A ​múlt nyomában 63 csillagozás

Lesley Pearse: A múlt nyomában

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Lebilincselő ​történet a bátorság, a barátság és a szerelem erejéről.

1953. június 2-át írunk, Anglia II. Erzsébet királynő koronázását ünnepli. Molly Heywoodnak azonban egészen máshol járnak a gondolatai. A húszas éveiben járó lány, aki apja vegyesboltjában dolgozik Somerset egyik aprócska falujában, az ünnepséget hátrahagyva barátnője házához siet. Az erdei lakban rettenetes tragédia fogadja: Cassie-t meggyilkolták, és hatéves, félvér kislánya, Petal nyom nélkül eltűnt.
Bár az országos lapok is felkapják a tragikus ügyet, senki nem tud semmit a kislányról. Cassie múltját rejtély övezi. Az egyetlen nyom, ami elvezethet a lány családjához, egy levél, melyet Cassie Londonból kapott. Molly elhatározza, hogy Londonba költözik, hátha ott sikerül a kislány nyomára bukkannia. A nagyvárosba érkezve azonban keserűen tapasztalja meg, milyen nehezen boldogul egymagában egy vidéki lány. És minél közelebb kerül az igazsághoz, annál veszélyesebbé válik az útja. Molly mindent… (tovább)

Eredeti mű: Lesley Pearse: Without a Trace

>!
Alexandra, Pécs, 2016
448 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633577479 · Fordította: Morvay Krisztina

Most olvassa 10

Várólistára tette 70

Kívánságlistára tette 56

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
Zsófi_és_Bea P
Lesley Pearse: A múlt nyomában

Lesley Pearse rajongó lévén, aki már az összes magyarul megjelent könyvét elolvasta, bátran kijelenthetem, a szerzőnek újra sikerült egy tőle már megszokottan fordulatos, eseményekben, kalandokban gazdag, romantikus könyvet írnia.

Sikerült a főhősnő, Molly személyében ismét egy erős, magabiztos főhősnőt teremtenie, aki már a történet elején a szívünkbe lopja magát, nemcsak megkedveljük, hanem szinte a barátnőnknek érezzük. A történet pedig magával ragadó, az 1950-es évek Angliájában játszódik, amikor még a lányok élete a családjuktól vagy a férjhezmenetelüktől függött, de a bátrabbak és önállóbbak már munkát vállaltak, olykor a családjuknak is ellenszegülve.

Bővebben:http://konyvutca.blogspot.co.ke/2016/03/lesley-pearse-m…

3 hozzászólás
>!
Timár_Krisztina ISMP
Lesley Pearse: A múlt nyomában

Egész más könyv ez, mint amiket olvasni szoktam.
Ha nem ajándékba kapom, és nem olyan jó szívvel, kedvesen adják, mint ahogy adták, soha nem veszem a kezembe. A célcsoportja sem én vagyok.
Ettől függetlenül hazudnék, ha azt mondanám, nem tetszett. És ha megkérdeznek, szívesen ajánlanám is, bár nem mindenkinek.

Az egyik címkéje szerint krimi. Nem szedem le róla, mert végső soron van benne gyilkosság is, nyomozás is, ez mégsem krimi. Aki azért veszi a kezébe, hogy krimit olvasson, csalódni fog. A krimi-szál csak a vázat adja, kivéve az utolsó száz oldalt. Ott mintha egy másik regény kezdődne el, és bizonyos fokig sajnálom is, hogy Pearse nem ezt a másik regényt írta meg, hanem az egyiket, ezt meg benne hagyta, mint zsebben a fejletlen kiskengurut.
A másik címkéje szerint romantikus. Tény, hogy van benne szerelem, nem is kevés, vannak benne jóvágású, vonzó fiatalemberek, és időnként választani is kell a leánynak, de ez a szál is vissza vagyon fogva.

