Ava ​Lavender különös és szépséges bánata 60 csillagozás

Leslye Walton: Ava Lavender különös és szépséges bánata

„A szerelem bolonddá tesz.”

Úgy tűnik, a bolond szerelem a Roux család osztályrésze, és Ava Lavender, a madárszárnyakkal született lány örökségének kulcsa is. Ava felderíti Franciaországból Seattle-be költözött, különös családja még különösebb, huszadik századon átívelő történetét, miközben egyre inkább vágyik arra, hogy helyet kapjon a közönséges emberek között. Végül felkészületlenül kimerészkedik a világba, amely még nem döntötte el, leánynak vagy angyalnak tekinti-e őt.
Ava és családja élete egy napon fordulópontra jut, amikor megnyílnak az ég csatornái, esőcseppek és tollak záporoznak alá, és Ava sorsa mindörökre megpecsételődik.

Elbűvölő, költői történet sóvárgásról, vágyról és a szerelem fájdalmáról.

Eredeti mű: Leslye Walton: The Strange and Beautiful Sorrows of Ava Lavender

>!
GABO, Budapest, 2016
264 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634063810 · Fordította: Körmendi Ágnes
>!
GABO, Budapest, 2016
264 oldal · ISBN: 9789634064220 · Fordította: Körmendi Ágnes

Enciklopédia 6


Kedvencelte 9

Most olvassa 4

Várólistára tette 134

Kívánságlistára tette 116

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

>!
KönyvParfé
Leslye Walton: Ava Lavender különös és szépséges bánata

Szerettem a könyv stílusát és az írásmódját. Gyönyörű mondatokkal találkozhatsz benne, de egyszer sem érzed majd soknak, elcsépeltnek. Éppen ellenkezőleg! Olyan légkört teremtett az írónő, amely képes teljesen magával ragadni. Valamint remekül alkalmazza a mágikus realizmus elemeit, mellyel még inkább hozzátesz a történethez.
Érdekes könyv ez a Young Adult kategóriában, ilyennel nagyon még a felnőtt olvasnivalók között sem találkoztam. Tetszik ez az újszerű, érdekes vonal amit képvisel, de mielőtt rástartolnál, muszáj, hogy figyelmeztesselek. Ha akciósdús, pörgős és izgalmas könyvet keresel, akkor ne ezt válaszd. Ez egy lassan hömpölygős sztori.
Bővebben: http://konyvparfe.blog.hu/2017/02/08/leslye_walton_ava_…

4 hozzászólás
>!
Nikolett0907 P
Leslye Walton: Ava Lavender különös és szépséges bánata

„– Csak azért, mert a szeretet nem úgy néz ki, ahogy szerinted ki kéne néznie, még ne hidd azt, hogy nincs az életedben!”

Hogy is fogalmazott anno egy spoiler barátnőm?….- „Az, amit egyszerre szeretsz és gyűlölsz, a legvalóbb az életedbe, ragadd meg és ne ereszd, mert csak általa létezel!” – nagy igazság rejtőzik ebben a mondatban és ezt éreztem, ennek a történetnek az olvasása közben.

Az elején nem értettem, sokszor mérges voltam, lassú folyásúnak éreztem, mint egy kis patak, mely a végén folyó lesz és a legvégén megérkezünk a végtelen vízhez….melynek végét csak az olvasó látja és tudja meddig terjed a képzelet ereje.

Ez a történet, minden volt, és semmi, lassú, selyemszerű egyszerűségében kavart fel a legjobban és rejtett bonyolultságával nyűgözött le.

A cselekmény szál sokszor felkavaró volt, és valóban Ava életét mutatja be, kezdve a felmenőkével együtt. Egy egységben, mégis külön – külön megállva a helyét.
Mit várható volt, először borzalmasan zavart, hogy a különböző szakaszok, miért is vannak jelen, miért kell ilyen részletesen szemléltetni, jó de ennek mi köze ehhez az egészhez?
Aztán már nem érdekelt, örültem, hogy egy egésszé állt össze a történet és egy mély érzelmekkel, misztikummal átszőtt, gyönyörű keserűséget kaptam.

