Vigasztalanul zuhog a monszuneső az Aranyháromszögben. Fogságba esett turistákat kísér Kumbhakarna, a környék rablóvezére, hogy váltságdíjat csikarjon ki értük. A turisták között van John C. Lendvay is, Leslie L. Lawrence későbbi kriminalisztikatanára. Hirtelen fordul a kocka: az üldözőkből üldözöttek lesznek. Miközben megállás nélkül zuhog az eső, s a Mekong hullámait vörösre festi a vér…
Monszun (John C. Lendvay 8.) 127 csillagozás
Eredeti megjelenés éve: 1996
A következő kiadói sorozatban jelent meg: Leslie L. Lawrence életműsorozat Gesta, Studium Plusz
Kedvencelte 13
Most olvassa 2
Várólistára tette 17
Kívánságlistára tette 6
Kiemelt értékelések
Egy középszerű Lendvay-történet, ami ígéretesen indul: magánnyomozónknak szépségkirálynőket és örökösnőket kell elkísérnie egy nyereményútra, és hát ezek a naiv hölgyek milyen más úticélt is választhatnának, mint az ópiumtermesztőkkel, helyi törzsekkel és emberrablókkal teli thaiföldi Aranyháromszöget? Az már csak hab a tortán, hogy az egyik lány folyton kidobálja a ruháit, mert meggyőződése szerint egy képzeletbeli illető mérgezi őket, egy másik pedig hullát talál a szekrényében, amit a szervezők mindenáron igyekeznek eltussolni a későbbi repülőúton talált halottakkal egyetemben. Végül az Aranyháromszögben egy hisztis bandavezér karmai közé kerülnek, és épp elég nehéz lenne túlélni a folyamatos esőzések és megáradt folyók miatt átjárhatatlan dzsungelt akkor is, ha közben még nem kéne amiatt is aggódni, hogy valaki módszeresen irtja őket.
Egy darabig kifejezetten jól esett olvasni, volt benne némi humor is, de sajnos nem elég, és aztán annyira túlnyújtottá vált az egész, hogy már a végére csak fárasztott Kumbakharna hisztije meg a többi. Hogy a nagymenő helyi emberrabló már kb toporzékoljon, hogy a túszai nem akarnak viselkedni…. hát na. Lendvay meg csak díszlet volt végig, szinte semmire sem jött rá magától, vagy csak későn, a rosszak maguk mesélték el életük történetét, ami szintén túl sok volt, pl. minek mutatta be Kumbakharna az összes emberét, azt nem értettem. A hangulatteremtés nem volt rossz, abszolút átjött milyen az élet ott a monszun idején és illett a történethez ez a folyamatosan zuhogó eső miatti baljósság. Az elázott rizsföldek, hogy nem látni, merre megy az út, hogy pálmalevélből építenek maguknak tetőt a fejük fölé. Jó mesélő LLL, csak néha túltolja a mesélést és már vontatottá válik. Ami pedig teljesen kiakasztott, azok a patkányok. Látom, a régi borítón ott is vannak, de senki ne gondolja, hogy szeretné tudni, miért. Pfuj! Nem tudom, az miért kellett bele. Ez már nekem túl undorító. Legszívesebben rádobnám a horror címkét, de tudom, az én ingerküszöböm túl alacsony.