Ha meg kellene mondani, mi ez, hát egyrészt kalandregény, másrészt egy felnőtté válás története. A bizonyos gyilkosság lendíti ki a főszereplő életét a holtpontról, ennek „köszönhetően” indul el a nagyvilágba, elvileg nyomozni, gyakorlatilag saját, független életet kialakítani magának. Közben a legkülönbözőbb fajta helyeken jár (a XX. század közepének Angliájában), veszélyes kalandokon megy át és tapasztalatokat szerez, találkozik égetően fontos társadalmi problémákkal, ezzel kapcsolatban találkozik segítőkkel/tanácsadókkal és gátlókkal/ártani akarókkal, előbbiek a jók, utóbbiak a gonoszok. A jók nagyon jók, a gonoszok nagyon gonoszok. A jók gondolkodása (ami a társadalmi problémákat illeti) haladó és modern, a gonoszoké minimum elmaradott. (Ezeket a jelzőket a regényszöveg használja.) Véletlenül se fordítva.
Igen, kérem, ez mese. :) Azért lehet ekkora siker. (A címlap szerint több, mint tízmillió példányt adtak el belőle.) Az emberek szeretik a mesét, még a nagyon-nagyon komoly felnőttek is.*

A „mese” szót véletlenül se lekezelően használom itt – én nagyon szeretem a meséket. Még a gyerekeknek valókat is. Azt már csöndesen kétségbe vonom, hogy olyan fontos társadalmi kérdésekben, amelyeket a regény felvet, érdemes-e mesefiguráknak véleményt mondani, de 1. az író tényleg nagyon vigyáz, hogy a regényéből ártalmas dolgokat ne tanulhasson senki (legalábbis ami a társadalmi kérdéseket illeti**), 2. ha ugyanezekről a problémákról szociológiai tanulmányt írt volna, az nagyságrendekkel kevesebb emberhez jut el – úgyhogy belenyugszom. Ebben a tekintetben a regény jó, és szívesen ajánlom.

Csak hát ott van a hiba, hogy én a magam részéről nem szeretem, ha egy regény ilyen hangerővel akar tanítani engem, mint ez. Jó sokszor megismételve minden fontos tanulságot, hosszasan kifejtve, legalább háromoldalanként egyszer, és kizárólag szerethető szereplők szájába adva, hogy véletlenül se tévessze hatását. Különösen az első száz oldalon szenvedtem nagyon a didaktikusságtól. De ettől a regény nem rossz, csak nem nekem való.
(Az azért már zavaróbb, hogy elég gyakran mondanak olyasmit a szereplők, amit a XX. század közepének Angliájában egészen biztosan nem mondtak volna. Lehet, hogy gondolják, de nem mondják, vagy nem így. Ettől csorbul a történeti hitelesség. De végül is a cél az, hogy a mai embereket tanítsa a regény, tehát még ez is rendben van.)

Ami viszont a további háromszáznegyven oldalt illeti, ott már tudtam a kalandokra/szerelmekre koncentrálni, izgulni a főszereplőért, és olvastatta is magát a szöveg. Az első száz oldal után már nagyon gyorsan haladtam vele (az oktató jellegű bekezdéseket meg kikapcsoltam a fejemből). A fordítás többnyire gondos,*** a kiadás szép, igényes, és még tartós is, nem esik szét a könyv, sok olvasást kibír.

Szóval örülök ennek a regénynek, köszönöm szépen. :) Szép emlék marad, különösen azért, mert jó szívvel, kedvesen adták.

* Jó, a komoly felnőttek meséiben ne legyen zsarnok király. Legyen benne pl. részeges, erőszakos boltos. Tündér keresztanya se legyen. Inkább ősz hajú, tolószékes szociális munkás.
** Azért volt, amitől a fülem kettéállt. Az rendben, hogy „nem vagy felelős az elődeid életéért és cselekedeteiért, éld a sajátodat,” meg „jól nézd meg, kivel akarod összekötni az életedet”, meg „szegülj szembe az erőszakossággal, ne hagyd magad”, meg „nem szabad a másik embert a külsejéért elítélni”, meg úgy általában ne legyenek előítéleteid stb. Mind rendben. De azt egy szóval nem mondja a regény, hogy spoiler Ilyen tanácsot a regény nem ad. Pedig kéne. Oké, nem túl nagy az esély rá, hogy ilyen helyzetbe keveredik az olvasó, de azért mégis.
*** Azért néha-néha elég durván bakizott a fordító, de nem vagyok benne biztos, hogy aki nem tud jól angolul, ugyanígy kapásból kiszúrná a hibákat. Nincs is belőlük sok.

