Az ​egyetlen szerep 72% 17 csillagozás

Sajnos ez a könyv számomra hatalmas csalódás volt.
Lányregény gyanánt egy könnyed kis történetre vágytam, erre kaptam egy elég komoly témájú könyvet, amiben a történelemtől kezdve, halálon át majdnem minden megtalálható.
A végéről pedig inkább jobb, ha nem is beszélünk. Ez milyen lányregény?!
Oké, hogy Szima 13 éves, de attól még nem ebbe a kategóriába sorolnám.
Egyébként sokat gondolkoztam azon, hogy vajon az oroszok miért ennyire komorak és szinte soha nem nevetnek…ez a regény megadta a választ. Ha már fiatalkorban ilyeneket olvasnak, nem csodálkozom.

Szívesen olvastam, akkoriban érdekelt a forgatás. A csak négy csillag a befejezésért jár. Egy kamaszoknak (vagy még gyerekeknek) szóló könyvet nem illik így befejezni.

Úgy 35 éve olvastam utoljára ezt a könyvet. Arra emlékszem, hogy tetszett, de valami olyan megmagyarázhatatlanul mély szomorúság lengte körbe, hogy nem akartam többé újra elolvasni. Még annak ellenére sem, hogy mikor a kilencvenes évek elején könyvtárunk – sok más könyvvel egyetemben – fillérekért kiárusította, én lettem az új gazdája. Levittem nagymamámnak, a jelek szerint tetszett neki, majd sorsa a nagy kamra egyik polca lett, ahol azért évente leporoltatott.

Hanem azért a karantén elég nagy úr. Könyvtár híján az ember ráfanyalodik a nagy kamra könyvespolcaira, és miket elő nem túr…

1938. áprilisának végén egy moszkvai kislány a 13. születésnapján azt jegyzi be a naplójába, hogy vele már semmi érdekes nem történik az életben. Ehhez képest még a következő napokban karaktere/személyisége alapján kiválasztják egy történelmi film (1812, napóleoni csaták) egyik főszerepére, ahol is egy cserfes kis parasztlánykát alakít, aki a történelem fősodrába kerül. Könyv a könyvben: a forgatás és Szimka életének eseményeit a forgatókönyvvel egybevetve ismerjük meg. A forgatással és utómunkálataival eltelik egy év, majd a kislány egy szép napon spoiler

Másik, etikailag erősen megkérdőjelezhető szál a történetben, hogy spoiler

Lev Kassziltól a Vologya utcája (annak ellenére, hogy az sem egy túl vidám mű), hosszú ideje kedvencem. Az egyetlen szerep sajnos nem jön be, továbbra sem.

A Hókirálynő és ezután megállapíthatom, hogy Lev Kasszil nem ír valami jó pöttyös könyveket. Vagy csak az oroszok élvezik. Olyan elmegy kategóriás volt, éjszaka, mikor nem tud aludni az ember (pedig kimerült), tökéletes. Meg persze itt is meg kell lenni a hepinek, ha nem is olyan teljes, mint elsőre gondolná az ember.

Hú, ez nekem nagyon orosz… És ez sajnos nem dicséret. Valamiért nem tudtam ezt a világot befogadni és értékelni.

Sok dologra nem emlékszem, de jó volt olvasni.

Tudom, hogy ez egy gyerekeknek/tiniknek írt könyv, és nem lenne szabad, de én örülök hogy végre egy könyv nem happy end-el ér véget.Nyilván érződik rajta a sok év, nagyon más a stílus, de tetszett, érdekes volt egy kicsit ebben a világban is „járni". Ha lesz rá lehetőségem , fogok még pöttyös könyveket olvasni:)