Rain ​Man – Esőember 87 csillagozás

Leonore Fleischer: Rain Man – Esőember Leonore Fleischer: Rain Man – Esőember Leonore Fleischer: Rain Man – Esőember

Szívfacsaró történet… Charlie Babbitt: vagány (vagy annak hiszi magát), nyüzsgő és keservesen büszke. Amikor apja meghal, azt reméli, nagy vagyont örökölt. De apja mást gondolt. Raymond Babbitt: Charlie tizennyolc évvel idősebb bátyja, akiről Charlie semmit sem tudott: egy gyógyintézet ápoltja, saját elméjének foglya, gyermekkora árnyainak üldözöttje. És hárommillió dollár örököse. Amikor Charlie elrabolja Raymondot, és megpróbálja elrejteni, hogy megszerezze a pénzt, nem sejti, hogy mindkettejüket odüsszeiába hajszolja, keresztül-kasul Amerikán – a múltba vezető hosszú útra, vesztükbe, egyszersmind kölcsönös szeretetük váratlan újjászületéséhez.

Eredeti cím: Rain Man

Eredeti megjelenés éve: 1989

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Aranytoll Könyvmolyképző

>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2010
176 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632450940 · Fordította: Jankovics Krisztina
>!
Zeneműkiadó, Budapest, 1989
142 oldal · puhatáblás · ISBN: 9633306949 · Fordította: Jankovich Krisztina

Enciklopédia 1

Szereplők népszerűség szerint

Charlie Babbitt


Kedvencelte 11

Most olvassa 3

Várólistára tette 78

Kívánságlistára tette 32

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

Nikolett0907 P>!
Leonore Fleischer: Rain Man – Esőember

„Bizonyára izgató egy szép férfihoz bújni oda este, és csodálatos mellette ébredni fel reggel. De hogy aztán vele töltse az ember az egész napot – hát, bizony gyorsan rá lehet unni, hacsak nincs a szépség mögött valami más is.”

Nem láttam a filmet, fogalmam sincs, hogy milyen.
Viszont utólag kiderült, hogy abból készült a könyv és nem fordítva.
Amennyiben ez igaz, akkor meg kell néznem.
A kötet nagyon mély érzéseket hozott felszínre, komolyan elgondolkodtatott és a téma, melyet feldolgoz mai napunk egyre fontosabbá váló kérdéseinek egyike.
Jómagam csak az általános ismerettel rendelkeztem, viszont ennek a könyvnek a hatására, nagyon sokat tájékozódtam fórumokból, cikkekből, sőt még ismerőssel is beszéltem erről.

Valahogy úgy érzem, hogy több leszek az ilyen kötetet olvasása után.
És nagyon, de nagyon hálás vagyok, hogy volt lehetőségem olvasni.
Kell egy saját példány a polcomra.

Nagy kedvenc, már ha lehet ilyet írni! ♥

8 hozzászólás
Sippancs P>!
Leonore Fleischer: Rain Man – Esőember

Nem tudom, annyira nem tudom!
Hagytam egy éjszakát ülepedni, de még mindig nem vagyok sokkal okosabb, mint tegnap. Főleg úgy, hogy megtudtam, valójában ez egy forgatókönyvből készült történet…
Az biztos, hogy Raymond és a betegsége iszonyatosan nagy hatással volt rám. Nem emlékszem rá, hogy olvastam volna valaha olyan könyvet, ami ennyire mélyen érinti az autizmust, így nemcsak megdöbbentet és elszomorított, hanem elgondolkodtatott, meghatott és valami teljesen újat is adott ez a történet. Úgyhogy ha ezt nézem, akkor már ezért érdemes volt kézbe vennem.
Ugyanakkor ott a másik oldal, Charlie, akit a könyv nagy részében nemhogy megkedvelni, hanem elviselni is alig tudtam. Ahogy viselkedett Raymonddal, és ahogy kihasználta az embereket… na ne! Én ezt ilyen formában akkor sem tudom elfogadni, ha a történet végére valamilyen szinten fejlődött a jelleme.
Összességében tetszett, és az első 50 oldaltól eltekintve olvastatta magát, de nekem több minden is hiányzott ahhoz, hogy 5 csillagos könyv legyen. A filmet viszont megnézem, ezek után muszáj látnom Dustin Hoffmant Ray-ként!

