Jézus ​tanítványai 36 csillagozás

Leonhard Frank: Jézus tanítványai Leonhard Frank: Jézus tanítványai Leonhard Frank: Jézus tanítványai Leonhard Frank: Jézus tanítványai Leonhard Frank: Jézus tanítványai Leonhard Frank: Jézus tanítványai

A Jézus tanítványai című regény még az író hazatérése előtt, New Yorkban, 1949-ben keletkezett, mégis rendkívül eleven képet fest a háborúban összeomlott Németországról, a németség meghasonlásáról és a volt nácik üzelmeiről. De ugyanakkor tanúságot tesz az író hitéről is a tiszta szívű, egyszerű emberek győzelmében és a társadalmi megújulás lehetőségében.

Eredeti cím: Die Jünger Jesu

Eredeti megjelenés éve: 1947

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: A Világirodalom Remekei Európa · Olcsó Könyvtár Szépirodalmi · Századunk mesterei Európa

>!
K.u.K., Budapest, 2000
228 oldal · ISBN: 9639173517 · Fordította: Gergely Erzsébet
>!
Európa, Budapest, 1976
278 oldal · keménytáblás · ISBN: 9630705958 · Fordította: Gergely Erzsébet · Illusztrálta: Urbán László
>!
Európa, Budapest, 1971
184 oldal · keménytáblás · Fordította: Gergely Erzsébet

3 további kiadás


Kedvencelte 5

Most olvassa 1

Várólistára tette 12

Kívánságlistára tette 2


Kiemelt értékelések

Kuszma>!
Leonhard Frank: Jézus tanítványai

Így néz ki, amikor Robin Hood találkozik az Újszövetséggel. Würzburg, közvetlenül a háború után: egy kész romhalmaz, tele hajlékukat veszített emberekkel, akik éheznek, és nincs egy rendes cipőjük. De a rejtélyes „Jézus tanítványai” csoport – pár tizenéves – színre lép, és ha már az állam (és az amerikai megszálló hatóságok) újraelosztó rendszerei nem működnek, ők pótolják azt: elveszik a javakat azoktól, akiknek fölösen van, és odaadják azoknak, akiknek nem jutott. (Itt van egy nem is leplezett szembeállítás az igazi, „jézusi” kereszténység – ők a gyerekek –, és a korszak mainstream katolicizmusa között, ami nyilván nem utóbbiakra nézve hízelgő. De ez nem is baj.) Ezenkívül vannak még rejtőzködő nácik, feketézők, hazatérő túlélők – szóval rossz németek meg jó németek. És sok érzelem, nem túl komplex tálalásban.

Volt idő, amikor imádtam volna ezt a könyvet. Most leginkább zavar az egysíkúsága. Ha rosszmájú akarnék lenni, azt mondanám: látszik, hogy Frank nem Németországban töltötte azt az időt, amikor a regény játszódik – hiába vet fel érdekes morális kérdéseket, figurái sematikusak, és lerí róluk: nem élnek, csak éppen közölni akar általuk valamit. Sőt, picit rosszabb is ez, mint egysíkúság: hamisítás. Itt vannak például ezek a fiatal srácok*, akik hihetetlen önzetlenséggel és érettséggel állnak neki megoldani Németország problémáit. Őket láthatólag meg sem érintette a több éves nemzetiszocialista nevelés. Ez egy elég idealista álláspont – szeretném hinni, de nem tudom, hogy 1.) a gyerekek zsigerileg romlatlanok, és mivel a jövő övék, ezért a jövő is ígéretes – tulajdonképpen a mi befektetett munkánktól függetlenül 2.) a németek nagyjából-egészében kettéoszthatóak nácikra és nem nácikra olyan egyszerű kritériumok alapján, mint az, hogy a pofájukra van írva a nácizmus, illetve hogy van mit a tejbe aprítaniuk. Frank felosztása egy tulajdonképpen nagyon kényelmes helyzetet teremt, mégpedig echte szocreál módszerrel: vagyunk MI, a kisemmizettek, a hatalomból kiszorítottak, a nincstelenek, és vannak ŐK, a gazdagok, akik hatalmi eszközökkel felépítették a nemzetiszocializmust, és még a háborús vereség sem ebrudalta ki őket a pozíciókból. A két halmaz között nincs átjárás, a határok világosak – antifasiszták és fasiszták eposzi küzdelme az osztályharc mezében jelenik meg. Én azt gondolom, többek között ez a hozzáállás vezetett ahhoz, hogy a keleti blokk elmulasztotta a szembenézést a probléma egyik felével** – hogy miként hagyták magukat a tömegek megszédíteni. Így aztán elég őket ott fenn cseszegetni, mi itt lenn nem tehetünk semmiről, felelősségünkről ezek után ne essék szó. Pedig a választott hatalma a választó nélkül – csak buborék.

