A ​szökevény robot 32 csillagozás

Lester del Rey: A szökevény robot

Abban a messzi, jövendő világban, amelyről ez az érdekes és nagyon izgalmas regény szól, a robotok már olyan mindennapos segítőtársai lesznek az embernek, mint manapság például a kutyák. Így aztán nem csoda, hogy a regény ifjú hőse, Paul és kedves robotja, Rex között őszinte jó barátság támad. Amikor a körülmények elszakítják egymástól a két pajtást, vállalnak minden veszélyt, minden megpróbáltatást és minden izgalmas kalandot, csakhogy ismét összetalálkozhassanak. E könyv írója hiszi és vallja, hogy a gépek sosem ellenségei, hanem mindig jó barátai lesznek az embereknek.

Eredeti megjelenés éve: 1973

Tagok ajánlása: 7 éves kortól

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Delfin könyvek Móra

>!
Móra, Budapest, 1977
174 oldal · puhatáblás · ISBN: 9631107450 · Fordította: Árokszállásy Zoltán · Illusztrálta: Ábrahám Rafael

Kedvencelte 3

Várólistára tette 10

Kívánságlistára tette 3


Kiemelt értékelések

Marcus P>!
Lester del Rey: A szökevény robot

Majdnem tíz éve írt @vicomte egy rövid értékelést erről a könyvről, és már akkor elhatároztam, hogy valamikor ezt el kell olvasnom. Most épp az ő kihívására ezt meg is tettem, és nagyon nem kellett csalódnom.

Az 1965-ben íródott igazi ifjúsági regény, egyszerű mondatokkal operál, és sok olyan dolgot is leír, amit egy felnőtt olvasó talán feleslegesnek tartana. Érdekes módon ettől nem lesz lassú vagy unalmas, pont ideális mértékben adagolja az izgalmakat. A főhős Rex, az átlagosnál intelligensebb robot, aki tizenhat éves „kis gazdájához” is az átlagosnál jobban ragaszkodik, ezért amikor a család a Földre költözik a Ganümédészről, ő is utánuk megy. Kalandjai folyamán megismerjük a Naprendszer néhány bolygóját, és a bolygóközi kereskedelmet is, de az író az „oktatást” is ideális szinten tartja, sehol sem fordul tankönyvbe a dolog. A vége nekem külön érdekes volt, mert kétfajta értelmezést is ki lehet hozni belőle, márpedig így nem feltétlenül happy end.

Érdekes, hogy Rex gazdája egy tizenhat éves „kisfiú”, ami akár a regény megjelenésekor még célcsoport is lehetett. Aztán nagyjából évtizedenként egy évvel ment lejjebb ez a korkategória, úgyhogy a mai gyerekeknél (igen, mai gyerekeknek is simám ajánlanám) én már inkább 8-12 évre lőném be azt a kort, amikor pont jól „elkaphatja” őket a történet. És persze ne feledkezzünk meg a negyven pluszos „gyerekekről” sem! :)

Érdekesség a könyvvel kapcsolatban, hogy elvileg nem egészen Lester Del Rey írta (aki egyébként ismert volt ifjúsági máveiről), hanem az ő vázlatai alapján, szellemíróként Paul W. Fairman. Maga del Rey is egy igencsak érdekes alak volt, rengeteg álneve volt, amelyekhez mindenféle háttértörténeteket költött, amelyeknek persze a fele sem volt igaz. Negyedik felesége, a törpeséggel született Judy-Lynn del Rey a sci-fi körök fontos alakja volt, szerkesztő, többek között neki köszönhető a Del Rey kiadó létrejötte. Érdemes utánuk olvasni a Wikipédián.

Inpu>!
Lester del Rey: A szökevény robot

Ha huszonöt évvel ezelőtt olvasom, biztosan rajongtam volna érte. Van azonban a jól megírt könyveknek egy sajátossága: bármikor is lapozod fel őket, valamit mindig nyújtanak számodra, amitől egy picit több leszel. Nem ugyanazt mondják egy nyolcéves gyermeknek, egy tizenöt éves kamasznak vagy egy (tévedésből?) beléjük botlott középkorú pápaszemnek, de hogy mondanak valamit, az tuti. Ez a könyv ilyen. Reggel nyolc óra három perckor szórakoztat. Tizenegy előtt hat perccel elülteti benned a könyvszeretet magját. Fél három tájékán nosztalgiázásra csábít. A hatóra húszas alkonyatban eltöprengsz azon, vajon nem kemény társadalomkritikát olvastál-e álnokul ifjúsági sci-finek öltöztetve. Nyolckor írsz egy se füle, se farka ismertetőt a leendő olvasók számára. Hát, ez a helyzet, pajtikáim. Nem a magyar labdarúgó válogatott a szerethető, hanem ez a könyv, és benne a maga különlegességéről mit sem sejtő robot, Rex, aki sok tekintetben, és a szó nemesb értelmében, emberibb sokunknál. Szeret és ragaszkodik, és digitális barátság fűzi serdült gazdájához, Paulhoz. S mit ád az ég? Egy egész galaxis is kevésnek bizonyul ahhoz, hogy felülírja azt, ami csak itt és itt létezik (*fejet és bal oldali mellkast kopogtat*).

