Halálkiáltók (Leslie L. Lawrence 16.) 84% 164 csillagozás

LLL volt az egyik legmeghatározóbb író tizenéves koromban, úgyhogy tavaly elkezdtem nosztalgiából újraolvasni a könyveit. 5-öt olvastam tavaly, 1-et idén, hát elég vegyes élmény volt. 7.-ként az egyik régi nagy kedvencemre, a Halálkiáltókra kerítettem sort. Ez végre egy lámakolostorban játszódó történet, és azok a legjobbak szerintem. Ezen kívül amire még emlékeztem, hogy sok humor volt benne, és anno ebben találkoztam először a kedvenc mellékszereplőmmel, Bob McKinley-vel- akihez a humor nagy része is köthető amúgy.

Szóval vártam ezt az olvasást és szerencsére jó élmény volt. A humor tényleg nagyon elvitte, rengeteg jó benyögés volt. Csomó cetli volt a könyvben, alig tudtam szelektálni, melyik idézeteket írjam ki. Viszont meglepő módon nem Bob volt a fő humorforrás, hanem Brigyud, a főláma. Aki mindig elégedetlenkedett, utálta a turistákat és osztotta főhősünket. És még poénkodott is, hogy hullanak az emberek. :)

Ezúttal a viharos szelek és a járhatatlan gleccser miatt verődik össze egy díszes társaság a kolostorban, akik látszólag ártatlan turisták vagy kutatók,de persze majd’ mindenkinek van valami (jak)vaj a füle mögött. Szépen el is kezdenek hullani, ráadásul elég különleges módon: minden látható nyom nélkül nyílik meg a koponyájuk. Ez adja a misztikus vonalat, hiszen a halálkiáltó szerzetesekre terelődik a gyanú.
Igazából ezért jobbak szerintem a kolostoros sztorijai, mert egyrészt tanít a tibeti, bhutáni, nepáli dolgokról, a lámaizmusról, a buddhista istenekről és hagyományokról, hiedelmekről. Tök jó hangulatteremtő, ahogy ír ezekről, meg leírja melyik isten hogy néz ki, hogy ábrázolják, stb. Ez nem az a téma, amiről lépten-nyomon hall / olvas az ember.
Anno felkerült a bakancslisámra, hogy eljussak egy lámakolostorba és igyak jakvajas teát. Hát, a kolostorba még csak elmennék, de már nem akkora lelkesedéssel, viszont a jakvajas tea már csak max néhány kör palinka után csúszna le, van egy olyan érzésem. :D

A krimi szál megoldása nem igazán kitalálható, vagy csak részben. spoiler Ez tipikusan az a krimi, ahol a főhős olyan infókat kap, amiket mi olvasók nem és a végén rank hajítja a bombát. Most már nem szeretem az ilyet. De ennél tetszett, hogy sok mindent azért a thankáról következtetett ki, amit nekünk is leírt előtte, hogy mi van rajta. Csak hát ő olyan ugrásokat tett, ami a mezei halandó képességeit azért meghaladgatja. Mondjuk fura, hogy a nagy végjátékot sosem tudja úgy rendezni, hogy kevés áldozat legyen, holott elvileg ő pontosan tudja kik a hunyók. Egyébként itt pont emlékeztem a gyilkos(ok) kilétére, de még így is élvezhető volt.

Ami bajom volt ezzel a könyvvel, hogy túl hosszú és túl sok a szereplő. Én nagyon szoktam szeretni a sok szereplős történeteket, szóval amikor már oda jutunk, hogy engem is zavar a számuk és el kell gondolkozzak 1-2 névnél, hogy ez ki is volt, akkor asszem már tényleg túlzásba esett az író.
Kicsit olyan érzésem van, hogy aki nem nosztalgiából olvassa, az már ezt gagyinak találja, de a hangulat meg a humor miatt tudom még ezeket a régebbi kolostoros sztorikat ajánlani. Párat fel is tettem várólistára, meglátjuk, azok is hasonlóan jó élmények lesznek-e.
Ebből lehet még sajátot is beszerzek későbbre, de szigorúan a régi borítóval.

