A ​halál kisvasúton érkezik (John C. Lendvay 2.) 71% 71 csillagozás

Érdekes ahogy LLL tud írni. Röviden, tömören, mégis bő lére eresztve, ezernyi szereplővel.
Ebben is éppen csak halott német katona nem volt.
Én nagyon szerettem, egyetlen hibájául azt tudom felróni, hogy mire belelendültem, már le is tehettem.
De gondolom, a kis füzetecskéknek ont ez a lényege.
A gyilkost megtaláltam, feladat elvégezve.
Kár, hogy nincs több ilyen könyvem.

Végig olvastam mind a négy kis Leslie L. Lawrence „könyvet”, és ez is hozta a szokásos, ismétlődő momentumokat, miszerint keretbe van foglalva a történet, az első és utolsó fejezet szinte szóról szóra megegyezik a többivel. Ezzel nincs is bajom, a közbülső résszel sincs sok.
Ja, de egy van! Ennyiszer a kaktusz szót leírva, még egy történetben sem láttam.
Bezárt szobában találnak egy hullát, akit már mindenki erősen halottként akart látni, elsősorban a családja, mégis könnyen kitalálható mi az indíték és miért történt a gyilkosság.
Azt hogy hogyan, az már kicsit kacifántosabb.
Egyet viszont nem értek, Lendvay elődjei miért léptek le?

Úgy gondolom,hogy ez a rövid mű, csak ujjgyakorlat volt a szerzőnek. A gyilkossági szál nem okoz túl nagy meglepetést, hiszen elejétől kezdve tudjuk, hogy a gazdag úriember életére törnek. A cím eléggé árulkodó, mi, olvasók már elejétől kezdve tudjuk azt is, hogy a vasút nagyon fontos szerepet kap a gyilkosság felderítésben. Hiába szerepelnek hóbortos, kissé őrült alakok, illetve a pénzt leső személyek, mégsem itt kell keresgélni. A sokáig dédelgetett bosszú eléri célját. A belülről bezárt szobában történő, külső behatolás nyomait nélkülöző gyilkosság felderítése mindig érdekes. Kíván némi észt úgy az elkövető, mint a felderítő részéről. Rafinált a gyilkos is, de Lendvay eszén nem lehet túljárni.
Rövid, de szórakoztató írás.

Nekem olyan összecsapott hatást keltett a „könyv”. Mondjuk néhány Lawrence könyv után az ember megszokja, hogy a főhős mindig mindennel tisztábban lesz a könyv/nyomozás végére, még akkor is, ha mindez csupán 1 óráig tart, talán nem is ez zavart igazán. A történet sem annyira eredeti, mert több „bezárt szoba rejtélye” típusú nyomozásról is olvashattunk már, pláne ezzel a megoldással (pl. Sherlock Holmes egyik ügye is hasonló). Igazán nem is tudom megfogalmazni, hogy miért is nem tetszett ez a rövid krimi annyira, egyszerűen csak nem. Úgy meg nagyon nem, ha a többi, már olvasott LLL történethez hasonlítom.

Ami pozitívum, hogy nem jöttem volna rá életem végéig, hogy ki és hogyan követte el a gyilkosságot (sőt, arra sem, hogy gyilkosság volt). Ami negatívum, az a vontatott cselekmény, a sok idióta szereplő és maga a főszereplő végtelenül tenyérbemászó stílusa. Sok negatív kritika miatt olvastam, hát én sem estem tőle hanyadt.

Kicsit összecsapottnak és kidolgozatlannak tűnt a történet. Végig olyan érzésem volt, mintha a gyilkosság csak egy teljesen mellékes dolog lenne. A történet lényege Lendvay nyomozó zsenije. Nem igazán szeretem az olyan történeteket, ahol a főhős egyszercsak a homlokára csap és megmondja ki és hogyan követte el.

Könnyen olvasható rövid krimi. Kissé kiszámítható volt nekem.