Anna ​Karenina 1190 csillagozás

Lev Tolsztoj: Anna Karenina Lev Tolsztoj: Anna Karenina Lev Tolsztoj: Anna Karenina Lev Tolsztoj: Anna Karenina Lev Tolsztoj: Anna Karenina Lev Tolsztoj: Anna Karenina Lev Tolsztoj: Anna Karenina Lev Tolsztoj: Anna Karenina Lev Tolsztoj: Anna Karenina Lev Tolsztoj: Anna Karenina Lev Tolsztoj: Anna Karenina Lev Tolsztoj: Anna Karenina Lev Tolsztoj: Anna Karenina Lev Tolsztoj: Anna Karenina Lev Tolsztoj: Anna Karenina Lev Tolsztoj: Anna Karenina Lev Tolsztoj: Anna Karenina Lev Tolsztoj: Anna Karenina Lev Tolsztoj: Anna Karenina Lev Tolsztoj: Anna Karenina Lev Tolsztoj: Anna Karenina Lev Tolsztoj: Anna Karenina Lev Tolsztoj: Anna Karenina Lev Tolsztoj: Anna Karenina Lev Tolsztoj: Anna Karenina Lev Tolsztoj: Anna Karenina Lev Tolsztoj: Anna Karenina Lev Tolsztoj: Anna Karenina Lev Tolsztoj: Anna Karenina Lev Tolsztoj: Anna Karenina Lev Tolsztoj: Anna Karenina

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Sok regény szól a házasságtörésről, mind közül a leghatalmasabb Tolsztoj Anna Kareniná-ja. Karenina szerelmét és megsanyargatását egy évszázad múltán is közel érezheti magához az olvasó, noha az Anna körül zsibongó nagyvilági társaság elegáns könyörtelenségének rajza immár csak híradás az elsüllyedt történelemből. „A világirodalom legnagyobb társadalmi regénye” – Thomas Mann méltatta így az Anna Kareniná-t – egyszerre volt Tolsztoj művészi búcsúja a szerelemtől és gondolati előkészülete a prófétaszerepre. Egy kötetben szinte két regény: Annáéban Tolsztoj elmondhatta mindazt, amit az érzéki rajongásról egyáltalán tudott, és amit csak művészi alakban mondhatott el, Levinében pedig megfestette önarcképét, a helyzetével erkölcsileg meghasonlott földesúrét, akinek önvizsgálatát és felismeréseit később már csak röpiratok nyelvén vagy a gondolatnak szigorúan alárendelt szépprózában tudta megfogalmazni.

Eredeti megjelenés éve: 1878

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Európa Diákkönyvtár Európa · A Világirodalom Remekei Európa · Horizont könyvek Kriterion · Európa Diákkönyvtár Európa · Orosz Remekírók · Európa Klasszikus Regények Európa · Klasszikus Regénytár (kék) · A világirodalom klasszikusai · A világirodalom klasszikusai

>!
GABO, Budapest, 2017
922 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634065760 · Fordította: Németh László
>!
606 oldal · ISBN: 9786155292316 · Fordította: Ambrozovics Dezső
>!
Európa, Budapest, 2012
1064 oldal · ISBN: 9789630795432 · Fordította: Németh László

37 további kiadás


Enciklopédia 36

Szereplők népszerűség szerint

Konsztantyin Dmitrics Levin · Anna Karenina · Alekszej Vronszkij · Katyerina Alekszandrovna Scserbackaja · Johann Wolfgang Goethe · Agafja Mihajlovna · Alekszej Alekszandrovics Karenin · Darja Alekszandrovna (Dolly) · Natalja Alekszandrovna · Szerjozsa · Sztyepan Arkagyics Oblonszkij

