Ava ​Lavender különös és szépséges bánata 129 csillagozás

Leslye Walton: Ava Lavender különös és szépséges bánata

„A szerelem bolonddá tesz.”

Úgy tűnik, a bolond szerelem a Roux család osztályrésze, és Ava Lavender, a madárszárnyakkal született lány örökségének kulcsa is. Ava felderíti Franciaországból Seattle-be költözött, különös családja még különösebb, huszadik századon átívelő történetét, miközben egyre inkább vágyik arra, hogy helyet kapjon a közönséges emberek között. Végül felkészületlenül kimerészkedik a világba, amely még nem döntötte el, leánynak vagy angyalnak tekinti-e őt.
Ava és családja élete egy napon fordulópontra jut, amikor megnyílnak az ég csatornái, esőcseppek és tollak záporoznak alá, és Ava sorsa mindörökre megpecsételődik.

Elbűvölő, költői történet sóvárgásról, vágyról és a szerelem fájdalmáról.

Eredeti megjelenés éve: 2014

Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?

>!
GABO, Budapest, 2016
264 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634063810 · Fordította: Körmendi Ágnes
>!
GABO, Budapest, 2016
264 oldal · ISBN: 9789634064220 · Fordította: Körmendi Ágnes

Enciklopédia 19


Kedvencelte 23

Most olvassa 4

Várólistára tette 174

Kívánságlistára tette 123

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

KönyvParfé>!
Leslye Walton: Ava Lavender különös és szépséges bánata

Szerettem a könyv stílusát és az írásmódját. Gyönyörű mondatokkal találkozhatsz benne, de egyszer sem érzed majd soknak, elcsépeltnek. Éppen ellenkezőleg! Olyan légkört teremtett az írónő, amely képes teljesen magával ragadni. Valamint remekül alkalmazza a mágikus realizmus elemeit, mellyel még inkább hozzátesz a történethez.
Érdekes könyv ez a Young Adult kategóriában, ilyennel nagyon még a felnőtt olvasnivalók között sem találkoztam. Tetszik ez az újszerű, érdekes vonal amit képvisel, de mielőtt rástartolnál, muszáj, hogy figyelmeztesselek. Ha akciósdús, pörgős és izgalmas könyvet keresel, akkor ne ezt válaszd. Ez egy lassan hömpölygős sztori.
Bővebben: http://konyvparfe.blog.hu/2017/02/08/leslye_walton_ava_…

4 hozzászólás
Nikolett0907 P>!
Leslye Walton: Ava Lavender különös és szépséges bánata

„– Csak azért, mert a szeretet nem úgy néz ki, ahogy szerinted ki kéne néznie, még ne hidd azt, hogy nincs az életedben!”

Hogy is fogalmazott anno egy spoiler barátnőm?….- „Az, amit egyszerre szeretsz és gyűlölsz, a legvalóbb az életedbe, ragadd meg és ne ereszd, mert csak általa létezel!” – nagy igazság rejtőzik ebben a mondatban és ezt éreztem, ennek a történetnek az olvasása közben.

Az elején nem értettem, sokszor mérges voltam, lassú folyásúnak éreztem, mint egy kis patak, mely a végén folyó lesz és a legvégén megérkezünk a végtelen vízhez….melynek végét csak az olvasó látja és tudja meddig terjed a képzelet ereje.

Ez a történet, minden volt, és semmi, lassú, selyemszerű egyszerűségében kavart fel a legjobban és rejtett bonyolultságával nyűgözött le.

A cselekmény szál sokszor felkavaró volt, és valóban Ava életét mutatja be, kezdve a felmenőkével együtt. Egy egységben, mégis külön – külön megállva a helyét.
Mit várható volt, először borzalmasan zavart, hogy a különböző szakaszok, miért is vannak jelen, miért kell ilyen részletesen szemléltetni, jó de ennek mi köze ehhez az egészhez?
Aztán már nem érdekelt, örültem, hogy egy egésszé állt össze a történet és egy mély érzelmekkel, misztikummal átszőtt, gyönyörű keserűséget kaptam.