Meg kell, hogy mondjam a rövidsége ellenére, félelmetes számomra, milyen sokáig olvastam. De rájöttem ezt egyben nem lehetett volna lenyomni, és feledni….igazság szerint bármennyire is nem értem, megfogott és megtartott, a végén pedig csak azt vettem észre egy esztelen pityergő romhalmaz lettem.

Mint anno a barátnőm is mondta, amit egyszerre gyűlölsz és szeretsz, az valami, ami én vagyok, ami egyben tart és megsemmisít….

Kedvenc és ajánlom…

>!
Zsófi_és_Bea P
Leslye Walton: Ava Lavender különös és szépséges bánata

Ez egy jó kis könyv volt, remek stílus, úgy-ahogy kerek-egész, különleges történet, a főszerepben Avával, a szárnyakkal született lánnyal. Vannak, akik angyalnak nevezik, de ő nem éppen egy áldásként tekint a szárnyaira, amik miatt napjait szinte csak a nagyanyja házában tölti. Megismerjük Ava anyja és nagyanyja, a Roux család nőtagjainak fájdalmas történetét is.
Ava a szárnyaival, pedig remek metaforája annak, hogy tinédzserként általában igyekszünk elrejteni az egyéniségünket, mindent megteszünk azért, hogy beállhasunk sorba. Aztán pár évvel később, amikor már szeretünk egyéniségek lenni, és szeretünk kilógni a sorból, akkor elnéző mosollyal tekinünk vissza a tizenéves énünkre. Én legalábbis teljesen ilyen voltam. :)

Igen, azaz apropó egyediség… a könyv nyomokban, na jó nem nyomokban, hanem részben Alice Hoffmant és Joanne Harrist tartalmaz, imádom mind a két írónő különleges stílusát, de így viszont nem nagyon találtam Leslye Walton stílusát… én pedig szeretem az egyedi dolgokat.
De ezektől eltekintve, ha nyitottak vagytok egy kis varázsra, akkor nem fogjátok megbánni, ha a kezetekbe veszitek a könyvet! :)
http://konyvutca.blogspot.com/2018/07/ava-es-maya-avagy…

>!
Amadea
Leslye Walton: Ava Lavender különös és szépséges bánata

A kedvenc könyvek változásáról szóló postban említettem – még piszkozatban hever, ezért nem tudtok róla semmit, de majd fogtok –, hogy az Alice Hoffman-féle háztáji mágikus stílus (a mágikus realizmus lightosabb verziója) közel tíz év alatt sem kopott ki az olvasói repertoáromból. Azért az ő nevével kapcsolom össze, mert tőle olvastam először ilyen könyvet, és teljesen elvarázsolt. Ez a varázs a mai napig megmaradt, kicsit tompítja a hétköznapok éles széleit, elringat, beburkol – tényleg olyan, mint belebújni egy egy pihe-puha kabátba.
Ezek a könyvek nem özönlötték el a piacot, mint a YA-k vagy a pararománcok, de azért lehet párat olvasni, a legújabb köztük Leslye Walton regénye.

