A ​város Európa történetében 6 csillagozás

Leonardo Benevolo: A város Európa történetében

Ennek a könyvnek nincsen fülszövege.

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Európa születése Atlantisz

>!
Atlantisz, Budapest, 1994
246 oldal · ISBN: 9637978137 · Fordította: Ordasi Zsuzsa

Enciklopédia 10

Szereplők népszerűség szerint

Leonardo Benevolo


Kedvencelte 1

Most olvassa 1

Várólistára tette 7

Kívánságlistára tette 14


Kiemelt értékelések

_Andrea_>!
Leonardo Benevolo: A város Európa történetében

Benevolo műve inspiráló filozofikus-történeti esszé, amely egy érdekes nézőpontból mutatja be Európa történetét: a városok szemszögéből. Meg is lepődtem látva, hogy a középkoros kollégák csak fanyalognak rajta – tény, hogy a mű középkorra vonatkozó része önmagában nem állja meg a helyét. Viszont az egész gondolatmenetet szemlélve Benevolo egy gyönyörű ívet húz Európa gyökereitől a huszadik század végéig – humánummal és optimizmussal szemlélve azt a fejlődést – és rombolást, romlottságot, amelyet feltár. Alternatívákat keres és megfogalmazza a célokat, melyre törekednünk kellene.
Az európaiságot már a kezdetektől csupa barbár tendenciával lehet összekötni – a hatalom és vagyon utáni mohó harc, állandó acsarkodás, és ennek érdekében bármilyen vallási-politikai-etnikai nézeteltérés felhasználása. Mindemellé felsőbbrendűségtudat társul, melynek zászlaja alatt és a kereszténység nevében más földrészeken óriási pusztítást és népirtást visznek végbe. És mégis mindeközben képesek szépséget teremteni, részint mert a hatalmi reprezentációhoz egy-egy rátermettebb uralkodónak vagy dinasztiának köszönhetően a kultúra támogatása is részévé válik, részint néhány kiemelkedő személyiségnek és reformernek köszönhetően.
A városok, mint gazdasági, kulturális és szellemi központok létrehoznak valamit, ami a barbárságon felülemelkedik. A városok esztétikumát általában az állami/uralkodói és vállalkozói, egyéni érdekű szféra egyensúlya teremti meg. A városvezetés normákat szab és határokat húz, a vállalkozói réteg pedig igyekszik a lehető leghatékonyabban a legjobb eredményt elérni. A 19-20. században ez az egyensúly felborul és vizuális katasztrófa történik, a történelmi városmagok körül világszerte mintegy daganatként nő ki és terjeszkedik a bérkaszárnyákból, panelrengetegből felépülő külváros gyűrűje. Az okokat és következményeket egyaránt elemzi Benevolo, ahogy magát a folyamat lejátszódását is. A sosem lankadó hite és optimizmusa megindító és valahogy furcsa is, alternatívákat keres és alapvetőnek tételezi fel a mindenki életét javító-jobbító szándékot, amellyel igen ritkán lehet csak találkozni.
A történelem során mindenesetre voltak olyan emberek, akik a saját villanegyedükön túl a külvárosokra is kitekintettek, és igyekeztek elérni az ottani higiéniai- és lakókörülmények javítását. Olyan problémák ezek, amelyekről nem érdemes megfeledkezni, mert könnyen forradalom lehet a vége.
A szociális és etikai vonatkozások mellett esztétikai és várostervezési szempontú is az elemzés, bár az a fogalomrendszer, amit felállít számomra nem teljesen érhető: a perspektivikus várostervezés jön a reneszánsz táján/után, van posztliberális város, meg akkor kell legyen liberális város is, geometrikus háló szerint telepítik be az üres területeket, ez még érthető – de ez egyelőre így sok volt nekem.

2 hozzászólás
abstractelf>!
Leonardo Benevolo: A város Európa történetében

Jó alap lesz majd a jövőbeli szemináriumi dolgozatomnak, de elég hiányos – mármint néha én többet tudtam valamiről, amit csak egy mellékmondatban említ meg.
De volt 1-2 új info is, ennek azért örülök.


Népszerű idézetek

ciemat P>!

