Mint ​a bagoly nappal 3 csillagozás

Leonardo Sciascia: Mint a bagoly nappal

„Ebben a pillanatban két lövés csattant: a sötét ruhás férfi, akinek már-már sikerült a lépcsőre felugrania, most egy pillanatra megmerevedett a levegőben, mintha egy láthatatlan kéz tartaná a hajánál fogva, aztán előbb az aktatáskája esett a földre, majd ő maga is lassan a táskára rogyott.” – Ebből a drámai jelenetből bomlik ki Leonardo Sciascia izgalmas regénye. Ki volt Salvatore Colasberna gyilkosa, miért kellett a „Szent Család” kőművesszövetkezet elnökének meghalnia, s miért gyilkolnak meg titokzatos kezek még két embert? Egy kopó makacs dühével keresi a választ a regény hőse, az igazság megszállottja, Bellodi százados. S nem egyetlen gyilkossal, hanem a maffiával találja magát szemben – mert erről a félelmetes gengszterszervezetről szól az olasz író izgalmas regénye, amely nem egyszerű bűnügyi krónika, hiteles rajza is egy különös, zárt, középkorias világnak: Szicíliának.

Eredeti mű: Leonardo Sciascia: Il giorno della civetta

Eredeti megjelenés éve: 1961

>!
Európa, Budapest, 1963
132 oldal · Fordította: Székely Sándor

Enciklopédia 3

Helyszínek népszerűség szerint

Olaszország · Szicília


Várólistára tette 2


Kiemelt értékelések

>!
Aurore
Leonardo Sciascia: Mint a bagoly nappal

Nagyon tömör, és részben ezért zseniális mű arról, miként is működik a szicíliai maffia, és hogyan viszonyul hozzá a társadalom, az igazságszolgáltatás, valamint – és talán éppen ez a legfontosabb – miként lehetetleníti el a maffia megfékezését a politikai elit. A maffia tettenérhetőségének egyetlen valódi módja a pénz mozgásának nyomon követése, erre jött rá Sciascia már 1960-ban, s ezt használták Giovanni Falcone és Paolo Borsellino a Maxiprocesso nevű maffiaperben az 1986-tól 1992-ig, a vizsgálóbírók erőszakos haláláig.

Székely Sándor fordítása is remek.

>!
Európa, Budapest, 1963
132 oldal · Fordította: Székely Sándor

Népszerű idézetek

>!
Aurore

– Talán egész Olaszország Szicíliává változik… Furcsa gondolatom támadt, ahogy az újságokban ennek a területi kormánynak a botrányairól olvastam: a tudósok azt mondják, hogy a pálmahatár, vagyis az az éghajlat, amely kedvező a pálmák számára, egyre feljebb nyomul, észak felé, évenként azt hiszem, ötszáz méterrel… A pálmahatár… Én viszont azt mondom, hogy az erős kávé határa, a tömény kávé határa… És egyre emelkedik, mint a hőmérő higanyszála, a pálmahatár, az erős kávé, a botrányok határa, egyre feljebb, egész Olaszországban, már Róma fölött van…

125-126. oldal (Európa, 1963)

Kapcsolódó szócikkek: kávé · Olaszország · Szicília
>!
Aurore

[…] kiszaladt a száján, és a szavak nem kutyák, nem lehet őket visszafüttyenteni.

111. oldal (Európa, 1963)

>!
Aurore

„Egy ezred csendőr kellene ide” [t.i. az országgyűlésbe] – gondolta a két néző. Életükben először ismerték el, hogy a csendőrség jó lehet valamire.

121. oldal (Európa, 1963)

>!
Aurore

„Bocsásson meg nekem, hogy ilyen hosszúra nyúlt ez a levél – írta a nagy tizennyolcadik század egyik francia írója (vagy írónője) –, de nem volt időm, hogy rövidebbre fogjam”. Én viszont – mert ez a megjegyezés az elbeszélésre is érvényes – nem mondhatom, hogy nem volt időm: egy egész évet fordítottam rá, egyik nyártól a másikig, hogy rövidebbre fogjam ezt az elbeszélést.

130. oldal (Európa, 1963)

>!
Aurore

Most elmondom neked, milyen a született zsaru. Megérkezik egy községbe, barátkozni kezdesz vele, szívességeket teszel neki, legjobb oldaladat mutatod neki, hát még ha felesége is van, elviszed a feleségedet látogatóba, az asszonyok összebarátkoznak, ti is barátok lesztek, mindenki lát titeket együtt, és azt gondolják, hogy fene nagy a barátság. Te meg azzal áltatod magad, hogy kedves fickónak tart, igazi barátsággal, jóindulattal viseltetik irántad. Pedig az ő szemében te mindig csak olyan leszel, amilyennek az irodájában őrzött papírok lefestenek. És ha volt valami kis büntetésed, akkor az ő szemében minden pillanatban, még ha feketét isztok is a szalonban, te büntetett előéletű vagy. És ha történetesen elkövetsz valami tiltott dolgot, valami csekélységet, ha csak ketten vagytok is ott, és még a jóisten se lát titeket, úgy kirója rád a büntetést, mint a pinty. Hát még ha valami súlyosabbat követsz el!

51-52. oldal (Európa, 1963)

>!
sophie P

Mert Olaszországban, mint tudjuk. nem szabad tréfálni sem istennel, sem emberrel, hát ha még ha nem is tréfálni akarunk, hanem komolyan vesszük a dolgokat.

131. oldal (Utószó)

>!
Aurore

Az asszony kiugrott az ágyból, meztelen volt, gyönyörű: egy híres filmsztár példájára éjszaka csak néhány csepp Chanel N°5 volt a testén, hogy ezzel ébresztgesse őkegyelmessége érzékeit, és elaltassa azt a bürokratikus elmét, amely a salói köztársaság idején képességei legjavát nyújtotta. Egy pehelypaplanba és megvetésbe burkolózva, az asszony kiment. Őkegyelmessége szorongó tekintettel követte.

89. oldal (Európa, 1963)

>!
Aurore

Most még le kell csillapítania az asszonyt, és az éppoly nehezen megoldható feladat, mint amilyenekkel hivatalában kell megbirkóznia.

90. oldal (Európa, 1963)

>!
sophie P

Nem természetes dolog az, hogy oltalmat kérünk azoktól, akik sosem alszanak?

17. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Andrea Camilleri: A prestoni serfőző
Mario Puzo: A Keresztapa
Mario Puzo: A szicíliai
Davide Enia: Úgy a földön is
Dacia Maraini: Marianna Ucría hosszú élete
Umberto Eco: A rózsa neve
Roberto Saviano: Gomorra
Ottavio Cappellani: Ki a fene Lou Sciortino?
Borsa Brown: A maffia gyermekei
Evelyn Marsh: Halál a műtőasztalon