A narrátor a címbeli Ava Lavender, a pöttyös szárnyú fiatal lány, akit sok mindennek tekintenek – angyalnak, torzszülöttnek, érdekes genetikai mutációnak, pedig ő csak egy lány, aki még csak repülni se tud – holott mi másért lenne szárnya, nem? Avának nagyon rosszul esik, hogy afféle béna madárnak tekintik, ő sose a repülés eszközét látta a szárnyaiban, csupán két plusz végtagnak, aminek az egyik felével betakarja az orrát, hogy kényelmesen tudjon aludni. Kalitkája a magány, amit az anyja lakatol rá, hogy megóvja a külvilágtól, de ő, mint minden emberi lány, társaságra, barátokra, szerelemre, életre vágyik. De nemcsak ő a főszereplő, hanem az egész Roux-Lavender család anyai ága, akiknek tragédiával végződött vagy tönkrement az élete, melynek oka a szerelem, ami egy mottóban körvonalazódik: A szerelem bolonddá tesz.
Nem igazán értem, a kiadó miért nem reklámozza ezt a könyvet; nekem csak azért tűnt fel, mert emlékeim szerint Hanna kétszer is olvasta, és az általában a magyar kiadás gyanúját vetíti az adott könyvre.:) Nikkincs olvasta elsőként és nem igazán tetszett neki, de volt olyan kedves, hogy kölcsönadja nekem. Ava Lavender nálam kedvezőbb megítélést kapott, de vannak problémáim vele.
Az látszik, hogy Leslye Walton elég sok Hoffmant és Joanne Harrist olvasott, legalábbis nekem rendre az ő regényeik, az ő stílusuk köszönt vissza a regényben; a család nőtagjainak furcsa és varázslatos élete, a ház központi szerepe, a pékség, a kis közösség dinamikája, mintha az írónő a másik két szerző jellegzetességeit szerette volna összegyúrni, de az eredmény aránytalan lett.
Walton azt felejtette el, hogy a két szerző között jelentős különbségek vannak; igen, mindketten női szerzők, az olvasóközönségük is főleg nőkből áll (bár szerintem Harris egyáltalán nem nőies író, a Csokoládé filmfeldolgozása rettenetesen előnytelenül beskatulyázta) Alice Hoffman lágyabb-nőiesebb, könnyedebb regényeket ír, mint Joanne Harris. Lehet, hogy szentségtörés, de Harris a komplexebb, nagyobb volumenű szerző; a könyveinek mélysége van, és másféle mágiát használ:D, mint Hoffman. Keményebb, sötétebb, erőteljesebb a stílusa, amihez remekül passzolnak az emberi kegyetlenségek, Hoffmanhoz viszont nem, és Lesley Walton könyvéhez se, főleg az, ami a végén történik – még én is meglepetten pislogtam éjszaka, hogy ezt miért így kellett kihozni. Kilógott a lóláb, nem illett a kedélyes-szomorkás hangvételhez és Avához se. Mintha Walton vagy a szerkesztője rosszallóan csóválta volna a fejét, hogy Leslye, ez így nem jó, túl idilli, túl jó, dráma kell bele. Talán tényleg kell, de nem így. Egyszerűen hülyén néz ki.
A legeslegvége elég talányosra sikeredett, remélem, nem azt jelenti, amire rémületemben először gondoltam. Sokat dobott bennem a regény megítélésén, hogy sikerült elérnie, hogy aggódjak egy szereplőért.:)

Persze, az is lehet, hogy a szerző még csak keresgéli a saját stílusát, és majd sikerül kiegyensúlyoznia a saját meglátásait és az őt ért hatásokat. Tudom, hogy az jön le ebből az értékelésből, hogy az Ava Lavender nem igazán jó könyv, de ez nem igaz – csak elragadott a frazeológiám meg az irodalmár hajlamaim –, mert jólesett olvasni a ház történetéről, a pékségről, Ava gondolatairól, a tavaszi esőkről. Aki szereti a gyengédebb mágikus regényeket, annak érdemes elolvasnia.

Ui.: Kicsit fájt szikkadt lépcsőházról meg arról olvasni, hogy márciusban cseresznyemagvakkal dobálóznak a varjak. Ejnye.

