Kezdetben ​volt a kert 98% 18 csillagozás

Ha húsz év múlva marad még egy csepp értelem a világban, érettségi tételt csinálnak ebből a monstrumból.* Vagy hamarabb. Ez tényleg a magyar irodalom egyik csúcsteljesítménye, igaza van @Kuszma-nak; és annak, hogy ennyi évtizeden át az ismeretlenségben maradt (Isten áldja azt, aki kiásta onnan), kizárólag az az oka, hogy Lesznai rosszkor volt rossz helyen. A naturalista-szimbolista-szecessziós vonulathoz illeszkedő regénye 1966-ban jelent meg, akkor, amikor már (és még) a kutyát nem érdekelte, ráadásul úgy, hogy a szerző már rég Amerikában élt, ami szintén nem számított jó ajánlólevélnek.

Ami másfelől azt jelenti, hogy nagyon is jókor volt jó helyen, mert ha itthon marad, talán élni se hagyják, nemhogy írni. Az pedig, hogy jóval a háború után halt meg, és nyolcvanéves fővel fejezte be a regényt, azt is eredményezte, hogy nemcsak benne élt a korszakban, amelyet megírt, hanem megvolt a kellő távlata is az íráshoz. De ez csak nekünk jó, a késő utókornak, akik számára idén már másodszor nyomtatják ki ezt a csodát. A korábbi nemzedékek, hacsak nem pont ezt szedték le véletlenül a könyvtárpolcról** unalmukban (másért nem igazán fog hozzá az ember 1320 oldalnyi ismeretlenséghez), kénytelenek voltak nélküle élni. Szegények.

Mit tud Lesznai Anna? Hát kb. mindent, amit a kortárs regényírók, meg még többet is, mivel ő nem a kortársai, hanem ő konkrétan a Lesznai. Tud olyan naturalista lenni, és tud úgy bánni a váltott szemszöggel, mint Móricz. Tud úgy anekdotázni, mint Mikszáth. Tud úgy pszichoanalizálni, mint a prózaíró Babits. Tud 1320 oldalnyi prózában költő maradni, mint Kosztolányi. Még Jókai-hőst is tud alkotni, Jókai-párbeszéddel, bár két oldallal később persze jelzi, hogy ebben a társadalmi közegben az illető már anakronizmus. Tud még azon kívül társadalmi folyamatokat egy-egy tömör (kissé groteszk) képben összefogni, tud keménységből és szenvedésből mesét kanyarítani (legfeljebb nem adnám gyerek kezébe), tud elfolyóan lírai vagy véresen durva lenni… szóval mindent.***

Még egy hangyányit mintha túlírni is tudna, de lehet, hogy csak azért érzem így, mert a regény félig-meddig kulcsregény is, sok-sok szereplőjének modellje a magyar történelem, irodalomtörténet, művészettörténet ismert alakja,**** most pedig éppen érettségi időszak van, és már a fülemen jönnek ki a nyugatosok. Meg az is igaz, hogy amikor már a 628. mellékszereplő is jellemet, múltat, mélységet kapott, akkor a legszívesebben azt mondtam volna Lesznainak, amit a húgom akkor mondott, amikor Ágay Karola makulátlanul tökéletes előadásában hallgatta (felvételen) Olimpia baba áriáját, és Ágay már hatvan másodperce tartotta ki a nyolcvonalas G-t – szóval azt mondtam volna, hogy: „Jóvammá!” A 628. mellékszereplő nélkül is elhinném, hogy hibátlan az emberismerete. :)

Nem állítom tehát, hogy az olvasás minden pillanata eufórikus állapotba juttatott volna. De amint a csillagozáson látjátok, meggyőződésem, hogy ez nem a regényt minősíti. A regény úgy jó, ahogy van, még akkor is, ha egyes elemei nem kötöttek le, másokkal meg vitatkoznék. Még így is bűnnek tartanám bármit kihagyni belőle. Ekkora terjedelemben mindennek jut hely, még az önellentmondások is a helyükre kerülnek. El lehet benne merülni, lehet benne szálakat felfejteni, megtalálni mindennek a megoldását, és összevetni a másik szemszöggel, amelyből nézve az a megoldás egyáltalán nem megoldás… lehet örülni, sírni, dühöngeni, megnyugodni, egyetérteni vagy egyet nem érteni, bármit.

