A ​vérfarkas éjszakája (Leslie L. Lawrence 7.) (A vérfarkas 1.) 86% 397 csillagozás

Jelen esetben is fordítva ültem fel a lóra, mert a második részt hamarabb olvastam. Nem is én lennék! Kifejezetten szeretem az író könyveit, a családi könyvtárban több könyve is féltve őrzött kincs. Nagyon szeretem ezt a stílust, könnyed és mégis jól kidolgozott. Humorral is fűszerezi a művét, pont annyi mese van a regényben, amennyire szükség van.

Bár a személyes, tíz tételt magában foglaló toplistámon ez a könyv “csak” a kilencedik lett Laci bácsi művei közül, kétségtelen tény, hogy vastagon az egyik legjobbja. Ráadásul nem a későbbi, leegyszerűsített stílusban, hanem kifejtve ugyan, amit kell, mégis kerülve a terjengősséget. Abszolút a lényegre törekszik minden tekintetben (a végső magyarázat is csupán néhány oldal) és ez tetszik.

Kellemes, már-már simogató alpesi hangulat és nem kevés borzongás járhatja át az olvasót, miközben együtt izgul a szereplőkkel, s rakja össze egymás után a nyomokat magyar származású bogarász főhősünkkel és alkalmi segítőjével, Müller úrral. Természetesen sor kerül a kötelező csábításra és jut hely a nagy mellényes macsó dumáknak is, viszont mindez nem megy a mennyiség rovására és a minőséget sem rontja.

Ami azt illeti, egy idő után (elsősorban a rengeteg deus ex machina miatt) nehéz volt krimiként befogadnom (és komolyan vennem) az írásait, de itt még teljesen rendben volt a bűnügyi vonulat. A cselekmény háttere is kellően kidolgozott, sőt valamennyire hihető is, ha azt veszem. Emellett vannak valódi karakterek, érdeklődést fenntartó, izgalmas fordulatok, ragyogó humor… úgyhogy akár első olvasásnak is merem ajánlani tőle, csak esetleg off lehet zavaró.

Olyan jót nosztalgiáztam :) Még a 90-es évek végén végtelenített verzióban olvastam Laci bácsi könyveit, s imádtam. Most sem csalódtam. A vége felé már tudtam, ki a tettes, de ettől még semmit sem vesztett a könyv az élvezeti értékéből. Elhagyatott helyszín (értsd: nem város), rengeteg hulla, még több gyanúsított, egy csipetnyi erotika, s a végén a Poirot-féle (Leslie-féle) tényfeltárás. Jó volt :)

Te mit tennél, ha egy sötét és távoli kis falucskában gyilkolászna egy vérfarkas?? Megpróbálnál elmenekülni vagy nyomozni kezdenél, hogy vajon ki lehet a gyilkos? Egyáltalán létezik-e a vérfarkas vagy ez csak egy helyi legenda? Megszállnál-e egy olyan fogadóban, ahol villódzó szemű farkasfej vigyorog rád a falról?
Éppen Laci bácsizni volt kedvem a dedikálás után, aztán egy nagyon kedves barátom ajánlotta ezt a könyvet, miszerint Neki ez a kedvence az írótól… Meg a párom is nagyon ajánlotta, úgyhogy erre a kötetre esett a választásom. Mindvégig izgalmas volt a történet és a vége sajnos olyanra sikeredett, hogy kénytelen leszek hamarosan belekezdeni a folytatásba, mert nem hagy nyugodni a fantáziám….Hát, hát Laci bácsi… :)

Párom kedvence Leslie L. Lawrence, ezért számomra nem is kérdés, hogy, ha jó könyvajánlás kell, kihez forduljak. Persze csak molyon kívül. :)

