The Magician King (The Magicians Trilogy 2.) 85% 10 csillagozás

Return to Fillory in the riveting sequel to The New York Times bestseller and literary phenomenon of 2009--The Magicians.

The Magicians was praised as a triumph by readers and critics of both mainstream and fantasy literature. Now Grossman takes us back to Fillory, where the Brakebills graduates have fled the sorrows of the mundane world, only to face terrifying new challenges.

Quentin and his friends are now the kings and queens of Fillory, but the days and nights of royal luxury are starting to pall. After a morning hunt takes a sinister turn, Quentin and his old friend Julia charter a magical sailing ship and set out on an errand to the wild outer reaches of their kingdom. Their pleasure cruise becomes an adventure when the two are unceremoniously dumped back into the last place Quentin ever wants to see: his parent's house in Chesterton, Massachusetts. And only the black, twisted magic that Julia learned on the streets can save them.

The Magician King… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2011

Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?

21. század Amerikai Egyesült Államok amerikai szerző angol nyelvű boszorkány fantasy ifjúsági kaland mágia New York portál fantasy regény sorozat része szellemek urban fantasy varázsló

Plume, 2019

416 oldal · ISBN: 1101535539

Penguin, London, 2016

432 oldal · puhatáblás · ISBN: 9780143131434

Arrow, Great Britain, 2012

548 oldal · puhatáblás · ISBN: 9780099553465

3 további kiadás

Fülszövegek 1Borítók 5 Új kiadás Új borító Új fülszöveg Új címke

Enciklopédia 10

Szereplők népszerűség szerint

Eliot Waugh · Quentin Coldwater · Penny · Josh Hoberman · Poppy

Most olvassa 1

Várólistára tette 3

Kiemelt értékelések

ujhelyiz

2016. november 5., 12:42

Lev Grossman: The Magician King 85%

Lényegesen jobb könyv, mint amit folytat. Sokkal jobban látszik, hogy milyen történetet akar kihozni belőle, és ugyan kevesebb dolgot tesz bele a könyvbe, az pont emiatt kicsit jobban ki is lesz fejtve.

Első érzésre a karakteralkotás, ill. narratíva ismertetése is jobb, de itt lehet, hogy csak az első könyv vitte kellően alacsonyra a tűréshatáromat, és így nem tűntek fel a problémák. Továbbra sem egy világmegváltó mű, semmi extra nincs benne, de legalább itt már a tisztességes iparosmunkát nem húzzák le az abszolút idegesítő hibák.

Ami viszont feltűnő, hogy a minden információ, jellemvonás vagy karakter mintha azért lenne csak benne, hogy a fő questet előremozgassa (szándékosan használom a szót; többször volt olyan érzésem olvasás közben, hogy egy közepes vagy gyengébb szerepjátékkampány lett itt leírva).

Összességében, nem tudom, hogy mi volt a könyv célja: a témafelvetések, világ kifejezetten komoly és érdekes, ezzel szemben viszont a történetvezetés az abszolút hagyományos végigmegyünk a történeten és közben megoldódik a küldetés is stílusú. Az én tapasztalatomban ez a kettő elég ritkán érdekes ugyanannak az olvasónak…

Új hozzászólás

nixer

2014. november 4., 09:23

Lev Grossman: The Magician King 85%

Grossman nagyon érdekes analógiát vázol fel a mágiára, biztos volt már hasonló ötlet előtte fantasy irodalomban, de nekem frissnek és ötletesnek hatott:

Képzeld el, hogy a valóság egy operációs rendszer, amihez a mágusok (avagy hackerek) egy hiba folytán admin jogosultságot kapnak. Bár a programozói nyelvet még csak tanulják, de azért annyit tudnak már, hogy kisebb változásokat idézzenek elő a valóság szövetében, avagy varázsoljanak. De mi történik, ha ez szemet szúr a „rendszergazdáknak”?

Ez a regény is nagyon jó. Egyrészt negatív, hogy Grossman szuper stílusa már nem hat az újdonság erejével, megszokottá vált, másrészt viszont több szempontból kiforrottabb ez a regény, mint az előző rész. A világ hihetőbbnek hat, és a cselekmény is feszesebbnek érződik, és továbbra is megvannak a nagyon valós karakterek.

Tetszett, egyből folytatom is a harmadik résszel.

Új hozzászólás

Népszerű idézetek

csartak

2016. január 31., 18:47

“Jesus Christ” was an expression the younger Fillorians had picked up from their new rulers. It was impossible to explain to them what it actually meant. They were convinced it was something dirty.

CHAPTER 3

Lev Grossman: The Magician King 85%

Kapcsolódó szócikkek: Jézus Krisztus

Új hozzászólás

csartak

2016. január 31., 18:48

Quentin had an obsolete sailing ship that had been raised from the dead. He had a psychotically effective swordsman and an enigmatic witch-queen. It wasn’t the Fellowship of the Ring, but then again he wasn’t trying to save the world from Sauron, he was attempting to perform a tax audit on a bunch of hick islanders. It would definitely do.

CHAPTER 3

Lev Grossman: The Magician King 85%

Kapcsolódó szócikkek: Quentin Coldwater · Szauron / Sauron

Új hozzászólás

csartak

2016. január 31., 18:52

“I suppose I could make a speech,” Eliot said, “but nobody would hear it.”
“I’ll just act like you’re exhorting me to further the interests of the Fillorian people and show these renegade Outer Islanders, who probably just forgot to pay their taxes, if they even have anything to pay taxes on, or with, that we stand for everything that is just and true, and they’d do well to remember it.”
“You’re actually looking forward to this, aren’t you?”
“If you want the truth, it’s taking all my self-control just to stay standing here on the dock.”
“All right,” Eliot said. “Go. Oh, you’ve got an extra crew member. I forgot to tell you. The talking animals sent someone.”
“What? Who?”
“Exactly. Who or what, I never know which. It’s already on board. Sorry, it was politically expedient.”
“You could have asked me.”
“I would have, but I thought you might say no.”
“I miss you already. See you in a week.”

CHAPTER 3

Lev Grossman: The Magician King 85%

Kapcsolódó szócikkek: Eliot Waugh · Quentin Coldwater

Új hozzászólás

2016. január 31., 22:17

“I don’t mind telling you I found the whole business more than a little provoking. I was being called, you understand, and I most definitely did not want to come. I understand the appeal this sort of thing has for you, quests and King Arthur and all that. But that’s you. No offense, but it always seemed a bit like boy stuff to me. Sweaty and strenuous and just not very elegant, if you see what I mean. I didn’t need to be called to feel special, I felt special enough already. I’m clever, rich, and good-looking. I was perfectly happy where I was, deliquescing, atom by atom, amid a riot of luxury.”

CHAPTER 17