4 hozzászólás
>!
Belle_Maundrell
Leslye Walton: Ava Lavender különös és szépséges bánata

Nagyon tetszik az írónő stílusa, olyan szomorkásan szép, hogy öröm elmerülni a soraiban. Kicsit olyan, mintha összemixeltük volna Alice Hoffmant, Joanne Harrist és Sarah Addison Allent egy csipetnyi Isabel Allendével. Lenyűgözött a család nőtagjainak többgenerációs története (mindig szerettem az ilyesmit), a kis mágikus praktikák meg a pékség leírása. Nyimm-nyamm, imádom, ha a kaja kiemelt szerepet kap egy könyvben. :P Nem, nem vagyok bélpoklos. Csak néha. Egy kicsit. Végig olvastatta magát, érdekesnek találtam a szereplőket, a kisvárosi hangulat is tetszett. Viszont a végén valahogy kilóg a lóláb. Túl éles volt a váltás a kicsit melankolikus, de alapjába véve idilli atmoszféra után. spoiler De ha már meglépte ezt a merész fordulatot az írónő, akkor kicsit jobban is kidolgozhatta volna, így kissé elnagyoltnak éreztem. Viszont piripont az utolsó fejezetért, szeretem, amikor kétértelmű a lezárás, és jól meg lehet magunkban csócsálni, el lehet gondolkozni rajta, hogy akkor ez most hogy is van. Oké, idegesít is, de attól még szeretem.
Örülök neki, hogy engedtem a szépséges borító csábításának, és nem siklott el mellettem észrevétlenül egy ilyen szép, különleges könyv. Nagyon remélem és melegen ajánlom, hogy Leslye Walton új könyve is megjelenik majd magyarul, mert nekem borzasztóan tetszik a fülszövege, érzem a jó-könyv-csít.

4 hozzászólás
>!
Larawyn
Leslye Walton: Ava Lavender különös és szépséges bánata

Abszurd ötletek és éppen csak felvillantott hangulatok, gyönyörű képekkel elmesélve. Engem teljesen kikapcsolt, de a felét se értettem. :)

10 hozzászólás
>!
Nikkincs
Leslye Walton: Ava Lavender különös és szépséges bánata

Ha ezelőtt nem olvastam volna egyetlen egy könyvet Alice Hoffman tollából, akkor most teljesen el lennék varázsolva. De már olvastam, nem is egyet, épp ezért kicsit úgy érzem, hogy Ava Lavender történetében visszaköszön számomra többek között A tizenharmadik boszorkány, Az átkozott boszorkák és a Gyönyörű titkok múzeumának cselekményszála, hangulata, mondanivalója. Ebben a könyvben nekem most túl sok volt a „varázslat”, túl sok szereplővel dolgozott az írónő és túl szomorú volt az egész. Volt benne pár valóban csodaszép gondolat, életkép, de számomra Hoffman ezt sokkal gördülékenyebben, sokkal könnyedebben, légiesebben teszi, az ő szavai beburkolnak és simogatnak, Leslye Waltoné csak finoman meglegyintette az arcomat.

11 hozzászólás
>!
Kovaxka P
Leslye Walton: Ava Lavender különös és szépséges bánata

Véletlenül szúrtam ki: fülszöveg azonnal levett a lábamról, pedig talán nem e-könyvben kellett volna megvenni, annyira gyönyörű a borítója. A szárnyas nők valamiért a gyengéim, és a könnyedebb mágikus realista vonalat is szerettem volna kipróbálni. Nem olvastam Alice Hoffmannt, Joanne Harist se sokat, de éreztem benne Márquezt és Allendét. Nekem tisztelgésnek tűnt előttük, így nem vettem rossz néven. Kezdő írótól szerintem nagyon jó regény, még biztosan fogunk hallani róla. Szép a stílusa, elvarázsolt és izgultam a főszereplőért. Kicsit meglepett a vége, de összességében nagyon jó élmény volt.

