A ​Gonosz és a Fekete Hercegnő (Leslie L. Lawrence 9.) (A Fekete Hercegnő 1.) 88% 416 csillagozás

Mikor kis fiatalka lányka voltam még én, egy messzi – messzi galaxisban, akkor nagyon szerettem Leslie L. Lawrence könyveit.
Akkor nem gondolkodtam el rajta, hogy mekkora műalkotás vagy sem, sokan vagyunk így ezzel szerintem.
Azóta elolvastam sok műalkotást, de most elő fogom venni és pótolok egy kis ponyvát az életemből.
Nem tudom ez volt e az első, de azt tudom, hogy ezt nagyon szerettem. Izgalmas volt és humoros is, nem is értem, miért nincs rajta ez a címke minden könyvén.
És mellékesen azt se értem, hogy aki szerint minden könyve ugyanolyan, az miért olvassa el minden könyvét és aztán értékeli úgy, hogy „ugyan olyan, semmi újat nem tudod mondani”, aztán rányom vagy kettő csillagot? Javaslom keressen egy másik polcot a könyvtárban.

Koromsötét éjszaka San Juan szigetén, egy váratlan vihar, kísértetjárta temető, felbukkanó-eltűnő, karóba húzott hullák, a sírokon állattetemek… Teljesen jogos a thriller címke. Ráadásul már az indítás is csak látszólag a megszokott, szinte rögtön jönnek olyan információmorzsák és csavarok, amiktől fényes nappal is egyből áthatja valami egészséges borzongás az embert. off Nagyjából négy éve olvastam már, de alig valamire emlékeztem belőle, úgyhogy éppen ideje volt felfrissíteni az emlékeket. Ezért aztán maximálisan megvolt az újdonság varázsa is és megerősíthetem, mennyire kiváló mű. (Nem véletlen hát a magas olvasottság és százalék, utóbbival sajnos nem sok LLL-történet büszkélkedhet…)

Érdekes, hogy évekkel ezelőtt majdnem film is lett belőle, csak egy ponton megfeneklett a projekt – pedig micsoda mozi lehetett volna az… Benne a híres-neves lepkés könyv, egy kis Drakula-sztori, fehér ruhás kísértetasszony, mindenhonnan hallatszó, félelmetes kiáltások, na meg persze a vegyes összetételű ügyeletes bolond kompánia, akik valamiért óhatatlanul is a főhős mellé verődnek. Mivel még a Sziget a ködben is képes volt ezt a színvonalat hozni, remélem, a többi folytatás is legalább hasonlóan jó lesz, addig pedig azt tudnám javasolni a még LLL-szüzek társaságának, hogy ha csak egy könyvet olvasnak el az öregtől, legyen ez. Akinek a Tíz kicsi néger tetszett – és nem véletlen a hasonlat –, ezt is komálni fogja!

Ha olvasott már valaki Leslie L. Lawrence könyvet az biztosan tudja, hogy mire lehet számítani a lapokon. Azt hiszem az egyik kedvencem lett ez a történet. Nagyon sötét és tele van horrorisztikus elemekkel, a halál kőkeményen az arcunkba van tolva. Nekem kifejezetten tetszett a Tíz kicsi néger hasonlatosság, és az író se árul zsákbamacskát ezen a téren, hiszen meg is említi. Karóbahúzó Vlad beleszövése is hatalmas pozitívum. Annak ellenére, hogy végtelenül egyszerű volt végül a gyilkosságok indítéka és az elkövetés módjának rejtélye is csak a végén vált világossá, a gyilkost is jól elrejtette az író spoiler.

Nagyon régen olvastam ez a könyvét Laci bácsinak. Így szinte nem is emlékeztem rá,hogy itt aztán hullanak ám az emberek. A tíz kicsi négert juttatta eszembe. Csalogassunk pár embert egy helyre és agyafúrt módszerekkel öljük meg őket,és közben az idegeiken is játszunk pluszban. Persze itt azért nem ilyen egyszerű,mert mint kiderül két különálló ügy szálai keverednek össze.Persze Leslie nem lenne az aki ha nem tudná kinyomozni a rejtélyes gyilkosságokat.Lendületes,szórakoztató és olvastatja magát.Szokásos kis humort is csempésztünk a sok borzalom közé. Nagyon jól sikerült történet bátran ajánlom mindenkinek.