Mondom, hogy gondolkodás nélkül bevinném egy középiskolai osztályterembe. És rengeteg időt hagynék rá. Meg rengeteg vitaindítót írnék vele kapcsolatban. Mert ez olyan 1320 oldal, hogy nagyobb önmagánál. Minden létező irányba elágazik.

* Nem úgy értem, hogy a meglevő kötelezők mellé még 1320 oldalt olvasson végig az ifjúság, mert attól csak megutálja. Ennél sokkal utópisztikusabb elképzeléseim vannak, de azok most nem tartoznak ide.
** Én a saját példányomat könyvtári selejtezéskor vettem, konkrétan egy százasért. Pofátlanul nagy mázli. Meg is húzom magam.
*** Hibák száma: 1, azaz egy darab. spoiler Ennyi kell is. Különben meggyanúsítanám a szerzőt, hogy nem is ember.
**** De csak a modellje. Pontos megfeleléseket ne tessék keresni, spoiler.

Apróbb egyenetlenségei ellenére a Kezdetben volt a kert a magyar irodalom egyik legelképesztőbb teljesítménye – már pusztán terjedelméből és szándékából fakadóan is letaglózó vállalkozás. Külön emeli becsét, hogy Lesznai különösebb prózai előképzettség nélkül alkotta meg ezt a totalitásra törekvő társadalmi tablót (továbbiakban: 4T), ami az 1800-as évek közepétől egészen a Horthy korszakig követi szereplőit – Berkovicsokat, Cserháthyakat és társaikat. Lesznai egy dologban mindenképpen előnnyel indult a kortársakkal szemben a Nagy Magyar Regény megírásáért folytatott harcban: ő ugyanis családi körülményeiből fakadóan személyesen ismerte a magyar földbirtokosok és asszimilálódott mágnások kasztját, azt a zárt csoportot, amiről egy Babits vagy egy Móricz csak másodkézből informálódhatott. Hogy ez a könyv mégsem lett „a” Nagy Magyar regény, az egyfelől érthetetlen, másfelől meg nagyon is érthető, hiszen Lesznai addig-addig dolgozott vele (a húszas években fogott bele az írásba, de csak 1966-ban lett nyomdakész a szöveg), amíg kifutott a lába alól a világ, amelyről szólt. Ám ami ’66 irodalmi közegében konkrétan avíttnak és idejétmúltnak tűnhetett (így például a szereplők által néha teátrálisan ütköztetett naiv világnézetek), arra az elmúlt 50 évben rárakódott némi patina, valahogy megfelelő távolságba kerültünk tőlük*, így újból jelentéssel telítődtek.

A Kezdetben volt a kert bizonyos tekintetben mese: egy kert, egy élet meséje. Kulcsregény, hisz központi figurája, Berkovics Lizó nagyjából-egészében megfeleltethető az írónak, és a könyv több szereplőjében felismerhetőek a korszak kulturális és politikai életének résztvevői (részben saját, részben költött néven). Önéletregény tehát, bizonyos olvasatban pedig egyenesen női emancipáció-történet, és ezen felül persze, mint említettem, társadalmi körkép – a Monarchia felbomlásának helyenként elemző szándékú krónikája. Szóval marha sok minden egyszerre – súlya van. Ilyen súlyt a Mikszáth által művelt anekdotikus prózaforma aligha bírna el – de Lesznai megoldja ezt is, hogy alig van (megkockáztatom: nincs) irodalmi előképe. Mert ez a könyv modern regény, olyasvalami, ami szinte észrevétlenül olvasztja magába a kortárs külföldi epika technikáit, különösen ami az időkezelést illeti**. Átugrott évek, elhullajtott és újra beemelt szereplők sorjáznak – talán nem árt, ha az ember, legalábbis az első kötetben, jegyzeteli a neveket –, ami kétségkívül szédítő élmény. A megvalósítás során akadnak döccenők is, de összességében: Lesznai bőven megugorja a lécet. És szerintem egész egyszerűen azért, mert minden mesterségbeli tudáson túl szereti a világot, amiről ír.