>!
Uszáma
Leslye Walton: Ava Lavender különös és szépséges bánata

Maga a történet valóban Ava Lavender életét hivatott bemutatni, mintegy keretbe zárva azokat a furcsaságokat, amik vele, valamint családjával történtek. Ava szárnyakkal születik, így a felmenőknek a múltját megismerve juthatunk el, mintegy családfa ismertetés közepette, a születésig, majd a későbbi évek történéseinek tapasztalói is lehetünk. Hamar ráébredhetünk, hogy nem csak ama tény, hogy szárnyakkal született főszereplőnk a legfurcsább, hanem a múltban is rengeteg furcsábbnál furcsább események, szereplők játszhattak szerepet abban, hogy eljuthassunk ahhoz a bizonyos kezdőponthoz. Balszerencsés események, apró jelek, különös szagok, szellemek, halál, be és be nem teljesülő szerelmek, a romantikának a legkülönfélébb, köznapinak semmiképpen sem mondható formái.

Ha már romantika, akkor nem mehetünk el szó nélkül, hogy milyen módon is jelenik ez meg Ava Lavender különös és szépséges bánatában. Azáltal, hogy a múlt szereplőit is nagy számban vonultatja fel, így a szerelem, szeretet többféle mivoltát is bemutatni hivatott Leslye. Kétségkívül nagyon szépen operál is ezzel, olyan formáit is bemutatva, mint a be nem teljesülő szerelem, az elérhetetlennek tűnő epekedés, családtagjaink, életünk résztvevői iránt érzett szeretet, vagy akár egy elborult elme sóvárgása egy felsőbbrendűnek vélt „teremtmény” irányába. Érdemes a dolgok mögé látni, hiszen ebben a történetben valóban minden egyes szónak jelentése van, minden esemény összekapcsolódik egy másikkal, és ezzel egy végeláthatatlan utazásnak lehetünk résztvevői.

Ami legnagyobb erőssége az írásnak az a különleges hangulat, amivel minden egyes sor átitatott. Kellő elvontságának köszönhetően kicsit komorabb, de nehezen megfogható légkört tapasztalhatunk az oldalakon. Ez talán annak is köszönhető, hogy nem egy gyorsan rohanó tempót diktáló eseményfolyam, ellenben egyáltalán nem mondanám eseménytelennek ezt a közel 300 oldalt. Akik szeretik a lassabb cselekménnyel rendelkező történeteket, azoknak ez mindenképpen egy jó választás lehet. Néha érdemes egy kicsit lassítani és elveszni azokban a jelentéktelennek vélt apróságokban, miközben gondolatainkat teljesen szabadjára engedhetjük.

Összességében egy érdekes utazásban sikerült részesülnöm, melyet azoknak erősen ajánlok, akik szeretnek gondolkodni, miközben szépen lassan előrehaladva egy különös történet rajzolódik ki előttünk. A könyv lezárását tekintve nem is tudtam volna szebbet elképzelni, lezártnak lezárt, mégis annyi kérdésünk merülhet fel, így az utána is garantáltan a fejekben fog kavarogni. Az emberi kapcsolatok gyönyörűséges leírásának formája madártollak formájában hullnak alá. Felkészültél?

