Orosz ​erdő 1 csillagozás

Leonyid Leonov: Orosz erdő Leonyid Leonov: Orosz erdő Leonyid Leonov: Orosz erdő

    Az orosz erdő, „a zöld barát”, a szovjetországnak ez a hallatlanul nagy értékű kincse a főszereplője Leonov klasszikusan zárt, lírát és epikát ötvöző monumentális regényének. Az erdőért harcol Vihrov professzor, s azért, hogy új tartalmat nyerjen az ember és a természet örök barátsága. Ügyes, ravasz és látszólag szintén az igazságért síkraszálló ellenfelekkel kell megküzdenie: Gracianszkij professzor és „forgodox" csoportja kis híján győzedelmeskedik . . .
    A két tudós párviadalának akaratlanul is fontos részvevőjévé válik Vihrov lánya, Polja, aki nyomban a Honvédő Háború kezdetén partizánfeladata teljesítése közben életveszélyes kalandba bonyolódik. Leonov a múlt és jelen síkján bontja ki a mindvégig feszülten izgalmas történetet. A háború, ez a nagy történelmi próbatétel tesz pontot a viták, konfliktusok végére, s hozza meg az igazság diadalát nemcsak a két világ, hanem a szemben álló felek csatájában is.

Eredeti megjelenés éve: 1953

A következő kiadói sorozatban jelent meg: A Szovjet Irodalom Könyvtára Európa

>!
Európa, budapest, 1973
892 oldal · Fordította: Szőllősy Klára
>!
Európa / Kárpáti, Budapest / Ungvár, 1969
738 oldal · keménytáblás · Fordította: Szőllősy Klára
>!
Új Magyar, Budapest, 1955
650 oldal · keménytáblás · Fordította: Szőllősy Klára

Enciklopédia 1


Várólistára tette 3


Népszerű idézetek

Kuszma>!

Nyilván váratlan akadály vagy betegség tarthatta vissza – de mi baj érhet egy diáklányt a szovjet államban, ahol maga a fiatalság mintegy védlevélül szolgál a szerencsétlenségek ellen?

7. oldal

6 hozzászólás
Kuszma>!

De ma már harmadszor használta ezt a szót: sors. Mi erről a témáról kollektív vitát rendeztünk odahaza Loskarjovban, két álló napig veszekedtünk, és végül tisztáztuk, hogy ez a szó kártékony, csak a gyengék használják, és nem fejez ki mást, csak gyengeséget. Szóval szerintünk nincsen sors, csak vasakarat és szükségszerűség.

22-23. oldal

Kapcsolódó szócikkek: sors
5 hozzászólás
Kuszma>!

– Ezek a „románok” mind egy kaptafára készültek, az élet jelenségei valamennyiben a szerelem fonalára vannak felfűzve. Én e helyett a műfaj helyett egészen mást vezetnék be, valami dokumentációs krónikafélét, a hasznos és ismeretterjesztő anyag minél nagyobb hangsúlyozásával. Legfőbb ideje, hogy az író éppen úgy blokkoljon, mint a jövőnek minden más építője!
– És ki fogja elolvasni a jegyzőkönyveidet, barátocskám?
– Ne félj, majd olvassák, ha nem lesz más, imádott faterom!

481-482. oldal

3 hozzászólás
Kuszma>!

Elbeszélte, hogy amikor Pavel Arefjicset hatvanadik születésnapjára megajándékozták a magnyitogorszki kohászati kombinát élénk színekben pompázó, temérdek kéménnyel ékes látképével, nyomban továbbajándékozta a festményt a textilmunkások nemrég megnyílt klubjának, szobája falán pedig továbbra is megmaradt a Cigánylány.

33. oldal

1 hozzászólás
Kuszma>!

…és Szerjozsa arra gondolt, hogy az új humanizmusnak ezek a könyvbölcsességel meg nem fertőzött munkásai vannak a leginkább feljogosítva rá, hogy elítéljék a nyugati civilizációt népszövetségével – vagy minek is hívják? –, akadémiáival, királyi meg egyéb tudományos társaságaival, testvériséget prédikáló hamis bibliáival, legeslegújabb divat szerinti erényt hirdető ájtatos és álnok vezérszellemeivel egyetemben; igen, fel vannak jogosítva, hogy ítéletüket végrehajtsák, s ha volna isten a világon, még az is megáldaná őket és szent hőstettüket.

665. oldal

18 hozzászólás
Kuszma>!

– Én azt hiszem, a mi fegyverünk a fiatalságunk meg a tisztaságunk.
– Tisztaság itt úgy értendő, hogy nem vagytok megterhelve fölös bölcsességgel? – kérdezte Ivan Matvejics óvatosan.
– Nem… azt jelenti, hogy céljaink önzetlenek. Vagyis hát fegyverünk a céljaink tisztasága… de ha kell, akad élesebb is! Így mondta egy volt iskolatársam, most ő is a fronton van… de mindegy, én is ugyanígy gondolkozom.

569. oldal

5 hozzászólás
Kuszma>!

Polja is úgy érezte, mint az édesanyja: nincs a világon az az ár, amit ne adna meg azért a jogért, hogy emelt fővel nézhessen szembe népével.

494. oldal

1 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

Alekszandr Bek: A volokalamszki országút
Vaszil Bikov: Ki tudja, visszatérsz-e?
Belinda Alexandra: Toszkán Rózsa
Viktor Nyekraszov: Fordul a kerék
Julian Szemjonov: A Stirlitz-dosszié
Tadeusz Nowak: Ha király leszel, ha bakó leszel
Nino Haratisvili: A nyolcadik élet
Szvetlana Alekszijevics: Nők a tűzvonalban
Vaszilij Akszjonov: Moszkvai történet
Vaszil Bikov: A halottaknak nem fáj