Első könyv értékelésemnek nem is választhattam volna mást mint a kedvenc könyvemet. Számomra a Szentháromság tényleg a nagybetűs KÖNYV, amit bármikor újra tudok olvasni. A történet magába foglal mindent, ami fontos számora: barátság, hazaszeretet, sport, vallás, politika, történelem.
A szerzőt Leon Urist gyakran éri a kritika, hogy könyveiben a karakterek túlságonsan fekete-fehér szereplők. A jók mindig jellemhiba nélküli igazságbajnokok, amíg a másik oldal pedig a könyörtelen gonosz, akiknek minden cselekedetüket erkölcstelen célok vezérlik. Olyan emberek, akike a könyv olvasása során az olvasók szívből tudnak gyűlőlni. Ezen szerzői kritikával nem is vitakoznék, bár véleményem szerint a Szentháromságban ez a szerző által kedvelt fekete-fehér sablon ábrázolás kismértékben eltér a többi általam olvasott könyvében alkalmazott jellemábrázolástól. A történet egyes részeiben a negatív oldalon szereplő karakterek is pozitívan tűnnek fel az olvasó számára, cselkedeteik bizonyos nézőpontból érthetőek, habár morálisan meg is kérdőjelezhetőek. Továbbá az író a műben felsorakoztat pár olyan szereplőt is akik egyértelműen nem skatulyázhatóak be a fekete-fehér, jó és rossz két dimenziós világba.
A könyv erőssége viszont a sodró lendületű, mesélő történetvezetés, amely által egy átfogó képet kapunk Írország angolok által kormányzott időszakának történetéről a benne élő kölönbőző társadalmi szereplők szemszögéből. A történet mozgató konfliktusa az ír-angol vagy vállási oldalról nézve a katolikus-protestáns szembenállás. A szereplők által betekintést kaphatunk mindkét társadalom mindennnapjaiba. Gazdag angol urak báljain vehetünk részt, kitekintést nyerve a gazdagok életéről, láthatjuk az egyszerű írek mindennapos harcát a puszta lét fennmaradásért és megismerhetjük azokat a kegyetlen elnyomási módszereket, amely ezen állapotokat több száz évre konzerválták. A történet tagadhatatlan erőssége, hogy emberi oldalról, a könyv szereplői által ismerhetünk meg társadalmi, vallási és politikai problémákat. Ez a megközelítés sokat segít a különböző csoportok érdekeinek megismerésében.
A társadalmi és történelmi kérdéseken túl, erős hangsúlyt kap az egyén szerepe is történelmi események vonatkozása tekintetében. A főszereplő többször kerül sorsfordító választás elé, amelyek komoly belső örlődéssel jár a főhős döntéshozatalainál. A lelkivívódás, amivel meg kell küzdenie a regény során visszavezethető a filózófia sorskérdésre, hogy mennyiben választhatjuk meg saját életünk útját. Vannak-e olyan sorsfordító pillanatok, amikor az egyéni boldogulsáunkat fel kell áldozni valamilyen magasabb közösségi, társadalmi célért.
A töreténet végére a szerző természetesen egyértelmű állásfoglalást tesz a felmerülő kérdésekre, ezzel párhuzamosan alakítva a történet szereplőinek jellemfejlődéseit és történetbeli sorsait. Könyv elolvasával kicsit tisztább képet kapunk az ír-angol ellentét történelmi lapjairól és kulturális különbségeiről egy izgalmas családregény segítségével.