Leslie L. Lawrence, a híres keletkutató és rovartudós Manilába, a Fülöp‑szigetek fővárosába érkezik, hogy megvásároljon egy értékes lepkegyűjteményt. Rövidesen kiderül azonban, hogy a gyűjtemény gazdája halott; a gyűjteménynek nyoma veszett; a manilai repülőtér majdnem felrobban; felbukkan Robert McKinley, aki nem kábítószercsempész, csak karatézik; Mr. Vu, aki sokat borotválkozik, és kést hajigál; továbbá jó pár nyughatatlan holttest, és Paz‑Marin, a cipőtalp puhaságú rendőrkapitány.
Csakhogy Leslie L. Lawrencet nem olyan fából faragták, hogy visszarettenjen e csip‑csup apróságoktól. Fogai közé szorítja pipáját, kezébe veszi .38‑as Smith and Wessonját, és irány Mindanao, a rejtélyes sziget…
A gyűlölet fája (Leslie L. Lawrence 5.) 195 csillagozás
Eredeti megjelenés éve: 1988
A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Albatrosz könyvek Magvető · Leslie L. Lawrence életműsorozat Gesta, Studium Plusz
Kedvencelte 15
Most olvassa 2
Várólistára tette 18
Kívánságlistára tette 16
Kiemelt értékelések
Nem olvastam még Lőrinc. L. Lászlótól, sem Leslie L. Lawrence-től, de azt hiszem, ez a műve nem győzött meg, hogy sorba álljak a könyveiért a könyvtárban.
Kicsit olyan érzésem volt, hogy a párbeszédek kevesek, a tájleírás giccsesbe hajlik. Hiányzott belőle az a bizonyos szikra. Pedig repültek a gyilkos eszközök, szaporodtak a hullák, kavartak a szereplők. Engem kicsit zavart, hogy visszautalt LLL korábbi kalandjaira.
Egy nagyon szórakoztató kalandregény, izgalmas kezdéssel, bár be kell valljam, valahol ott a Fülöp-szigeteki dzsungel közepén elvesztettem a fonalat. Ami kissé sajnálatos meglátásom szerint, hogy a szerző a könyv utolsó egyötödét arra használja, hogy az elejétől a végéig sorra veszi a történteket és elmagyarázza, hogy mi miért és hogyan történt. Ezt eléggé kiábrándító történetvezetési módnak tartom. Miért nem úgy vezeti inkább az egész történetet, hogy a rejtélyekre az olvasó önmaga jöjjön rá lépésről-lépésre? Ez persze csak az én privát véleményem, de nekem olyan dedósnak tűnt a kimerítő magyarázkodás a végén. Ettől függetlenül tetszett a sztori.
Ismét megtudtam valami újat, megismertem a Fülöp-szigeteket picit.
Fordulatos volt, ahogy hol előkerültek, hol eltűntek a hullák és bizonyítékok. Kaptunk szimpatikus segítőtársakat, akikről később kiderült valami izgalmas. Megmagyarázhatatlan dolgok történnek és látszólag minden egy nagy káosz. De Leslie összerakja a képet és mindenre fény derül. :)
Mindig is szerettem az LLL krimiket és ez szerintem életem végéig elkísér. :)
Nem hiszem, hogy van olyan könyve az írónak, amit ne szeretnék. Annak ellenére, hogy az alapok többnyire ugyanazok – már a tizedik oldalon hullába botlik az ember, egészen megmagyarázhatatlan dolgok történnek, és mindig megjelenik egy-két vadító szépség, akik elcsavarják főhősünk fejét –, annyira zseniális a történetvezetés, hogy képtelen vagyok megunni az LLL történeteket. Ezen kívül nagyon meg tudnak nevettetni; és bár ez a könyv most haloványabb volt humor szempontjából, a sztori ismét megvett magának.
Nem a legjobb könyve. Kevésbé bonyolult és szövevényes, mint a későbbiek, a megoldás is viszonylag egyszerű, majdnem megfejtettem az egészet. Ahhoz képest, hogy más könyveiben legalább 3 különböző banda különböző célokkal gyilkolászik, ez igazán egyértelmű volt. El sem akartam először hinni! :-))
Az alaplegenda vagy mítosz, ami szintén mindig van, sem szövevényes. Ezért a helyszín sem volt számomra olyan különleges, mint ahogy számítottam rá. Akkor jöjjenek inkább a tibeti szerzetesek és a jakvajas tea!
Viszont pozitívum, hogy végre megtudtam, hogyan ismerkedett össze Robert McKinley-vel, aki későbbi regényeiben is felbukkan olykor-olykor.