Meg kell, hogy mondjam a rövidsége ellenére, félelmetes számomra, milyen sokáig olvastam. De rájöttem ezt egyben nem lehetett volna lenyomni, és feledni….igazság szerint bármennyire is nem értem, megfogott és megtartott, a végén pedig csak azt vettem észre egy esztelen pityergő romhalmaz lettem.

Mint anno a barátnőm is mondta, amit egyszerre gyűlölsz és szeretsz, az valami, ami én vagyok, ami egyben tart és megsemmisít….

Kedvenc és ajánlom…

Bea_Könyvutca P>!
Leslye Walton: Ava Lavender különös és szépséges bánata

Ez egy jó kis könyv volt, remek stílus, úgy-ahogy kerek-egész, különleges történet, a főszerepben Avával, a szárnyakkal született lánnyal. Vannak, akik angyalnak nevezik, de ő nem éppen egy áldásként tekint a szárnyaira, amik miatt napjait szinte csak a nagyanyja házában tölti. Megismerjük Ava anyja és nagyanyja, a Roux család nőtagjainak fájdalmas történetét is.
Ava a szárnyaival, pedig remek metaforája annak, hogy tinédzserként általában igyekszünk elrejteni az egyéniségünket, mindent megteszünk azért, hogy beállhasunk sorba. Aztán pár évvel később, amikor már szeretünk egyéniségek lenni, és szeretünk kilógni a sorból, akkor elnéző mosollyal tekinünk vissza a tizenéves énünkre. Én legalábbis teljesen ilyen voltam. :)

Igen, azaz apropó egyediség… a könyv nyomokban, na jó nem nyomokban, hanem részben Alice Hoffmant és Joanne Harrist tartalmaz, imádom mind a két írónő különleges stílusát, de így viszont nem nagyon találtam Leslye Walton stílusát… én pedig szeretem az egyedi dolgokat.
De ezektől eltekintve, ha nyitottak vagytok egy kis varázsra, akkor nem fogjátok megbánni, ha a kezetekbe veszitek a könyvet! :)
http://konyvutca.blogspot.com/2018/07/ava-es-maya-avagy…

Amadea>!
Leslye Walton: Ava Lavender különös és szépséges bánata

A kedvenc könyvek változásáról szóló postban említettem – még piszkozatban hever, ezért nem tudtok róla semmit, de majd fogtok –, hogy az Alice Hoffman-féle háztáji mágikus stílus (a mágikus realizmus lightosabb verziója) közel tíz év alatt sem kopott ki az olvasói repertoáromból. Azért az ő nevével kapcsolom össze, mert tőle olvastam először ilyen könyvet, és teljesen elvarázsolt. Ez a varázs a mai napig megmaradt, kicsit tompítja a hétköznapok éles széleit, elringat, beburkol – tényleg olyan, mint belebújni egy egy pihe-puha kabátba.
Ezek a könyvek nem özönlötték el a piacot, mint a YA-k vagy a pararománcok, de azért lehet párat olvasni, a legújabb köztük Leslye Walton regénye.