Kriszta_89 P>!
Leonore Fleischer: Rain Man – Esőember

Filmet nem láttam, mindig csak hallottam róla. Így úgy gondoltam először kiolvasom a könyvet és utána nézem meg a filmet. Mint megtudtam ez pont fordítva készült, a film forgatókönyvéből írták meg a könyvet. Egy nap alatt kiolvastam, a könyv negatívumának talán a rövidségét mondanám, én picit jobban belementem volna, sokszor olvasni tudtam volna még egy-egy részt.
Charlie nekem a végére sem kedveltette meg magát igazán, hiába a jellemfejlődése. Számomra visszataszító a pénzhajhászása, és ahogy ehhez a testvérét használja plusz ahogy sokszor bánt vele.
Raymond viszont hatalmas hatással volt rám végig, hol könnyeket csalt a szemembe, megfacsarta a szívem vagy épp megmosolyogtatott. Hiába autista mégis boldog a saját maga kis zárt világában szemben Charlival, akinek ez nem sikerült.
Zseniális egy történet, aki teheti mindenképp olvassa el, igazán megható, szívbemarkoló, szeretete és elfogadásra tanító. Ezek után pedig biztos megnézem a filmet.

KBCsilla P>!
Leonore Fleischer: Rain Man – Esőember

Meglepő volt számomra, hogy a film készült el előbb, és csak utána a könyv, ilyet még nem tapasztaltam, vagy elkerülte a figyelmemet.
Újabb meglepetés, hogy a könyvet a Zeneműkiadó adta ki.
Ami nem volt meglepetés, az pedig maga a könyv.
Kezdem azzal, hogy a filmet nagyon szerettem. Láttam fiatalon, amikor azt hittem, hogy értem, majd láttam évekkel később, amikor már ismertem egy – sajnos a szülő félelme vagy tudatlansága miatt eltitkolt – autista kisfiút. Aztán most, hogy több autista is van a környezetemben, most is megnéztem, és most merem igazán azt mondani, hogy értem a könyvet.
Fájdalmas volt látni, ahogyan Charlie idiótának vélte az elején a bátyját, aztán örömteli, ahogyan kezdte megismerni, majd megszeretni.
Sokszor gondolom úgy – egyébként is –, hogy a sérült emberek másképp reagálnak az érzelmekre, mint egészséges társaik. Nyilván jobban is vágynak a szeretetre, amit úgy vélem, hogy sajnos nem minden esetben kapnak meg. Pont az ilyen Charlie-féle rosszul gondolkodó emberek miatt, akikben az ellenállás a legtöbb esetben vagy a tudatlanságukból, vagy a bátortalanságukból fakad.
A könyv szinte szó szerint adta vissza a filmet, hiszen forgatókönyv alapján íródott, és mindvégig hallottam közben a filmbeli szereplők magyar hangját, és végig a szemeim előtt láttam Dustin Hoffman utolérhetetlen mozgását.
Nem volt véletlen az az Oscar-díj.
A könyv nagyon jó, természetesen kicsordult a könnyem a végén, de én már csak ilyen vagyok.