Mert ennek a regénynek az erejét az érzékenysége adja. Lesznai szinte hihetetlen finomsággal nyúl olyan rázós témákhoz, mint a szexualitás, a tradicionális és liberális családmodell, a magyarságtudat és nemzetiségi kérdés, vagy épp a szociális problémák. Olyan izgalmasan fojtott szövegteret hoz létre, ahol az olvasó minduntalan vitatkozik a szereplőkkel. Szó sincs itt szánkba rágott igazságokról, itt az érmének mindig két oldala van – igencsak gondban lenne az, aki ki akarná ebből a regényből hüvelyezni, Lesznai milyen megcáfolhatatlan világnézet híve, talán mert (a kortárs férfiszerzők jelentős részével ellentétben) Lesznai nem egy igazságban, hanem kis igazságok tömegében hisz. Ebből fakad, hogy a Kezdetben volt a kert széttartó, egymást gyakran kizáró, mégis egyszerre érvényes igazságok könyve – ez a feszültség teszi éppoly zavarba ejtővé, mint elbűvölővé.

* Vagy épp ellenkezőleg: újra felvetődtek, mint a női és férfi szerepek kérdésköre.
** Szerintem leginkább Martin du Gard Thibault család-jával találni hasonlóságokat. De annál (szerintem) jobb.

Valami egészen különleges ez a könyv. Egy olyan világba viszi el az olvasót, amiről talán a dédszüleink mesélhettek volna. Egy igazi úri világba, ahol dzsentrik voltak az urak, és a szegény parasztok kiszolgálták őket. Volt aki ebbe született ősi nagy névvel, de volt aki maga vette meg a hatalmas birtokot, és sosem tanult, vagy látott gazdálkodást kellett volna folytatnia, amiből meg is élhet ezen az úri színvonalon. Ebben a történetben egy feltörekvő zsidó család életét mutatja be az író, ahol a nagybirtokos nem a születésjogán kapta az uradalmat. Érdekes volt olvasni olyan történetet, ahol igazából sajnálni lehet az urat és a szolgát is. De leginkább a nőket, aki az urak szerint csak arra jók, hogy gyereket szüljön, rendbe tartsa a kastély dolgait, és mindig hűségesen hazavárja a csalfa urát.
Hatalmas lélegzetű történet, a szabadságharc után indul, és a fehérterrorral zárul. Emberközelségbe hozza azt a letűnt világot, amit már csak a történetekből ismerhetünk. Nem is tudom milyen jelzőt lehetne rá aggatni, minden van benne, de pont kellő mennyiségben, hogy az ember ne unja, és mégis úgy leírva, hogy az érdeklődést maximálisan fent tartsa.

Nagyon-nagyon szerethető, varázsos tündérmese. Ami egyébként nem az, korrajz, családregény és még valami leírhatatlan megfoghatatlan hangulat, ami teljesen egyedülálló. Mindenkinek kellene egy Liszka, egy tündérkert, egy gyönyörűséges menedék. Lesznainál a szavak is szépek, gyönyörűség olvasni, a magyar irodalom igen-igen méltatlanul mellőzött gyöngyszeme!
http://hangulatokk.blogspot.hu/2012/02/mese-mese-matka-…

Nem igazán tudom, mit is írjak erről a regényről. Az mindenesetre igaz, hogy méltatlanul kevesen olvassák, de az is igaz, hogy nem kis elszánás kell ehhez a regénymonstrumhoz, nem hiába írta szinte egy életen át a szerző.
Mint több más könyvben engem elsősorban az egyensúly fogott meg; az egyensúly a nagy egész és az aprólékos lelki történések között. Egyensúly a férfi és a női oldal között. Megrajzol egy hatalmas történelmi tablót, de közben a szereplői lelki történéseit is hitelesen ábrázolja. A jellemekben is vannak ellentmondások, de melyik ember van ezek nélkül? A főszereplőt sem tudom egyértelműen szeretni vagy elítélni. A címadó kert az édenkert és egyben az élet allegóriája. Az ambivalencia regénye.

Hosszú, nagyon hosszú, a két kötet 1400 oldal. Furcsa is volt ennyi ideig ugyanazt a könyvet olvasni, De Lesznai Anna jó iró, érdemes olvasni. Szerintem még másik könyve is előkerül majd.

Nagyon szerettem olvasni. Már kétszer is elolvastam, először jó 20 évvel ezelőtt. Megfogott a varázsa.Csodálatos írás!