Helyszínek népszerűség szerint

Moszkva · Oroszország


Kedvencelte 329

Most olvassa 204

Várólistára tette 932

Kívánságlistára tette 392

Kölcsönkérné 8


Kiemelt értékelések

Timár_Krisztina IP>!
Lev Tolsztoj: Anna Karenina

Újraolvasás vége.
Meglepő, hogy milyen kevésre emlékszem – a második olvasásból, pedig azt huszonévesen követtem el. És viszont: milyen sokra az elsőből, pedig akkor még gimnazista voltam, és nagyon untam. Az Anna-szálat. Bocsásson meg a világ. Én biza azok táborát erősítem, akiket Levin érdekelt, Levin érdekel, Levin érdekelni fog… ;)
Hát… idáig tartott, míg megértem arra, hogy méltányolni tudjam Anna történetét is. De most már aztán igazán.

Részletes értékelés a blogon:
https://gyujtogeto-alkoto.blog.hu/2020/02/18/lev_tolszt…

>!
Európa, Budapest, 1971
882 oldal · keménytáblás · Fordította: Németh László
14 hozzászólás
Zsuzsi_Marta P>!
Lev Tolsztoj: Anna Karenina

A világirodalom sok gyöngyszeme közül Tolsztoj e csodálatos regénye az egyik. Örök klasszikus, örök érvényű tanulságával és mondanivalójával.

Tolsztoj írói nagysága megkérdőjelezhetetlen ebben a monumentális művében is, csodálatos leírásokkal – néhol kissé túlzottan aprólékosnak éreztem –, remek karakterekkel és sok, szerteágazó szálon futó cselekménnyel. Szerteágazó ugyan, de egymással nagyon is összetartozó szálak, melyeken ellentét és párhuzam egyaránt felfedezhető.

Ellentétként jelenik meg a falu és város, a parasztság és arisztokrácia; párhuzamot pedig a három pár, Sztyepan Arkagyics és Dolly, Levin és Kitty, Alekszej Alekszandrovis Karenin és Anna Arkagyevna Karenina kapcsolatában figyelhető meg, a csalás, csalódás, félreértés és megbocsátás közös megjelenítésében.

Megbocsátás, amit olyan szépen fogalmazott meg Anna férje, Alekszej Alekszandrovics: „…a megbocsátás boldogsága megmutatta, mi a kötelességem. Ez a megbocsátás teljes. Oda akarom tartani a másik orcámat, odaadni a felső ruhámat, ha elvették az alsót; Istent csak arra kérem, hogy ne vegye el tőlem a megbocsátás boldogságát!”(683.oldal)

Egyedül Anna nem tudott önmagának megbocsátani, bűnösnek érezte magát, s ebből a bűnből csak egy kiutat, egyetlen megoldást látott, talált. De felmerül a kérdés, csupán ő a felelős mindenért? A képmutató, álnok, pletykára kiéhezett, botrányra vágyó arisztokrata társaság, a „barátnő” Betsy Tverszkaja hercegnő ármánykodása nem róható fel? Hiszen ismert volt előtte, előttük Alekszandr Vronszkij züllött, korhely élete, kalandjai.

Anna tisztességes asszony, kisfiát nagyon szerető anya volt, ám kiábrándultan, boldogtalanul élt férje mellett, s talán szemére lehetne vetni, mit várt Vronszkijtól, mit remélt ettől a viszonytól, egyáltalán miért hagyta magát belesodródni ebbe a szerelembe? És szerelmet érzett Vronszkij iránt, vagy csupán vágy, elvágyódás hajtotta felé a kiábrándult, boldogtalan házasságból? Úgy vélem, nem lehet őt hibáztatni, s nem lehet bukott asszonyként említeni. Hibáztatni a képmutató, ármánykodó társadalmat lehet, a megbélyegzést, a nem egyenlő bánásmódot és elbírálást. Az ítélkezést.

Anna férje, Alekszej Alekszandrovics számomra a regény legkedvesebb szereplője, Tolsztoj nagyon érzékletesen ábrázolta zárkózott, nemes jellemét, lelki vívódását, mélyen megbúvó szeretetét és őszinte megbocsátását.

