Armageddon 38 csillagozás

Leon Uris: Armageddon Leon Uris: Armageddon

Berlin, 1945. Az események középpontjában a náci Németország fővárosáért folytatott csata áll, amely éveken át zajlott a Vörös Hadsereg és a nyugati szövetségesek között. A történet főszereplője Sean O'Sullivan amerikai tiszt, aki gyűlöli a németeket, ám szerelmes lesz Ernestine-be. A férfi életén keresztül ismerhetjük meg a kettéosztott Berlin tragikus történetét és az emberi lélek bonyolultságát. Miközben a szövetségesek azon munkálkodnak, hogy az országot demokratizálják, addig az oroszok a maguk erőszakos módján, rablás, fosztogatás és a lakosság politikai átnevelése révén igyekeznek érvényt szerezni hatalmuknak. A nyugati demokrácia és sztálini kommunizmus ádáz küzdelmében azonban nem könnyű a hétköznapi embernek méltóságát megőrizve új életet kezdeni. Leon Uris a hidegháborús évek morális kérdéseit feszegeti. Hiteles életképei mind amerikai, mind szovjet szemszögből ábrázolják e kor heroikus küzdelmeit.

Eredeti megjelenés éve: 1963

>!
Partvonal, Budapest, 2014
792 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155283345 · Fordította: Félix Pál
>!
Aquila, Debrecen, 1999
790 oldal · ISBN: 9636790906 · Fordította: Félix Pál

Kedvencelte 8

Most olvassa 6

Várólistára tette 21

Kívánságlistára tette 23


Kiemelt értékelések

Bélabá>!
Leon Uris: Armageddon

Leon Uris gigantikus regényében a II. világháború végi és az újjáépítés éveinek Berlinjét mutatja be amerikai valamint kisebb részben szovjet szemszögből. A regényes, kitalált szereplős történet bepillantást nyújt a két nagyhatalom hidegháborúba fajuló szembeállásába abban városban, amit két zónára osztottak, Kelet-Berlinre és Nyugat-Berlinre. Egy amerikai tiszt, Sean O’Sullivan, és kis létszámú csapata körül zajlanak az események. Elég sok technikai kérdéssel foglalkozik a regény, pl az újjáépítést elősegítendő légihídról illetve néhány politikai, gazdasági (Marshall-terv) kérdést is taglal Uris. A háborús rombolás, nyomorgás poklát nagyszerűen ábrázolja az író, mint ahogy az újjáépítés pozitív hangulatát, a reménykedést is. Nem maradhatnak ki a történetfolyamból a szerelmi szálak sem, noha eleinte tilos volt az amerikai megszállók és német lakosság barátkozása. 1944–1949. közötti években játszódnak az események, amelyek nem tudnak teljes képet bemutatni a vaskos terjedelem ellenére sem. Bár a teljesség nem is várható el egy fiktív történetben.
Azt olvastam, hogy Uris könyvei, – amelyekből már a másodikat olvasom, és meg is tudom erősíteni – különös elegyet alkotnak a ponyva valamint a szépirodalom között.
Az Armageddon (= végső küzdelem) is e kettő keveréke a néhol könnyedebb, máskor komolyabb, mélyre szántóbb stílusában. A háborús részeket nem volt könnyű olvasni, az életszerűségük okán, ezért is tartott eddig az olvasás. Tetszett, érdekes témaválasztás, jó stílusban, egy olyan történet, amely számos drámát ábrázol mind nagy mértékben a háború borzalmait mind pedig a kisemberek megrázó történeteit. Érdemes elolvasni a történelem kedvelőknek, ugyan nem néztem utána mennyire hiteles a történelmi tények leírása, de ezt olyan érdekfeszítően tudja Uris tálalni, amit csak kevesen tudnának utána csinálni. Ötöst adok (4,7), mert grandiózus, érdekes mű.