A narrátor a címbeli Ava Lavender, a pöttyös szárnyú fiatal lány, akit sok mindennek tekintenek – angyalnak, torzszülöttnek, érdekes genetikai mutációnak, pedig ő csak egy lány, aki még csak repülni se tud – holott mi másért lenne szárnya, nem? Avának nagyon rosszul esik, hogy afféle béna madárnak tekintik, ő sose a repülés eszközét látta a szárnyaiban, csupán két plusz végtagnak, aminek az egyik felével betakarja az orrát, hogy kényelmesen tudjon aludni. Kalitkája a magány, amit az anyja lakatol rá, hogy megóvja a külvilágtól, de ő, mint minden emberi lány, társaságra, barátokra, szerelemre, életre vágyik. De nemcsak ő a főszereplő, hanem az egész Roux-Lavender család anyai ága, akiknek tragédiával végződött vagy tönkrement az élete, melynek oka a szerelem, ami egy mottóban körvonalazódik: A szerelem bolonddá tesz.
Nem igazán értem, a kiadó miért nem reklámozza ezt a könyvet; nekem csak azért tűnt fel, mert emlékeim szerint Hanna kétszer is olvasta, és az általában a magyar kiadás gyanúját vetíti az adott könyvre.:) Nikkincs olvasta elsőként és nem igazán tetszett neki, de volt olyan kedves, hogy kölcsönadja nekem. Ava Lavender nálam kedvezőbb megítélést kapott, de vannak problémáim vele.
Az látszik, hogy Leslye Walton elég sok Hoffmant és Joanne Harrist olvasott, legalábbis nekem rendre az ő regényeik, az ő stílusuk köszönt vissza a regényben; a család nőtagjainak furcsa és varázslatos élete, a ház központi szerepe, a pékség, a kis közösség dinamikája, mintha az írónő a másik két szerző jellegzetességeit szerette volna összegyúrni, de az eredmény aránytalan lett.
Walton azt felejtette el, hogy a két szerző között jelentős különbségek vannak; igen, mindketten női szerzők, az olvasóközönségük is főleg nőkből áll (bár szerintem Harris egyáltalán nem nőies író, a Csokoládé filmfeldolgozása rettenetesen előnytelenül beskatulyázta) Alice Hoffman lágyabb-nőiesebb, könnyedebb regényeket ír, mint Joanne Harris. Lehet, hogy szentségtörés, de Harris a komplexebb, nagyobb volumenű szerző; a könyveinek mélysége van, és másféle mágiát használ:D, mint Hoffman. Keményebb, sötétebb, erőteljesebb a stílusa, amihez remekül passzolnak az emberi kegyetlenségek, Hoffmanhoz viszont nem, és Lesley Walton könyvéhez se, főleg az, ami a végén történik – még én is meglepetten pislogtam éjszaka, hogy ezt miért így kellett kihozni. Kilógott a lóláb, nem illett a kedélyes-szomorkás hangvételhez és Avához se. Mintha Walton vagy a szerkesztője rosszallóan csóválta volna a fejét, hogy Leslye, ez így nem jó, túl idilli, túl jó, dráma kell bele. Talán tényleg kell, de nem így. Egyszerűen hülyén néz ki.
A legeslegvége elég talányosra sikeredett, remélem, nem azt jelenti, amire rémületemben először gondoltam. Sokat dobott bennem a regény megítélésén, hogy sikerült elérnie, hogy aggódjak egy szereplőért.:)

Persze, az is lehet, hogy a szerző még csak keresgéli a saját stílusát, és majd sikerül kiegyensúlyoznia a saját meglátásait és az őt ért hatásokat. Tudom, hogy az jön le ebből az értékelésből, hogy az Ava Lavender nem igazán jó könyv, de ez nem igaz – csak elragadott a frazeológiám meg az irodalmár hajlamaim –, mert jólesett olvasni a ház történetéről, a pékségről, Ava gondolatairól, a tavaszi esőkről. Aki szereti a gyengédebb mágikus regényeket, annak érdemes elolvasnia.

Ui.: Kicsit fájt szikkadt lépcsőházról meg arról olvasni, hogy márciusban cseresznyemagvakkal dobálóznak a varjak. Ejnye.

4 hozzászólás
Niitaa P>!
Leslye Walton: Ava Lavender különös és szépséges bánata

A teljes értékelés elérhető a blogomon:
https://www.niitaabellvilaga.hu/2019/01/leslye-walton-a…

