Az ​északi fény kapujában 4 csillagozás

Lennart Meri: Az északi fény kapujában

Az ​észtek hazáját északról és nyugatról tenger övezi. Nagy hajósnép volt mindig. így nem véletlen, hogy a sarki tenger felfedezésében – főleg orosz lobogó alatt – számos észt vagy észtországi balti német vagy orosz tudós utazó is részt vett: Middendorff, Vrangel, Toll, Kyber, Walter, Forster, Dahl, Sauer. A szerző, Lennart Meri ezeknek a hideggel, jéggel, éhséggel harcoló és a harcban néha életüket áldozó felfedezőknek a nyomát követi a repülőgép, rádió és radar korszakában is életveszélyes és kalandos útján. Saját utazásának színes és humorosérzelmes leírásába beleszövi elődei érdemeit, küszködéseit, szenvedéseit és eredményeit. Leírása nemcsak földrajzi, ismeretterjesztő leírás; igen érdekesen és meleg hangon írja le találkozásait a tajmiri nganaszánokkal, tunguzokkal, jakutokkal, jukagirokkal és a függetlenségüket oly soká az egyenlőtlen erőviszonyok ellenére is megőrző csukcsokkal. Az északon élő szovjet tengerészekről, repülőkről, kutatókról színes képet rajzol: önzetlen… (tovább)

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Világjárók Gondolat

>!
Gondolat, Budapest, 1982
368 oldal · keménytáblás · ISBN: 9632811577 · Fordította: Bereczki Gábor

Kedvencelte 1

Várólistára tette 4

Kívánságlistára tette 5

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

cicus61 P>!
Lennart Meri: Az északi fény kapujában

Na, most egy kicsit elment a kedven az utirajzoktól. Ez a könyv tényleg olyan, mintha nem is utazott volna az író, csak innen-onnan ollózott volna részeket. Inkább a régebbi utazók által írt leírásokat rakta a könyvbe. Néha volt egy-két leírás a különféle népek életéről, de nagyon kevés. Unalmas volt nagyon.

1 hozzászólás
Ibanez P>!
Lennart Meri: Az északi fény kapujában

Ezt a könyvet merem ajánlani a „Hogyan ne írjunk útleírást” című kurzusra. A 100. oldalig egyszerűen csak kapkodtam a fejem, annyira érthetetlen volt, hogy most mi is van, kapunk a nyakunkba egy hatalmas adag, felsorolásszerű, „két mondattal később elfelejted, mit olvastál az előbb”- típusú történelmi részt, plusz mellé kis történeteket, amiről azt se tudni, hol a füle, hol a farka… közben azon is gondolkodtam, hogy most valamit félreolvastam és a szerző nem is utazott, vagy mi van?

A könyv nagy része máshonnan összeollózott, más felfedezők-utazók által a megjárt vidékekhez kapcsolódó útleírás-részletek. Hogy magával a szerzővel mi történik? Szinte semmi. Repül ide, repül oda, hajózik amoda, kártyázik a matrózokkal meg iszogatnak, de voltaképpen semmi izgalmas leírást nem kapunk. Nagyon-nagyon ritkán megcsillan egy-két tájleírás, pár mondatban, aztán a fény be is esik gyorsan a vastag jég alá, hogy ne is lássuk többé… Nagyon nehezen haladtam vele, nagyon unalmas volt, igazából követni is nehéz volt, most merre jár, az egész szerkesztésileg és írásmódját tekintve is egy katyvasz, alig volt benne érdekes rész.