* Abba már bele sem kötök, hogy a tanítványok között egy lány sem akad. Illetve egyet felvesznek: ruhát foltozni. De tény, hogy a tizenéves fiúk valóban egymás között szoktak bandázni.
** Azért az NSZK sem dicsekedhet, ott is a ’60-as évekig kellett várni erre. Kis német házi: http://port.hu/adatlap/film/mozi/az-allam-fritz-bauer-e…

3 hozzászólás
Izolda P>!
Leonhard Frank: Jézus tanítványai

Tiniként olvastam és nagyon nagy hatással volt rám.

csrdsg>!
Leonhard Frank: Jézus tanítványai

Őszintén nem tudok rá rosszat mondani. A mag, a kezdeti elképzelés, szerintem lenyűgöző. Végül a könyv kicsit monoton és a vége, nem a végkifejlet, hanem ez az idealista „álomkép”, megölte bennem a objektív jóhoz (a Biblia cím is ebbe az irányba mutat) kapcsolt történet elemeket és csak egy eszme dicsőítésének keserédes szájíze maradt utána. De az első mondatom áll, mert úgy érzem ez a történet, lehámozva ezt az eszmei beállítást, remek. Lehet egyszer még átírom… :)

padamak>!
Leonhard Frank: Jézus tanítványai

Véletlenül láttam meg a könyvtár polcán, a címe keltette fel az érdeklődésemet. A fülszövege (azaz a berakott könyvjelzőjén lévő ismertető) alapján pedig az akkoriban olvasott háborús-lágeres történetek közé illeszkedett. A könyv 17 fejezetből áll, csak számozva van, a végén 1,5 oldalon az írót jellemzi Gergely Erzsébet.
Jó kis partizánbandát szerveztek ezek a kiskamasz fiúk! Azazhogy a céljaikkal egyeztetve: egy másokat segélyező, jószándékú, ártalmatlan, hiánypótló csapatot. Nekem tetszett az ötletük, a kivitelezéseik és az író által közben bemutatott sajnálnivaló életrészletek. Soha háborút!

valdav>!
Leonhard Frank: Jézus tanítványai

Szeretem a háborús regényeket (oké, ez pont már háború utáni időszak…). A Jézus tanítványai alaphelyzete nagyon jól eltalált, izgalmakat ígérő, de a megvalósítást már valahogy fajsúlytalannak, nagyon leegyszerűsítettnek, és így nem kellően hitelesnek érzem. Bár az egész egy szuszra elolvasható, a rövidke regény második felét találtam olvasmányosabbnak.

Bàtkai_Gàbor>!
Leonhard Frank: Jézus tanítványai

Kicsit érdekesen röppen àt a szereplők között, ami nekem zavaró volt. Ettől függetlenül érdekes volt

eeszter>!
Leonhard Frank: Jézus tanítványai

Régóta állt már a könyv a családi könyvespolcon, mielőtt belekezdtem, ráadásul fülszöveg olvasása nélkül, így a furcsa borító miatt valahogy másra számítottam. Tetszett, de a stílusa mégsem lett a kedvencem. Az illusztrációi meg egyáltalán nem nyűgöztek le.


Népszerű idézetek

padamak>!

– Újra csak azt mondhatom, hogy együttélése ezzel a leánnyal súlyos vétség az anyaszentegyház törvényei ellen. Erkölcsi szempontból rendkívül káros példát nyújt ezzel a népnek.
Martin tekintete a papról a földre siklott; felső ajka hosszú fogai fölé húzódott, szája dühös, gúnyos mosolyra torzult.
– Nem gondolja, hogy a népet, külön-külön mindnyájunkat erkölcsi felelősség terhel Ruth sorsáért? … És most szeretnék valamit kérdezni, hiszen maga pap: ha Ruth Jézushoz ment volna, és vallomást tett volna előtte, mit tett volna Jézus?
A pap lehajtotta fejét. Arcán elsötétedett a piros folt. Még fiatal volt. Elment.

61. oldal - 5 (Európa Könyvkiadó, 1971)

szangi>!

– Te, milyen az, ha az ember szerelmes?
– Ó, hát ezt egész pontosan megmagyarázhatom neked. Mostanában olvastam. Ha az ember szerelmes, akkor feleségül akarja venni az illetőt. De van egy másik, és az is el akarja venni, azt megöli az ember.
– És ha nem öli meg?
– Akkor nem szerelmes.


Hasonló könyvek címkék alapján

Viola Stern Fischer – Veronika H. Tóth: A Mengele-lány
Tomcsik Nóra: Tél Berlinben
Anonyma: Egy nő Berlinben
Jeffrey Archer: Apám bűne
Stephen E. Ambrose: Az elit alakulat
David Foenkinos: Charlotte
Victor Klemperer: A Harmadik Birodalom nyelve
Kate Quinn: A vadásznő
Mary Ann Shaffer – Annie Barrows: Krumplihéjpite Irodalmi Társaság
Ellie Midwood: A legbátrabb nő