"Minden könyv szól valakinek, valakihez. Vannak, melyeknek a felvevői rétege szélesebb, mások pedig éppen csak egy vékony közönséget szólítanak meg. Leslye Walton könyve az utóbbi kategóriába tartozik, ám meg kell mondjam, ennek nem biztos, hogy így kellene lennie. Egy megfelelő címadással sokkal jobban eljutott volna azon emberek körébe, akik hamar beleszeretnének a különleges varázsába. Mert Ava Lavender és családja története varázslatos.
Kevesen lesznek, akik ezt a könyvet igazán értékelni tudják, s be kell vallanom, hogy magam sem tartozom közéjük. A végére magával ragadott a mágikus realizmussal finoman átszőtt világkép, ám az eleje számomra túlságosan elrugaszkodott és nem utolsó sorban érdektelen volt. Hiába ismertem el a történet legvégén, hogy szükség volt a családtagok ily részletes bemutatására, ám nem értem, miért kellett ennek Ava történetének ismertetésének rovására mennie. Az ő szála is lehetett volna domináns, ahelyett, hogy ennyire háttérbe szorítják. Kevés jelenet szólt igazán róla, lehet, hogy ez nem tett ki még ötven oldalt sem. S ezt nagyon sajnáltam.
Egyfelől megértettem a regény mondanivalóit, mégis, biztos vagyok benne, hogy csak a felszínt kapargattam. Ez a könyv nem hozzám szólt. Talán a humán beállítottságú olvasóknak több esélyük van megérteni, miről is szól az Ava Lavender különös és szépséges bánata. Mi pedig, akik reál beállítottsággal bírunk: vagy szeretni fogjuk a kiváltott érzéseket, vagy nem. De nagyobb az esély arra, hogy nem teljesen. Itt nincsenek konkrét tények, bármi megtörténhet.
Azoknak ajánlanám, akik két méterrel a föld fölött szárnyalnak, de nem felejtenek el letekinteni az alattuk húzódó valóság szörnyűségeire."

3 hozzászólás
Ibanez P>!
Leslye Walton: Ava Lavender különös és szépséges bánata

Ez most egy nagy meglepetés-könyv volt. Merthogy – nem tudom miért – fanyalogva fogtam bele, szinte el sem akartam olvasni. Mágikus realizmus meg ifjúsági és romantikus így együtt nem mutattak jó irányba. De a könyv, nincs rá jobb szó: beszippantott! Le se tudtam tenni, egyszerűen faltam a sorokat! Annyira könnyed, mégis olyan csodálatos, szép történet, érdekes is, le a kalappal!

„A puszta tény annyi reményt öntött Gabe-be, hogy újabb öt centimétert nőtt, hogy egyáltalán beleférjenek valahogy az érzelmei.”

Nem is tudom, melyik történetszál volt a kedvencem… a nagymamáé volt a legsejtelmesebb, a legkedveltebb figura persze, hogy Gabe lett, s furcsa módon még Ava E/1 szemszöge se zavart, annyira szép mesét kapunk. A romantika bár végigkíséri a történetet – sőt, több szereplőjén keresztül – nem volt csöpögős, szirupos, inkább olyan reális, hogy milyen apróságokon vagyunk képesek megbotlani és mennyire tud reménykedni az, aki szerelmes, akár hosszú éveken át is (miközben majdnem elmegy mellette az élet).

„Addig nevetett, amíg meg nem fájdult az arca, és sajogni nem kezdett a torka, és könnyezni nem kezdett a szeme. Nevetett elvesztegetett, nehéz életéért, aminek eleve nem kellett volna sem elvesztegetettnek, sem nehéznek lennie. Nevetett két csodálatosan szép, ám különös gyermekéért, és az ácsért, akit attól a pillanattól fogva szeretnie kellett volna, hogy az anyja meghallotta a jó szerelem érkezését jelző madárdalt.”

Tetszett a misztikus szál, sőt, a végén extra pont járt a spoiler. Egyszóval ez most nagyon jól esett, olvassátok, kikapcsolódásnak tökéletes!

1 hozzászólás
Belle_Maundrell >!
Leslye Walton: Ava Lavender különös és szépséges bánata

