A ​kútba rejtett szobor kolostora I-II. (Leslie L. Lawrence 44.) 78% 48 csillagozás

Tibetben játszódó krimi-kaladregény. És mint általában a Lőrincz-krimikben, itt is tömérdek a hulla, sok a szerzetes és akad némi szerelem. Most is van külső segítség, de Leslie L. Lawrence csak egy kicsit szorul rá. Igazából megold mindent ő maga – eszével és 38-asa nélkül. Csak a humora fárad el egy kicsit. De így is jól szórakoztam vele.

Szeretem azokat a történeteket, melyek a Himalájában játszódnak. Érdekes világ, érdekes emberek. Valahogy a főlámákat egy kicsit mindig „hibbantnak, furcsának” tűnnek. Imádom az író történeteiben, hogy mindig kerül egy lány, aki bejut a főhős mellé az ágyba. Ügyesen oldották meg a gter dolgát, tetszett, ahogy a kínaiak sejtették, de mégsem jöttek rá.

Ez a regény megerősített abban, amit már eddig is tudtam: eltérő értékrendű emberek más-más dolgokat tartanak fontosnak az életben, és más-más dolgokra gondolnak, amikor azt a szót hallják, hogy „kincs”. :)
Tetszett, de most valahogy nem tudtam igazán ráhangolódni a témára. Talán kevesebb hullával is meg lehetett volna oldani az ügyet, így viszont tiszta lett a helyzet a végére, mint mindig.

Örömmel konstatáltam, hogy jó döntés volt még bevállalni ezt a könyvet. Az előző regénye után ugyanis teljesen elveszítettem a reményemet, hogy olvasok még valaha jó történetet az írótól, aki egyébként az egyik kedvencem. De egy ideje már valahogy nem élveztem annyira a történeteket, mint régen, és a Homokvihar olyannyira kiábrándított, hogy elhatároztam, ez lesz az utolsó esély. Jól döntöttem, mert felfedezni véltem benne a régi élvezetes olvasmányok jegyeit, klasszisokkal jobb volt, mint a Homokvihar – már elnézést a kifejezésért, de – bugyuta és semmitmondó története és dialógusai. Visszaadta az íróba vetett hitemet és reményemet, hogy igenis, még tudja hozni a megszokott Lawrence-i színvonalat, fordulatosságot, és számomra elsősorban a történetbe szőtt izgalmas tudományos-történeti hátteret is.

Ez egy kicsit rétestészta volt nekem. A megszokott színvonal, de túl sok karakterrel és sok felesleges körrel. Az elején, a nem Tibetben játszódó részek kimaradhattak volna, úgy egy kicsit feszesebb lett volna a tempó és jobban élveztem volna a történetet. A kolostorban játszódó részek a megszokott mederben folynak, mindenki gyanús, sok a hulla stb. A vége most furcsa volt, nem éreztem a megszokott Lawrence-s tervet mögötte, nagyon a véletlen és a szerencse segítette ki főszereplőnket a bajból.

Sokszereplős, szövevényes, kolostoros történet, Leslie L. Lawrence főszereplésével, sok humorral, visszatérő mellék-fő szereplővel, és két nagyon szép borítóképpel!
A könyvből sok eddig nem említett, vagy a szerző más könyveiben nem ennyire kifejtett érdekességet lehet megtudni a Himalájai-Tibeti-kolostori életről és kultúráról is.
Szerintem a könyv elejére tett szereplőlista rövid leírásai spoileresek.
A könyv legvégén van egy zseniális poén!

Tipikus Leslie L. Lawrence: a Himalája, gyilkosság, sok elkövető, sok áldozat, valami, ami mindenkinek kell, egy terv, ami befuccsolni látszik, de végül mégis sikerül, és természetesen a tibeti kultúra és hitvilág. Nem hiába az egyik kedvenc íróm. :)

Tizenkettő egy tucat kolostoros sztori,itt a milliő jobb,maga a gyilkosság-történet kicsit gyengébb lábon áll. Kincskereső sztori,van-nincs,de lesz…Mindenki mindenki ellen,plusz hősünk a nagy Poirot. Ja,a szokásos szoknyakaland is megvan…Olvasmányos,szórakoztató jó átlag Lawrence krimi.

Sajnos a megszokott történet :( Újat nem nyújtott , s most még a szokásosnál is kiszámíthatóbb és kevesebb volt a csavar . Ismét Domingos ismét a szokásos zsörtölődés…..

Az utóbbi LLL könyvek közül a legjobb. Az egész olyan volt, mintha tényleg Ő írta volna… Szóval ez hajaz az első 15 év regényeire. Nagyon tetszett a vonalvezetése, ahogyan a történet felképült. Természetesen ismét 2 szálon futott a cselekmény, de erre most valóban kizárólag a végén, a megoldási részben derült fény.
Most nem voltak másik lakók akik nagyon közel laktak… mind gazember, csak nem tudjuk, de sejtjük.. Szóval ez normálisan összerakortt történet volt. Itt azért rögtön lehetett sejteni, hogy mi aza gter, de azért érdekes maradt a történet, nem volt benne olyan, amit valóságos alapon ne lehetett volna megmagyarázni.
Érdemes volt nekiveselkednem, pedig nem sok híjja volt az előző kötet után, hogy soha többé LLL.