nyolcadikutas>!
Leon Uris: Armageddon

Ha már Armageddon, elsőre a tévék által agyonsugárzott Willis-Affleck film jut az eszünkbe és valamilyen kataklizma.
Armageddon.
A szó maga héber. Jelentése: Megiddó hegye. Általános értelmezés szerint, átvitt értelemben, a jó és gonosz seregei közötti végső csatára utal. (Lásd: Jelenések könyve; Isten seregei versus Antikrisztus.)
Aztán kiderül, a könyv nem más, mint Berlin regénye. Cselekményének ideje pedig cirka hat évet ölel át, 1944-től 1949-ig.
A jó oldal kiléte természetesen nem kérdéses. A rosszon meg osztoznak a németek és az oroszok.
Tudjuk, a történelmet mindig a győztesek írják. Leon Uris könyvét áthatja egy bizonyos egészséges patriotizmus, de ezt elnézhetjük neki. Nem tudom mennyi időt, hónapot, évet töltött az tényadatok feltárásával és egybegyűjtésével, de olyan tudást tár elénk, ami mindenképp megsüvegelendő. A regény műfaja szépirodalom, alakjai nagy részt költöttek, de a mögöttes tartalom, a döbbenetes információhalmaz zömében a valóságot tartalmazza.
Az Armageddon minden pillanatában monumentális alkotás. Talán csak James Jones, Irwing Shaw és Herman Wouk műveihez fogható, de tárgyi tudásában még azokon is túl nő. Mondhatni, családok regénye, de mégis sokkal több annál. Ráadásul, azon túl, hogy piszkosul jól szórakoztat, annyi gondolatot nyit meg az emberben, mint kevés másik alkotás.
Ötödik regényem ez az írótól és tudom, végig fogom venni az életművét.

Zimmermann_Zita>!
Leon Uris: Armageddon

Monumentális mű, mind a terjedelmét, mind pedig tartalmát és a történelmi hátteret tekintve. Erős történet, nem a terjedelme miatt olvastam öt hónapig, hanem azért , mert félretettem egy időre, voltak olyan részek, amelyek kicsit megviseltek. Az utolsó kétszáz oldalt viszont együltő helyemben végigolvastam. Uris jó érzékkel keverte a történelmi eseményeket a hétköznapi élettel, a szereplők magánéletének történéseivel. Néha kicsit túl kontrasztosnak éreztem a gonosz oroszok és a hős amerikai hazafiak szembeállítását, de végül is ennyi belefért, hiszen az amerikaiak tényleg hatalmas dolgot vittek véghez Berlinben, még e közel 800 oldalas történetet olvasva is nehéz elképzelni, mennyi nehézséggel és logisztikai feladattal járhatott a légihíd kiépítése és fenntartása, és gyakorlatilag Berlin újjáépítése.