Anna Karenina megrendítő története egy örök érvényű, tanulságos társadalomkritika, melyet méltán említenek Tolsztoj egyik legfőbb alkotásának.

11 hozzászólás
Emmi_Lotta I>!
Lev Tolsztoj: Anna Karenina

Tolsztoj nagyszabású regénye, az „orosz Bováryné” (1878) majdnem két évtizeddel később keletkezett – az annak hatására írt – francia előzményénél (Gustave Flaubert: Bovaryné, 1857). A 19. századi nők helyzete, illetve házasságtörése más klasszikusoknak is témája lett, mint például az Anna Kareninánál egy évvel később megjelent norvég drámának, a Nórának (1879) és a német Effi Briest (1896) című regénynek.

Az Anna Karenina két fő cselekményszála távolról sem azonos fajsúlyú. Anna története érdekes, a szereplő karaktere jól kidolgozott. Anna megítélése és a sorsával való írói azonosulás valódi bravúr a nőkről egyébként magánéletében igen ellenszenvesen vélekedő (és viselkedő!), alárendelt szerepüket lépten-nyomon hangsúlyozó írótól (lásd Henri Troyat: Tolsztoj élete, https://moly.hu/ertekelesek/926968). Ám a regényben inkább a Levin-szál dominanciája figyelhető meg. Levin és Kitty tiszta szerelme mintegy ellensúlyként hat Kareninék, valamint Anna és Vronszkij viszonyának ábrázolása mellett, de ugyanakkor az előbbit, főleg pedig Levin alakját a szerző arra használja fel, hogy kifejtse az oroszországi állapotokról, a parasztság helyzetéről, a falusi gazdálkodásról vallott nézeteit, valamint vallás- és erkölcsfilozófiai gondolatait. Lev arra törekedett, hogy – az önmagát megszemélyesítő – Levin karakterébe beleírjon mindent, ahogy az akkori Oroszország politikájáról, a nemesek és parasztok viszonyáról, a politikai választásokról, a vallásról, a hivatali és katonai életről, az úri szalonokról vagy éppen a bálok és a lóversenyek világáról vélekedett. Továbbá az ezekkel kapcsolatos összes vívódását és bizonytalanságát is. Ebből fakad, hogy a cselekményt több kitérő és hosszadalmas, vontatott fejtegetések terhelik.

Tolsztojtól nagyregényei közül a Háború és béke, még inkább azonban a Feltámadás jobban tetszett, kisebb regényei, például a Kreutzer-szonáta, Az ördög és a Kozákok szintén sikerültebbek.

>!
Európa, Budapest, 1974
842 oldal · keménytáblás · ISBN: 9630703637 · Fordította: Németh László
9 hozzászólás
Miestas>!
Lev Tolsztoj: Anna Karenina

* Spoiler veszély*

Kedves Anna, Drága barátném !
Sajnálom, ami veled történt, mint azt utóbb Tolsztoj barátunk elbeszéléséből megtudtam. De hát miért ? Miért nem használtad azt az okos, művelt fejedet? Hogy engedhetted eddig fajulni a dolgokat, mindezt egy férfiért, vagy háromért? Ki tudja már! Megérte? Nem! Persze, hogy nem!

Akiket te annyira nagyra tartottál, akik miatt otthon emésztett a kétségbeesett magány, azok a kisujjadig sem érnek fel, de te azt hitted jobbak, tisztábbak nálad. A fenét, csak jobban bírják a kritikát, vagy nem derült ki a bűnük, a bűn, hogy szeretni a legszebb és legcsodálatosabb dolog a világon. Elsietted a házasságot, valljuk be, de ezen már kár rágódni, később meg tulságosan ragaszkodtál hozzá. Hiba volt, de te ebből már nem tanulhatsz, de az utánad jövő Annák igen. Reméljük nem volt hiábavaló tetted, lám még a XXI.században is ezrek gondolkodnak tetted miértjéről, a szerelem jogáról, a bűn fogalmáról.
Ég veled Anna.

