„Manek dühösen rácsapott a bástya peremére, és előhúzta tőrét.
– Ormazdra! Meg kell ölnöm a sakált!
Aztán elkapta rólam tekintetét, és az udvar felé hallgatózott. Egészen addig, amíg futó lábak dobogása nem jelezte, hogy valaki közeledik. Hangos fújtatást hallottam, majd Manek egyszerűen elrepült a közelemből. A szikh tőr a bástya oldalának vágódott, s alighanem le is hullt a mélybe.
– Hiába beszélek neked, te patkány?!
– A szemét… azt akarom… Látni akarom, amikor kivájják a szemét!
– Majd én kivájom a tiédet… Úgyis sok van már a rovásodon, Manek! Ha nem takarodsz azonnal a kapukhoz, bejelentem a templomban, és holnap már fel sem jöhetsz a keselyűk tornyára!
– Bocsáss meg Rao, de…
– Takarodj a kapukhoz!
– Manek lihegett, odaugrott hozzám, és az arcomba sziszegte.
– Azt ne hidd, hogy vége, sakál! Ha nem is látom, mikor kitépik a szemed…”
A keselyűk gyászzenéje (Leslie L. Lawrence 11.) 143 csillagozás
Eredeti megjelenés éve: 1990
A következő kiadói sorozatban jelent meg: Leslie L. Lawrence életműsorozat Gesta, Studium Plusz
Enciklopédia 2
Szereplők népszerűség szerint
Leslie L. Lawrence · Robert McKinley (Bob)
Kedvencelte 11
Most olvassa 1
Várólistára tette 15
Kívánságlistára tette 8
Kiemelt értékelések
Minden hibája ellenére mostani fejjel azt mondom, hogy ez a jobb LLL-történetek közt van. Pedig úgy emlékszem, mikor először olvastam, tizenpár éve, akkor nem igazán tetszett. Mondjuk a végén, a keselyűs szál már olyan szinten brutális volt, hogy szívem szerint rátenném a thriller vagy horror címkéket. A madárfóbiámon biztos nem segített. :D Lehet anno is ezért nem szerettem, az akkor még szép lelkemnek sok(k) volt. Vagy mert nem a szokásos 'összegyűlnek sokan egy kolostorban, aztán elkezdenek hullani' vonalat követi.
Szerepel benne viszont a kedvenc LLL mellékszereplőm, Bob McKinley, aki mindig üde színfolt és biztos humorforrás. A másik vicces elem a kisfiú, Pancsa, na meg egyre jövedelmezőbb tehénbiznisze. :)
De hogy a történetről is szót ejtsek, nagyképű hólyag főszereplőnk ezúttal Bombaybe utazik a mittoménmilyen cincéreket tanulmányozni, de már első napjai egyikén elrabolja egy maszkos illető és szépen belekeveri egy kacifántos és bizarr bűnügybe, amiben szerepet játszik a párszi közösség, egy léha zeneszerzőnő, és utolsó szimfóniája, a Keselyűk gyászzenéje. Na meg persze sok-sok undormány keselyű.
A rejtélyes esetek és a persze a hullák egyre szaporodnak Bombay-szerte, de végül megkapjuk mindenre a logikus magyarázatot.
Maga a bűnügy és a gyilkosságok végrehajtása elég egyedi volt és érdekes, meg ahogy félre lettünk vezetve, hogy melyik szál a fontos. A gyilkos személye viszont a végére már egyáltalán nem volt meglepetés.
Összességében, talán mert rövid volt, akciódús, valamennyire egyedi, megvolt benne egy kis humor, kedvelhető mellékszereplők (ha már a főszereplő nagyon nem az), így kellemes, de néhol túlságosan is borzongató élmény volt. Egy jobbféle LLL-sztori. A borítója meg kifejező, de nagyon ronda.
Híres keletkutatónk, a cincér vizsgáló itt sem hazudtolta meg magát. Hozta a szokásos formáját, amely lényegében az eddig olvasott könyvek jellegzetes sajátossága. Így itt is csodálhattuk briliáns eszét, s azt, hogy képes minden helyzetből a legjobbat kihozni. Jaj, majdnem megfeledkeztem a csinos hölgyről ( a szerző köteteiben kötelező elem), aki odavan a főhősért, s neki természetesen nem lehet ellenállni, így a „rekonstruciók” sorával találjuk szembe magunkat.