>!
bokrichard
Lesley Pearse: A múlt nyomában

Határozottan max pontszámos annak ellenére, hogy ennyire alul van százalékolva. Lesley Pearse második általam olvasott könyve sem hagyott bennem kérdőjeleket, milyen is egy jó könyv. Megfelelő szkepticizmus van az emberben, amikor meglátja a krimi és a romantikus címkéket egy azon könyvön, mert nehéz a két finoman szólva is ellentétesnek mondható műfajt egyszerre bevetni. De itt sikerül. Nagyszerű látni, hogy a fő koncepció a 20. század közepén a maszkulin elnyomás alól kitörni vágyó nőkről szól. Molly a fő példa, igazi amazonként állt helyt. Meghazudtolva saját korát, új életbe fogott, mely nagy kihívás bárkinek egy ilyen korban. Egymagában is erről a nagy kalandról lehetne eleget írni, de itt egy fiatal lány halála és egy ártatlan gyermek eltűnése árnyékol be mindent, ám ez is adja a változáshoz a kulcsot. Az eleje a népmesei szerencsepróbálásról szól, de később a krimi vonulat is megjelenik. Na ne, hogy azt gondolja bárki is, hogy nagy a kihívás, igazi nyomozói mestermunkáról nem annyira esik szó, de kalandokban, és megpróbáltatásokban nincs hiány. Molly nagyszerű karakter, George kicsit pipogya, Molly apját meg én is megütöttem volna, szóval a szereplők erősek, átjönnek a papíron. A kor Londonja is bemutatkozik, minden szépségével és árnyoldalával együtt.
Annyit lehetne erről még írni, de csak annyit, hogy tessék olvasni, mert jó! Ez most már végérvényesen a látómezőmbe helyezte az írónőt, ha lehet, a többi könyvével is bepróbálkozom.

>!
Kiss_Csillag_Mackólány P
Lesley Pearse: A múlt nyomában

Hmm. Érdekes.
Tetszett ugyan, de – természetesen – vannak kifogásaim.
A legnagyobb bajom az, hogy a sok sajnálkozás, mellébeszélés között elveszett a valódi történet. Túlzásnak tartottam a kitéréseket, néha úgy éreztem, hogy ezek csak töltelékszövegek ahhoz, hogy meglegyen a kötelező oldalszám. Jelentéktelen szereplők kaptak sokkal jelentősebb oldalakat, mint kellett volna, és soknak találtam a vetyengést is a kislány megtalálásán.
Úgy éreztem, mégsem ez a fő szál, hanem Molly felnőtté válása, de ebben is soknak találtam a szenvedést az apja mellett, az anyjának a sajnáltatását. Persze, fontos dolgok ezek, meg valóban borzasztóak, de nem erről szólt a könyv.
Pontosabban, a sok mellékszál közben gyakran nem lehetettem biztos abban, hogy akkor most miről is szól ez a könyv?
Legalább három könyvre való téma torlódott össze, úgy vélem, maga az író sem döntötte el az elején, hogy mi legyen fontos, és mi nem.
Mintha úgy született volna a könyv, hogy van egy alapgondolat, de csapong össze-vissza, aztán majd csak kisül belőle valami.
Több figyelmet kellett volna szerintem fordítani az írás előtt a végiggondolásra.