18 hozzászólás
sztinus>!
Lev Tolsztoj: Anna Karenina

Remekmű.
Itt be is fejezhetném az értékelèst.
Nyilván egy ilyen hosszú műnek rengeteg olvasata van, kihez mikor, mi jut el. Én örülök, hogy nem tiniként kaptam a kezembe. Így jobban átláttam a szereplők csodálatos jellemrajzát. Régebben lehet, hogy csak a sztori érdekelt volna.
Nagyon kifinomultan írt meg mindenkit, egyszerűen egy mondatot sem untam.
Ami a lényeg, az idők változnak, az emberek, érzések, házasságok, gyötrelmek, gyerekek sohasem.

Youditta>!
Lev Tolsztoj: Anna Karenina

Ez a mű sok oldalról lehetne mestermű, de ami miatt számomra az, az a lélektana. Nagyszerű, ahogy végigéljük, inkább szenvedjük, több szereplő szerelmét, bánatàt, megcsalását, lelki gyötrelmét.

Sok jól megírt nagyregény közül is kiemelkedik ez, még akkor is, ha egyes filozgatásait nem túlságosan élveztem, szerencsére azért olyan túl sok nem volt ebből.
Rengeteg ellentét, párhuzam van itt a szereplők között, semmi sem véletlenül történik, mind a három vonalat abszolút élveztem.
Érdekes húzás volt, hogy Tolsztoj megírta a nyolcadik fejezetet, így különlegesebb lett.

Nagyon klassz az egész, úgy ahogy van!

