Meghalsz, ​tengerész! 89% 126 csillagozás

Nagyjából a könyv felénél tudtam, hogy ez a történet beírja magát a kedvenceim közé, annak ellenére, hogy harcérintkezést – a terjedelméhez képest – elég keveset tartalmaz. Ugyanis inkább szól ez a regény a 6. tengerészgyalogos-ezred, azon belül is a híradó-raj szó szerinti mindennapjairól – a kiképzésről, a végtelen (menet)gyakorlatokról, a kimenők (eltávok), szabadságok kalandjairól… a háborús időszak ellenére az ezred sokkal több időt tölt „tétlen várakozással”, mintsem tényleges harcokkal. Viszont az egészet olyan jól írta meg Uris, hogy le a kalappal, valóban testközelből lehetünk tanúi az eseményeknek (a különböző rétegekből, kultúrákból származó embereket miként kovácsolja össze a hadsereg). Élvezettel olvastam a „srácok” minden búját-baját, sokat röhögtem rajtuk (a kalamajkáikon, a leleményességükön), velük együtt izgultam, és stb.
Érdekes, hogy egy olyan film, jutott eszembe olvasás közben, amiknek semmi köze nincs a II. Vh-hoz. Ez pedig a Halálhágó*. Merthogy ehhez erősen hasonló a cselekmény-vezetés, és könnyed, sok esetben humoros hangvételű az egész történet, leszámítva a véres csatákat (amik azt bizonyítják, hogy a tengerészgyalogosok élete nem csak játék és mese). Szinte nem is bántam, hogy utóbbiból jutott kevesebb.
Egyedül a befejezés miatt vagyok egy kicsit csalódott; a végső ütközet iszonyatosan kapkodósra sikeredett, ami tökéletesen agyoncsapta a drámaiságát. Ennek okán, sajnos nem tudtam kiválóra értékelni, de a fenti előérzetem beigazolódott.

*link

Még, mintegy lábjegyzetként megjegyzem, hogy meglepetésemre szolgálva kiderült, van a regénynek egy filmváltozata, ami azonos címmel, 1955-ben került a mozikba. off

Egy önéletrajzi ihletésű regény, mely a II. világháború csendes-óceáni hadszínterén játszódik, (ahol maga Uris is szolgált). A történet rendkívül érzékletesen mutatja be egy szakasz életét, a bevonulásuktól az utolsó, nagy bevetésükig. Igazi jellemrajz egy olyan csoport életéről, amelynek tagjai különböző társadalmi osztályokból, nemzeti-vallási felekezetekből jöttek. Ebben az összefüggésben meglepő volt az amerikai hadseregben, a kiskatonák szintjén tomboló antiszemitizmusról olvasni. A regény hitelesen festi meg a katonák mindennapjait: az embert próbáló kiképzést, ami valójában a felkészülést szolgálja. Semmilyen hősködést, érzelmességet, és moralizálást nem visz túlzásba. Nincs benne „a hazámért büszkén halok meg” közhely, de nincs benne „fiai életüket áldozták a szabadság oltárán” megoldás sem. Viszont vannak benne érzelmileg hatásos, megindító jelenetek, de a sallangot általában sikeresen kikerüli. Egy érdekes, és egyben megindító regény, melynek minden során érződik, hogy személyes emlékekből táplálkozik. Ne várjunk tőle bölcsességeket vagy mélyebb értelmű monológokat, ez a kötet tényleg nem több mint egy egyszerű háborús regény. Amilyen rosszul vagyok Sven Hassel regényeitől annyira szerettem Uris könyvét. Aki mélylélektani háborús drámát keres, az kerülje el ezt a regényt, mert ez egy igazi ponyvairodalomi remekmű.

Nincs viszonyítási alapom, még soha nem olvastam „háborús” könyvet, itt meg azért rendesen kiléptem a komfort zónámból. A barátomtól kaptam kölcsön, neki ez a kedvenc könyve, szóval egyértelmű volt, hogy mindenképpen elolvasom, még ha halálra is unom magam. De nem untam! Izgalmas volt, végig drukkoltam a kedvenc szereplőimnek hogy éljék túl és jussanak haza egyben. A kiképzéstől kezdve minden érdekes és új volt, de hát egy újszülöttnek… Örülök, hogy elolvastam, lehet hogy nyitok majd efelé a téma felé is a jövőben.