Teljes: http://konyvspiraciok.blogspot.com/2017/07/leslye-walto…

>!
Lobo P
Leslye Walton: Ava Lavender különös és szépséges bánata

Van amikor az ember anélkül vág bele a könyvek olvasásába, hogy bármi különöset is tudna róla és hagyja magát sodorni, aztán ez elvezet valami jó élményhez, vagy éppen csalódáshoz. Az Ava Lavender különös és szépséges bánatáról csak annyit tudtam, hogy csodaszép a borítója és feltételeztem, hogy mágikus-realisztikus regény lesz. Az egyetlen ami csak később derült ki számomra és ami kicsit talán megváltoztatta volna az elvárásaimat, hogy a regény ifjúságinak van kategorizálva, azaz inkább íródott fiataloknak, mint felnőtteknek. Ebből ered az egyetlen panaszom a könyvvel kapcsolatban, hogy lehetett volna még hosszabb, annyira szívesen olvastam volna még a Roux család történetét, mert ez a 264 oldal kevés volt a különös és szépséges hangulatából. Mert a cím és a borító amúgy egyáltalán nem árul zsákbamacskát: tollak, bánat, szépség és különösség elegyedik a történetben.
Engem Leslye Walton az első oldalaktól magával ragadott a prózája már-már költői, a rövid leírásokkal és jellemrajzokkal elérte, hogy nem tűnt túlzsúfoltnak amikor egy korszakot vagy szereplőket mutatott be. Nagyon jól megragadta a 20. század első felének hangulatát, az egymásba szövődő történetek és mesék szinte burjánzottak az oldalakon és valahogy mégse tűnt számomra túlzsúfoltnak a regény. Sőt, mint mondtam, még szívesen olvastam volna tovább, kicsit úgy éreztem, hogy a vége hirtelen jött el és bármennyire is dobogott a szívem az utolsó oldalak olvasása során, kicsit csalódottan raktam le a regényt, mert rövidnek találtam. Igazából annak ellenére el tudott varázsolni a történet, hogy már nem feltétlenül hódolok be minden örök meg egy igaz szerelemről szóló sztorinak. De Leslyle Walton láthatóan rajong az emberekért és a bennük kavargó rengeteg érzelem, érték és titok meg a hatalmas rendetlenség amikké ezek összeállnak az lenyűgözi őt és örömmel fedezi fel az egyéni lehetőségeket és bontakoztatja ki azokat az írásában. S valóban elérte, hogy a sok megpróbáltatás és összetör szív ellenére, vagy éppen azok miatt mint olvasó én is érdekelt legyek a hősök életében. Mert valóban rengeteg bánatról olvashattam, nem csak Ava hanem az anyja és a nagyanyja élete se volt ezektől mentes, mégis végig ott volt a szépség és a szeretet és az igaz emberek is.
Számomra tehát nagy élmény volt a könyv, magába szippantott és nem engedett, kicsit sajnáltam tehát, hogy vége lett mert még szívesen időztem volna tovább a világában. S akit elrettentene az, hogy igazából ifjúságinak van besorolva azért tegyen egy próbát, mert szerintem ismét igazolódott az az állításom, hogy a Young Adult az nem csak szerelmi háromszögekből és sablon történetekből áll, hanem igazi gyöngyszemekre is lehet bukkanni. Amik különösek, szépségesek és még egy kicsit bánatosak is.

Eredetileg: http://olvasonaplo.net/olvasonaplo/2017/02/04/leslye-wa…

5 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
Tinah

De Emilienne igazi kertje a hatalmas szirmok alatt lapult: a védelmet hozó, fehér krizantémok, a jó alvást biztosító pitypanggyökér, a gyógyító eukaliptusz és majoránna. Nőtt ott gyűszűvirág, gyömbér, hanga és menta is. Mérgező nadragulya. Szeszélyes bazsarózsa. És levendula. Levendulából soha nem lehetett elég.

79. oldal

Kapcsolódó szócikkek: kert
2 hozzászólás
>!
Amadea

Miután Emilienne letopogta a vizet a csizmájáról 1959 utolsó esős februári napján, hátrament a pékségbe, hogy kinyújtsa a sajtos roló tésztáját, megcsavarja a briósokat, majd megformálja a szódás cipókat és a bagetteket. Penelope a kiflitésztán és a teljes kiőrlésű kenyér tésztáján dolgozott. Reggel hétre felírták az aznapi különlegességeket a pult mögötti táblára, letöröltek minden foltot a kirakatüvegről, miközben a napi első cipók már szépen megkeltek a tepsiben. Emilienne borotvapengével hasította fel a kérgüket, hallgatta a vágások után felszusszanó, hangos sóhajt, mintha csak a kenyér visszafojtott lélegzettel várt volna. A kemencébe csúsztatta a vekniket, aztán befröcskölte vízzel a téglát, hogy felszisszenjen a gőz, amitől olyan tökéletesen ropogóssá válik a kenyér héja.