Razor P>!
Leon Uris: Armageddon

Igencsak félrevezető e könyv fülszövege, ugyanis jóval többről szól mint Seanról vagy a kettéosztott Berlinről, a szerelmi szál pedig, nos, jelentéktelennek nem mondanám, de igen sokára kerül csak képbe.
A történet jóval előbb kezdetét veszi, még a partraszállás előtt. Nagy-Britanniában a szövetségesek javában tervezik Németország majdani újjáépítését. Miközben az újjáépítésnek a kicsinyített megvalósítása történik Rombadenben, ahol a Sean vezette csapat gyakorlatba ülteti át az elméletet, az oroszok elfoglalják Berlint és kezdetét több napos terrorjuk, valamint a kommunizmus megalapozása. Később befutnak a nyugati szövetségek, ám ahogy azt a történelemkönyvekből tudni lehet, a dolgok közel sem mennek könnyedén, a helyzet egyre jobban elmérgesedik, végül a Szovjetunió blokád alá veszi az egész várost, így próbálván térdre kényszeríteni Nyugat-Berlint. Ám a Nyugat tudja, nem hagyhatják veszni Berlint, így kezdetét veszi a város ellátása a légihídon keresztül…
Ahogy a fentiekből látszik, a regény cselekménye több évet fed le, egészen a blokád bukásáig (egyben a hidegháború hajnaláig). Ugyanez elmondható a karakterekről is. Bár valóban Sean tekinthető egyfajta főszereplőnek, közel sincs jelen a regény teljes terjedelmében. Számos kisebb-nagyobb karakter bukkan fel a nyugati oldalon, valamint ha kisebb mértékben is, de a szovjet oldal is képviselteti magát. Uris szerencsére nem esett túlzásba a karakterek számát illetően, általában az új játékosok akkor lépnek be, amikor mások végleg távoznak a történetből.
Mivel a történelmi háttér adott volt, így főleg a szereplők dolga volt a hátukon vinni a cselekményt, ami érzésem szerint sikerült is, a maguk módján mind szerethető, bár sokszor tragikus figurák voltak. A rövid fejezetek miatt a cselekmény tempója feszes volt, bár nem bántam volna, ha több helyen fel van tüntetve pontosan melyik évet/hónapot írjuk. Számomra külön érdekesek voltak a szovjet rendszert bemutató fejezetek, legyenek azok a nyugatiak vagy az oroszok szemszögéből írva. Nehéz felfogni, hogy ez az őrület megvalósítható volt és működött annyi éven keresztül, hogy az ott élő emberek jelentős része ezt komolyan vette (éljen az agymosás…), valamint Sztálinnak, egyetlen embernek ekkora hatalma lehetett (oké, ez Hitlerre is igaz volt) és senki nem próbálta meg eltenni láb alól.
Miközben a könyv utolsó – még a légihídról szóló – fejezeteit olvastam, egy elszálló repülőgép hangja hallatszott a ház felett, én pedig hálát adtam, hogy nem abban az örült világban kellett élnem, ami a 40-es, 50-es években zajlott.

>!
Partvonal, Budapest, 2014
792 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155283345 · Fordította: Félix Pál
latinta P>!
Leon Uris: Armageddon

Lenyűgöző, döbbenetes, letehetetlen, abbahagyhatatlan…

Or_Sheet>!
Leon Uris: Armageddon

Annyira nem olvassatta magát, mint az Exodus, de ettől függetlenül nagyon élvezhető volt. A vége adott egy gyomrost, bár a sztori fényében, ennek így kellett lennie.

TBlack>!
Leon Uris: Armageddon

Nagyon élvezetes olvasmány volt a történelmi események és az emberi karakterek miatt. Sajnos nekem néha USA propaganda felhangja volt. Az amerikai nép a tökéletes nép, a hősök szülőföldje, az emberiség megmentője. Ez ami kissé zavart a regényben. Illetve hogy az utolsó 100 oldalon nagyon a végét akarta megírni az író, mint aki rájön hogy már írt annyi oldalt amennyit akart és varjuk el.
De alapvetően mindenkinek ajánlom, aki tisztában akar lenni azzal hogy miért volt Nyugat- és Kelet-Berlin.

richvar>!
Leon Uris: Armageddon

Nagyon jó könyv, igazi több szálon futó, sok érdekes karaktert felvonultató történet. A háború végéről, és az azt követő időszakról szól. Egészen a hideg háború kezdetéig követi nyomon a szereplők sorsát.

Nemes_Péter>!
Leon Uris: Armageddon

Elgondolkodtató és nagyszerű könyv volt! Terjedelmében azért kicsit soknak tartottam néhol (ezért a – fél csillag) de emellett lélektanilag is nagyon jó képet alkotott a szemben álló felekről. Ebből a szempontból csillagos ötös! Nagyon jól „olvasatta magát” és néhol én is rágtam a körmöm a feszült helyzetekben :) A történet vége, ami igazából csak egy „történelmi fejezet lezárása” mellbevágóan valóságos és elgondolkodtató. Biztos hogy következőnek egy vidám „tavaszi” könyv kerül a kezembe, a hidegháború borzalmai után. Bátran ajánlom a történelem iránt érdeklődőknek, könnyű regényes olvasmánynak, kikapcsolódásnak!


Népszerű idézetek

Bélabá>!

