Haramiák ​bandája 1 csillagozás

Leonhard Frank: Haramiák bandája Leonhard Frank: Haramiák bandája

Leonhard Franknak, a „Jézus tanítványai” és a „Német novella” világhírű szerzőjének ez a regénye kétségtelenül önéletrajzi indíttatású, hisz az író szeretett szülővárosában, Würzburgban játszódik a századfordulón. Hősei egy csapat kamaszgyerek, akik kedvenc olvasmányuk, a Winnetou hatására szentül megfogadják, hogy sohasem lépnek az álmos kisváros egyhangú életét élő apáik örökébe, hanem Amerikába szöknek az indiánokhoz. A várost övező szelíd lankák, a szőlőhegyek, a Majna-part a színtere csínyeiknek, kalandjaiknak, titkos összejöveteleiknek, melyeknek azonban lassacskán véget vetnek a serdülés, a felnőttkor kit erre, kit arra szólító gondjai. Ám a banda legfiatalabb tagja, aki legtovább ragaszkodik a gyermekkor álomvilágához, mégsem a filiszterséget választja, hanem festő lesz, és Münchenbe költözik. S itt fordul tragédiába a sorsa, mert az idealista álmodozót még a bohém művészvilág is kiveti magából.

Eredeti mű: Leonhard Frank: Die Räuberbande

Eredeti megjelenés éve: 1914

>!
Árkádia, Budapest, 1984
124 oldal · ISBN: 9633070341 · Fordította: Homoródy József
>!
Kozmosz Könyvek, Budapest, 1969
282 oldal · puhatáblás · Fordította: Homoródy József · Illusztrálta: Gyémánt László

Várólistára tette 3

Kívánságlistára tette 1


Kiemelt értékelések

>!
regulat
Leonhard Frank: Haramiák bandája

Igazságtalan lepontozása ez részemről ennek a tulajdonképpen remek regények.
Tényleg remek, ahogy bemutatja, hogy a kisvárosi fiúk a századelőn, már a huszadik elején, hogyan adják fel, váltják le álmaikat, hogy találnak újakat, hogy válik a renitens kamasz banda, megbízható polgárrá… vagy nem.
Mert akadnak kivételek.
Mint például a regény főhőse, a festő.

Leértékeltem, mert a lehet és lehetne keveredése zavart. Nem szerettem.
Próbálom összeszedni, megfogalmazni, hogy miért nem, de egyelőre nem megy… talán a blogban. Persze lehet, hogy ott sem tudok többet mondani, mint azt, hogy néha megfogott, néha nem jött be.

>!
Árkádia, Budapest, 1984
124 oldal · ISBN: 9633070341 · Fordította: Homoródy József

Népszerű idézetek

>!
regulat

Csodálkozom, hogy itt ugyanolyan öltözékben mászkálnak az emberek, mint Würzburgban, Azt hittem, itt Münchenben mindenki népviseletben jár… olyan hegyi viseletben.

229. oldal

>!
regulat

Winnetou föltartotta fájós kezét.
– Eh, az a legfontosabb, hogy egyetlen éjszaka leforgása alatt a Vadnyugat minden őserdejébe és prérijére, az abszolúte összes indián törzsekhez eljusson a rémítő hír, futótűzként, hogy mi megérkeztünk… Minden az első fellépésen dől el. Hatalmas és félelmetes tetteket kell végrehajtanunk.
– Az asszonyokat természetesen megkíméljük – fejezte be a mondatot Sápadt Kapitány, vastag ajkát csücsörítve.
– A nőket mindig kímélik. A mi gépírónőnk is mindig fél órával hamarabb elmehet – mondta az Írnok. – Tegnap írhattam először diktálás után. Ezt általában az irodafőnök csinálja.

20. oldal

>!
regulat

A társzekerek egyszerre csak nesztelenül gördültek tovább a rázós úton, az élénk taglejtésekkel beszélgető polgároknak pedig csak az ajkuk mozgott, de egyetlen szavuk sem hallatszott, mert Würzburg városának templomtornyaiban beharangozták a szombat esti misét: harminc harang kondult meg egyszerre, s zengésük nem csak a levegőt, még a házakat is megremegtette.

(első mondat)

>!
regulat

Úgy látszik azonban, hogy a Jóisten is kedvét lelte a mimózaérzékenységű zárnyelvekben, mivel a mester csődje mindig akkor következett be, amikor soron levő felesége éppen meghalt, és így Tritt úr folytathatta műremekei készítését, mert újból vagyonos nőt vett el. Könnyen megtehette, szép ember volt és helyettes főcsővezető az önkéntes tűzoltóknál.

126. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Kerstin Gier: Rubinvörös
Erich Maria Remarque: Nyugaton a helyzet változatlan
Michael Ende: A Végtelen Történet
Karl May: Winnetou
Jurek Becker: A hazudós Jakob
Erich Kästner: Az eltűnt miniatűr
Karl May: Az Ezüst-tó kincse
Klaus Mann: Mefisztó
Karl May: Az inka öröksége
Joachim Masannek: Leó, a cselkirály