Ki ​látta Eileen W.-t? 4 csillagozás

Leon de Winter: Ki látta Eileen W.-t?

Egy nevenincs holland-angol fiatalember, a regény narrátora, londoni antikváriumának önként vállalt magányában, a mindennapi rutin langyos biztonságában, a véletlen önkényétől óvott monotóniában pergeti napjait. Ám egy napon, mégiscsak Véletlenül összetalálkozik egy különös fiatalasszonnyal, Eileennel, és amikor rövidesen szem elől téveszti, a kezdeti idegenkedés után erőt vesz rajta elfojtott vágya, hogy megismerjen „egy történetet”. Az eltűnt Eileen nyomába ered, adatokat gyűjt, kapcsolatba lép a feleségét kereső Marckal, Eileen férjével. A tényeket fantáziája segítségével feldúsítva, lépésről lépésre, mintegy mozaikkockákból rekonstruálja Eileen, Kevin (Eileen szerelmese) és Marc ellentmondásos viszonyának titokzatos történetét. Az északír katolikus-protestáns konfliktus vészterhes atmoszférájú színterén kibontakozó szerelmi-emberi tragédia mindinkább magával ragadja, Egy történetből az Ő történetévé is válik, és gyötrelmes önvizsgálatra készteti.

Eredeti cím: Zoeken naar Eileen W.

Eredeti megjelenés éve: 1981

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Európa Modern Könyvtár Európa

>!
Európa, Budapest, 1988
244 oldal · ISBN: 9630746085 · Fordította: Gera Judit

Várólistára tette 3

Kívánságlistára tette 1


Kiemelt értékelések

sophie P>!
Leon de Winter: Ki látta Eileen W.-t?

Ha valaki az első regényét írja, és lenyűgözi különben a Trisztán-legenda, egyik kedvenc írója Patrick Modiano, Bonnard pasztellképeivel nem tud betelni, és futni is szeret, az miért ne próbálná mindezeket az élményeket ebbe az első könyvbe beletenni, akármilyen nehéz is összehozni őket. Majd más könyvekbe ír mást is biztos.

Lett egy regény tehát, amelyben egy holland, Londonba áttelepült férfi összeismerkedik egy (pasztellszínű) fiatal lánnyal, aki szinte azonnal el is tűnik, majdnem nyomtalanul. A férfi a hátrahagyott nyomok mentén kutakodni kezd (pont, mint egy Modiano-hős), és egy különös szerelmi háromszögre bukkan, amely bizonyos elemeiben Trisztán, Izolda és Márk történetét másolja (leplezetlenül).

Hiába Eileen neve szerepel a címben, a főszereplő mégis az a bizonyos férfi, aki narrátor egyben. Útkereső, nézelődő (futás közben például), meditatív alak. Azt vártam végig, hogy kiderüljön, miért olyan fontos, hogy az a történet összeálljon, vagy hogy legyen egyáltalán, mi ez a megszállottság. A válasz (szerencsére) nem olyan egyértelmű, és épp ettől marad érdekes.

kaporszakall>!
Leon de Winter: Ki látta Eileen W.-t?

Zavaros. Adott két narrátor, a mindentudó (személye ismeretlen), meg a csaknem semmit sem tudó (a londoni könyvárus). A mindentudó – ahogy ez egy XIX. századi klasszikus elbeszélőhöz illik – elmondja Eileen W. történetét, tulajdonképpen csak a végkifejletet hagyja el. A csaknem semmit sem tudó pedig színezi a regény fonalát, nyomasztó helyszínrajzaival hátteret fest, és feltálalja az olvasónak a megoldatlan utolsó kérdést.

Értem, hogy miért a fenti bűvészkedés a szerkezettel: az író szegényesnek érezhette a klasszikus XIX. századi elbeszélői modort; soványnak a cselekményt (aminthogy az is), tán ezért fonta mellé az antikváriusi szálat. Ám a meglehetősen didaktikusan a szánkba rágott Trisztán/Izolda párhuzam még az észak-ír katolikus-protestáns ellenségeskedés tükrében is sántít valamelyest, és a szereplők sem valamennyien hitelesek. Valójában csak Eileen figurája igazán jól formált, a két férfialak annál kevésbé: Marc túlságosan is naiv, Kevin pedig – aki végül is egy 19 éves fűtésszerelő – leveleiben úgy szónokol, mint egy Wittgenstein emlőin nevelkedett filozófushallgató. Az ő személye a legkevésbé sikerült: nem egy igazi északír melósgyerek, hanem egy holland értelmiségi elképzelése arról, milyennek kéne lennie egy bonyolult lelkületű északír melósgyereknek. Nos, úgy vélem, nem olyannak, aki szerelmes leveleiben ilyen mondatokat ír: Gigászi párhuzamhegyeket másztam meg…

A klasszikus narrátori szál Eileen életéről korrekt, de önmagában kevés. Az író tehetségét dicsérik még a füstös-koszos-ködös vidéki és londoni leírások: remekül érzékeltetik a helybeli miliőt, a 80-as évek Britanniájának alulnézetből igen komor hangulatát. Ám pár jól lekerekített novella e kissé széteső regény helyett többet ért volna…

6 hozzászólás

Népszerű idézetek

sophie P>!

Az imakönyvek leheletvékony lapjainak egyidejű zizzenése! Az imazsámoly alá ragasztott, megkeményedett rágógumi! Hangosan éneklő anyjának lelkesen előremeredő, elrévült tekintete! Apja ismeretlen szomszédjának szájából kifröccsenő nyálcsepp apja bal kezén, melyet néma undorral töröl a kabátjába! Az előtte ülő, lófarkfrizurás lány sötétbarna hajában sárgán csillogó masni! Pénzdarabok csörrenése!

50. oldal

sophie P>!

Elieen elhatározta, hogy Dublinban elveszti a szüzességét.

(első mondat)

sophie P>!

Felrobbanni, teret engedni annak a kínzó, nyomasztó, várakozásteljes nyugtalanságnak.

45. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Hendrik Groen: Amíg élünk
Hella S. Haasse: Urug
Gerbrand Bakker: Az iker
Ilja Leonard Pfeijffer: Grand Hotel Europa
Selma van de Perre: Nevem Selma
Stephan Enter: Együttérzés
Eddy de Wind: Auschwitz, végállomás
Michel Faber: A bíbor szirom és a fehér
Jan de Hartog: Isten után az első
Harry Mulisch: A merénylet