Bár elég tekintélyes oldalszámmal rendelkezik, három nap alatt végeztem vele. A szöveg olvastatja magát, elég gördülékeny az előadásmód, a karakterek elég szimpatikusak és elég jellegzetesek, könnyű megjegyezni őket, hogy ki kicsoda.
Nem a harc dominál a történetben, főleg „hétköznapi” jeleneteket látunk, ezen keresztül ismerjük meg az szereplőket, nem is annyira mint katonákat, hanem mint embereket.
Kicsit furcsa, hogy a nézőpont folyamatosan változik, a külső szemlélő és az egyik szereplő szemszöge között (ezt a karaktert ismertem ki legkevésbé), de ez hamar megszokható.
Furcsának hatnak még a párbeszédek, főleg a férfi-nő társalgások, ezek kicsit butuskának tűnhetnek spoiler.
Ami még számomra zavaró volt, hogy kicsit hirtelen lett vége.
Mindenképpen érdemes elolvasni, jó hangulatú, a maga módján humoros történet.

Megdöbbentően életszerű leírás, emlékszem még gimis koromban kaptam karácsonyra és egy nap alatt kiolvastam, falva a szavakat.
Uris megfelelő koktélt kevert, ami felettébb ízletes olvasmánnyá állt össze.
Hozzávalók:
A Guadalcanal-i pokol életszerű leírása, a tengerészgyalogosok kemény kiképzése, a zsidó-üldöző nácik ellen harcoló hadseregben fellelhető antiszemitizmus, egy kis szerelmi szál is, jó írói véna, biztos kezű cselekményvezetés, széles, de nem felvágósan fitogtatós szókincs.
Eredmény:: biztos szórakozás (ha nem is felhőtlen).
Ritka öt-csillagosaim egyike.

E könyvet elolvasva nagyon fontolgattam, hogy indítok egy Leon Uris kihívást ugyanis a Meghalsz Tengerész! egy olyan formabontó könyv ahol a hangsúly nagyrésze nem a harcokon van(mondjuk ebből is akad elég) hanem a kiképzéseken, tábori életen és az örökös magánéleti katona problémákon.
Az író sikeresen olyan szereplőket alkotott akikért végig izgulhatunk.
Az adott szakaszban lévők különböző helyekről jöttek mégis egy erős kapcsolat alakul ki a tagok között.
Persze itt is vannak konfliktusok de amikor szükség van a másikra mindig ottvannak egynásnak.
Ez a fajta kötődés és kapcsolat számomra nagyon kézzelfogható lett a könyvben, olykor hihetetlen is. (Pl:Marion és Spanyol Joe).
Az ellenségről az az a japánokról most elég vegyes kép alakult ki bennem:
Eddig azthittem ők a becsületüket és a bushidót tartják a legtöbbre, hát ez a könyveben nem igazán így történt. :/
A könyv egyik legjobb újdonsága számomra a magánélet teljes bevonása volt.
Szereplőink többségében volt egy kettős élet utáni vágy amit nem tudtak magukkal sem tisztázni:
A tengerészgyalogsággal maradni a bajtársakkal és hazamenni a feleségeikhez, esetleg gyerekükhöz.
Ez által teljesen új perspektívából látom az amerikai tengerészgyalogosokat.
Szerintem ez egy alapmű azoknak akik a világháborús témával behatóbban akarnak foglalkozni.
A Nyalókás Hatosok története szerintem egy filmet is megérdemelhetne.

Tipikus bestseller könyv… Az amerikai tengerészgyalogosok küzdelme Guadalcanal poklában. A felújított változata (Leon Uris: Csatakiáltás) is jó (bár túl sok újat nem mondott vagy mutatott), de ajánlom, mert izgalmas.

Egyik legmeghatározóbb könyvélményem még 13-14 éves koromból. Saját számításom szerint minimum 20 alkalommal sikerült azóta „végigpörögnöm” Danny, L.Q., Andy, az ingyián, a veterán Mac, egyszóval „Huxley kurváinak” történetén.

Egyik nagy kedvencem, rám férne egy újraolvasás :)

Sok háborús történetet olvastam, de ez az egyik legjobb. Talán mert annyira emberi….