A ​keselyűk gyászzenéje (Leslie L. Lawrence 11.) 84% 108 csillagozás

Híres keletkutatónk, a cincér vizsgáló itt sem hazudtolta meg magát. Hozta a szokásos formáját, amely lényegében az eddig olvasott könyvek jellegzetes sajátossága. Így itt is csodálhattuk briliáns eszét, s azt, hogy képes minden helyzetből a legjobbat kihozni. Jaj, majdnem megfeledkeztem a csinos hölgyről ( a szerző köteteiben kötelező elem), aki odavan a főhősért, s neki természetesen nem lehet ellenállni, így a „rekonstruciók” sorával találjuk szembe magunkat.
Bevallom, hogy nem gyanakodtam a tettesre – nem úgy, mint a főhős –, s engem is teljesen más irányba terelt a sok keselyű és a Hallgatás Tornyának felbukkanása. A kezdés után azt hittem, hogy misztikusabb okból történnek a gyilkosságok, hogy aztán kiderüljön …
Ha kicsit visszafogottabb lenne Leslie Lawrance figurája, akkor jobban tetszene a könyv.

Az egyik legerősebb sztorija Lawrence-nek. Fordulatos, rejtélyes, egészen a végéig. Ott aztán olyan meghökkentő indítékra derül fény, ami nem megszokott krimiben. És egy rendkívül agyafúrt gyilkossági módszerre.

Sokadjára olvasom ezt a könyvet, nem tudom megunni.

Ahova Leslie beteszi a lábát ott gyilkosság történik és szerencsésnek kell lennie annak, aki nem akarja az áldozatok közt végezni. Ebben a történetben Mr. Lawrence csak a bombay-i természettudományi múzeum cincéreit szerette volna tanulmányozni, ehelyett a Hallgatás Tornyában kötött ki, keselyűkkel hadakozott, belebotlott egy régi barátba és persze többször is meg akarták ölni. A végén persze mindenre fény derült és ez a kaland is szerencsésen végződött.
Lehet, hogy a LLL könyvek egyformának tűnnek, de könnyed szórakozást nyújtanak és van amikor ennyi is elég.

Az író eddig minden könyvét imádtam és ebben sem csalódtam! Érdekes, fordulatos és megint rengeteg információt kapunk a helyszínül szolgáló ország kultúrájáról. Megint szinte lehetetlen volt kitalálni, hogy ki a tettes ( Csak azért gyanakodtam rá,mert nem volt szimpatikus). Ennek az embernek a mázlija hihetetlen, mindig sikerül túlélnie.Csak ajánlani tudom mindenkinek,ez is egy fantasztikus élmény!

Ezt nagyon szerettem!

Bár tény, hogy egy kicsit sokáig tartott az elolvasása, ez inkább az én apróbb olvasási válságomnak „köszönhető” , és nem a könyv olvashatóságának. Ugyanis, mint a legtöbb LLL regény, ez is csak úgy olvastatta magát, és ha egyszer nekiálltam, alig tudtam letenni.
Számomra kicsit furcsának tűnt a sztori kezdete, de aztán ahogy beindult a cselekmény, egyre jobban magával ragadott és egyre kíváncsibbá tett.
Rólam tudni lehet egyébként, hogy oda meg vissza vagyok az indiai kultúráért és magáért Indiáért is, szóval az itt játszódó Lawrence könyveket mindig kitüntetem a figyelmemmel úgymond.
A keselyűk gyászzenéje sem okozott csalódást: hordozza magában az indiai hangulatot, a Bombayben élő különböző vallású és hagyományt őrző népekről, indiai mitológiai és vallási lényekről is olvashatunk benne, szóval ilyen téren lassacskán kiművelődik az ember, ha ilyen könyveket olvas.:D
A nyomozás része pedig megint csak zseni szerintem, Leslie száhib gondolatmenetét követni pedig teljesen lehetetlen. Persze nyilván az író célja is az, hogy az olvasók számára csak a tetőponton legyenek egyértelműek az addig történtek. Én személy szerint nagyon szeretem ezt a felépítést, ami jellemző is a Lawrence könyvekre.
Szóval röviden, tömören: Ismét egy nagyon jó LLL könyvet olvashattam, beleéltem magam és tanultam is belőle, a szereplőket (a legtöbbet legalábbis :D) is megkedveltem.. Csak ajánlani tudom, mint a legtöbb Lawrence sztorit.:)

Valamiért egy kicsit nehezen haladtam vele…

Na, ez nem rossz, ebben volt pár nagyon jó ötlet, ami kiemeli a szokásos Lawrence-sablonok közül.

Soha nem hittem, hogy valaha látok majd ilyen tornyot, ahová a holtakat helyezik ki a szent keselyűk számára. De azután amikor Iránban megnéztem a kérdéses épületeket, eszembe jutott, hogy ebben a remekműben olvastam róluk először. Ha másért nem, ezért megérte átküzdeni magam a könyvön.

LLL regényei változó színvonalúak. Ez az egyik hegycsúcs. Olyannyira, hogy a szokásos „ártatlan fiatal nő + szex a rovartudós-nyomozóval” állandó motívum, amely minden krimijében megjelenik, ebben már gáznak hat.