Meghalsz, ​tengerész! 121 csillagozás

Leon Uris: Meghalsz, tengerész!

Félelmetesen kemény kiképzés, köznapi gondok, könnyű kalandok, forró szerelmek, hátborzongatóan véres csaták. Leon Μ. Uris könyve nem méltánytalanul szerepelt oly hosszú időn át a nyugati bestsellerlisták élén. Regénye az amerikai tengerészgyalogság második világháborús csendes-óceáni harcainak színterére kalauzolja el az olvasót. Hősei a 6.tengerészgyalogos ezred – gúnynevén a Nyalókás Hatodik – katonái olyan világban élnek, amelyről mindeddig kevés fogalmat alkothatott a magyar olvasó. Uris valósághű közelségbe hozza a tengerészgyalogosok mindennapjait. Művét joggal nevezték „kemény" regénynek. Pompásan szórakoztató, élvezetes olvasmány.

Csatakiáltás címmel is megjelent.

Eredeti megjelenés éve: 1953

>!
Zrínyi, Budapest, 1988
714 oldal · keménytáblás · ISBN: 9633269210 · Fordította: Félix Pál, Dobos Éva

Enciklopédia 5


Kedvencelte 26

Most olvassa 6

Várólistára tette 40

Kívánságlistára tette 11


Kiemelt értékelések

fekiyeti79 P>!
Leon Uris: Meghalsz, tengerész!

Nagyjából a könyv felénél tudtam, hogy ez a történet beírja magát a kedvenceim közé, annak ellenére, hogy harcérintkezést – a terjedelméhez képest – elég keveset tartalmaz. Ugyanis inkább szól ez a regény a 6. tengerészgyalogos-ezred, azon belül is a híradó-raj szó szerinti mindennapjairól – a kiképzésről, a végtelen (menet)gyakorlatokról, a kimenők (eltávok), szabadságok kalandjairól… a háborús időszak ellenére az ezred sokkal több időt tölt „tétlen várakozással”, mintsem tényleges harcokkal. Viszont az egészet olyan jól írta meg Uris, hogy le a kalappal, valóban testközelből lehetünk tanúi az eseményeknek (a különböző rétegekből, kultúrákból származó embereket miként kovácsolja össze a hadsereg). Élvezettel olvastam a „srácok” minden búját-baját, sokat röhögtem rajtuk (a kalamajkáikon, a leleményességükön), velük együtt izgultam, és stb.
Érdekes, hogy egy olyan film, jutott eszembe olvasás közben, amiknek semmi köze nincs a II. Vh-hoz. Ez pedig a Halálhágó*. Merthogy ehhez erősen hasonló a cselekmény-vezetés, és könnyed, sok esetben humoros hangvételű az egész történet, leszámítva a véres csatákat (amik azt bizonyítják, hogy a tengerészgyalogosok élete nem csak játék és mese). Szinte nem is bántam, hogy utóbbiból jutott kevesebb.
Egyedül a befejezés miatt vagyok egy kicsit csalódott; a végső ütközet iszonyatosan kapkodósra sikeredett, ami tökéletesen agyoncsapta a drámaiságát. Ennek okán, sajnos nem tudtam kiválóra értékelni, de a fenti előérzetem beigazolódott.

*link

Még, mintegy lábjegyzetként megjegyzem, hogy meglepetésemre szolgálva kiderült, van a regénynek egy filmváltozata, ami azonos címmel, 1955-ben került a mozikba. off

mate55 P>!
Leon Uris: Meghalsz, tengerész!

