A ​keselyűk gyászzenéje (Leslie L. Lawrence 11.) 143 csillagozás

Leslie L. Lawrence: A keselyűk gyászzenéje Leslie L. Lawrence: A keselyűk gyászzenéje

„Manek dühösen rácsapott a bástya peremére, és előhúzta tőrét.
– Ormazdra! Meg kell ölnöm a sakált!
Aztán elkapta rólam tekintetét, és az udvar felé hallgatózott. Egészen addig, amíg futó lábak dobogása nem jelezte, hogy valaki közeledik. Hangos fújtatást hallottam, majd Manek egyszerűen elrepült a közelemből. A szikh tőr a bástya oldalának vágódott, s alighanem le is hullt a mélybe.
– Hiába beszélek neked, te patkány?!
– A szemét… azt akarom… Látni akarom, amikor kivájják a szemét!
– Majd én kivájom a tiédet… Úgyis sok van már a rovásodon, Manek! Ha nem takarodsz azonnal a kapukhoz, bejelentem a templomban, és holnap már fel sem jöhetsz a keselyűk tornyára!
– Bocsáss meg Rao, de…
– Takarodj a kapukhoz!
– Manek lihegett, odaugrott hozzám, és az arcomba sziszegte.
– Azt ne hidd, hogy vége, sakál! Ha nem is látom, mikor kitépik a szemed…”

Eredeti megjelenés éve: 1990

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Leslie L. Lawrence életműsorozat Gesta, Studium Plusz

>!
Gesta, Budapest, 2008
346 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789639591387
>!
Pannon, Budapest, 1990
288 oldal · puhatáblás · ISBN: 9637955097

Enciklopédia 2

Szereplők népszerűség szerint

Leslie L. Lawrence · Robert McKinley (Bob)


Kedvencelte 11

Most olvassa 1

Várólistára tette 15

Kívánságlistára tette 8


Kiemelt értékelések

Zyta88 >!
Leslie L. Lawrence: A keselyűk gyászzenéje

Minden hibája ellenére mostani fejjel azt mondom, hogy ez a jobb LLL-történetek közt van. Pedig úgy emlékszem, mikor először olvastam, tizenpár éve, akkor nem igazán tetszett. Mondjuk a végén, a keselyűs szál már olyan szinten brutális volt, hogy szívem szerint rátenném a thriller vagy horror címkéket. A madárfóbiámon biztos nem segített. :D Lehet anno is ezért nem szerettem, az akkor még szép lelkemnek sok(k) volt. Vagy mert nem a szokásos 'összegyűlnek sokan egy kolostorban, aztán elkezdenek hullani' vonalat követi.
Szerepel benne viszont a kedvenc LLL mellékszereplőm, Bob McKinley, aki mindig üde színfolt és biztos humorforrás. A másik vicces elem a kisfiú, Pancsa, na meg egyre jövedelmezőbb tehénbiznisze. :)

De hogy a történetről is szót ejtsek, nagyképű hólyag főszereplőnk ezúttal Bombaybe utazik a mittoménmilyen cincéreket tanulmányozni, de már első napjai egyikén elrabolja egy maszkos illető és szépen belekeveri egy kacifántos és bizarr bűnügybe, amiben szerepet játszik a párszi közösség, egy léha zeneszerzőnő, és utolsó szimfóniája, a Keselyűk gyászzenéje. Na meg persze sok-sok undormány keselyű.
A rejtélyes esetek és a persze a hullák egyre szaporodnak Bombay-szerte, de végül megkapjuk mindenre a logikus magyarázatot.
Maga a bűnügy és a gyilkosságok végrehajtása elég egyedi volt és érdekes, meg ahogy félre lettünk vezetve, hogy melyik szál a fontos. A gyilkos személye viszont a végére már egyáltalán nem volt meglepetés.

Összességében, talán mert rövid volt, akciódús, valamennyire egyedi, megvolt benne egy kis humor, kedvelhető mellékszereplők (ha már a főszereplő nagyon nem az), így kellemes, de néhol túlságosan is borzongató élmény volt. Egy jobbféle LLL-sztori. A borítója meg kifejező, de nagyon ronda.

kolika>!
Leslie L. Lawrence: A keselyűk gyászzenéje

Híres keletkutatónk, a cincér vizsgáló itt sem hazudtolta meg magát. Hozta a szokásos formáját, amely lényegében az eddig olvasott könyvek jellegzetes sajátossága. Így itt is csodálhattuk briliáns eszét, s azt, hogy képes minden helyzetből a legjobbat kihozni. Jaj, majdnem megfeledkeztem a csinos hölgyről ( a szerző köteteiben kötelező elem), aki odavan a főhősért, s neki természetesen nem lehet ellenállni, így a „rekonstruciók” sorával találjuk szembe magunkat.
Bevallom, hogy nem gyanakodtam a tettesre – nem úgy, mint a főhős –, s engem is teljesen más irányba terelt a sok keselyű és a Hallgatás Tornyának felbukkanása. A kezdés után azt hittem, hogy misztikusabb okból történnek a gyilkosságok, hogy aztán kiderüljön …
Ha kicsit visszafogottabb lenne Leslie Lawrance figurája, akkor jobban tetszene a könyv.

nana1>!
Leslie L. Lawrence: A keselyűk gyászzenéje

Nagyon régen olvastam a szerzőtől és kellemes olvasmányt kaptam. Főhősünk még mindig nagyon okos, nagyon vonzó és jóképű, midig megtalálja minden balhé, még miidig omlanak a karjai közé a nők és mindig kibogozza a kusza szálakat. Biztonsággal hozta a szerző a szokott karaktert és üde kitekintést ad a párszik világába.