132. oldal

>!
Amadea

A eshetőség, hogy talán arra csábíthatja egyszer Marigold Pie-t, hogy elveszítse minden önuralmát, arra késztette Emilienne-t, hogy egyre fantasztikusabb édességekkel gyarapítsa a pékség menüjét: karamellizált crème brûlèe-vel, háromszögletű napóleonkákkal, almás tarte tatinnal. Igazán beteges szokás volt, és évekkel korábban fel kellett volna már hagynia vele.
Az utolsó esős napon Marigold szokása szerint nagy dérrel-dúrral vonult be a pékségbe, hogy szipákolva végignézze a kagylóforma madeleine-ekkel, cukormázas palmierkkel, falatnyi kis túrótortákkal megrakott tálcákat, így téve próbára akaraterejét. Emilienne még mindig a tortabevonót kevergette, és a pékség végéből nézte, ahogy szomszédja mogorván mered a fahéjas tekercsek ragacsos halmára, dacol a citromos meringue pite krémes hullámaival, és megrovón tekint végig a petits fours glacés-szal teli talon. Mindig is a vevők kedvence volt ez az aprócska sütemény: halványzöld, rózsaszín, sárga cukormázzal leöntve, cukorrózsával vagy más, édes dísszel megkoronázva olyan volt, mint egy ínycsiklandó, pompás születésnapi meglepetés.

134. oldal

>!
Tinah

– Csak azért, mert a szeretet nem úgy néz ki, ahogy szerinted ki kéne néznie, még ne hidd azt, hogy nincs az életedben!

214. oldal

>!
Amadea

Az egyetlen lény a környéken, akit láthatóan nem kavart fel az esőzés elmaradása, nagyanyám volt. Emilienne nem az északnyugati partvidék szülötte volt, és nem is nárcisz. Emilienne inkább egy petúniára emlékeztetett. Szüksége volt a vízre, de jól megvolt pocsolyák és elázott zoknik nélkül is. Egyáltalán nem vágyott rá, hogy szürke égboltra sandítva merengjen. Őszintén szólva, őt amúgy is zavarta az a sok eső.

130. oldal

>!
theodora 

Sokak számára maga voltam a hús-vér mítosz, a legpompásabb legenda, a tündérmese megtestesülése.

(első mondat)

>!
Tinah

Jack és Viviane nagyon sokáig éltek abban a világban, ahol az emberek a szerelem előtt laknak. Vannak, akik barátságnak hívják ezt a helyet, mások pedig csak nagy zavarnak.

71. oldal

>!
Amadea

Az esőnek télen egyszerűen jégszaga volt, mint a fülcsúcsot, arcocskát, szempillát maró, hideg levegőnek. A téli eső arra volt jó, hogy az ember takaróba és plédekbe burkolja magát, gyapjúsálját felhúzza az orrára és a szájára – és a rekedtes lélegzet gőze még jobban kicsípje a berepedezett ajkakat.

130. oldal

>!
Tinah

Az a fajta szépség volt, akit csak a szeretet szemüvegén át vesz észre az ember.

74. oldal

>!
Tinah

Úgy tűnt, nem lehet elválasztani a kislányt a szárnyától. Egyik sem maradhat életben a másik nélkül.

9. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Sarah Addison Allen: A barackfa titka
Mary Robinette Kowal: Tünékeny illúziók
Sarah Addison Allen: Sugar Queen – Édes élet
Alice Hoffman: Átkozott boszorkák
Colleen Hoover: Hopeless – Reménytelen
J. R. Ward: A bourbon királyai
Leila Meacham: Somerset
Julia Quinn: A vikomt, aki engem szeretett
Diana Gabaldon: Az utazó 1-2.