Na mindegy, jó véres krimi volt ez, viszonylag korrekt sztorival. Bírtam a kisfiút is, szegény azért nem tudom, mennyi terápiával tudott túllépni a történteken. Végig agyaltam, hogy olvastam-e ezt már, mert helyenként ismerős volt, és pl a Denevér kiléte kezdettől fogva egyértelmű volt, mindenesetre nem lesz a kedvenc Lendvay-sztorim. Az még mindig a Hannahanna méhei. Ja, azon jót nevettem, mikor beszóltak Lendvaynak, hogy meg kéne tanulnia rendes csomót kötni, mert a Hannahannában pont a hettita csomók szakértőjének adja el magát. :D
off
Megint csodálatos leírásokat kaptunk, egy fantasztikus történetbe olvasztva. A cselekményszál nagyon tetszett, de a karakterek most nem igazán lettek a kedvenceim. Mindezek ellenére nagyon jól voltak keverve azok a bizonyos lapok. Sok esetben megálltam és elgondolkodtam, hogy akkor most ki, kivel és milyen kapcsolatban van? Izgalmas volt a történetvezetés, nagyon vissza kellett fognom magam, hogy olykor-olykor ne lapozzak előre. Fantasztikus és csodálatos helyismereteket kaphattunk ismét. :)
Jól indult, érdekesnek ígérkezett, már csak a helyszín miatt is. A lányok engem már alapból idegesítettek, nem voltak szimpatikusak. Janice a Linda nevű barátnőjével, aki folyton „mérgezi”, nem tudtam komolyan venni, vicces volt. A legjobban Mike-ot bírtam, cuki egy kisfiú. Az Aranyháromszög gyönyörű hely lehet. Izgalmas volt figyelni, hogy ki kivel van, mibe másznak bele. Néha nagyon kellett figyelni, hogy ne veszítsem el a fonalat. Valahol tudható volt, hogy mi a mozgatórugó. Remélem Mike lelkileg nem nagyon sérült. Azért ott az elöntött rizsföldön, a különféle csúszómászók között én nem biztos, hogy úszkáltam volna. Nekem az nagyon félelmetes volt.
Egy kihívás miatt vettem újra kezembe. Rendesen elvagyok maradva az író könyveivel pedig a kedvenceim között szerepel. Igazi élet-halál harcról szól a történet. Hullanak is a szereplők rendesen… A könyv külőnlegessége számomra a helyszínben rejlik. Egy mondattal. Remek „utazás” volt.
Korrekt kis LLL-könyv, jól felépített történettel és elvarrt szálakkal. Azt nem mondanám, hogy lerágtam a körmeimet izgalmamban. (Ellenben túl nagy logikai bukfenc sem fordult elő a könyvben.) Tetszett a kisfiús-szál (egy időben ez a kalandfilmek és -regények kötelező eleme volt. De úgy egyébként is volt benne több BS&TH kalandfilm-áthallás.) Izgalmasak voltak a válogatott gyilkolászós praktikák.
Eddig jobban szerettem a Lendvay főszereplős könyveket mint Leslie hőstetjeit, most viszont úgy éreztem mintha a két karakter majdnem ugyanolyan lenne, nem éreztem most annyira John egyéni stílusát, és az is igaz, hogy most John látogatott meg valamilyen kolostort. Az eleje szerintem elég gyengén kezdődik, Johnak el kell kísérni pár szépségkirálynőt és fitneszmodellt egy ázsiai kirándulásra, viszont a hullák száma csak szaporodik. És a hölgyek annyira felejthetőek voltak az elején, hogy nagyon sok idő kellett mire a névhez tudtam valamit kapcsolni, csak az égett képő nő nevében voltam biztos, a többi csak úgy volt, semmi egyéniséggel. Aztán kiderül, hogy ez még sem egy könnyed kirándulás lesz, és egyre több a rejtély minden körül. Aztán persze minden kérdésre választ kapunk a megszokott módon. Az utolsó 50 oldalt el sem kellett volna olvasnom, annyira sablonos volt az egész, hogy már meg sem lepődtem a befejezésen, olyan volt mint egy szokásos Leslie történet vége. A kilenc éves kisfiú, Mike egy szimpatikus karakter volt, viszont annyi hullát látott, hogy a valóéletben biztos egy darabig pszichológushoz kéne járnia. Azt mondanám, hogy ha hamarabb lett volna vége, és nem a szokásos sablonos befejezés van akkor jobb történet is lehetett volna, mert voltak benne jó fordulatok, így viszont csak egy hosszú és a szokásos L.L.L. regény a végeredmény.
