Kiváló ​holttestek 7 csillagozás

Leonardo Sciascia: Kiváló holttestek

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

„… ezt a paródiát egy újsághír alapján írtam meg: valakit megvádoltak azzal, hogy meg akarta ölni a feleségét – olyan egymással összefüggő bűnjelek alapján, amelyekről úgy véltem, hogy esetleg az asszony gyártotta, készítette elő és mutatta be a nyomozó hatóságnak. Az eset körül kirajzolódott bennem egy férfi története, aki sorra gyilkolja a bírókat, és egy detektívé, aki egy bizonyos ponton a tettes alteregójává változik át. Jó szórakozás lett volna. De másként sikerült: ugyanis a történet egyszer csak egy teljesen képzeletbeli országba tevődött át, egy olyan országba, ahol az eszmék már teljesen elértéktelenedtek, ahol az elveket mindannap kinevetik, bár hirdetik, fennen hangoztatják őket, ahol az ideológiák a politikában, a pártok játékában a hatalom kisorsolására használt puszta elnevezésekké degradálódtak, ahol semmi más sem számít, mint az öncélú hatalom.”

Eredeti cím: Il contesto

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Rakéta Regénytár

>!
Magvető, Budapest, 1978
238 oldal · puhatáblás · ISBN: 9632707141 · Fordította: Zsámboki Zoltán

Enciklopédia 1


Várólistára tette 4

Kívánságlistára tette 1


Kiemelt értékelések

>!
Bla IP
Leonardo Sciascia: Kiváló holttestek

Miután nemrég olvastam Sciascia egy kitűnő kötetében három másik kisregényt, amelyek nagyon tetszettek, utána mentem az írónak és vásároltam tőle még egy kötetet. A Rakéta Regénytárban egykor megjelent művet a Vaterán vettem, s már hazafelé a villamoson beleolvastam. Az ember címe, borítója után nagyvalószínűséggel krimiként veszi kézbe, de olvasva paródiaszerű politikai krimiként is rendhagyó krimiről van szó. Tekintve, hogy a „szabályszerű" 'krimiséma szerint, bármennyire bonyolult bűntényről legyen is szó, mindig annak kell kiderülnie, aminek kiderítése érdekében a nyomozás megindul, ez a leglényegesebb a dolog¬ban, sokkal inkább, mint a bűnösök ebből adódó hurokra kerülése és meglakolása, azzal az ehhez kapcsolódó „erkölcsi tanulsággal" együtt, ami amúgy is holmi mellékes járulékként van jelen csupán. Sciascia regényéből azonban nemcsak ez utóbbiak hiányoznak, hanem az előbbi, lényegesnek mondott mozzanatok is, helyettük viszont egy kórkép bontakozik ki, olyképpen, hogy fokozatos kibontakozásával párhuzamosan válik maga a regény is krimiből mindinkább politikai művé, sőt kíméletlen társadalmi szatírává is egyben. A kisregény egy olyan világban játszódik, ahol senki senkiben sem bízhat már többé. Helyszínét az író álcázza, mintha hangsúlyozottan nem Olaszország lenne. De mikor az író a mindvégig talpig becsületes, tántoríthatatlan jellemű embernek meg ismert Rogas nyomozóról is kideríti, hogy ez nem lenne igaz – ez olyan olvasói logikánkat bántó képtelenség, amely, eredményét tekintve a manipuláltsághoz és a való megismerhetetlenségéhez taszítja az olvasót elbizonytalanítva arról való véleményében, hogy mit is olvasott. Méltó ez a kisregény Sciascia korábban megismert műveihez, mert aminek a végére ki kell derülnie, az már mindenképpen csakis egy végsőkig dehumanizálódott, morálisan is mélypontra jutott társadalomra valló válságtü­neteknek az összessége – így benne van a társadalomkritika – amit elvártam az írótól –, ugyanakkor ennek formája egy zseniális bravúr, amely a látszólagos kulisszák mögé rejti az üzenetet. Tetszett!

>!
regulat
Leonardo Sciascia: Kiváló holttestek

Kínos. Nem tudok mit kezdeni vele.
Persze egyszerűbb lett volna, ha nem olvasom el a „szerző jegyzete” című izét, amiben Sciascia azt mondja, hogy ez a műve paródiának indult…

És az olvasó sem tudja, hogy mi lett belőle. Valami abszurd krimiszerűség, ami akár Hernádi Gyula is írhatott volna.
Nem mondom az igazságszolgáltatást, az igazságszolgáltatás működését, a politika elvtelenségét remekül állítja pellengérre, de valahogy elveszik benne az olvasó.

Vagy csak én….

Tudom, hogy honnan indul a történet, tudom, hogy hova érkezik, de egyszerűen nem értem, hogy milyen úton jutott oda.

>!
Magvető, Budapest, 1978
238 oldal · puhatáblás · ISBN: 9632707141 · Fordította: Zsámboki Zoltán

Népszerű idézetek

>!
regulat

– A macskák is kimúlhatnak úgy, ahogyan az emberek szoktak meghalni: mondjuk, az utcán, falattal a szájukban, vagy amikor éppen rágyújtanak…
– A dohányzó macska… – jegyezte meg az asszony, és halványan elmosolyodott.

51. oldal (Magvető, 1978)

Kapcsolódó szócikkek: dohányzás
>!
Bla IP

Hadd engedjek meg magamnak egy paradoxont, amely jóslatnak tekinthető: az igazságszolgáltatásnak, az igazságügyi adminisztrációnak az lehetne, és az is lesz, az egyetlen elképzelhető formája, amit az igazi háborúban tizedelésnek neveznek. Az egyén felelős az emberiségért. Az emberiség felelős az egyénért. A jövőben nem lehetséges más módja az igazságszolgáltatásnak. Sőt tovább megyek: sohasem volt más módja. De itt az ideje, hogy elméletileg meg­alapozzuk, kodifikáljuk. Lehetetlen a bűnöst, a bűnösöket üldözni, gya­korlatilag, technikailag lehetetlen. Most már nem arról van szó, hogy tűt keressünk meg a szalmakazalban, hanem egy szalmaszálat kellene megkeresnünk benne.

>!
regulat

A Reis-ügyben Varga államügyész képviselte a vádat; a tárgyalás körülbelül egy hónapja tartott, és várható volt, hogy legalább még két hónapig elhúzódik, amikor egy gyönyörű májusi éjszakán, a tanúvallomások és a boncolási jegyzőkönyv szerint tíz óra után, de mindenképpen éjfél előtt meggyilkolták Vargát.

(első mondat)

>!
regulat

Az autóbusz több órás késéssel érkezett meg, vagyis ugyanúgy biztosította a pihenést az utasoknak, mint az ország valamennyi közlekedési eszköze, beleértve a repülőgépet.

154. oldal (Magvető, 1978)


Hasonló könyvek címkék alapján

Giuseppe Tomasi di Lampedusa: A párduc
Federico De Roberto: Az alkirályok
Dacia Maraini: Marianna Ucría hosszú élete
Andrea Camilleri: A hegedű hangja
Federico De Roberto: Ábránd
Simonetta Agnello Hornby: A Mandulaszedő
Giovanni Verga: Don Gesualdo mester
Andrea Camilleri: A prestoni serfőző
Rosanna Ley: A villa
Davide Enia: Úgy a földön is