Glennkill 68 csillagozás

Birkakrimi
Leonie Swann: Glennkill

Ha megölik a pásztort, szétszéled a nyáj… Leonie Swann fordulatos birkakrimije ezt a – többnyire helyes – állítást cáfolja meg. Igaz, a glennkilli birkanyáj sem mindennapi, hiszen olyan egyéniségek alkotják, mint Maude, aki büszke számolótudományára, Sir Ritchfield, az éles szemű, ám tompa emlékezetű vezérkos, Miss Maple, a nyáj – sőt egész Glennkill, tán az egész világ – legokosabb birkája, valamint Othello, a homályos múltú fekete bárány. Nem is csoda, hogy amikor egy reggel Maude rátalál a halott pásztorra, George Glennre, akinek a testét ásó döfte át, a birkacsorda nyomozni kezd a lehetséges elkövető után, ki-ki a maga tehetsége szerint. S eközben nemcsak a megoldáshoz jutnak mind közelebb, hanem az emberek furcsa világának is görbe tükröt tartanak.

>!
Athenaeum 2000, Budapest, 2007
344 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789639615625 · Fordította: Fodor Zsuzsa

Kedvencelte 14

Várólistára tette 61

Kívánságlistára tette 29

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
meseanyu MP
Leonie Swann: Glennkill

Mást, könnyedebbet, viccesebbet vártam, de így is határozottan rendben volt. Mélyebb, lassúbb, filozofikusabb, mint amire számítottam, ami pesze nem baj. Elég ködös, kesze-kusza is volt olykor, meg a hangulata is sokszor nyomasztó, de volt benne valami nagyon egyedi és kedves is.

10 hozzászólás
>!
tgorsy
Leonie Swann: Glennkill

Birkatürelemmel végigolvastam.
Én egy birka vagyok.

4 hozzászólás
>!
shannaro_head
Leonie Swann: Glennkill

Glennkill legokosabb birkái. Valóban.
Érdekes, humoros, szórakoztató és meglepően elgondolkodtató volt olvasni egy olyan krimit, melyben birkák próbálják kideríteni, ki ölte meg szeretett juhászukat. Édes volt a birkák tudatlansága az emberi életről, de ezt ellensúlyozta az, hogy mennyivel többet éreznek, szagolnak és tudnak a körülöttünk lévő világból, erdőkből, mezőkből, az emberekből, csupán illatukból és arcuk vonásainak leolvasásából.
Megszerettem a birkákat.

>!
Bogas P
Leonie Swann: Glennkill

Bájos, vicces, izgalmas, birkás. Amikor kérdezték, hogy mit olvasok, folyton úgy hivatkoztam rá, hogy „a gyilkos birkás könyv”, ami miatt, utólag belegondolva, valószínűleg mindenki azt hitte, hogy gyilkos bárányokról szól. Pedig itt a bárányok csak füvet harapnak. Továbbá esetleg számolnak, juharszirupot csennek, megfigyelnek, előadást rendeznek, rengeteget nyomoznak és sok dolgot megtanulnak a furcsa emberi lélekről, ami csak térdig ér, de nagyon bonyolult valami.
Lehet, hogy a bárányok nem tudnak tolatni és sokszor a fejükben is csak fű van, de nekik is van birkaviláglátásuk, és biztos, hogy szaglásban az ember a nyomukba sem ér. És most elénekelhetném, hogy elveszek a nyáj nélkül, de nem teszem.

>!
BlackSheep
Leonie Swann: Glennkill

Erről a regényről egyetlen szó jut eszembe: IMÁDNIVALÓ, így, csupa nagy betűvel.
Ezek a lökött birkák teljesen a szívemhez nőttek, komolyan már csak Babe, a kismalac hiányzott. Hónapokig tudtam volna még olvasni, hogy milyen okosságokon törik a fejüket két kérődzés között. Ahogy szépen rejtélyről rejtélyre haladva megfejtik a nagy bűntényt, hogy ki ölhette meg a pásztorukat, és főleg miért, az zseniális, és tele van fantasztikus ötletekkel, amik viccesek (a birkák tényként kezelik, hogy az embereknek nincs lelke), elgondolkodtatók (Othello a templomot simán cirkusznak nézi), frappánsak (a két nő piknikezés közben a birkák orra előtt árulnak el egy csomó részletet a gyilkosságról, de őket jobban érdekli az egyre fogyó paradicsomsaláta), vagy szimplán csak frenetikusak (a birkák előadása a végén).
Az egyetlen baj, hogy maga a megfejtés, ahová az egész kifut, nem valami nagy durranás. Ennyi csavarás és ködösítés után simán lehetett volna valami ütősebb befejezés is, de ettől függetlenül is mindenkinek nagyon tudom ajánlani a Glennkill-t. Kellemes, szórakoztató, tartalmas, és mindenekelőtt nagyon-nagyon-nagyon bájos!

>!
Lissa
Leonie Swann: Glennkill

egy aranyos, vicces, elgondolkoztató történet, melyben kicsit túl sok a név és néha nehezen érthető. én jól elszórakoztam vele. általában ha valaki meghallja, hogy bárányokról szól, akik ráadásul nyomoznak egyből azt gondolja mekkora hülyeség. velem ez egyáltalán nem igy volt. engem pont ez fogott meg benne, hogy bárányok szemszögéből mutatja meg az embereket. érdekes, hogy mit gondolnak a bárányok és milyen alapvető dolgokat nem tudnak ők is és az emberek is.