Bevallom, hogy nem gyanakodtam a tettesre – nem úgy, mint a főhős –, s engem is teljesen más irányba terelt a sok keselyű és a Hallgatás Tornyának felbukkanása. A kezdés után azt hittem, hogy misztikusabb okból történnek a gyilkosságok, hogy aztán kiderüljön …
Ha kicsit visszafogottabb lenne Leslie Lawrance figurája, akkor jobban tetszene a könyv.
Nagyon régen olvastam a szerzőtől és kellemes olvasmányt kaptam. Főhősünk még mindig nagyon okos, nagyon vonzó és jóképű, midig megtalálja minden balhé, még miidig omlanak a karjai közé a nők és mindig kibogozza a kusza szálakat. Biztonsággal hozta a szerző a szokott karaktert és üde kitekintést ad a párszik világába.
Az egyik legerősebb sztorija Lawrence-nek. Fordulatos, rejtélyes, egészen a végéig. Ott aztán olyan meghökkentő indítékra derül fény, ami nem megszokott krimiben. És egy rendkívül agyafúrt gyilkossági módszerre.
Sokadjára olvasom ezt a könyvet, nem tudom megunni.
Az író eddig minden könyvét imádtam és ebben sem csalódtam! Érdekes, fordulatos és megint rengeteg információt kapunk a helyszínül szolgáló ország kultúrájáról. Megint szinte lehetetlen volt kitalálni, hogy ki a tettes ( Csak azért gyanakodtam rá,mert nem volt szimpatikus). Ennek az embernek a mázlija hihetetlen, mindig sikerül túlélnie.Csak ajánlani tudom mindenkinek,ez is egy fantasztikus élmény!
Ahova Leslie beteszi a lábát ott gyilkosság történik és szerencsésnek kell lennie annak, aki nem akarja az áldozatok közt végezni. Ebben a történetben Mr. Lawrence csak a bombay-i természettudományi múzeum cincéreit szerette volna tanulmányozni, ehelyett a Hallgatás Tornyában kötött ki, keselyűkkel hadakozott, belebotlott egy régi barátba és persze többször is meg akarták ölni. A végén persze mindenre fény derült és ez a kaland is szerencsésen végződött.
Lehet, hogy a LLL könyvek egyformának tűnnek, de könnyed szórakozást nyújtanak és van amikor ennyi is elég.
Igen profi munka. L.L.L. ezúttal Indiában jár, ahol ugyan kifejezetten kerülni akarja a bajt, ám az megtalálja, és innentől pedig gyanús figurák, furcsán időzített szívrohamok és balesetek, és néhány keselyű is el akarják intézni. Mindez pedig sok-sok érdekes esemény között oldódik meg, és ezúttal is igen mesteri módon. Mindemellett a struktúra tartja az állandó Leslie L. Lawrence formát, de ez nem baj, főképp, ha ilyen profi történetet helyez bele.
Népszerű idézetek
Mondanom sem kell, mindez olyasféle zajjal járt, mintha egy kósza elefánt francianégyest táncolt volna a bungaló közepén.
Amikor kezemben a kottalappal visszarohantam a fürdőszobába, Mary-Rose akkorát visított, hogy a francianégyest járó elefánt alighanem szívgörcsöt kapott volna rémületében.
174. oldal
Bob megnyugtatóan Mary-Rose karjára tette a kezét.
– Te nem ismered őt, Mary-Rose. Ez a fickó ilyen. Amíg nincs szörnyű nagy baj, egy értelmes szót sem tudsz kihúzni belőle.
– És ha baj van?
– Akkor már rendszerint késő. Mondtam, hogy majd elájultam, amikor megpillantottam a rendőrség előtt.
121. oldal
A sorozat következő kötete
Leslie L. Lawrence sorozat · Összehasonlítás |
Hasonló könyvek címkék alapján
- Ella Steel: Végzetes hajsza 96% ·
Összehasonlítás - Diana Hunt: Őrület határán 96% ·
Összehasonlítás - Farkas Anett: A 33-as ügy 96% ·
Összehasonlítás - Ella Steel: Sors-Fordító 96% ·
Összehasonlítás - Csernovszki-Nagy Alexandra: Antónia eltűnt 96% ·
Összehasonlítás - Marilyn Miller: A királynő 95% ·
Összehasonlítás - Ella Steel: Az indíték 95% ·
Összehasonlítás - Sienna Cole: Elmejáték 95% ·
Összehasonlítás - Halász Emese: Ignis 99% ·
Összehasonlítás - John Cure: Az ártatlanság vámszedői 95% ·
Összehasonlítás