Nagyon tetszik az írónő stílusa, olyan szomorkásan szép, hogy öröm elmerülni a soraiban. Kicsit olyan, mintha összemixeltük volna Alice Hoffmant, Joanne Harrist és Sarah Addison Allent egy csipetnyi Isabel Allendével. Lenyűgözött a család nőtagjainak többgenerációs története (mindig szerettem az ilyesmit), a kis mágikus praktikák meg a pékség leírása. Nyimm-nyamm, imádom, ha a kaja kiemelt szerepet kap egy könyvben. :P Nem, nem vagyok bélpoklos. Csak néha. Egy kicsit. Végig olvastatta magát, érdekesnek találtam a szereplőket, a kisvárosi hangulat is tetszett. Viszont a végén valahogy kilóg a lóláb. Túl éles volt a váltás a kicsit melankolikus, de alapjába véve idilli atmoszféra után. spoiler De ha már meglépte ezt a merész fordulatot az írónő, akkor kicsit jobban is kidolgozhatta volna, így kissé elnagyoltnak éreztem. Viszont piripont az utolsó fejezetért, szeretem, amikor kétértelmű a lezárás, és jól meg lehet magunkban csócsálni, el lehet gondolkozni rajta, hogy akkor ez most hogy is van. Oké, idegesít is, de attól még szeretem.
Örülök neki, hogy engedtem a szépséges borító csábításának, és nem siklott el mellettem észrevétlenül egy ilyen szép, különleges könyv. Nagyon remélem és melegen ajánlom, hogy Leslye Walton új könyve is megjelenik majd magyarul, mert nekem borzasztóan tetszik a fülszövege, érzem a jó-könyv-csít.

4 hozzászólás
Larawyn>!
Leslye Walton: Ava Lavender különös és szépséges bánata

Abszurd ötletek és éppen csak felvillantott hangulatok, gyönyörű képekkel elmesélve. Engem teljesen kikapcsolt, de a felét se értettem. :)

10 hozzászólás
Nikkincs>!
Leslye Walton: Ava Lavender különös és szépséges bánata

Ha ezelőtt nem olvastam volna egyetlen egy könyvet Alice Hoffman tollából, akkor most teljesen el lennék varázsolva. De már olvastam, nem is egyet, épp ezért kicsit úgy érzem, hogy Ava Lavender történetében visszaköszön számomra többek között A tizenharmadik boszorkány, Az átkozott boszorkák és a Gyönyörű titkok múzeumának cselekményszála, hangulata, mondanivalója. Ebben a könyvben nekem most túl sok volt a „varázslat”, túl sok szereplővel dolgozott az írónő és túl szomorú volt az egész. Volt benne pár valóban csodaszép gondolat, életkép, de számomra Hoffman ezt sokkal gördülékenyebben, sokkal könnyedebben, légiesebben teszi, az ő szavai beburkolnak és simogatnak, Leslye Waltoné csak finoman meglegyintette az arcomat.

11 hozzászólás
davidnenita>!
Leslye Walton: Ava Lavender különös és szépséges bánata

Szerettem olvasni a Lavender család különös és szépséges bánatairól, bár szinte mindent szeretek, ami mágikus realizmus :)
Csak azért nem lett kedvenc, mert néhol kissé döcögősnek éreztem egy-egy mondatot, ami ki-kiszakított az olvasás élményéből. Főként a történet eleje tűnt itt-ott zavarosnak, összecsapottnak. Nem tudom, hogy ez a fordítás hibája, vagy csupán annak tudható be, hogy első könyv volt az írótól. Azonban onnantól, hogy megérkeztünk Pinnacle Lane-be, a dombtetőn álló, fakó búzavirágkékre festett, körbe fehér verandás, hagymakupolás toronyszobás, a tetején futó vaspalló végén az öbölre néző apró erkélyes házba, szépen, egyenletesen áramlott a történet tovább, és én megbocsátottam az írónőnek a kezdeti botladozásokat.

És ne feledjük Wilhelmina bölcs szavait:
„- Csak azért, mert a szeretet nem úgy néz ki, ahogy szerinted ki kéne néznie, még ne hidd azt, hogy nincs az életedben!”


Népszerű idézetek

Tinah>!

– Csak azért, mert a szeretet nem úgy néz ki, ahogy szerinted ki kéne néznie, még ne hidd azt, hogy nincs az életedben!

214. oldal

Tinah>!

De Emilienne igazi kertje a hatalmas szirmok alatt lapult: a védelmet hozó, fehér krizantémok, a jó alvást biztosító pitypanggyökér, a gyógyító eukaliptusz és majoránna. Nőtt ott gyűszűvirág, gyömbér, hanga és menta is. Mérgező nadragulya. Szeszélyes bazsarózsa. És levendula. Levendulából soha nem lehetett elég.