9 hozzászólás
mandris>!
Lev Tolsztoj: Anna Karenina

Hát, ezt is kiolvastam. Nem biztos, hogy némi külső motiváció nélkül is ment volna, ugyanis általában jellemző rám, hogy nagyon nehezen kezdek bele hosszú könyvekbe, és a hosszú jóval 800 oldal alatt már elkezdődik nálam, szóval erre a könyvre a hosszú nem is elég jó szó. (Mit fogok majd szólni a Háború és békéhez, amit ugyancsak el szeretnék – majd – olvasni).
De végül csak elkezdtem, és szűk 5 hónap alatt sikerült is. A statisztikákért élő-haló molytársaimnak mondom, hogy ez napi átlag kevesebb, mint 6 oldal. (5,8, és igen, valójában én voltam kíváncsi erre) Szóval az olvasás nem volt valami intenzív, ugyanakkor egyenletes még annyira sem. Időnként hozzáültem, és elolvastam pár száz oldalt (akkor is más könyvekkel párhuzamosan), máskor pedig félretettem akár egy hónapra is. Ez valószínűleg nem volt annyira jó ötlet, úgyhogy ha majd másodszorra olvasom, igyekszem nem megszakítani. Ez főleg eleinte jelentett problémát: orosz könyveknél általában bajban vagyok a nevekkel, és ez még akkor is így lett volna, ha nem hívnak két főbb szereplőt is Alekszejnek. Na de mindegy, így kell szeretni az orosz írókat. Ennyit az olvasás nehézségeiről és hátráltató tényezőiről. :)
Maga a könyv egyébként akár még lebilincselő is lehetett volna, ha nem kedvetlenített volna el, hogy akármennyit olvasok, alig haladok vele, hiszen még annyi van hátra.
Mert egyébként hatalmas teljesítmény a regény, minden szempontból. Sok szereplőt mozgat teljes magabiztossággal, és emellett egy olyan környezetben játszódik – amit aprólékosan be is mutat a szereplők életének eseményein keresztül –, amely épp átalakulóban van, legyen szó politikáról, eszmékről, gazdaságról vagy éppen erkölcsről. Ezért aki „csak” egy klasszikus romantikus regényt szeretne elolvasni, az talán sokallja a „mellékszálakat”. Mivel velem ritkán van így, ezért én kifejezetten élveztem ezeket.
A történtek nagyon jól bele vannak ágyazva a korba, és ezáltal egy jó keresztmetszetet kapunk az orosz arisztokráciáról, hogy hogyan viszonyul a családhoz, az erkölcshöz, a valláshoz, de azt is, hogy éppen milyen események tartják lázban őket, hogyan alakul át az életmódjuk, milyen eszmeáramlatok foglalkoztatják őket, de arról is, mi „újság” a művészetekben.
A regény sokszor használja ki azt az eszközt, hogy embereket, eseteket egymás mellé állít. Eleve az egészben két domináns szál húzódik végig – Annáé és Leviné – amely egyetlen pontban találkozik csak, de mégis, a többi szereplő révén állandóan kapcsolatban van egymással. Azt hiszem, nem tévedek sokat, ha úgy gondolom, e kettőből általában az elsőt szokás hangsúlyozni és ismerni: Annáét, aki a szerelem nélküli házasságból – de Karenin eleve minden, csak nem pozitív példa – menekül Vronszkijhoz, hogy aztán ebben a kapcsolatban se tudjon – több okból spoiler – boldog lenni, spoiler A regény felütése is az, hogy „A boldog családok mind hasonlók egymáshoz, minden boldogtalan család a maga módján az.” És a regény jelentős részében mintha valóban azt próbálná bizonyítani Tolsztoj, hogy tulajdonképpen nincsenek boldog családok. Annáék mellett ott vannak Dolly és Sztyiva, akiknek a házasságát többek között a férj nem éppen leghűségesebb volta is megkeresíti, és aztán ott van Levin eleinte elég reménytelennek látszó kapcsolata Kittyvel. De még házasságuk alatt is sokáig nem tudnak igazán boldogok lenni, valami mintha mindig bezavarna. spoiler
Említettem az összehasonlításokat: gondolhatunk például Anna hűtlenségére, amit a társadalom mélyen elítél, míg Oblonszkij számára nincs ilyen következmény, és Vronszkij sem írja ki magát a társadalomból, amiért házas nőt csábít el. Aztán ott van a különböző fajta vallásosságnak a szembeállítása: leginkább Karenin vallásossága és Levin ösztönös, altruista, de sokáig agnosztikus vallásossága. És ami ugyancsak izgalmas: a vidék és a város, vagy másképpen a paraszti életformához közeli és attól távoli élet szembeállítása. Nem véletlen, hogy végül éppen a vidéki életet választó Levinék azok, akik megtalálják a boldogságot a regényben.
Biztos sokat lehetne még írni a könyvről, de talán majd inkább a második olvasás után. :)

8 hozzászólás
Lynn>!
Lev Tolsztoj: Anna Karenina

Azt hiszem, nem jókor olvastam. Most, hogy végigrágtam magam rajta, azt mondom, a fülszövegre ki kéne tenni, hogy téli olvasmány. Ezzel szemben én a nyár kellős közepén vettem magamhoz és megmondom őszintén nem esett túl jól. De ez igazából időzítésbeli kérdés.

A történet romantikusabb része nagyon tetszett, a politikai-mezőgazdasági leírások nem – ezek többször untattak.

Bele se merek gondolni, mit tettem volna, hogy viselkedtem volna Anna helyében egy ilyen helyzetben. Aztán elgondolkodtam, hogy az ő problémáik, bármennyire is távoli már időben és térben is, a mi mindennapi problémáink. Csak a megoldásaink mások…

3 hozzászólás
Amadea>!
Lev Tolsztoj: Anna Karenina

Anna örök.
Lenyűgöző, nagyívű történet, igazi téli olvasmány. Anna karaktere bűvölt el a legjobban, elképesztő, mekkora erejű hősnőt alkotott meg Tolsztoj, talán nincs olvasó, akit ne babonázna meg, legyen az nő vagy férfi. Az ő története érdekelt a legjobban, de majdnem ilyen élvezetes volt Kitty és Levin, Sztyiva (Anna testvére) és Dolly szálát olvasni. Egyedül Levin jellemfejlődésének gyötrő állomásai zavartak, néha legszívesebben megráztam volna a vállánál fogva. Imádtam a visszautalásokat (többek között ezért szerettem annyira A sündisznó eleganciájá-t is) és az érzelmek hiteles leírását, sokszor úgy éreztem, a saját gondolataimat olvasom.
Az év egyik legjobb regénye lesz számomra:)
http://amadea.freeblog.hu/archives/2011/01/30/Anna_orok/

