogy embereket, eseteket egymás mellé állít. Eleve az egészben két domináns szál húzódik végig – Annáé és Leviné – amely egyetlen pontban találkozik csak, de mégis, a többi szereplő révén állandóan kapcsolatban van egymással. Azt hiszem, nem tévedek sokat, ha úgy gondolom, e kettőből általában az elsőt szokás hangsúlyozni és ismerni: Annáét, aki a szerelem nélküli házasságból – de Karenin eleve minden, csak nem pozitív példa – menekül Vronszkijhoz, hogy aztán ebben a kapcsolatban se tudjon – több okból spoiler – boldog lenni, spoiler A regény felütése is az, hogy „A boldog családok mind hasonlók egymáshoz, minden boldogtalan család a maga módján az.” És a regény jelentős részében mintha valóban azt próbálná bizonyítani Tolsztoj, hogy tulajdonképpen nincsenek boldog családok. Annáék mellett ott vannak Dolly és Sztyiva, akiknek a házasságát többek között a férj nem éppen leghűségesebb volta is megkeresíti, és aztán ott van Levin eleinte elég reménytelennek látszó kapcsolata Kittyvel. De még házasságuk alatt is sokáig nem tudnak igazán boldogok lenni, valami mintha mindig bezavarna. spoiler
Említettem az összehasonlításokat: gondolhatunk például Anna hűtlenségére, amit a társadalom mélyen elítél, míg Oblonszkij számára nincs ilyen következmény, és Vronszkij sem írja ki magát a társadalomból, amiért házas nőt csábít el. Aztán ott van a különböző fajta vallásosságnak a szembeállítása: leginkább Karenin vallásossága és Levin ösztönös, altruista, de sokáig agnosztikus vallásossága. És ami ugyancsak izgalmas: a vidék és a város, vagy másképpen a paraszti életformához közeli és attól távoli élet szembeállítása. Nem véletlen, hogy végül éppen a vidéki életet választó Levinék azok, akik megtalálják a boldogságot a regényben.
Biztos sokat lehetne még írni a könyvről, de talán majd inkább a második olvasás után. :)

8 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
cz_z

A boldog családok mind hasonlók egymáshoz, minden boldogtalan család a maga módján az.

(első mondat)

3 hozzászólás
>!
Coffee IP

A tiszteletet azért találták ki, hogy elrejtsék a puszta helyet, ahol a szeretetnek kellene lennie.

4 hozzászólás
>!
Coffee IP

Az élet egész tarkasága, gyönyörűsége, szépsége fényből és árnyból tevődik össze.

49. oldal

1 hozzászólás
>!
Paan

– Mindig szerettelek s ha szeretünk, az egész embert szeretjük, amilyen, nem amilyennek akarom, hogy legyen.

188-189. oldal (5./18., Európa könyvkiadó, 1960)

>!
Sárhelyi_Erika IP

(…) mint a napra, igyekezett nem ránézni; azonban, mint a napot, látta anélkül is, hogy ránézett volna.

1. kötet 40. oldal (Európa)

>!
Sárhelyi_Erika IP

(…) Sztyepan Arkagyics fogta a kalapját, s megállt eltűnődve, nem felejtett-e el valamit. Kiderült, hogy nem felejtett el semmit, kivéve, amit el akart felejteni – a feleségét.

1. kötet 17. oldal (Európa)

>!
rosa_canina

Hogyha ahány fej, annyi ész, akkor ahány szív, annyiféle szerelem.

Kapcsolódó szócikkek: szerelem
1 hozzászólás
>!
zsofigirl

A művelődésnek épp ez a célja: mindenből élvezetet csinálni.

42. oldal

1 hozzászólás
>!
padamak

Terhet vinni, s közben a kezeddel is csinálni valamit, akkor lehet csak, ha a teher a hátadra van kötve. Ez a házasság. (…) De ha házasság nélkül cipeled a terhet, a kezed úgy teli lesz, hogy nem kezdhetsz semmit vele.

404. oldal, I. kötet


Hasonló könyvek címkék alapján

Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés
Nyikolaj Vasziljevics Gogol: Holt lelkek
Victor Hugo: A nyomorultak
Ivan Alekszandrovics Goncsarov: Oblomov
William Makepeace Thackeray: Hiúság vására
Stendhal: Vörös és fekete
Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Ördögök
Stendhal: A pármai kolostor
Emily Brontë: Üvöltő szelek
Jókai Mór: Az arany ember