79. oldal

Kapcsolódó szócikkek: eukaliptusz · gyömbér · gyűszűvirág · kert · levendula · majoranna · menta · nadragulya
2 hozzászólás
Tinah>!

Jack és Viviane nagyon sokáig éltek abban a világban, ahol az emberek a szerelem előtt laknak. Vannak, akik barátságnak hívják ezt a helyet, mások pedig csak nagy zavarnak.

71. oldal

Amadea>!

Miután Emilienne letopogta a vizet a csizmájáról 1959 utolsó esős februári napján, hátrament a pékségbe, hogy kinyújtsa a sajtos roló tésztáját, megcsavarja a briósokat, majd megformálja a szódás cipókat és a bagetteket. Penelope a kiflitésztán és a teljes kiőrlésű kenyér tésztáján dolgozott. Reggel hétre felírták az aznapi különlegességeket a pult mögötti táblára, letöröltek minden foltot a kirakatüvegről, miközben a napi első cipók már szépen megkeltek a tepsiben. Emilienne borotvapengével hasította fel a kérgüket, hallgatta a vágások után felszusszanó, hangos sóhajt, mintha csak a kenyér visszafojtott lélegzettel várt volna. A kemencébe csúsztatta a vekniket, aztán befröcskölte vízzel a téglát, hogy felszisszenjen a gőz, amitől olyan tökéletesen ropogóssá válik a kenyér héja.

132. oldal

Kapcsolódó szócikkek: sajtos roló
Amadea>!

A eshetőség, hogy talán arra csábíthatja egyszer Marigold Pie-t, hogy elveszítse minden önuralmát, arra késztette Emilienne-t, hogy egyre fantasztikusabb édességekkel gyarapítsa a pékség menüjét: karamellizált crème brûlèe-vel, háromszögletű napóleonkákkal, almás tarte tatinnal. Igazán beteges szokás volt, és évekkel korábban fel kellett volna már hagynia vele.
Az utolsó esős napon Marigold szokása szerint nagy dérrel-dúrral vonult be a pékségbe, hogy szipákolva végignézze a kagylóforma madeleine-ekkel, cukormázas palmierkkel, falatnyi kis túrótortákkal megrakott tálcákat, így téve próbára akaraterejét. Emilienne még mindig a tortabevonót kevergette, és a pékség végéből nézte, ahogy szomszédja mogorván mered a fahéjas tekercsek ragacsos halmára, dacol a citromos meringue pite krémes hullámaival, és megrovón tekint végig a petits fours glacés-szal teli talon. Mindig is a vevők kedvence volt ez az aprócska sütemény: halványzöld, rózsaszín, sárga cukormázzal leöntve, cukorrózsával vagy más, édes dísszel megkoronázva olyan volt, mint egy ínycsiklandó, pompás születésnapi meglepetés.

134. oldal

theodora P>!

Sokak számára maga voltam a hús-vér mítosz, a legpompásabb legenda, a tündérmese megtestesülése.

(első mondat)

ivett299 P>!

(…) a szerelem akkor köszönt rád, amikor a legkevésbé várnád, és ha valaki azt mondja, sosem bántana, végül igenis bántani fog.

154. oldal

SLutra>!

Mint a legtöbben tudják, a szerelem a saját időszámítását követi, és nem törődik sem a szándékainkkal, sem gondosan felépített terveinkkel.

ivett299 P>!

(…) De ami még ennél is fontosabb, megtanult aggódni. Ő, aki azt hitte, a szeretet egyetlen társa a bánat, megtanulta, hogy az aggódás is kéz a kézben jár vele.

111. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Erin Morgenstern: Éjszakai cirkusz
Maggie Stiefvater: Blue Lily, Lily Blue – Kék liliom
Carlos Ruiz Zafón: A szél árnyéka / Tűzrózsa
April Genevieve Tucholke: Wink, Poppy, Midnight
Meg Cabot: Virradat
Jeaniene Frost: A sírcsapda
Kendare Blake: Vérbe öltözött Anna
Josh Malerman: Ház a tó mélyén
Madeleine Roux: Sanctum – A rejtélyes társulat
Sarah Addison Allen: A barackfa titka