2 hozzászólás
Kripley_hadnagy IP>!
Leonore Fleischer: Rain Man – Esőember

Fantasztikusan megható, régi emlékeket felkavaró, amennyire emlékszem, hűen követi a filmet. Megint meg kell néznem… spoiler

Röfipingvin P>!
Leonore Fleischer: Rain Man – Esőember

Ugyan ez egy forgatókönyv átdolgozása, mégis nagyon olvasmányosra sikeredett és pont megfelelő összhangban keveredtek a fejemben a filmes jelenetek a saját agyam kreálta képekkel.
Messzemenően az elsők közt van a történet az autizmussal foglalkozó szépirodalmi (játékfilmi) címek között, és ha másért nem, hát ezért is érdemes elolvasni.
Még gyógypedagógusként is voltak sorok, amik extrán hatottak…

aurorakönyvmoly P>!
Leonore Fleischer: Rain Man – Esőember

A klasszikus, kultuszfilmből készült könyv, még ha néhol kicsit más is volt. A film kockái az olvasásom során végig ott peregtek előttem, de ez cseppet sem zavart. A film egyszerűen zseniális volt, a forgatókönyv, a színészi munkák, a zene, egyszóval MINDEN. A könyv kicsit szárazabb volt, a fél csillagot ezért vontam le.
Charlie Babbitt az elején amilyen antipatikus és idegesítő, kétszínű végtelenül arrogáns alak, a történet végére elfogadó és a testvérét végtelenül szerető karakterré, egy viszonylag szimpatikus figurává növi ki magát. Legalábbis valakivé, aki elfogadó, kicsit nyitottabb a „más” felé. Sajnos ez, ami sok emberből hiányzik.

Ha nem is lesz mindenki kedvenc olvasmánya, a filmet kötelező jelleggel megnézetném mindenkivel.

Szelén>!
Leonore Fleischer: Rain Man – Esőember

Nagyon látszik ezen a könyvön, hogy a film után, a forgatókönyv kipofozása után készült. Sokkal mélyebb, sokkal ütősebb lenne, ha fordított sorrendben készült volna.
Roppant tanulságos történet, testvéri szeretetről, elfogadásról, pénzről, jellemfejlődésről.
De most azt kell, hogy mondjam a könyv a gyengébb, a film jobb.

4 hozzászólás
chhaya P>!
Leonore Fleischer: Rain Man – Esőember

Érződik a könyvön, hogy a film készült el előbb, gyakorlatilag annak a szó szerinti leírása. Ezzel persze nem veszít az értékéből, hisz fontos témát dolgoz fel. A film megjelenése óta ugyan jóval többet tudunk már az autizmusról, mégsem lehet róla eleget beszélni. Ezen túl azt is megmutatja, mekkora hatással lehet egy autista egy egészséges (vagy magát egészségesnek gondoló) emberre… És felvetődik a kérdés, ki is az igazán normális, létezik egyáltalán olyan?

BoneB >!
Leonore Fleischer: Rain Man – Esőember

Ez a tipikusan olyan könyv, amiről nem tudok mit írni, nem volt se rossz, se fenomenális. Ez amolyan alapmű, amit azért olvasson el az ember, ha már filmben nem nézte meg. Más végkifejletre számítottam, amolyan jobban happyendesre, persze így is az lett, mert Charlie-nak sikerült végre emberként viselkednie, de azt hittem tényleg összejön neki a terve, és a két tesó együtt éli tovább az életét. Azért maradtak kérdések: Mi lett az örökséggel? Mi lett az autókkal? A tartozással?


Népszerű idézetek

Ronnie>!

Sok tekintetben Charlie pontosan olyan volt, mint Raymond. Raymondnak is küzdenie kellett, hogy fennmaradjon, Raymond is kiépítette a maga védelmi rendszerét, amely fallal választotta el a külvilágtól. Valahol a lelke mélyén – mint Raymond – Charlie is attól félt, hogy megérintik. Charlie és Raymond. A két testvér, akik megalkották a maguk külön-külön világát, és ott nem lakott senki más, nincs más központ az ő világukban, csak Charlie és Raymond. És ami kívül esett, az nem számított, csak személyes kényelmükkel, biztonságukkal törődtek.
A különbség csak annyi, hogy Raymond beteg elmével született, de Charlie kemény, fárasztó munkával érte el fogyatékosságát. Raymond sérült elméje miatt nem tudott kapcsolatot teremteni, mert agyából hiányzott a szükséges rész. Charlie kényszerítette magát, hogy ne kötődjék senkihez. Az érzések útját állták, visszafogták. Most eszmélt rá Charlie Babbitt, hogy mit is tett magával. Egyedül maradt, mert elzárkózott a kényelmetlen emberi érzésektől. És még valamire rájött, ami talán ennél is fontosabb. Raymond nem került közel soha senkihez, mert nem tudott, Charlie nem került közel soha senkihez, mert nem akart.

zyzmut>!

