A ​megfojtott viking mocsara (Leslie L. Lawrence 10.) 258 csillagozás

Leslie L. Lawrence: A megfojtott viking mocsara Leslie L. Lawrence: A megfojtott viking mocsara Leslie L. Lawrence: A megfojtott viking mocsara Leslie L. Lawrence: A megfojtott viking mocsara

Feltartotta ​a fejét, felemelte a szemmel láthatóan rozsdás kést és anélkül, hogy levette volna rólam a tekintetét, lassan, nyugodt kézmozdulattal végighúzta a torkán. Vicsorgott, majd fekete, iszaptól ragacsos ujjával a nyakamra mutatott.
Nem kellett sok ész hozzá, hogy megértsem: a következő alkalommal elvágja a gigám.
-Kicsoda maga? – kérdeztem halk, rekedt hangon, miközben vadul forgott a szemem, hogy megtaláljam végre elveszített stukkeromat.
Ekkor váratlan dolog történt. A fickó térdre roskadt, és könyörögve felém nyújtotta a karját.
– Harald… död…
Aztán olyan gyorsan pattant talpra, hogy ijedtemben a lámpát is kiejtettem a kezemből. Megragadta a nyakára kötött kötelet, és szemrehányó pillantással felém mutatta.
– Harald… död…
– Kicsoda… maga?
Angolul kérdeztem, bár tudtam, hogy kár a gőzért, úgysem érti.
A férfi szomorúan lecsüggesztette a fejét, és övébe dugta a kését. Aztán hátat fordított és anélkül, hogy meggyőződött… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1989

>!
Gesta, Budapest, 2009
280 oldal · ISBN: 9789639591462
>!
Gesta, Budapest, 2000
336 oldal · puhatáblás · ISBN: 9638229470

2 további kiadás


Enciklopédia 21

Szereplők népszerűség szerint

Leslie L. Lawrence · skandináv · John Frankfather

Helyszínek népszerűség szerint

Norvégia · földvár


Kedvencelte 15

Most olvassa 9

Várólistára tette 28

Kívánságlistára tette 7


Kiemelt értékelések

Garbai_Ildikó P>!
Leslie L. Lawrence: A megfojtott viking mocsara

Hozta a szokásos és elvárt színvonalat. Leslie valahova megy ott bonyodalmakba keveredik persze meg akarják ölni sokszor.. aztán nekigyürkőzik felgöngyölíti a szálakat és minden happy.Közben akad pár hulla van humor és nem maradhat el egy csábítás sem.Nem azt mondom,hogy hu de szuper volt de egy olvasásnak tökéletesen megfelelt és kikapcsolt.

3 hozzászólás
kitti_th P>!
Leslie L. Lawrence: A megfojtott viking mocsara

Rájöttem, hogy alighanem sikerült bedolgozni magam egy jó mélyre ásott csapdába. Már megint olyan ügybe keveredtem, amihez semmi közöm… Uramisten, miért mindig ott történik valami, ahol én járok?

Sajnos nem éppen a legjobb könyve LLL-nak. A sorozat előző része például ezerszer sokkal izgalmasabb volt. Ez nagyon lassan és nehézkesen haladt előre, ráadásul a gyilkos kiszámítható volt, hiszen ha szinte mindenki a barátod, akkor kb. nem sok gyanúsított marad.
A vikingre nagyon kevés időt szántak, inkább a múltról való mesedélután tölti ki szinte az egész könyvet. Kár, mert lehetett volna izgalmas is. Csak az a baj, ha valaki pont ezzel az LLL könyvvel kezdi, könnyen azt hiheti, az írónak csak hasonló kaliberű, unalmas könyvei vannak, pedig nem. Csak ez pont nem a legjobb.

Barbiianyuja>!
Leslie L. Lawrence: A megfojtott viking mocsara

Az író most Norvégiába visz el bennünket, s néha érezzük a nyirkos ködöt, vagy a mocsár poshadt szagát. Picit csalódtam, hogy rájöttem kit rejt a viking jelmez. Ez az első könyve Leslie L. Lawrence-nek, amelyben sikerült kitalálnom a gonosz figurák kilétét. Gulbrandsen egyszer egy bizonytalanított, s őt is besoroltam közéjük, de csak kb. egy oldal elejéig.
A történelmi háttér magával ragadott, s mindig rácsodálkozom, mennyi háttér tudás kell egy ilyen témájú, sztorijú könyv megírásához. Jó kikapcsolódás, pont megfelelő mennyiségű izgalom, kaland. Ennyi kell egy kikapcsolódós, nemgondolkodós hétvégéhez. Na, jó! Egy kis jégkrém azért még feldobta a napomat :D

berg>!
Leslie L. Lawrence: A megfojtott viking mocsara

Nem ismerem az életművet, az alacsony molyos értékéből gondolom, hogy ennél jobb is akad, de nekem most megfelelt. Szuperhős, unatkozás, bolondság; 1/3-1/3 arányban, ebben a sorrendben. Pirxesen lassú, főleg a végén a szájbarágás. De azért van benne spiritusz, hangulat spoiler, ötlet spoiler, kedves a humora (ide számítom a spoiler-t is).