>!
OctoberRain P
Lesley Pearse: A múlt nyomában

Hosszú és unalmas. Amikor már azt hittem, végre a történet végére értem, még volt 100 oldal. De minek?
Dráma és szenvedés, de kb. annyi, mint 5 másik könyvben együtt, amitől valahogy még hiteltelenebbé vált az egész. Nem tudtam beleélni magam, nem tudtam Molly helyébe képzelni magam.
Az egyetlen érdekes szereplő is Cassie volt, dehát ugye őt nyírták ki, szóval nem sokat szerepelt a könyvben, és azt is csak visszaemlékezések formájában.
A krimi cimke abszolút megtévesztő, ennél még a Kisvakondnak az a része is izgalmasabb, amikor próbálja kideríteni, kihez tartozik a tojás.

>!
fukszia
Lesley Pearse: A múlt nyomában

Az első oldaltól az utolsóig érdekfeszítő és olvasmányos!

>!
ilovai_noémi
Lesley Pearse: A múlt nyomában

A krimik nem a kedvenceim, sajnos ezt el kell ismernem. De ez a könyv még az újraolvasásakor is megtud lepni. Elképesztő a cselekménye, imádom a szereplőket. Tele van váratlan fordulatokkal, meglepetésekkel. Sajnos végig átvert a könyv, semmi sem alakult úgy, mint én kigondoltam, de talán pont ezért lett olyan tökéletes.

>!
Vuccyy
Lesley Pearse: A múlt nyomában

Kikapcsolódásnak jó, egyszer olvasható történet.

>!
Málnika
Lesley Pearse: A múlt nyomában

Nagyon szeretem Lesley Pearse könyveit, mert a főszereplő karaktere és a történet mindig magával ragad. A múlt nyomában című könyvvel sem történt másként. Molly sorról sorra válik felnőtté az őt ért tragédiáknak köszönhetően. A végén talán túl sok a váratlan fordulat, amelyek kicsit meseszerűvé teszik az amúgy remek regényt.

>!
olvasónő
Lesley Pearse: A múlt nyomában

Ez a második könyvem az írónőtől olvasva. Nem volt benne felesleges rész, elég gyorsan, pár nap alatt végeztem vele. Jól is jött, mert előtte elég hosszasan olvastam Az idóutazó feleségét, és hát az nem az án műfajom.Nagyon vágytam már valami ilyen stílusú könyvre.Nem fogtam mellé. Nagy fantáziával megáldott írónő, mindenképp olyan olvasmány, amit nem igazán akarsz letenni, ha kevés az időd.Megérdemli az öt csillagot.


Népszerű idézetek

>!
Vackor6 P

A dolgok mindig a helyükre billennek, ha nem töprengsz rajtuk túl sokat.

249. oldal, Tizenkettedik fejezet

4 hozzászólás
>!
levendula_92

Nem szabad gyűlölni! Szánjuk az embereket tudatlanságát és előítéleteit, és példamutatással próbáljuk megmutatni a helyes utat, a gyűlölködéstől azonban csak mi érezzük rosszul magunkat, ráadásul semmilyen hasznos célt nem szolgál.

>!
furizsuzsa

– Úgy tűnik, az emberek mindentől és mindenkitől félnek, aki egy kicsit is különbözik tőlük.

81. oldal, Negyedik fejezet (Alexandra, 2016)

>!
furizsuzsa

– Az igaz megértés ritka ajándék. Különleges adomány, ha valaki tudja, miért viselkednek az emberek úgy, ahogy, és mégsem ítélkezik felettük. Úgy hiszem, ezt az ajándékot Isten csupán az igazán különleges embereknek tartogatja, akikről tudja, hogy jóra fogják használ.

261. oldal, Tizenharmadik fejezet (Alexandra, 2016)


Hasonló könyvek címkék alapján

María Dueñas: Öltések közt az idő
Borsa Brown: A maffia gyermekei
Ken Follett: A katedrális
Cornelie C. G.: Talán mindörökké
Cornelie C. G.: Érzelmi vírusveszély
Sylvia B. K. – T. B. Horváth: Végzetem története II.
Agatha Christie: A barna ruhás férfi
Stieg Larsson: A kártyavár összedől
Vavyan Fable: Halkirálynő
Kathy Reichs: Virals – Kincsvadászok