3 hozzászólás
Ibanez P>!
Lester del Rey: A szökevény robot

Szerintem ez egy tök jó ifjúsági-sci-fi-kalandregény. Még most is, megjelenése után 40 évvel. A cselekmény végig pörög, rengeteg kalandban van részük, Rex brillírozik az ötletességével, úgy általában meg A kétszáz éves ember Andrew robotja jutott róla eszembe :-D A történetben szereplő megoldások egyébként nagyon logikusak, végre egy könyv, ahol egy-egy ravasz, avagy technikai cselekedet meg is van magyarázva, hogy miért lehetséges, vagy miért nem (nem csak úgy oda van téve, hogy fogadd el, olvasó). A vége kicsit gyorsan lezárt, ugyanakkor elégséges és megnyugtató. Jó kis történet, simán meg lehetne filmesíteni :-D

vicomte P>!
Lester del Rey: A szökevény robot

Életem első sci-fi regénye, egyben egyike annak a három könyvnek, amit az otthoni „nagy” könyvtárból hoztam ki, amikor végre oda is beiratkoztam.
Most, hogy ráakadtam, elöntöttek az emlékek, és hirtelen mintha érezni kezdtem volna az olcsó papír és az évtizedes könyvek szagát.
Vegytiszta nosztalgia.

6 hozzászólás
OlvasóMókus>!
Lester del Rey: A szökevény robot

Ennél cukibb és aranyosabb és imádnivalóbb ifjúsági sci-fit elképzelni sem tudtam eddig. És ezután sem tudok ennél aranyosabb történetet elképzelni. Imádtam Rex-et! Olyan intelligens és kedves személyisége van!Imádtam, hogy ő meséli a történetet egyes szám első személyben úgy, hogy egy csomó dologról fogalma sincs, hogy az micsoda és hogyan működik. Imádtam a kis robot belső monológjait. Elképesztően aranyos ez a történet. És nem utolsó sorban tele van humorral. Ha gyerekkoromban olvastam volna, akkor csak egy sima kis történetnek gondoltam volna, de így felnőtt fejjel. Szerintem sok ifjúsági történet sokkal többet ad és nagyobb élvezetet nyújt felnőttként olvasva. A gyermeki ártatlanság és naivitás mindig ellágyítja a szívemet. Azt hiszem ezt a regényt nagyon sokat fogom újraolvasni.

Greywind>!
Lester del Rey: A szökevény robot

Nagyon érződik rajta, hogy mikor íródott, de ez nem von le az értékéből, sőt, némi nosztalgikus érzést ébreszt (már ha az ember van elég vén ahhoz, hogy nosztalogni tudjon :) ) Kölyök-kalandregény, és szép mese a barátságról.

eeszter >!
Lester del Rey: A szökevény robot

Témájában annyira nem áll hozzám közel a könyv, valahogy mindig nyomaszt, ha egy történet idegen bolygón vagy a világűrben játszódik. Ennek ellenére viszont valamennyire mégis megbarátkoztam vele, érdekelt, hogy mi lesz a végkifejlet, ami igazából végül is várható volt.

JPityu IP>!
Lester del Rey: A szökevény robot

Aranyos történet. Érdekes robotképük volt az embereknek akkortájt, az írónak legalábbis tuti. Ilyenekkel szerintem meg lehet szerettetni az olvasást a gyerekekkel.

Hidden_fremen>!
Lester del Rey: A szökevény robot

Már nem tudom ki ajánlotta nemrég és „jé, ez nekem megvan” felkiáltással neki is fogtam.
Sajnos 30 évvel korábban kellett volna olvasnom, mert szerintem ez kb. 10 évesen élvezhető. Mondjuk ők már is nem olvasnak könyveket… Azért a suliban betenném az ajánlott irodalom közé, mert nem rossz ez csak nem felnőtt fejjel. Nekem a vége volt eléggé összecsapott.


Népszerű idézetek

alexa224>!

Nevettem, most – születésem óta első ízben – nem úgy, hogy egy ember nevetésére reagáltam volna. Ez belőlem jött – az a csoda nevetetett meg, hogy látom a színeket.

82. oldal

nemleh>!

[…] az én szellemi képességeim határát pontosan megszabták, amikor előállítottak, viszont ha nem gyártják az embert, hanem születik, akkor a szellemi képességeinek nincs határa.

7. oldal, 1. fejezet - Hírek a Földről (Móra, 1977)

nemleh>!

    Aztán még valami eszembe jutott, amint ott álltam. Valami, amit Paul olvasott fel nekem az egyik könyvéből. Hogy ha az ember nagyon akar valamit, az meg is lesz, mert az erős akarat útjába nem állhat semmi.
    De hát vagy nem tudta a könyv írója, hogy miről beszél, vagy a mi akaratunk nem volt elég erős.

120. oldal, 12. fejezet - A senki földjén (Móra, 1977)

Darkshine>!

Üresjáratba kerültem.
Ez azt jelenti, hogy semmi különös nem történik, és az ember állandóan arra vár, hogy megint történjék valami. Olyankor van üresjárat, amikor az ember éppen azt hiszi, hogy mennyi minden történik majd. Vagy legalábbis ilyenkor hat a legzavaróbban.

136. oldal

nemleh>!

    Nehéz volt elképzelni, hogy Becker kapitánynak valaha is egyáltalán volt apja. Úgy nézett ki, mint aki eleve ilyennek született. De hát ember volt, és az emberek kicsinek születnek, és csak lassacskán nőnek fel. Nyilván Becker kapitánnyal sem történhetett másképp.

92. oldal, 10. fejezet - Landolás a Marson (Móra, 1977)


Hasonló könyvek címkék alapján

Ernest Cline: Armada
Robert A. Heinlein: Őrjárat a világűrben
Jules Verne: A rejtelmes sziget
Neal Shusterman: Unwind – Bontásra ítélve
Suzanne Collins: Futótűz
Patrick Ness: Soha nincs vége
Scott Westerfeld: Szépek
Marisha Pessl: Örök ébredés
Alaya Dawn Johnson: Nyárherceg
Scott Westerfeld: Behemót