Egy önéletrajzi ihletésű regény, mely a II. világháború csendes-óceáni hadszínterén játszódik, (ahol maga Uris is szolgált). A történet rendkívül érzékletesen mutatja be egy szakasz életét, a bevonulásuktól az utolsó, nagy bevetésükig. Igazi jellemrajz egy olyan csoport életéről, amelynek tagjai különböző társadalmi osztályokból, nemzeti-vallási felekezetekből jöttek. Ebben az összefüggésben meglepő volt az amerikai hadseregben, a kiskatonák szintjén tomboló antiszemitizmusról olvasni. A regény hitelesen festi meg a katonák mindennapjait: az embert próbáló kiképzést, ami valójában a felkészülést szolgálja. Semmilyen hősködést, érzelmességet, és moralizálást nem visz túlzásba. Nincs benne „a hazámért büszkén halok meg” közhely, de nincs benne „fiai életüket áldozták a szabadság oltárán” megoldás sem. Viszont vannak benne érzelmileg hatásos, megindító jelenetek, de a sallangot általában sikeresen kikerüli. Egy érdekes, és egyben megindító regény, melynek minden során érződik, hogy személyes emlékekből táplálkozik. Ne várjunk tőle bölcsességeket vagy mélyebb értelmű monológokat, ez a kötet tényleg nem több mint egy egyszerű háborús regény. Amilyen rosszul vagyok Sven Hassel regényeitől annyira szerettem Uris könyvét. Aki mélylélektani háborús drámát keres, az kerülje el ezt a regényt, mert ez egy igazi ponyvairodalomi remekmű.

Nienna001 P>!
Leon Uris: Meghalsz, tengerész!

Nincs viszonyítási alapom, még soha nem olvastam „háborús” könyvet, itt meg azért rendesen kiléptem a komfort zónámból. A barátomtól kaptam kölcsön, neki ez a kedvenc könyve, szóval egyértelmű volt, hogy mindenképpen elolvasom, még ha halálra is unom magam. De nem untam! Izgalmas volt, végig drukkoltam a kedvenc szereplőimnek hogy éljék túl és jussanak haza egyben. A kiképzéstől kezdve minden érdekes és új volt, de hát egy újszülöttnek… Örülök, hogy elolvastam, lehet hogy nyitok majd efelé a téma felé is a jövőben.

4 hozzászólás
Ikarosz>!
Leon Uris: Meghalsz, tengerész!

Bár elég tekintélyes oldalszámmal rendelkezik, három nap alatt végeztem vele. A szöveg olvastatja magát, elég gördülékeny az előadásmód, a karakterek elég szimpatikusak és elég jellegzetesek, könnyű megjegyezni őket, hogy ki kicsoda.
Nem a harc dominál a történetben, főleg „hétköznapi” jeleneteket látunk, ezen keresztül ismerjük meg az szereplőket, nem is annyira mint katonákat, hanem mint embereket.
Kicsit furcsa, hogy a nézőpont folyamatosan változik, a külső szemlélő és az egyik szereplő szemszöge között (ezt a karaktert ismertem ki legkevésbé), de ez hamar megszokható.
Furcsának hatnak még a párbeszédek, főleg a férfi-nő társalgások, ezek kicsit butuskának tűnhetnek spoiler.
Ami még számomra zavaró volt, hogy kicsit hirtelen lett vége.
Mindenképpen érdemes elolvasni, jó hangulatú, a maga módján humoros történet.

Tiger205>!
Leon Uris: Meghalsz, tengerész!

Megdöbbentően életszerű leírás, emlékszem még gimis koromban kaptam karácsonyra és egy nap alatt kiolvastam, falva a szavakat.
Uris megfelelő koktélt kevert, ami felettébb ízletes olvasmánnyá állt össze.
Hozzávalók:
A Guadalcanal-i pokol életszerű leírása, a tengerészgyalogosok kemény kiképzése, a zsidó-üldöző nácik ellen harcoló hadseregben fellelhető antiszemitizmus, egy kis szerelmi szál is, jó írói véna, biztos kezű cselekményvezetés, széles, de nem felvágósan fitogtatós szókincs.
Eredmény:: biztos szórakozás (ha nem is felhőtlen).
Ritka öt-csillagosaim egyike.

1 hozzászólás
Nandy>!
Leon Uris: Meghalsz, tengerész!