Talán három évenként sort kerítek egy L. L. L. könyv elolvasására. A gyűlölet fája, kifejezetten jó választásnak bizonyult. Remek karaktereket vonultat föl a szerző. Érdekes, rafinált a történetszövés. Élveztem benne a humort, ami remekül oldotta a sok hulla által okozott izgalmakat. Megkedveltem a cirkuszosokat, és McKinley is kifejezetten jó fejnek bizonyult. Paz-Marint már kezdtem sajnálni, annyit kapott szegény.
A közepétől nagyon beindult a történet és le sem tudtam tenni. Csattanós volt a vég-kifejlett és ért pár meglepetés. Igazán kellemes kikapcsolódást jelentett.
Leslie megint egzotikus helyre utazik, belekeveredik a lecsóba, megkapja a jónőket, megfejti a rejtélyt, kicsit pipázik, aztán jól elutazik. Csak a szokásos, mondhatni :) Kicsit döcögősen olvastam, mert voltak benne unalmasabb részek. Bár a végén felbukkanó párduc nagyon cuki volt. Meg persze a gyerek. A történet klasszikus bosszú, de szerencsére itt nem hullottak a mellékszereplők, mint a legyek.
Ez a történet felért egy hullámvasúttal – izgalmasan kezdődött, utána jött egy adag klisé meg szemforgatást előidéző Lawrence-hancúr (mondjuk, ezeket a „szerelmi jeleneteket” én egy az egyben kivágnám a könyveiből, mert olyan „kis hangulatromboló izék”, hogy finoman fogalmazzak), aztán újra történt valami érdkes, majd megint ellaposodott, és a vége az lett, amit már kb. a fele után sejtettem is. Összességében azért nem volt rossz.
Nagyon pörgős kezdet után kicsit mintha elfáradna a történet. Az eleje izgalmas, hirtelen történik sok minden, aztán visszavesz a tempóból, és szép lassan adagolja az információkat. Ráadásul egy olyan környezetbe helyezi a gyilkosságokat, ami már szinte túl festőinek tűnik egy krimihez.
Ami elég érdekes, hogy egy bizonyos fát helyez a középpontba, aminek az emlegetését már túlzásba is viszi egy idő után.
Sajnos a nyomozói képességem nem tökéletes, ezért mindenkire gondoltam gyilkosként, csak az igazira nem. De hát az a jó krimi, ahol van izgalom, és nem derül ki az első fejezetben, hogy ki a tettes.
Ez a könyv a top kedvenceim közé lopta magát. Habár a bűntény, mint kiderült tényleg nem volt valami bonyolult, az elején teljesen berántott a sztori és végig azt hittem, hogy kitudja milyen fordulatok lesznek még.
Mivel imádok repülni, az eleje egyértelműen nosztalgikus volt. Legalábbis a turbulenciáig.
Jó volt felépítve szerintem, nekem nagyon tetszett. A szereplők nekem sokszor ugyanolyannak tűnnek, de azoktól eltudok vonatkoztatni.
Népszerű idézetek
Az állat olyan, mint a gyerek… Éhezik, nem panaszkodik, de ha belenéz a szemedbe, azt hiszed, hogy megszakad a szíved. És nem tudod megmagyarázni neki, hogy miért történik mindez… Ő meg csak néz, és nem érti, hogy egyszeriben miért veszítette el a szeretetedet. Azt hiszi, hogy te nem adsz neki enni… Várja, hogy megmagyarázd, hogy valahogyan megértesd vele, miért bünteted… Mit követett el, amiért büntetés jár… Szörnyű, szörnyű… Ezt te sohasem értheted meg!…
56. fejezet
A sorozat következő kötete
Leslie L. Lawrence sorozat · Összehasonlítás |
Hasonló könyvek címkék alapján
- Halász Emese: Ignis 99% ·
Összehasonlítás - Chris Land: Jaguár árnyéka 97% ·
Összehasonlítás - Surovec Róbert: A halál anatómiája 94% ·
Összehasonlítás - Vavyan Fable: Halkirálynő 92% ·
Összehasonlítás - R. Kelényi Angelika: Mesés Marrákes 92% ·
Összehasonlítás - Szélesi Sándor: Az ellopott troll 92% ·
Összehasonlítás - Biró Zoltán: A kard nyomában ·
Összehasonlítás - Vavyan Fable: Kyra Eleison 90% ·
Összehasonlítás - Biró Zoltán: Az ajtó ·
Összehasonlítás - Anthony Grey: Smaragdhajsza 94% ·
Összehasonlítás