Turi_Tamás>!
Leslie L. Lawrence: A keselyűk gyászzenéje

Az egyik legerősebb sztorija Lawrence-nek. Fordulatos, rejtélyes, egészen a végéig. Ott aztán olyan meghökkentő indítékra derül fény, ami nem megszokott krimiben. És egy rendkívül agyafúrt gyilkossági módszerre.

Sokadjára olvasom ezt a könyvet, nem tudom megunni.

Freya_chan>!
Leslie L. Lawrence: A keselyűk gyászzenéje

Az író eddig minden könyvét imádtam és ebben sem csalódtam! Érdekes, fordulatos és megint rengeteg információt kapunk a helyszínül szolgáló ország kultúrájáról. Megint szinte lehetetlen volt kitalálni, hogy ki a tettes ( Csak azért gyanakodtam rá,mert nem volt szimpatikus). Ennek az embernek a mázlija hihetetlen, mindig sikerül túlélnie.Csak ajánlani tudom mindenkinek,ez is egy fantasztikus élmény!

Wyndua>!
Leslie L. Lawrence: A keselyűk gyászzenéje

Ennél a könyvnél tanultam meg, miért nem jó kajálás közben olvasni…

negoti P>!
Leslie L. Lawrence: A keselyűk gyászzenéje

Ahova Leslie beteszi a lábát ott gyilkosság történik és szerencsésnek kell lennie annak, aki nem akarja az áldozatok közt végezni. Ebben a történetben Mr. Lawrence csak a bombay-i természettudományi múzeum cincéreit szerette volna tanulmányozni, ehelyett a Hallgatás Tornyában kötött ki, keselyűkkel hadakozott, belebotlott egy régi barátba és persze többször is meg akarták ölni. A végén persze mindenre fény derült és ez a kaland is szerencsésen végződött.
Lehet, hogy a LLL könyvek egyformának tűnnek, de könnyed szórakozást nyújtanak és van amikor ennyi is elég.

ChEebor>!
Leslie L. Lawrence: A keselyűk gyászzenéje

Igen profi munka. L.L.L. ezúttal Indiában jár, ahol ugyan kifejezetten kerülni akarja a bajt, ám az megtalálja, és innentől pedig gyanús figurák, furcsán időzített szívrohamok és balesetek, és néhány keselyű is el akarják intézni. Mindez pedig sok-sok érdekes esemény között oldódik meg, és ezúttal is igen mesteri módon. Mindemellett a struktúra tartja az állandó Leslie L. Lawrence formát, de ez nem baj, főképp, ha ilyen profi történetet helyez bele.


Népszerű idézetek

DoraAnn>!

Arra a mindennapi kérdésre próbáltam választ keresni, hogyan kerülhet be egy keselyű egy fürdőszobába.

DoraAnn>!

-Ekkor kezdődött a maga zsenialitása, Bob.
-Az már korábban elkezdődött. Egész pontosan a születésemkor. De hogy témánál maradjunk…

élien>!

Ismerek egy régi, iráni közmondást: „Ha az angyalok nem segítenek, szövetkezz az ördöggel!” Tetszik?

231. oldal

élien>!

A józan ész ugyan ellentmondott feltételezésemnek, de volt időm megszokni, hogy a józan ész gyakorta vereséget szenved az ösztönök vezérelte indulatok frontális támadásával szemben.

282. oldal

Zyta88 >!

Mondanom sem kell, mindez olyasféle zajjal járt, mintha egy kósza elefánt francianégyest táncolt volna a bungaló közepén.
Amikor kezemben a kottalappal visszarohantam a fürdőszobába, Mary-Rose akkorát visított, hogy a francianégyest járó elefánt alighanem szívgörcsöt kapott volna rémületében.

174. oldal

Zyta88 >!

Bob úgy vágódott mellém, mint az a bizonyos csillár a bombayi zenés színház páholyában Szijárám maharadzsa fejére.

253. oldal

Zyta88 >!

– Most pedig öné a szó, Mr. Lawrence.
Megszívtam a pipám és bólintottam.
– Rövid leszek.
Bob a fejéhez kapott.
– Jézusom! Ezt már ismerem… El vagyunk látva hideg élelemmel?

274-275. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Leslie L. Lawrence · Robert McKinley (Bob)
DoraAnn>!

Régi szokásom- mondtam -,ha ismeretlen városba érkezem, hajnaltájt kisétálok egy bokrokkal szegélyezett parkocskába, és letolom a nadrágomat. Ősi, atavisztikus jelenség lehet nálam… talán a napkultusszal függ össze.

Zyta88 >!

Bob megnyugtatóan Mary-Rose karjára tette a kezét.
– Te nem ismered őt, Mary-Rose. Ez a fickó ilyen. Amíg nincs szörnyű nagy baj, egy értelmes szót sem tudsz kihúzni belőle.
– És ha baj van?
– Akkor már rendszerint késő. Mondtam, hogy majd elájultam, amikor megpillantottam a rendőrség előtt.

121. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Leslie L. Lawrence · Robert McKinley (Bob)

A sorozat következő kötete

Leslie L. Lawrence sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Ella Steel: Végzetes hajsza
Diana Hunt: Őrület határán
Farkas Anett: A 33-as ügy
Ella Steel: Sors-Fordító
Csernovszki-Nagy Alexandra: Antónia eltűnt
Marilyn Miller: A királynő
Ella Steel: Az indíték
Sienna Cole: Elmejáték
Halász Emese: Ignis
John Cure: Az ártatlanság vámszedői