Az ​északi fény kapujában 4 csillagozás

Lennart Meri: Az északi fény kapujában

Az ​észtek hazáját északról és nyugatról tenger övezi. Nagy hajósnép volt mindig. így nem véletlen, hogy a sarki tenger felfedezésében – főleg orosz lobogó alatt – számos észt vagy észtországi balti német vagy orosz tudós utazó is részt vett: Middendorff, Vrangel, Toll, Kyber, Walter, Forster, Dahl, Sauer. A szerző, Lennart Meri ezeknek a hideggel, jéggel, éhséggel harcoló és a harcban néha életüket áldozó felfedezőknek a nyomát követi a repülőgép, rádió és radar korszakában is életveszélyes és kalandos útján. Saját utazásának színes és humorosérzelmes leírásába beleszövi elődei érdemeit, küszködéseit, szenvedéseit és eredményeit. Leírása nemcsak földrajzi, ismeretterjesztő leírás; igen érdekesen és meleg hangon írja le találkozásait a tajmiri nganaszánokkal, tunguzokkal, jakutokkal, jukagirokkal és a függetlenségüket oly soká az egyenlőtlen erőviszonyok ellenére is megőrző csukcsokkal. Az északon élő szovjet tengerészekről, repülőkről, kutatókról színes képet rajzol: önzetlen… (tovább)

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Világjárók Gondolat

>!
Gondolat, Budapest, 1982
368 oldal · keménytáblás · ISBN: 9632811577 · Fordította: Bereczki Gábor

Kedvencelte 1

Várólistára tette 3

Kívánságlistára tette 5


Népszerű idézetek

psych P>!

Az ég sóhajtva felragyog, majd hosszú hetekre kialszik. A világ üres. Egyetlen szó vagy szín se merítené ki az itteni partok megkövesedett egykedvűségét, amelyről visszaverődnek a vágyak, a hasonlatok és a pillantások. Valami megnyílik előttünk, valami meg örökre bezárul.

66. oldal

psych P>!

Minden fordítás vég nélküli közeledés az eredetihez, amely mindig eléretlen marad; minden fordítás vég nélküli távolodás az eredetitől, melyből csak a téma és a szereplők őrződnek meg. Ez az optimista és a pesszimista értékelése. A pesszimisták ismert túlzók.

84. oldal

maneki_neko>!

Nagyanyám mesélte a következő történetet: jött egy ember a tundráról, ahol kúpsátrakban, jarangákban laktak. A tundrán éjszakázott, reggelre azonban eltűnt a vezérkutyája. Az ember a keresésére indult. A földkunyhó mennyezetén füstlyuk van, amelyet rozmárbéllel bélelnek ki. Az ember kereste a kutyáját, és beesett egy ilyen lyukon. A család éppen reggelizett, az ember közibük esett. Hajdanában senkinek se volt joga ahhoz, hogy a vendéget zavarja. így szóltak hát hozzá: „Ülj le és egyél velünk.” Az ember szégyellte magát, megköszönte, s így szólt: „Jól van, eszem, de mindenekelőtt a kutyámat kell megtalálnom.” Azoknak azonban, akik a füstlyukon beesnek, ott kell kimenniük. Ez volt a szokás, hogy magukat és a vendéget megvédjék a rossz szellemektől. A háziak segítettek a vendégnek kimászni.

291. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Csepregi Márta (szerk.): Finnugor kalauz
Riin Alatalu – Marju Kõivupuu: Az észt örökség
Diószegi Vilmos: Sámánok nyomában Szibéria földjén
Yrjö Kokko: A négy szél útja
A. F. Laktyionov: Az Északi-sark meghódítása
Anton Pavlovics Csehov: Szahalin
Sigrid-Maria Grössing: A Habsburgok szerelmi krónikája
Palló Gábor (szerk.): A honi Kopernikusz-recepciótól a magyar Nobel-díjakig
Vécsey Aurél: A huszárok
Pénzes János: Szeretem e napsütötte földet