Hogyan formálta épített tájjá és térré szokásait és mesterségeit, a szépségről, a hatalomról és a közösségről vallott eszményeit az európai polgár? Róma és Siena, Párizs és Avignon, London és Salisbury: az Európa születése sorozat első kötete tömörsége ellenére megannyi nagy és kis város konkrét példájának elemzésével tárgyalja az európai városfejlődés kérdéseit az ókortól napjainkig – az urbanisztika-történet friss, izgalmas megközelítésében. Leonardo Benevolo professzor az építészet és az urbanisztika történetének neves kutatója a római, firenzei, velencei és palermói egyetemnek tanára. Vendégoktatóként három világrész egyetemein – Yale, Columbia, Caracas, Teherán, Riode Janeiro, Tokió – tanított. 1985-ben megkapta a Párizsi Építészeti Akadémia művészettörténeti érdemérmét. E munkáját olyan, valamennyi világnyelven számos kiadást megért művek előzték meg, mint Az építészet története (Storia dell' architettura, 1960). A modern urbanisztika kezdetei (Le origini dell'urbanistica moderna, 1963), A reneszánsz építészet története (Storia dell' architettura del Rinascimento, 1968), A város története (Storia della cittá, 1975).

Előszó

Kapcsolódó szócikkek: 1985 · Avignon · Caracas · Leonardo Benevolo · London · Párizs · Róma · Salisbury · Siena · Tokió
_Andrea_>!

A kulturális javak száműzése a múzeumok és a szórakozás szférájába, a szépség elválasztása az élettől, amit már a neoplasztikus festők is megjósoltak, egyre fenyegetőbbé válik, ahogy a tömegkommunikációs eszközök kiterjesztik a szórakozás lehetőségeit és növelik a műélvező közönség passzivitását.

230. oldal

3 hozzászólás
_Andrea_>!

A korábban különböző mértékben egymáshoz kapcsolódó és összefüggő városi és privát környezetek egymással ellentétessé válnak. Egyrészről vannak a paloták, házak, műhelyek, irodák, gyülekezőhelyek, melyek kölcsönös elszigeteltségükben fontosak, ahol a magánélet a törvény és a szokások meghatározta módon zajlik, és ahová csak varázslat útján lehet eljutni, pl. ha az ördög felemeli a tetőt (a század közepén közzétett metszetrajzok a párizsi házakról ezt a kíváncsiságot próbálják kielégíteni); a rendezvények, a színielőadások és a kollektív ünnepélyek is zárt, viszonylag kis terekbe szorulnak, amelyek nincsenek arányban a város nagyságával (Athénban szinte a teljes lakosság befért a Dionüszosz színházba; az új párizsi Operában alig több mint 2000 hely van, míg a város kétmillió lakost számlál). Másrészről viszont vannak „közterületek": az „utak" és a „járdák" – ki ne ismerné e fogalmak felhangjait –, ahol mindenki elkeveredik a tömegben és senkit nem ismernek fel, ahol Baudelaire is egyedül van több millió hasonló társa között.

190. oldal

ℕnabella>!

Először azt hittük, hogy a modern technika eszközeivel kedvünk szerint újíthatjuk meg életterünket, aztán rájöttünk, hogy amit felépítettünk, az javarészt visszacsinálhatatlan, az érdekek és a kész tények összefonódása miatt, melyek között képtelenek vagyunk egyensúlyt teremteni.

11. oldal

_Andrea_>!

az Európából importált technika és törvénymechanizmusok a XX. században a többi kontinensen is olyan válsághelyzeteket idéznek elő, mint amilyeneket Európa a XIX. század első felében már megélt: zsúfoltság, rendetlenség, egészségtelen állapotok, féktelen spekuláció és elégtelen szabályozás. Ebből a felfordulásból egyelőre nem születik új lakható tér; az emberi élet és az épített környezet között drámai konfliktust még eztán kell felmérni és helyrehozni.

210. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Norman J. G. Pounds: Európa történeti földrajza
R. A. Butlin – R. A. Dodgshon (szerk.): Európa történeti földrajza
Zsidi Vilmos (szerk.): Történeti földrajzi kislexikon
Beluszky Pál – Győri Róbert: Magyar városhálózat a 20. század elején
Budai Aurél: Környezetesztétika, elmélet és gyakorlat
Jamrik Péter (szerk.): Torony… magasan / Tower… high
Meggyesi Tamás: A városépítés útjai és tévútjai
Meggyesi Tamás: Települési kultúráink
Vörös Tibor: Vasúti építészet
Granasztói Pál: Építészet, városépítés, társadalom