Az ​ember és az abszolútum a Kabbala szerint 1 csillagozás

Leo Schaya: Az ember és az abszolútum a Kabbala szerint

Ha meg akarjuk érteni a Kabbala, avagy a zsidó ezoterizmus intellektuális premisszáit – amelyek megegyeznek az ezoterizmus vagy a metafizika általános premisszáival –, magunkévá kell tennünk azt az elgondolást, miszerint e tanítások kiindulópontjában nem az értelem öntörvényű működése, hanem a spirituális szemlélődés, a tiszta ihletettség, avagy az „intellektuális intuíció” áll. Amikor a tisztán logikus gondolkozás megkísérli, hogy az elvonatkoztatás segítségével a jelenségek szintje fölé emelkedjék, s ily módon ragadja meg azok transzcendens Princípiumát, kénytelen felismerni önnön határait – melyeket a megkülönböztető megismerés állít föl – , valamint azt, hogy nem képes túllépni rajtuk.

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Arcticus Libri Operis Magni Arcticus

>!
Arcticus, 2002
148 oldal · ISBN: 9638631619 · Fordította: Bökönyi Teodóra, Szilágyi Gyöngyi

Várólistára tette 2

Kívánságlistára tette 13


Népszerű idézetek

Cheril>!

A megszentelődés önnön részleges, előkészítő vonatkozásain túl tehát nem egyebet foglal magában, mint az ember egyesülését a «Szent Egyedülvalóval». Ám felvetődik a kérdés: megvalósítható-e a megszentelődés egy olyan «edomita» világban, mint a miénk. A Zóhár (Semoth, 7b) válasza erre a következő: «Jajj annak, ki ama korban fog élni! És mégis! Boldog az, ki akkor fog élni… és kitartó lesz a Hitben, mert meglátja az (isteni) Király boldogító Fényét!» A Zóhár itt arról a korról beszél, amelyben az «idők» már a «végükhöz» közelednek, és amelyben – épp ezért – már közel van a Messiás eljövetele. E ciklikus pillanatban – amely az összes orthodox hagyomány szerint már itt áll előttünk – el kell jönnie az isteni Könyörületességnek, hogy «könnyítő» kegyelmével világosságot hozzon a szellemi sötétségbe; az embernek az elmúlt korokban megannyi jámbor cselekedetről kellett tanúságot tennie; mostantól fogva ehelyett csak az Istenbe vetett megingathatatlan hit szükséges ahhoz, hogy megkaphassa azt az örökkön tartó «Örömet, amely a királyi Fény adománya». Az isteni «Bölcsesség Misztériumai», amelyeket századokon át csupán suttogva tanították és csak a szakrális kultúrák elit köreiben voltak ismeretesek, mára egy – a világ összes vallásának talajából kisarjadzó – tradicionális irodalom jóvoltából fokozatosan nyilvánosságra kerülnek. A Zóhár (Vajera, 118a) erről a következőket mondja: «Az Egyedüli Szent, legyen áldott, nem akar túl sok Misztériumot nyilvánosságra hozni a világban; ámde, amikor már csak karnyújtásnyira lesz a Messiás napja, még az aprócska gyermekek is megismerhetik a Bölcsesség Misztériumait… e napokban a mi Titkaink az egész világon elterjednek, mert ahogy az Írásban áll (Szof 3,9): "Akkor változtatom majd a népek ajkát tisztává, hogy mind segítségül hívják az Úr nevét, hogy egy akarattal szolgálják őt"».

jivanmukta>!

Kezdetben, valamennyi forma megteremtése előtt (Isten) alak és hasonlatosság nélkül való volt… De minekutána megteremtette az égi Ember (forma-feletti és prototipikus) Alakját, Szekerévé (az Immanencia hordozójává) tette őt, és alászállt benne (értelem feletti Transzcendenciájából), hogy megismertesse Önmagát…


Hasonló könyvek címkék alapján

Bugár M. István: Szabadság, szeretet, személy
Kónyi Sándor: A Biblia a keleti írások tükrében
Schmidt József: Ázsia világossága
Umberto Eco: A tökéletes nyelv keresése
Christoph Markschies: A gnózis
Hermész Triszmegisztosz: Tabula Smaragdina
Julius Evola: A szexus metafizikája
Alister E. McGrath: Bevezetés a keresztény teológiába
Hans Joachim Störig: A filozófia világtörténete
Jan Assmann: Mózes, az egyiptomi