Három ​sötét király I-II. (Leslie L. Lawrence 31.) (A Fekete Hercegnő 3.) 82% 134 csillagozás

Nem gondoltam volna, hogy így lesz, de egészen sokáig lekötötte a figyelmemet a Fekete Hercegnő-sorozat harmadik része – ekkora terjedelemnél nagy szó –, egyedül az utolsó 80 oldallal küzdöttem. off Van ugyanis Laci bácsinak az a módszere – amiért enyhén szólva is haragszom –, amikor már mindent legalább tucatnyi alkalommal végigrágott és alaposan összekavart, hogy a legváratlanabb pillanatban fog egy jóval korábban parkolópályára rakott szereplőt és rábök, miszerint ő a gyilkos és kész. Még ha az indítéknak lennének szilárd alapjai, de ebben az esetben az szó szerint nevetséges volt… spoiler Eltekintve ettől viszont nem rossz darab ez, mivel tisztességesen meg van írva és a felépítésére sem panaszkodhatok. off Tetszett a sakkversenyes körítés meg a borzongató epizódok az első kötetben, szórakoztatott a rengeteg félbolond karakter és sikerült végig azon agyalnom, mi köze lehet Drakulának ehhez a játékhoz, miután (végre) megjelent Viorica Negrescu-Dan. off

Összességében végig olyan érzésem volt, mintha a régi és újabb könyveinek mixelését olvasnám – mindkét kategóriából a jobbak közül – és ez kétségtelenül jól esett, mivel az előzményekről kellemes emlékeim vannak (és most az esetleg kínosabb epizódok sem tűntek fel), de spoiler szerepeltetését kicsit mondvacsináltnak éreztem. Hangulat és történet szempontjából hasonlít az előző kettőre, az összes többiből viszont nem ütött akkorát. Mondjuk még mindig értelmesebb folytatás, mint a Siva újra táncol… A küzdelem következő állomása pedig: a Himalája!

Mondják, hogy ha egy könyvet olvastál a LLL sorozatból, olvastad mindet. Ezt a nézetet osztom én is, így tudtam, mire számítsak, pontosan azt is kaptam, és mindenki jól járt. Én biztosan :D A fentieknek megfelelően a regény az első bekezdéstől kezdve pörög, és egy pillanatra sem áll le. Nagyjából tucatnyi különböző rejtélyt és talányt zúdít az olvasóra, és pár kisebb logikai bökkenőt leszámítva egész jól ki is bogozza őket a végére. spoiler
Adott egy sakkverseny, ahova már odajutni sem lehet zökkenőmentesen. Az első kötetben ugyan nem hal meg senki, ellenben a teljes szereplőgárda idegrendszere romokban hever, elvégre – eltérő indokokkal ugyan, de – a cél az, hogy mindenki keresztbe tegyen mindenki másnak… Aztán elindulunk a helyszínt jelentő Montserrat szigetére, és hirtelen hullani kezdenek a népek. Alapvetően nem szeretem azokat a történeteket, amik a zárd össze egy helyre a népeket, vágd el őket a külvilágtól és kezdd el irtani őket szituációra építenek. LLL azon kevés írók közé tartozik, akiknek mégis hajlamos vagyok elnézni, egyrészt, mert szórakoztatóan csinálja, másrészt mert olyan magas a lehetetlenség-faktor, ami annyira szörnyű, hogy az már jó. Vagy egyszerűen már megszoktam tőle XD A sakkverseny mellett – természetesen – mindenkinek megvannak a saját egyéni céljaik, leszámolás, rablás, átverés, drogterjesztés vagy éppen a Gonosz és a Fekete hercegnő örök harca. Felbukkan a jó öreg 38-as Smith and Wesson, némi tibeti filozófia, pár kísértet, egy kis misztikum és a kedvenc LLL mellékkarakterem, Viorica Negrescu-Dan. Kiderül, mi köze Drakulának a sakkhoz, és a végére még a felmosóvödrök is gyanúsak.
Jóleső nosztalgiával száguldottam végig a könyvön, erre most nagy szükségem volt.

Valahogy nem úgy kötött le, mint ahogy vártam. Imádom Leslie nyomozását, szinte várom, és próbálom kitalálni melyik hölgy lesz a nyertes, mikor kerül elő a 38-as, mikor jelenik meg az első hulla. Most mégis voltak részek, ahol unatkoztam. Mindenkinek megvolt a maga oka, hogy miért is van ott a szigeten. A lezárás a megszokott Leslie stílusban történet, magyarázatot kaptam sok mindenre spoiler Viorica furcsa szereplő, nem mindig tudom őt hová tenni. Számomra furcsaságokat művel elég sokszor. Valamiért ütősebb dolgot vártam arra vonatkozóan, hogy jön képbe a sakk.