mmária>!
Leslie L. Lawrence: A megfojtott viking mocsara

Kalandregény. Szórakoztató, néhol döcögős. Én elfogult vagyok a szerzővel, tehát alapból tetszenek a könyvei. Pont olyanok, mint amilyennek szánja őket. Kikapcsol, eltereli a gondolatokat és pihentet. Élvezzük az olvasás nyújtotta békét és nyugalmat vagy izgalmat. Tökéletes. Gyilkossággal, mítoszokkal kevert történetek. :)

LittleStar>!
Leslie L. Lawrence: A megfojtott viking mocsara

Ugyan nem most olvastam, de az első könyvem volt LLL-től :) (Tesóm ajánlására). Azóta nem olvastam több könyvét Laci bácsinak, de nem adtam még fel.
Ez a rész tetszett is, meg nem is. Voltak benne emlékszem kissé untató részek, ami viszont igazán mérgessé tett, hogy ő fejtette meg, hogy ki volt a gyilkos én pedig nem jöttem rá!!! :D Ezek pedig engem felhúznak és elkeserítenek, hogy ilyen kis butuska lennék…. hmm :D nyilván nem, így volt jó, meg érdekes, mert fenntartotta az érdeklődést! Ez a vikinges, mocsaras, zombis dolog meg nagyon bejött akkor! :D Fogok még olvasni tőle, mivel rengeteg könyve meg van és nagyon kíváncsi vagyok rájuk :)

ladybird12>!
Leslie L. Lawrence: A megfojtott viking mocsara

Leslie L.-nek ez a könyve már sokkal jobban megfogott. Volt benne rejtély, halál is és persze humor is dögivel. Lesliet a könyvekben sokszor zavaró karakternek tartom de itt még örültem is, hogy megjelent a történetben. A hátbizsergetős hangulat persze most is letaglózott.

brena>!
Leslie L. Lawrence: A megfojtott viking mocsara

Imádtam ez volt az első amit olvastam az írótól,és azonnal rabja lettem:)
Külön élmény volt hogy a 89-es kiadást olvastam!

1 hozzászólás
vegan_with_books >!
Leslie L. Lawrence: A megfojtott viking mocsara

Viszonylag sok negatív véleményt olvastam mostanában Lawrence könyvekről, pl.: „az LLL. könyvek mind ugyanolyanok, emiatt teljesen unalmasak” "egyet elolvastam és már tudtam másik 20 sztori befejezését" stb. Jól megrágcsáltam magamban ezeket a dolgokat, de akárhogyis, nem tudok velük egyetérteni. Tény, hogy a legtöbb történet alapja, felépítése nagyjából megegyezik, de ettől függetlenül minden egyes regény teljesen más. Mindegyikben tanulhatunk új dolgokat és mindegyik új élményeket tartogat. Én magam például viszonylag sok könyvet olvastam már Lawrencetől, de két egyformával- de még csak feltűnően hasonlóval sem- találkoztam soha. Vegyük példának mondjuk a helyszíneket. Még kétszer teljesen ugyanazzal a helyszínnel sem találkoztam a könyvekben. Olvastam már LLL könyvet, ami Indiában, Nepálban, Nágaföldön, vagy épp Bagdadban játszódik, de például A megfojtott viking mocsara volt az első, aminek Norvégia a helyszíne.
Ezen felül maga a cselekmény is mindig más, és bár vannak visszatérő, illetve állandó szereplők is, többnyire a résztvevők is mások.
Valamint igaz,vannak szálak, amik nagyjából minden regényben megjelennek, de ezek is mindig más és más módon vannak tálalva.
De nem akarok áradozni, vagy ilyesmi.. tényleg jól átgondoltam ezeket a véleményeket, és bár nem tagadom, lehet valami alapjuk, de itt is fontos szerintem, hogy ne ítéljünk elhamarkodottan. Az pedig ha az egyik regény nem tetszett, nem jelenti azt, hogy nem adhatunk esélyt egy másiknak. Ugye?:)
A megfojtott viking mocsara-ra fókuszálva pediiig..Számomra hozta az elvárt hangulatot és érdekes volt egy eddig általam viszonylag „érintetlen” helyszínnel találkozni olvasás közben. Bár kicsit hiányoltam a részletesebb tájleírásokat, azt hiszem azért Norvégia megérdemelte volna, de tekintve, hogy a főhelyszín konkrétan egy mocsár, így érthető a táj szépségének ecsetelgetésének hiánya:D
Egy szó mint száz, jó élményként raktározom el ezt az olvasást is.
Ha pedig adhatok egy tanácsot: a könyvek és az írók is megérdemelnek egy második esélyt. Ha az egyik nem tetszett, lehet, hogy a másik fog.:)