Aki olvasott már LLL-től, az tudja, hogy mire számítson, hiszen a legtöbb könyve ugyanarra a sémára épül. Mégis szeretjük olvasni.
Kicsit nosztalgiázva vettem kezembe a könyvet, mert egy ideje már nem olvastam tőle, azért a jóból is megárt a sok.
Az első könyv olyan 4 csillagos volt, könnyed, gyorsan haladós, semmi extra, a második könyvben felgyorsultak az események és jó volt a végkifejlet, ezért az 5 csillagosra értékelném. Így lett 4,5.
Volt egy halvány gyanúm a házigazda kilétét illetően, ami be is jött végül. :D De azt nem hiszem el, hogy az első karóba húzás után nem jutott eszébe LLL-nek spoiler. Szerintem már a legtöbb ember ismeri a havasalföldi fejedelem történetét. Nyo mindegy…

Nagyon izgalmas volt.
Az elején kicsit zavart, hogy nagyon emlékeztetett a Tíz kicsi négerre, de a második részében már nem gonolkoztam rajta. Tetszett a felvezetés és a félrevezetés.
Ami lehetett szerepelt a könyveben: krimi, thriller, mágia, vámpír, gonosz és magyar-román történelem…
Érdekes volt, szerintem a többi kapcsolódó könyvét is el fogom még olvasni :)

Nagyon izgalmas volt,végig gondolkodtam a megoldáson,de nem jöttem rá.

A harmadik történetet olvashattam Leslie L. Lawrence főszereplésével és már nagyon az elején az első helyre lépett a kedvenc LLL könyveim sorában.
Elindul a történet: Lawrence San Juanba ér, ahol egy lepkéskönyv aukciójára hívták meg és szépen ehhez a főszálhoz kapcsolódóan a többi szereplő is megérkezik, becsatlakozik. Egy roppant színes brancsot rak össze a szerző, ahogy azt már az előző két részben is olvashattuk. A színes társaságból aztán nagyon hamar elkezdenek kipotyogni a résztvevők borzalmas módokon. Ki a gyilkos? El se kezdj rajta agyalni, úgysem fogod kitalálni!
Csak hagyd, hogy sodorjon a cselekmény, a kanyarokban kapaszkodj és élvezd ezt a zseniális kalandregényt!

Jó kis kavarodásos összevisszaság volt, én élveztem. Bár azt azért bevallom, hogy a hidraulikus páncélajtóknál meg a lézersugárral lövöldöző középkori lovagpáncéloknál elég nagyra meresztettem a szemem. Itt valami más megoldást kellett volna találni, mert szerintem ez nagyon kilógott a sztoriból.Nem szabad nagyon belegondolni az ellentmondásokba, meg a logikátlanságokba, miközben az ember olvassa, és akkor oké.

Laci bácsihoz nagyon régi „kapcsolat” fűz – 1992-ben az akkor éppencsak várossá nyilvánított borsodi településünkre látogatott egy író-olvasó találkozóra. Azért emlékszem erre ilyen pontosan, mert akkor jelent meg a Naraszinha oszlopa, amit dedikált is nekem. Nagyon szórakoztató sztorijai voltak (mint például a szerintem mindenki által ismert „hogyan lettem mongol szakos az egyetemen” történet). Én pedig akkor (nagyon fiatalon és naivan) egyszerűen nem hittem el, hogy aki ekkora író, hogyan „ereszkedik” le hozzánk.
Ezt csak azért írtam le, hogy megértsétek, rettenetesen elfogult vagyok vele szemben.
Látom én, hogy sok története egy kaptafa, hogy régimódi, hatásvadász, teátrális, mégis, mindig is hálás leszek, hogy egzotikus vidékekre visz el.
Most például San Juanba – mondjuk, mivel egy kastélyban játszódik az egész történet, szóval a tettes csakis a kastélyba meghívottak egyike, sajnos a helyi sajátosságok teljesen hiányoznak. Viszont az összes többi, fentebb felsorolt jelző itt is megvolt. Fekete mágiával foglalkozó román testvérek spoiler, egy kripta kerítésére feltűzött hulla, a falon rejtélyes módon feltűnő festmények, titokzatos milliomos és hát persze, hogy most tör ki az évszázad hurrikánja is.
Féltem is, meg nem is, jól szórakoztam, meg nem is, röhögtem is jókat, meg forgattam a szemeim a blődségek olvasása közben. De Laci bácsi, Tőled bármit is elolvasok!