Régóta vagyok nagy LLL rajongó, szinte Laci bácsi könyvein nőttem fel, és így nagy hiányosságom, hogy ezt a könyvét még csak most tudtam elolvasni. És milyen könyv volt! :O A szerző legtöbb művének elolvasása után is azt kell mondjam, a Monszun helye a legjobbak között van, lapjain egy feszült, végig pörgős cselekmény bontakozott ki, amelynek Thaiföld a folyamatosan zuhogó monszunesőjével egy zseniális, igen egyedi helyszínként szolgált. Az eső és a sok víz a remek leírások köszönhetően tényleg fullasztóan nyomasztóvá tette a könyvet, ahogy a folyamatos pára és rossz látásviszonyok is szimbolikusan kifejezték azt a ködös szituációt is, amelyben Lendvay találta magát, egy életveszélyes kalandban, ahol senki sem az volt, akinek látszott. Külön tetszett, hogy Lendvay karaktere talán ebben a könyvben volt eddig a legszerethetőbb, valamint a szépségkirálynők is kivételesen egyedi szereplők voltak a tipikus LLL-figurákhoz képest, sőt minden szereplőt sikerült most szerethetővé tennie az írónak. Maga a cselekmény is kissé rendhagyó volt, a szokványos krimi helyett egy sokkal pörgősebb, brutálisabb élet-halál játszmát láthattunk, amely számos igen emlékezetes jelenetet szült.
Röviden összefoglalva a Monszun tehát egy kissé rendhagyó, de pont ezért kiváló regény a szerző tollából :-)
Ez megint csak egy olyan könyv volt, ahol alig vártam, hogy a végére érjek. Sajnos ennek ellenére elég lassan haladtam vele. Olyan csiki-csuki történet volt, ahol alig történik valami, viszont rengeteg a töltelékszöveg. Bár van benne rejtély, aminek a megoldása a végére marad, most mégis nagyon sok minden kiderül menet közben.
Gyilkosságból nincs hiány, elkövetési módszer is van benne sokfajta. Egyedül Mike karaktere zavart egy kicsit, spoiler
Amúgy pedig egy Indiana Jonesra hasonlító történetet kaptam.
Népszerű idézetek
Kumbhakarna lebernyege alá nyúlt, és összetekert ragasztószalagot húzott elő.
– Bizonyára láttak már ilyet. Csoda kényelmetlen, ha valakinek a képére nyomják. Arról már nem is beszélve, ha később letépik róla. Takarítsuk meg egymásnak a kellemetlenségeket. Miss Fliege?
– Mit akar? – kérdezte mogorván Vinnie.
– Amint láttam, ön az ablakot verte.
– És?
– Utálom, ha az ablakot verik. Nálam csak a Mikulás verheti az ablakot, vagy ha Amerikában járok Halloweenkor, akkor a töklámpást cipelő kölykök…
1996., Gesta Könyvkiadó, 180. oldal
A sorozat következő kötete
Leslie L. Lawrence: Mau-mau 86% A McIntire-gyilkosságok |
Hasonló könyvek címkék alapján
- Chris Land: Jaguár árnyéka 97% ·
Összehasonlítás - Adam Brown: A kód 59% ·
Összehasonlítás - R. Kelényi Angelika: A párizsi nő 95% ·
Összehasonlítás - R. Kelényi Angelika: A lánynevelde 2. 94% ·
Összehasonlítás - Carrie Cooper: Ügynök tűsarkúban 94% ·
Összehasonlítás - Jud Meyrin: Gyilkosság a krimifesztiválon 93% ·
Összehasonlítás - Mira Sabo: Játékszerek 95% ·
Összehasonlítás - M. Z. Chapelle: Párizstól keletre 93% ·
Összehasonlítás - Czank Nelli: Mauritius, az édeni menedék 94% ·
Összehasonlítás - Sylvia River: Reményhajsza II. 96% ·
Összehasonlítás