Alig bírtam letenni… Sőt, szerintem le sem tettem… :)

A könyv hangulata nagyon hasonlított a Gonosz és a Fekete hercegnőére, valamint a Sziget a ködben nyitására. És pont ezért maga a történet is izgalmas volt. Lehet, hogy a történet egy sakk bajnokságról szól, de mégsem kell érteni a sakkhoz, hogy élvezhető legyen. Igazából Lacibá se nagyon érinte a sakk taktikáit. Az elején csak gyűlnek a furcsaságok és a megoldásra váró rejtélyekre, majd szokás szerint a hullák száma el kezd szaporodni off. A legnagyobb negativitás szerintem a vége, a katarzis. Mikor már tudja mindenki, hogy ez a végjáték, és végre kiderülne, hogy ki áll minden hátterében, akkor kapunk egy nagyon hosszú mesedélutánt. Ezért a végjáték 100 oldalon keresztül húzódik, és elég unalmassá válik mire tényleg jön az izgi rész. Egyedül ezzel volt problémám, de minden más tetszett ebben a könyvben is, és a Fekete hercegnő minisirozata Lacibának tényleg kiemelkedő.

Az egyik kedvencem az írótól. És imádom, hogy egyszerűen Leslie nem öregszik. :o)

Azt hiszem, az egyik legjobb könyve. De talán csak azért mondom, mert kitaláltam, ki a gyilkos… :) De a hangulata, az egész történet zseniálisan van fölépítve és megírva. És jellegzetesen LLL-es.

A fekete hercegnős történetek közül ez tetszett a legjobban. Szinte alig tudtam letenni. Végre nem huncutkodta végig drága Leslienk a könyvet. Szuper karakterek vannak benne, izgalmas történet, nem lövöm le a poént, de a vége nagyon izgi. Bátran ajánlom minden 3L rajongónak. Mondjuk szerintem külön is lehet olvasni az előtte való 2 résztől.

Na ez valami új és valami régi keveréke volt, mint valami 750-800 oldalas próbálkozás. Ami néhol zavaró és idegesítő volt, néhol pedig csak furcsa. Persze nyilvánvalóan egy jól sikerült műről beszélhetünk ezektől függetlenül is.

A karakterek nagyjából a megszokottak, rengeteg, az elején alig követhető szereplőkkel. Akik nagy része persze a könyv végére meghal. Aki pedig nem, az nagy valószínűséggel bűnös valamiben. Mert ha nem is ő vagy ők a gyilkosok, akkor is valamiben biztosan benne vannak.
Ebben a műben sem volt ez másképp. Kaptunk spoiler. Persze fogalmam sem volt, egészen a végéig ki is lehet a gyilkos, azonban nem csalódtam, jó szövevényes történet lett, egy kerek egész. Nem lehet könnyű ennyi szálat összefonni eggyé, minden elismerésem Laci bácsié!

Ami kicsit furcsa volt az az, hogy spoiler Már nagyon megszoktam, hogy ő a nagy nyomozó és a legtöbben ismerik is és hallottak is róla. Végül azért mégis minden a helyére került, igazi L.L.L lezárást kaphattunk.
Ami még idegesítő és igencsak idegtépő volt a műben, az Siskin volt. Szerintem néhol túlságosan is elviselhetetlenné sikerült, néhol már majdnem a hajamat téptem, hogy azért ennyire üldözési mániásnak lenni… Kikészítő volt.
És a harmadik „hibája” a műnek: Viorica. Ezúttal időben jelent meg, azonban annyira nem kapott sok szerepet mint az eddigiekben és kaphatott volna többet is, véleményem szerint.

Összességében azonban szórakoztató mű volt, a szellemekkel, az ismét jegyzetfüzetet kívánó gyilkosságokkal, a misztikummal és az egyéb kedvenc elemeinkkel. Habár eltűnő hullák ezúttal nem voltak, de nem is hiányzott, kaptunk helyette mást. Így továbbra is egy élvezhető művet kaptunk, kissé talán más stílusban az elején, azonban a végére egészen olyasmit kaptunk, amit már megszoktunk.

Elfogult vagyok mível nagyon szeretem az előző két Fekete Hecegnős könyvét Lacibácsinak, de ez valahogy nem lett az igazi. Szinte semmi köze nincs az előző két könyvhőz, ez első pár száz oldal olyan mintha sima LLL könyv lenne aztán hírtelen megjelenik Victoria majd el is tünik, nem sok szerep jut neki a történetben. A Gonosz sem igazán villog hogy ki is lenne ő. Kedvenc főhősünk meg mintha be lenne lassúlva és azt se tudná éppen mit is keres ott. Lehet, hogy jobban sűlt volna el ez a regény, ha szimpla őrült főgonosz van benne és nem akarja Lacibá bepaszírozi a Gonosz és a Fekete hercegnő sorozatba.