Bevallom, eleinte kicsit nehezen indult el a történet kereke. Össze kellett rázódnunk. De aztán alaposan sikerült összebarátkoznunk így kettecskén a vérfarkassal. Na meg persze Leslie L. Lawrence-el. A vén hóhányó!
Annak ellenére, hogy a főmufti megjelenésének pillanatától tudtam, hogy ő lesz a vérfarkas, azért élveztem a könyv végéig az eseményeket. Főleg az utánozhatatlan stílus miatt. Imádom az öreg Laci bácsi humorát. Azt hiszem, a külföldi sikereinek az is állhatta útját, hogy annyira speciális a humora, amit más nyelvre nagyon nehéz átültetni. off

Mivel ez a történet nagyon tetszett, fogok még csemegézni a szoba másik végében lévő könyvespolcról is a jövőben :) Van még ott, ahonnan ezt kaptam le :D

Szórakoztató történet, kis misztikum ami persze, mint kiderül csak emberi kavarás. Izgalom és humor is akad bőven.Jól esett újra olvasni Laci bácsitól már hiányzott úgy érzem. Környezet csodaszép,rengeteg hulla, a szálak keverednek de mindenre fény derül..

Izgalmas és érdekes volt,bele is kezdek a következő részbe.

Szeretem az író könyveit, mert annak ellenére, hogy tele van borzongással, félelemmel, mindig van humoros oldala is.
Arról nem is beszélve, hogy csillog-villog a könyv a sok tusától, amellyel írója rendelkezik, és ezeket velünk is megosztja. Gondolok példának okáért arra, hogy hogyan és mi módon kell közlekednünk a havas-jeges hegyoldalon, hogy ne indítsunk el lavinát, és ne is fagyjunk meg menet közben.
Azt is szeretem, hogy saját maga a főhős, és nem átall magáról is elmondani tévedéseket, botlásokat.
Eleve úgy szoktam az effajta írásainak úgymond nekiesni, hogy előre beletervezem a meseszerű dolgokat, és így soha nem ér csalódás.

Még nem olvastam az írótól, bár apámnak az összes könyve megvan (valódi és álnéven írtak is), gyerekkoromban a folytatásával találkozhattam talán, amikor nővérem olvasta, majd pár mondatot hangosan is megosztott velem belőle, de azóta nem keresztezték útjaink egymást, maximum akkor, amikor ajándékba megvettem a következő, újonnan megjelenő kötetet.

Most egy kihívás miatt kerestem vérfarkasos könyvet, végül erre esett a választásom. Az eleje nem nyűgözött le, kicsit talán untam is (főleg az önajnározást, valamint a többi szereplő is szinte istenítette hősünket – bár biztos jogosan, előzmények ismerete nélkül nem tudok nyilatkozni), de ahogy egyre több lett a rejtély, úgy tudott magába szippantani a cselekmény is.
A karakterek érdekesek, pár igazán szimpatikus is volt, akikért lehetett izgulni.
A leírások is jók voltak, bár néha itt is túldicsérte magát főhősünk, de ez van, a történet ettől függetlenül egyre izgalmasabb, kiszámíthatatlanabb lett.

A vége bizonyos szempontból kicsit csalódás (spoiler), másrészt viszont tetszett, valamikor a folytatásra is sort fogok keríteni, de lehet, hogy lassan elolvasom az összes művét hazánk legendás írójának.

Aki egy rejtélyekkel, csavarokkal teli, izgalmas, félelmetes, de a humort sem nélkülöző történetet keres, szerintem nem lőhet mellé vele!
Nem tökéletes, de összességében jól szórakoztam.

Az ösvény velencei tükörként verte vissza a holdsugarakat, s a fenyőerdő süvöltése hátborzongató gyászzenét szolgáltatott a félelem és a halál éjszakájához.

Ez talán a második könyv, amit az írótól olvasok, de nem csalódtam benne. Egészen a végéig fent tudta tartani az érdeklődésemet, számomra kellően borzongató és izgalmas volt, csak a legvégén jöttem rá, ki a tettes. Persze azt sajnálom, hogy nem sorban olvasom ezeket a könyveket, mert a visszautalások korábbi kalandokra kicsit bosszantottak, amiért nem ismerem őket.