A fókás mese viszont valahonnan ismerős volt, de nem ilyen befejezéssel…

Friedrich_Kass>!
Lennart Meri: Az északi fény kapujában

Nagyon erdekes könyv, azt Eszt etnologus Lennart Meri tollabol! Minden oldalat elveztem, jo stilusban leirt, hatalmas földrajzi ismeretanyaggal. A szerzö hajoval jarja be Oroszorszag jeges-tengeri partjat, talalkozik a Nyenyecekkel, Jukagirokkal, Jakutokkal, es Csukcsokkal. Sok törtenelmi szemelyeket is megemlit a könyveben, akik felfedezö uton jartak ezt a zord, de rendkivül szep tajat. Sok furcsa figurakkal is talalkozik Lennart Meri hosszu utazasa soran. Ezeket mind anekdotakent beleszövi az elbeszelesebe. Mindenkinek ajanlom ezt a nagyszerü könyvet, akik erdeklödnek a sarkvideki tajak es nepek irant.

4 hozzászólás
maneki_neko>!
Lennart Meri: Az északi fény kapujában

Megszenvedtem Lennart Meri könyvével. Valószínűleg félrevezetett a fülszöveg, mely szerint: 1. az utazása érdekes volt, 2. sokféle néppel találkozott. Főleg az utóbbi érdekelt, azért is vágtam bele a könyvbe, mert ezekről a népekről akartam olvasni. Ezzel szemben a könyv nagy része a hajó- és repülőutakat írja le – számomra rettentő unalmasan – és az eldugott nemzetek tagjairól csak a végén kapunk bővebb leírást, amikor a csukcsoknál van, a többi elenyészően kevés. Ezen kívül még az előtte arra járó, régi utazókról mesél, ez sem ragadott meg különösebben. Meri stílusa is olyan furcsa: néha olyan szűkszavú, hogy nem is értem hirtelen, mi történt, néha pedig csapong, filozofál.


Népszerű idézetek

psych P>!

Az ég sóhajtva felragyog, majd hosszú hetekre kialszik. A világ üres. Egyetlen szó vagy szín se merítené ki az itteni partok megkövesedett egykedvűségét, amelyről visszaverődnek a vágyak, a hasonlatok és a pillantások. Valami megnyílik előttünk, valami meg örökre bezárul.

66. oldal

psych P>!

Minden fordítás vég nélküli közeledés az eredetihez, amely mindig eléretlen marad; minden fordítás vég nélküli távolodás az eredetitől, melyből csak a téma és a szereplők őrződnek meg. Ez az optimista és a pesszimista értékelése. A pesszimisták ismert túlzók.

84. oldal

maneki_neko>!

Nagyanyám mesélte a következő történetet: jött egy ember a tundráról, ahol kúpsátrakban, jarangákban laktak. A tundrán éjszakázott, reggelre azonban eltűnt a vezérkutyája. Az ember a keresésére indult. A földkunyhó mennyezetén füstlyuk van, amelyet rozmárbéllel bélelnek ki. Az ember kereste a kutyáját, és beesett egy ilyen lyukon. A család éppen reggelizett, az ember közibük esett. Hajdanában senkinek se volt joga ahhoz, hogy a vendéget zavarja. így szóltak hát hozzá: „Ülj le és egyél velünk.” Az ember szégyellte magát, megköszönte, s így szólt: „Jól van, eszem, de mindenekelőtt a kutyámat kell megtalálnom.” Azoknak azonban, akik a füstlyukon beesnek, ott kell kimenniük. Ez volt a szokás, hogy magukat és a vendéget megvédjék a rossz szellemektől. A háziak segítettek a vendégnek kimászni.

291. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Csepregi Márta (szerk.): Finnugor kalauz
Riin Alatalu – Marju Kõivupuu: Az észt örökség
Diószegi Vilmos: Sámánok nyomában Szibéria földjén
Yrjö Kokko: A négy szél útja
A. F. Laktyionov: Az Északi-sark meghódítása
Anton Pavlovics Csehov: Szahalin
Sigrid-Maria Grössing: A Habsburgok szerelmi krónikája
Palló Gábor (szerk.): A honi Kopernikusz-recepciótól a magyar Nobel-díjakig
Vécsey Aurél: A huszárok
Pénzes János: Szeretem e napsütötte földet