A szerző egyik jobban sikerült könyve, szerettem olvasni. Már régen nem vettem a kezembe az írótól regényt, így örültem, hogy ezt megszerezhettem. Ráadásul Bhutánba játszódik, ahová a lépegetős kihívásom kapcsán figyeltem fel rá, mert az országról kevés a magyar nyelvű irodalom. Sokat megtudtam az országról, a szokásokról és a hiedelmekről. Mivel tudom, hogy az író csak olyan országról ír, ahol már ő is járt, ezért ezeket a kalandregénybe oltott ismereteket mindig örömmel veszem.
A krimiszál egy részét sikerült megfejtenem, de azért akadt fordulat bővel. A meleg szobából jó volt olvasni a hideg, távoli Himalájáról. A borító is nagyon találó.

Szeretem az író azon könyveit, mely a Himálájában játszódik, láma kolostorban és annak a környékén. Számomra érdekes ez a világ, és jó így könyvön keresztül látni a természet ezen csodáit. Az író most is hozta a formáját, imádtam Leslie humorát, viszontagságait. :-) Jondon jó fej, tetszik a stílusa. Érdekes a halálkiáltók története. Jó volt, hogy ebben a történetben is megvoltak a megszokott csavarok, hogy csak a végén essen le az állam a meglepetéstől. :-)

Egyik legjobb, amit mostanában olvastam az írótól. Nagyon szeretem azokat a könyveit, amiben Tibet a helyszín, mert sokkal érdekesebbek és nagyon sok új dolgot tudhatok meg az ottani szokásokról és a kultúráról is. Izgalmas volt, fordulatos, kellemes kikapcsolódást nyújtott.

Amikor olvasóvá váltam, Leslie L. Lawrence könyvei az elsők közöttvoltak a listán, hiszen a szüleim is ezeket olvasták. Most több évtizedes kihagyás után vettem újra elő, és felelevenedett bennem, hogy miért szerettem, és az is, hogy miért hagytam abba a regényeit. A keleti világ, a buddhizmus nagyon érdekes, és sokat tanulhatunk ezekből a regényekből. Viszont a történetek eléggé sablonosak. Az első harminc oldalon minimum két hulla (számuk a továbbiakban is hyarapszik rendesen), gyorsan előkerül a 38-as Smith and Wesson, és minden nő kedven keletkutatónkkal akar ágyba bújni. Ami ebben a könyvben Janneene és Leslie között történik, mai szemmel több mint gáz. A vége pedig nagyon elnyújtottra sikeredett.

Egyik kedven LLL könyvem. Már többször is olvastam, gyakran ezt kapom elő, ha nincs kedvem újba belekezdeni és mindig leköt és szórakoztat.

Ha jól emlékszem, ez volt a harmadik könyvem az írótól. Érdekes módon három különböző stílusban megírt történet volt, ez közepesen tetszett. A helyszín (Bhután) elég különleges, a történet nem annyira, de kalandregénynek teljesen rendben volt.

Az elején nagyon tetszett, de aztán amikor kezdtek kiderülni a dolgok és még vissza volt 150 oldal az ember sejti hogy lesz még fordulat, de valamikor már nem kéne. És bizony a végére nekem túl sok lett a fordulat. Túl sok mindent tudott a főszereplő amit nem derült ki honnan tud. Ami viszont tetszett az maga a hely ahol játszódott a regény. Izgalmas bepillantást nyerhetünk a lámák világába. Számomra lehetett volna benne több háttér anyag a helyszínről, a lámákról, buddhizmusról stb..

Cselekményes, fordulatos, mint Leslie L. Lawrence szinte minden könyve. Sohasem az történik, amire az ember számít. Ha le kelettl tennem, alig vártam hogy folytathassam. Ha csak pár oldalra is, mert már azalatt is tuti történik valami.

Kifejezetten tetszett. A hangulata is nagyon jó, ezúttal tényleg jól ábrázolja az izoláltságot és a kétségbeesett helyzetet. Magára a történetre sem lehet panasz, LLL jól építi fel a vallási mítoszokra alapuló bűnügyet, és a legvégére is rengeteg fordulat és meglepetés marad. Azaz pont olyan, mint amilyennek egy bonyolult kriminek lennie kell.