Népszerű idézetek

KingucK P>!

– Lawrence. Leslie L. Lawrence.
– Mr. Lawrence, hogy tényleg nem tudja, ki volt Szőrösnadrágú Harald?
– Őszintén szólva…
– Egy viking király. Egy nagy viking király. Maga amerikai?
– Nem. Angliából jöttem.
– Érdekes. Pedig az amerikaiakról mondják, hogy roppant műveletlenek.

6. fejezet

Kapcsolódó szócikkek: Anglia · Leslie L. Lawrence · viking
Maya>!

Rám nézett, mélán, ahogy az alacsonyan repülő boszorkányt nézi az ember. Enyhén üveges tekintetéből arra következtettem, hogy nagyjából annyi humorérzéke lehet, mint egy lapulevelet rágó tehénnek.

57. oldal (20. fejezet)

KingucK P>!

– Lehet tudni, kik voltak?
– Minden bizonnyal ős skandinávok. A ma itt élő népek ősei. Titokzatosak, mint a kelták. Az írást nem ismerték, sziklarajzaik azonban gyönyörűek. Egyszerűen csodálatosak! Mintha Dänikennek lenne igaza, és nem is e világi emberek csinálták volna őket. Ha ilyet látok, gondolatban meghajlok a művészet óriási ereje előtt.
Egészen elérzékenyült, s feltörő könnyeit egy hatalmas adag whiskyvel szorította vissza.

27. fejezet

Kapcsolódó szócikkek: Erich von Däniken · skandináv · sziklarajz · whisky
Perszephoné P>!

– Többen is keresték, uram – mondta, és elgondolkozva vizsgálta a csövet a hónom alatt –, Gulbrandsen felügyelő éppen az imént csengetett ide.
– Üzenetet hagyott?
– Hogy amint megérkezik, hívja vissza.
Kihúztam a zsebemből tíz dollárt, és a markába nyomtam.
– Maga nem látott engem, Pikke.
Eltette, és komolyan nézett szembe velem.
– Nem én, uram.
– Vegye úgy, hogy meghaltam.
– És Afrikában van eltemetve, uram.
Mosoly nélkül összekacsintottunk.
Úriemberek kevés szóból is értik egymást.

235. oldal, 70. fejezet (Kentaur Könyvek, 1989)

KingucK P>!

– Na ja! Beleesett a mocsárba. Mit számít egy öltöny és pár nyamvadt cipő, ha a varangyok násztáncáról van szó!
Átszellemült volt az arca, mint a Botticelli–madonnáké.
– Sajnos nemcsak varangyokat láttam a tóban – mondtam sietve, mielőtt még a békák és az el-jövendő nagy kaland ígérete eksztázisba kergették volna.

8. fejezet

Maya>!

Milyen értéke lehet egy sok száz éves romvárosnak, miközben karnyújtásnyira tőlünk az egész emberi civilizáció összeomlani készül?

177. oldal (73. fejezet)

Maya>!