>!
Natasha
Leonie Swann: Glennkill

„Birkarambó és akcióban dús jelenetek nincsenek – helyette nevetés és az írónő sajátos gondolkodására való rácsodálkozás van.”
bővebben lent, a linkeknél.

6 hozzászólás
>!
Holdbéli_nyúl P
Leonie Swann: Glennkill

Helyesek voltak a birka-egyéniségek, jó volt az ő szemszögükből végigkövetni a történéseket. Ahogyan érzékelték a világot, szagokkal, ízekkel – elgondolkodtató, és sokszor nagyon nevetséges. =)
A kedvenceim a leselkedős jelenetek voltak.


Népszerű idézetek

>!
Natasha

A birkák rendes körülmények közt nem szószátyár népség. Ennek az az oka, hogy a szájuk többnyire tele van fűvel. Meg az is az oka, hogy néha a fejükben is csak fű van.

50. oldal

>!
Teetee

– Legközelebb „A bárányok hallgatnak”-ot olvasom fel nektek – ígérte. Aztán felállt a lakókocsi lépcsőjéről.
„A bárányok hallgatnak.” Ez ígéretesen hangzik. Főleg az anyajuhok vártak sokat az olvasmánytól.

335. oldal

>!
Natasha

– Ami valóban szép, azt mindig láthatod. Az eget. A füvet. A bárányfelhőket. A gyapjún megcsillanó napfényt. Ezen a legfontosabb dolgok. De egyik sem lehet a tiéd. […] A tiéd csak az lehet, ami él. Egy bárány, egy nyáj. Ha valami a tiéd, akkor te is az övé vagy.

88. oldal

>!
dödölle

Ez az „Isten” elég gyanús nekem […] Szemlátomást több ember szárad már a lelkén.

35-36. oldal

>!
eeszter P

– Maga az ásó elárult valamit. Mire gondoltok, amikor egy ásóra gondoltok?
– Egy ásóra, természetesen – mondta Cloud. Maple néha olyan furcsákat tud kérdezni.
Maple felsóhajtott. – És még mire?
– Egérfűre! – vágta rá Maude.
A többiek ránéztek.
– Miért éppen egérfűre? – kérdezte Zora.
– Miért ne?
– De hát annak ehhez semmi köze – mondta Heide.
– Nem is mondtam, hogy köze kell legyen hozzá – mondta sértődötten Maude. – Én bármikor tudok egérfűre gondolni, amikor csak akarok.
– De ennek nincs semmi jelentősége – mondta Heide.
– Nagyon is nagy jelentősége van! – Maude haragosan villogó szemmel nézte a nyáját. – Juszt is egész éjjel egérfűre fogok gondolni! Csak hogy tudjátok!

287. oldal

>!
eeszter P

Izgalmasabbnak, egyszerűbbnek, mindenekelőtt pedig gyorsabbnak képzelték a gyilkos felkutatását. […]
– Ki kell derítenünk, hogy ez milyenfajta történet – mondta Cordelia. A többiek kérdő pillantást vetettek rá.
– Minden történetben másról van szó – magyarázta türelmesen Cordelia. – A Pamela-regények a szenvedélyről és a Pamelákról szólnak. A mesék a varázslatokról. A birkák betegségeiről szóló könyvben a birkák betegségeiről van szó. A krimiben közvetett bizonyítékokról. Ha tudjuk, hogy ez milyen típusú történet, akkor azt is tudjuk, mire kell figyelnünk.
Kissé zavartan néztek egymásra.
– Remélem, nem birkabetegségekről szóló történet – bégette Maude.
– Krimi – mondta határozottan Miss Maple.

83. oldal

1 hozzászólás
>!
dödölle

…nem betegségben halt meg. Az ásó nem betegség.

11. oldal

2 hozzászólás
>!
Natasha

Az emberi szív furcsa holmi. Csak egyetlen dologhoz kötődhet az életben, és amihez kötődik, amellett kitart, jóban-rosszban.

143. oldal

>!
eeszter P

Miss Maple azonban nem sértődött meg. Elvégre az igazság kiderítése volt a cél, nem az, hogy bebizonyítsa, milyen okos. Azt, hogy okos, már régóta tudta. Ellenben azt, hogy mi az igazság, szemlátomást még mindig nem tudta.

288. oldal

>!
dödölle

– Vajon tényleg a koboldkirály volt? […]
– Vagy a Sátán? […]
– Marhaság […] a Sátán sosem tenne ilyet.
Néhány birka egyetértően bégetett. Senki sem feltételezte Sátánról, hogy ilyesmire vetemedett volna. Sátán egy élemedett korú szamár volt, amely néha a szomszéd legelőn legelészett és olykor velőtrázóan ordított. A hangja tényleg rettenetes volt, de ettől eltekintve igazán ártalmatlanak tűnt.
– Én még mindig úgy gondolom, hogy ez az „Isten” ölte meg.

52. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Czinkos Éva – Ripp Gábor (szerk.): 100 mini történet
E. T. A. Hoffmann: Az arany virágcserép / Scuderi kisasszony
John Grogan: Marley & Mi
John Grogan: Marley meg én
Walt Disney – Az Oroszlánkirály 3.
Diana Cooper: Ágy kutyáknak kiadó
Jaroslav Hašek: Vidám állatkert
Gerald Durrell: A feltalálók
Peter Mayle: Kutyaélet
Sterling North: Barátom a mosómedvém, Rascal