71 hozzászólás
Levandra>!
Lev Tolsztoj: Anna Karenina

Sok regény szól a házasságtörésről, mégis ez az egy nem tudott meggyőzni. Az indok éppen elég volt, minden más túl kevés vagy túl sok. Sok volt a nagy eszmékből, sok volt a gazdálkodásból és kevés az orosz szalonok életéből.
Nem tudtam megérteni, hogy a mindenki által körülrajongott csodálatos és okos Anna, hogy tudott bedőlni, valami hibádzott itt, nem volt teljes, ripsz-ropsz ugrottunk bele a nagy szenvedélybe, de hogyan is történt? Egyszer csak közli velünk Tolsztoj, hogy megtörtént. Hja…
Kitty érzéseit se tudtam nyomon követni, csak a nagy bánatát láttam és másodkézből volt értesülésem arról, hogy talán van itt más is. Nem, nekem ez így nem lehetett elég.


Népszerű idézetek

czegezoltanszabolcs>!

A boldog családok mind hasonlók egymáshoz, minden boldogtalan család a maga módján az.

(első mondat)

3 hozzászólás
Coffee I>!

A tiszteletet azért találták ki, hogy elrejtsék a puszta helyet, ahol a szeretetnek kellene lennie.

4 hozzászólás
Coffee I>!

Az élet egész tarkasága, gyönyörűsége, szépsége fényből és árnyból tevődik össze.

49. oldal

1 hozzászólás
Paan>!

– Mindig szerettelek, s ha szeretünk, az egész embert szeretjük, amilyen, nem amilyennek akarom, hogy legyen.

188-189. oldal (5./18., Európa könyvkiadó, 1960)

Kapcsolódó szócikkek: Darja Alekszandrovna (Dolly) · szeretet
rosa_canina>!

Hogyha ahány fej, annyi ész, akkor ahány szív, annyiféle szerelem.

Kapcsolódó szócikkek: szerelem
1 hozzászólás
Sárhelyi_Erika I>!

(…) mint a napra, igyekezett nem ránézni; azonban, mint a napot, látta anélkül is, hogy ránézett volna.

1. kötet 40. oldal (Európa)

Sárhelyi_Erika I>!

(…) Sztyepan Arkagyics fogta a kalapját, s megállt eltűnődve, nem felejtett-e el valamit. Kiderült, hogy nem felejtett el semmit, kivéve, amit el akart felejteni – a feleségét.

1. kötet 17. oldal (Európa)

Maya>!

Aki eredményt akar, annak az eszközöket is vállalnia kell.

Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1989 - I. kötet, IV/5. 416. old.

1 hozzászólás
zsofigirl>!

A művelődésnek épp ez a célja: mindenből élvezetet csinálni.

42. oldal

1 hozzászólás
padamak >!

Terhet vinni, s közben a kezeddel is csinálni valamit, akkor lehet csak, ha a teher a hátadra van kötve. Ez a házasság. (…) De ha házasság nélkül cipeled a terhet, a kezed úgy teli lesz, hogy nem kezdhetsz semmit vele.

404. oldal, I. kötet


Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Az ördöngősök
Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Megalázottak és megszomorítottak / Feljegyzések a holtak házából
Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Egy halottas-ház emlékiratai I-III.
Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Feljegyzések az egérlyukból
Charles Dickens: Nagy várakozások
Kosztolányi Dezső: Édes Anna
Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: A kétéltű Goljadkin
Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Golyadkin úr hasonmása / A játékos
Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Golyadkin úr hasonmása
Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Emlékiratok a holtak házából