A könyvespolcok kötetek százai alatt roskadoztak. Sean végigböngészte a német, francia és angol nyelvű könyvek címeit: a könyvtár részint elemző kommentárokból, részint a harmincas évek közepi népszerű szépirodalomból állt. Jefferson, Paine és Thoreau kötetei előtt megjegyezte: – Igazán szép gyűjtemény.
– Szakadatlanul olvas, gyakran késő éjszakáig. Megkísérli behozni a schwabenwaldi évek miatt elmulasztottakat.

472. oldal

Razor P>!

Egy férfi nagynak tűnhet a saját és mások szemében, amikor erőszakoskodik az emberekkel. De egy nő szemében akkor tűnik nagynak, amikor eléggé szerény ahhoz, hogy azt mondja: bocsánat.

494. oldal, Harmadik rész: A hársfák soha többé nem borulnak virágba, Harmincegyedik fejezet (2014)

Bélabá>!

– Az első világháború végén szállt rám a Romsteinek családfői tisztsége. Nem vitatom meg önnel, a versailles-i szerződés jó volt-e, vagy rossz. A szövetségesek azt mondják, Németországot nem büntette meg eléggé. Mi, németek, úgy véltük, túlontúl szigorú volt. A versailles-i béke gyakorlati szempontok alapján bezáratta a gépgyárat, nem engedélyezték nekünk a termelést. Ennek a körzetnek a népe – és ez így volt Németország-szerte – éhezett, rettegett és nem volt munkája.

113. oldal

Bélabá>!

– Kezdetben Hitler többet adott nekünk, mint amit ígért. Helyreállította nemzeti önérzetünket, és újra dolgoztunk. A saját osztályombeliek között senki sem gondolta, hogy végül nem kerekedhetünk Hitler fölé. A történet hátralevő részét ismeri. A német népre kényszerített zsarnokság abszolúttá vált. Fojtogattak minket, képtelenek voltunk védekezni.

114. oldal

Razor P>!

Vacsora alatt Big Nellie elmondta Seannak, milyen kalandokban volt része Patton Harmadik Hadseregével, amikor benyomultak Csehszlovákiába. – Patton majdnem összeroppant, zokogott, amikor visszarendelték. Élt-halt azért, hogy ő vegye be Prágát. Amikor abbahagyta a sírást, elkezdett káromkodni. Egy álló órán át káromkodott anélkül, hogy egyszer is ismételte volna magát. Azt hiszem, hagynunk kellett volna, hogy ő vegye be Prágát.

146-147. oldal, Első rész: Találkozás az Elbánál, Huszonötödik fejezet (2014)

Bélabá>!

Herta egy kis zsákba rakott egy konzervdobozt, telve dohánnyal, amelyet cigarettacsikkekből dörzsölt ki; a csikkeket Bruno szedte össze a sörözőben. Berakott még néhány darab szappant, amelyet a mosás után megmaradt darabkákból olvasztott össze. Herta nagyon jól kiismerte magát a tiergarteni bolhapiac ügyleteiben, ahol engedélyezték a kereskedelmet. Megtanulta, hogyan kerülje el a szovjet katonákat, akik megszállási pénzben kapják a zsoldjukat, márpedig ez Berlinben szinte értéktelen volt, és a szovjetek még csak haza sem küldhették. Kénytelenek voltak ezért maguk irányítani a csereberepiacot, és irgalmatlan erőszakkal kötöttek üzleteket.
– Próbálj szerezni egy fényképezőgépet – mondta Bruno. – Van összeköttetésem néhány ami katonához. Egy tisztességes gépért akár egy tucat karton cigarettát is kaphatok. Egy tucat karton ami cigaretta! Tizenkét zacskó arany!

357-358. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Tomcsik Nóra: Tél Berlinben
Martha Hall Kelly: Orgonalányok
Stephen E. Ambrose: Az elit alakulat
Kate Quinn: A vadásznő
Anthony Doerr: A láthatatlan fény
David Benioff: Tolvajok tele
Anonyma: Egy nő Berlinben
Walter Lord: Hihetetlen győzelem
Alan Gratz: Menekültek
Amy Harmon: Homokból és hamuból