E könyvet elolvasva nagyon fontolgattam, hogy indítok egy Leon Uris kihívást ugyanis a Meghalsz Tengerész! egy olyan formabontó könyv ahol a hangsúly nagyrésze nem a harcokon van(mondjuk ebből is akad elég) hanem a kiképzéseken, tábori életen és az örökös magánéleti katona problémákon.
Az író sikeresen olyan szereplőket alkotott akikért végig izgulhatunk.
Az adott szakaszban lévők különböző helyekről jöttek mégis egy erős kapcsolat alakul ki a tagok között.
Persze itt is vannak konfliktusok de amikor szükség van a másikra mindig ottvannak egynásnak.
Ez a fajta kötődés és kapcsolat számomra nagyon kézzelfogható lett a könyvben, olykor hihetetlen is. (Pl:Marion és Spanyol Joe).
Az ellenségről az az a japánokról most elég vegyes kép alakult ki bennem:
Eddig azthittem ők a becsületüket és a bushidót tartják a legtöbbre, hát ez a könyveben nem igazán így történt. :/
A könyv egyik legjobb újdonsága számomra a magánélet teljes bevonása volt.
Szereplőink többségében volt egy kettős élet utáni vágy amit nem tudtak magukkal sem tisztázni:
A tengerészgyalogsággal maradni a bajtársakkal és hazamenni a feleségeikhez, esetleg gyerekükhöz.
Ez által teljesen új perspektívából látom az amerikai tengerészgyalogosokat.
Szerintem ez egy alapmű azoknak akik a világháborús témával behatóbban akarnak foglalkozni.
A Nyalókás Hatosok története szerintem egy filmet is megérdemelhetne.

ElinorMay>!
Leon Uris: Meghalsz, tengerész!

Tipikus bestseller könyv… Az amerikai tengerészgyalogosok küzdelme Guadalcanal poklában. A felújított változata (Leon Uris: Csatakiáltás) is jó (bár túl sok újat nem mondott vagy mutatott), de ajánlom, mert izgalmas.

Szabolcs_Morauszki>!
Leon Uris: Meghalsz, tengerész!

Egyik legmeghatározóbb könyvélményem még 13-14 éves koromból. Saját számításom szerint minimum 20 alkalommal sikerült azóta „végigpörögnöm” Danny, L.Q., Andy, az ingyián, a veterán Mac, egyszóval „Huxley kurváinak” történetén.

Judit_Thomann>!
Leon Uris: Meghalsz, tengerész!

Sok háborús történetet olvastam, de ez az egyik legjobb. Talán mert annyira emberi….


Népszerű idézetek

SteelCurtain >!

– Sorban nem vakarózik! A tetveknek is zabálni kell!

SteelCurtain >!

„1942. december 18.: McKay-tábor, valamennyi zászlóaljparancsnoknak.
Minthogy a 6. ezredet a közeljövőben harcba vetik, az ezred gazdasági tisztje a következőkre hívja fel a figyelmet: a wellingtoni kikötő 6. számú raktárában több ezer láda amerikai sör marad meg fölöslegként. Javasoltatik, hogy az említett sört önköltségi áron a tisztek és a legénységi állományúak rendelkezésére bocsássák, és a beszerzéseket ne korlátozzák. Kívánatos, hogy az ezred távozásakor semmiféle sörkészlet ne maradjon a raktárban…”
Sátrunkba szinte be se lehetett lépni, mindenütt sörösládák tornyosultak. Minden talpalatnyi helyet hasznosítottunk, amíg csak el nem fogyott a helyünk és a pénzünk. Üldögéltünk a sátrunkban, kortyolgattuk a sört. Arról beszélgettünk, amiről söröző férfiak szoktak: nőkről – és újra csak nőkről.

SteelCurtain >!

– Hé, Mac, ez hány.
– Na és, most mit csináljak? Hadd hányjon.
– De belehány az ágyába.
– Majd később befújjuk kölnivel.

SteelCurtain >!

L. Q. fogta a papírt meg a tollat, írni kezdett. Nagyokat böfögve lestünk át a válla felett.
„1942. december 22. Alább következik egy szent egyezség. Mi vagyunk Huxley kurváinak pontoktól-vonásoktól megkótyagosodott, hónaljverejték-szagú. fattyúi. Ezennel megállapodunk abban, hogy egy évvel a háború vége után találkozunk Los Angeles városában… „
– Te vagy a napsugaram, egyedül csak te…
– Adjál az ingyánnak még egy üveg sört.
L. Q. folytatta a megállapodás szövegezését. Előírta, hogy a találkozóra mindenki köteles a maga államának valamelyik jellegzetes állatát is magával hozni: iowai kant, marylandi dobozpáncélú teknőst, prérifarkast, texasi marhát, pumát, bikát Spanyol Joe-nak, kecskét pedig Burnside-nak, mert ő nem egyéb, mint egy zerge. Nekem egy tengerészbulldogot kell majd hoznom. De amikor Skihez értünk, elakadtunk, mert nem jutott eszünkbe, milyen állat őshonos Philadelphiában. Végül a tisztekre emlékezve a bűzös borzban egyeztünk meg.