Két érzelmet ismer mindössze. A félelmet és valamit, amit úgy nevezhetnénk, hogy nem-félelem. Ez nem a biztonság érzése, csupán a félelem átmeneti hiánya.

40. oldal

zyzmut>!

– Helyes. Minden megvan. Ha úgy érzed, hogy hiányzik valamid, vagy ilyesmi, csak nézz rá a táskámra. Akkor tudni fogod, hogy semmi baj, mert itt van minden. Érted?
– Benyúlt és előhúzta a pirosat, odamutatta Raymondnak. – Látod? Például a súlyosan bántalmazók névsora.
– Charlie végigfutotta a lapokat, míg saját nevére nem bukkant. „Charlie Babbitt, tizennyolcas szám. Ezerkilencszáznyolcvannyolcban.” A név mellé Raymond egy kis csillagot biggyesztett, ami azt jelentette „lábjegyzet”. Charlie a lap aljára nézett. Ismét a kis csillag mellett a következő: „Charlie Babbitt-nak megbocsájtva 1988. július 18.”
Megbocsájtva. A betűk elmosódtak Charlie szeme előtt, annyi ideig meredt rájuk. Megbocsájtva. Úristen, ez rengeteget jelent!
(…)
Megbocsájtás. Soha senki nem került le a súlyosan bántalmazók névsoráról, csak Charlie Babbitt.

134-135. oldal

Ronnie>!

Charlie megint letérdelt, egészen közel hozzá. Sosem volt erővel tört fel belőle a szeretet, s az érzés, mely megtanította küzdeni a bátyjáért, most arra kényszerítette, hogy feladja a küzdelmet. Véget ért a harc. De Charlie nem vesztes. És Raymond volt a győztes.

Ronnie>!

Raymond belenyúlt a zakója zsebébe, előhúzta az Irisnek tartogatott kis figyelmességet, és odanyújtotta Susannának. Susanna döbbenten nézett Raymond arcáról a kétszáz dollárra, amelyet Raymond ajánlott neki, majd megint az arcára.
– Charlie Babbitt mondta.

MezeiMarcsi>!

Valami emlék-féle hasított Charlie Babittbe; nem képek, események, inkább érzések, rég elillant érzések. A szeretet, a biztonság érzése, amiből nem jutott neki már vagy húsz éve.

84. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Charlie Babbitt
dianna76 P>!

Bizonyára izgató egy szép férfihoz bújni oda este, és csodálatos mellette ébredni fel reggel. De hogy aztán vele töltse az ember az egész napot – hát, bizony gyorsan rá lehet unni, hacsak nincs a szépség mögött valami más is.

9. oldal

dianna76 P>!

„Kérsz?” A „kérsz” ugyanaz a füzet, mint a „szeret, nem szeret”. Magába foglalja a választás lehetőségét, általa előnyben részesítünk valamit. Márpedig ez egy autista számára semmit sem jelent.

75. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

R. J. Palacio: Az igazi csoda
Daniel Keyes: Virágot Algernonnak
R. J. Palacio: Csodácska
James Jones: Most és mindörökké
Steven Spielberg: Harmadik típusú találkozások
Candace Bushnell: Carrie naplója
Jennifer Niven: Veled minden hely ragyogó
Ann Brashares: Négyen egy gatyában
Mark Twain: Jámbor lelkek külföldön
Patricia Highsmith: Carol