A kisfiú méltányolta erőfeszítésemet, és elmosolyodott.
– Helló! Hogy vagy?
– Kösz – mondtam, megvagyok. Te ki vagy?
– Gunnar Gulbrandsen. Én vigyázok rád.
– Igazán? És miért kell rám vigyázni?
– Hogy le ne szarjanak a sirályok. Aarne bácsi is elaludt, amikor megitta a sok pálinkát, és a sirályok leszarták. Gudrun néni meg hisztizett, hogy Aarne bácsi egy nagy disznó, és most mit csináljon, mert a sirályszar nem jön ki a ruhából.
Szépen, tisztán beszélt angolul, csak a jelzőkkel volt némi baja.
– És te jól vigyáztál rám? – kérdeztem, és végignéztem magamon. Elegáns tréningruhában voltam, bár mintha egy számmal kisebb lett volna a kelleténél.
– Minden oké. Egy fekete fejű jött csak erre, de amikor meglátott, nem mert leszállni. Kérsz whiskyt?
– Hogy? Mit? – hápogtam, és arra gondoltam, tán eddig láthatatlan őrangyalom elevenedett meg előttem.
– Apa azt mondta, hogy az angolok állandóan whiskyt isznak. Ha egy angol felébred, azonnal whisky után nyúl. Ha egy angolt nem érdekel a whisky, akkor az az angol már halott. Te nagyon úgy nézel ki, mintha még nem haltál volna meg.
– Hol az a whisky? – könyököltem fel.
Vigyorgott és egy magasra nőtt tujaféle alól kihúzott egy üveget.
– Jeget isd kérsz bele?
Kissé álomszerűnek tűnt az egész, de bólintottam.
Csörgött egy kicsit a jegesvödörrel, aztán olyan dupla adagot varázsolt a kezembe, hogy bármelyik szakképzett mixer is megirigyelhette volna.
A whisky új életre keltett. Éreztem, hogy megindul ereimben az elmúlt órák megrázkódtatásaitól megalvadt vér. Ismét szép lett minden, majdnem olyan szép, mint amikor leszálltam az Oslóból érkező repülőgépről.
Őrangyalom elégedett, fülig érő vigyorral figyelte ruganyos mozdulataimat. Csengő kacagásban tört ki, amikor felé nyújtottam az üres poharamat.
-Adnál még egyet?
Felugrott, és örömében letépett egy levelet a legközelebbi nyírfáról.
– Apa ezt is megmondta!
– Mit? – kérdeztem gyanakodva.
– Hogy fogsz kérni még egyet. Apa szerint az az angol, aki az első adag whiskyje után nem kér még egyet…
– Tudom. Az halott.
– Apa nem ezt mondta.
– Hát mit?
– Nem haragszol, ha megmondom?
– Egyáltalán nem. Egy őrangyalra nem lehet haragudni.
– Hát jó… Apa azt mondta, hogy az az angol, aki az első whiskyje után nem kér még egyet, az bolond. Az olyan angoltól az sem lenne meglepő, ha négykézlábra állna és ugatna, mint a kutyák. Tényleg nem haragszol?

115-117. oldal (48. fejezet)

_ada>!

[…] mindenkinek jogában áll hülyének lenni.

233. oldal, 69. fejezet (Szépirodalmi, 1989)

KingucK P>!

– Úgy érti, hogy a pasasokat feláldozták?
– Minden bizonnyal.
– Van erre valami bizonyíték?
– Attól függ, mit nevez bizonyítéknak. A rituális gyilkosságokat mindenütt gyakorolták: az egészen primitív társadalmakban és az úgynevezett magas kultúrákban egyaránt. Gondoljon például az inkákra. Egyébként ismeri Ibn Fadlant?
– Hogyne. A X. század kiváló történetírója. A magyarokról is írt.
– Magyarokról? Hogy jön ez ide?
– Magyar származású vagyok.
– Ibn Fadlan leír egy temetési szertartást, amely 922–ben a Volga melletti vikingek – ruszok – egyik településén zajlott le. Nem untatom?
– A világért sem.
Őszintén mondtam, nagy meggyőződéssel. Valami ugyanis azt súgta, hogy a gyilkosságok kapcsolatban vannak a régi vikingekkel.

27. fejezet

Kapcsolódó szócikkek: 922 · Ahmad ibn Fadlán · magyarok, magyarság · ruszok · viking · Volga · X. század
KingucK P>!

– Amikor megérkeztem a fogadóba, a portás mesélt valamit Szőrösnadrágú Haraldról. Tudna valami bővebbet mondani róla?
– Hát… túl sokat nem. Állítólag itt uralkodott, éppen ezen a helyen.
Ismét azt a furcsa, megmagyarázhatatlan remegést éreztem a hangjában. Mintha el akarna titkolni előlem valamit.
– Mégis – erősködtem. – Kicsoda volt?
– Viking király. A XI. században. Hegyesszakállú Olaf fia, Vérescsatabárdú Sven leszármazottja. Elküldött egy hajót… Vinlandba.

28. fejezet

Kapcsolódó szócikkek: viking · XI. század

A sorozat következő kötete

Leslie L. Lawrence sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Rejtő Jenő (P. Howard): A tizennégy karátos autó
Cathrin Smith: Eredet
Frei Tamás: Bábel
Vavyan Fable: Mesemaraton
Albert Zoltán: Az alkimista-kódex
Böszörményi Gyula: A Rudnay-gyilkosságok
Szélesi Sándor: Az ellopott troll
George Cooper: Magánügy
Frei Tamás: A bankár
Borbás Edina: Hullámok csapdája