Kapcsolódó szócikkek: 1942
SteelCurtain >!

Tuggyátok, mi történt ma este? Pedro megmongya nektek. Elmentem táncolni a Szövetségesek Katonai Klubjába, és begyün néhány színes matróz a hajókról, a lányok meg elmennek velük táncolni, és úgy viselkednek velük, mint akárki mással.· És akkor egypár istenverte texasi odamegy a klubvezetőnőhöz, és követeli, hogy a színes bőrű fiúk hagyják el a klubot. Erre az összes lány elhatározta, hogy nem táncol egyetlen tengerészgyalogossal se, és elmennek. Tetszik nekem itt, Új-Zélandon.

SteelCurtain >!

– Vér, dicsőség, whisky, nők! Ez a tengerészgyalogosok csatakiáltása. Minél mélyebben gázolnak a vérben, annál jobb… Maguk társadalmilag, szellemileg, erkölcsileg semmi egyebek, mint hivatásos gyilkosok – és ez ellenkezik a demokratikus eszmények minden elméletével!

Kapcsolódó szócikkek: csatakiáltás · dicsőség · vér · whisky
SteelCurtain >!

– A következőről van szó, Bryce. Mi a fenétől támadt az a gondolata, hogy oly végtelenül értékesebb másoknál? Ki ültette magába azt a gondolatot, hogy bérletet váltott a világ minden tudományára? Vannak ebben a zászlóaljban közkatonák, akiknek a vizeletében több az ész, mint amennyire maga valaha is szert tehet.

SteelCurtain >!

Magasságos Jézus Krisztus,
nézz ránk, és csodálj!
Mi vagyunk az Istenverte
Huxley Kupleráj.

SteelCurtain >!

Ragyogó Világítótorony lassan himbálta magát az ágyán. Általában szelíd, jóindulatú, jámbor lélek volt, de ha begerjedt, valóságos emberi dinamóvá változott. Szerencsénkre általában egy-két perccel előre jelezte, hogy közeledik a roham – ilyenkor ringatózni kezdett, s ősi indián dallamokat kántált. Ezt követően azután elszabadult a pokol. Ezúttal Andy vette észre, mi készül.
– Az ingyán hergeli magát. Világítótorony kántálása egyre hangosabbá vált. – Óh… Óh!
Az egész raj a sátorkijárat felé hátrált.
– Nem lóghatunk meg csak úgy, amikor Mary öntudatlanul fekszik ott benn. A vörösbőrű megskalpolja, annyi szent – nem is szólva arról, hogy szétver egypár sörösüveget.
– Tudom már, mit csináljunk: kötözzük az ingyánt az ágyára.
– Príma ötlet, a zsákomban van kötél.
– Gyorsan, hozzad.
Világítótorony felemelte fejét, ránk függesztette zavaros tekintetét. Kínosan feszengtünk.
– Andy – rendelkezett Danny –, odamégy hozzá, és leütöd.
– Egy nagy frászt, láttam én már, milyen, amikor berúg.
– Beszartál?
– Be én.
– Hát rendben, akkor már ketten vagyunk.

sagittarius>!

[…] A tengerészgyalogság valamenyiünket felfal. Ha nincs szerencséd, hogy golyót kapj, végez veled a malária, a fosás, a mocsárláz, a sárgaság, a náthaláz.

659. oldal, V. rész - 9. (Zrínyi, 1988)


Hasonló könyvek címkék alapján

Walter Lord: Hihetetlen győzelem
William Wharton: Éjfélre kitisztul
Norman Mailer: Meztelenek és holtak
Stephen E. Ambrose: Az elit alakulat
Kate Quinn: A vadásznő
Herman Wouk: Végső győzelem
E. M. Nathanson: A piszkos tizenkettő
Newt Gingrich – William R. Forstchen: Pearl Harbor
Kristin Hannah: Fülemüle
Ruta Sepetys: Árnyalatnyi remény