A ​keselyűk gyászzenéje (Leslie L. Lawrence 11.) 84% 129 csillagozás

Minden hibája ellenére mostani fejjel azt mondom, hogy ez a jobb LLL-történetek közt van. Pedig úgy emlékszem, mikor először olvastam, tizenpár éve, akkor nem igazán tetszett. Mondjuk a végén, a keselyűs szál már olyan szinten brutális volt, hogy szívem szerint rátenném a thriller vagy horror címkéket. A madárfóbiámon biztos nem segített. :D Lehet anno is ezért nem szerettem, az akkor még szép lelkemnek sok(k) volt. Vagy mert nem a szokásos 'összegyűlnek sokan egy kolostorban, aztán elkezdenek hullani' vonalat követi.
Szerepel benne viszont a kedvenc LLL mellékszereplőm, Bob McKinley, aki mindig üde színfolt és biztos humorforrás. A másik vicces elem a kisfiú, Pancsa, na meg egyre jövedelmezőbb tehénbiznisze. :)

De hogy a történetről is szót ejtsek, nagyképű hólyag főszereplőnk ezúttal Bombaybe utazik a mittoménmilyen cincéreket tanulmányozni, de már első napjai egyikén elrabolja egy maszkos illető és szépen belekeveri egy kacifántos és bizarr bűnügybe, amiben szerepet játszik a párszi közösség, egy léha zeneszerzőnő, és utolsó szimfóniája, a Keselyűk gyászzenéje. Na meg persze sok-sok undormány keselyű.
A rejtélyes esetek és a persze a hullák egyre szaporodnak Bombay-szerte, de végül megkapjuk mindenre a logikus magyarázatot.
Maga a bűnügy és a gyilkosságok végrehajtása elég egyedi volt és érdekes, meg ahogy félre lettünk vezetve, hogy melyik szál a fontos. A gyilkos személye viszont a végére már egyáltalán nem volt meglepetés.

Összességében, talán mert rövid volt, akciódús, valamennyire egyedi, megvolt benne egy kis humor, kedvelhető mellékszereplők (ha már a főszereplő nagyon nem az), így kellemes, de néhol túlságosan is borzongató élmény volt. Egy jobbféle LLL-sztori. A borítója meg kifejező, de nagyon ronda.

Híres keletkutatónk, a cincér vizsgáló itt sem hazudtolta meg magát. Hozta a szokásos formáját, amely lényegében az eddig olvasott könyvek jellegzetes sajátossága. Így itt is csodálhattuk briliáns eszét, s azt, hogy képes minden helyzetből a legjobbat kihozni. Jaj, majdnem megfeledkeztem a csinos hölgyről ( a szerző köteteiben kötelező elem), aki odavan a főhősért, s neki természetesen nem lehet ellenállni, így a „rekonstruciók” sorával találjuk szembe magunkat.
Bevallom, hogy nem gyanakodtam a tettesre – nem úgy, mint a főhős –, s engem is teljesen más irányba terelt a sok keselyű és a Hallgatás Tornyának felbukkanása. A kezdés után azt hittem, hogy misztikusabb okból történnek a gyilkosságok, hogy aztán kiderüljön …
Ha kicsit visszafogottabb lenne Leslie Lawrance figurája, akkor jobban tetszene a könyv.

Nagyon régen olvastam a szerzőtől és kellemes olvasmányt kaptam. Főhősünk még mindig nagyon okos, nagyon vonzó és jóképű, midig megtalálja minden balhé, még miidig omlanak a karjai közé a nők és mindig kibogozza a kusza szálakat. Biztonsággal hozta a szerző a szokott karaktert és üde kitekintést ad a párszik világába.

Az egyik legerősebb sztorija Lawrence-nek. Fordulatos, rejtélyes, egészen a végéig. Ott aztán olyan meghökkentő indítékra derül fény, ami nem megszokott krimiben. És egy rendkívül agyafúrt gyilkossági módszerre.

Sokadjára olvasom ezt a könyvet, nem tudom megunni.

Ahova Leslie beteszi a lábát ott gyilkosság történik és szerencsésnek kell lennie annak, aki nem akarja az áldozatok közt végezni. Ebben a történetben Mr. Lawrence csak a bombay-i természettudományi múzeum cincéreit szerette volna tanulmányozni, ehelyett a Hallgatás Tornyában kötött ki, keselyűkkel hadakozott, belebotlott egy régi barátba és persze többször is meg akarták ölni. A végén persze mindenre fény derült és ez a kaland is szerencsésen végződött.
Lehet, hogy a LLL könyvek egyformának tűnnek, de könnyed szórakozást nyújtanak és van amikor ennyi is elég.

Egy jobban sikerült L.L.L. krimi.

Az író eddig minden könyvét imádtam és ebben sem csalódtam! Érdekes, fordulatos és megint rengeteg információt kapunk a helyszínül szolgáló ország kultúrájáról. Megint szinte lehetetlen volt kitalálni, hogy ki a tettes ( Csak azért gyanakodtam rá,mert nem volt szimpatikus). Ennek az embernek a mázlija hihetetlen, mindig sikerül túlélnie.Csak ajánlani tudom mindenkinek,ez is egy fantasztikus élmény!

Ezt nagyon szerettem!

Soha nem hittem, hogy valaha látok majd ilyen tornyot, ahová a holtakat helyezik ki a szent keselyűk számára. De azután amikor Iránban megnéztem a kérdéses épületeket, eszembe jutott, hogy ebben a remekműben olvastam róluk először. Ha másért nem, ezért megérte átküzdeni magam a könyvön.

Valamiért egy kicsit nehezen haladtam vele…