Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Ráklépésben 20 csillagozás
Az És rajta ki segít? című, nálunk is nagy sikert aratott regény szerzőjét, Lennart Fricket a mai, hétköznapi, mikrorealista élet ábrázolójaként, pszichologizáló íróként tartjuk számon. A Ráklépésben egyetlen nyárvégi nap történetét sűríti pergő ritmusú regénybe. Egy Stockholm közelében levő szigetre, egy vízparti nyaralóba Victor és Lizzy vendégeket hív. Három pár, hat ember – szövevényes rokoni, szerelmi, baráti kapcsolatok. A nap eseményei szokványosak: a házigazdák készülődnek, a vendégek reggel hajóra szállnak, megérkeznek, ebédelnek, fürdenek, napoznak, pihennek, csónakáznak, este nagy vacsorát esznek, isznak, s a napot éjjeli fürdéssel fejezik be.
Mindez persze csak keret. A regényben egy hatszereplős dráma van elrejtve – a dráma a szereplők közös múltjából, rendezetlen életéből, problémáik megoldhatatlanságából fakad. Az éjszakai fürdőzés – és maga a regény – meglepő véget ér: a koromsötét vízből eggyel kevesebb szereplő mászik vissza a stégre – valaki hiányzik.
Eredeti megjelenés éve: 1979
A következő kiadói sorozatban jelent meg: Európa Modern Könyvtár Európa
Kedvencelte 2
Várólistára tette 5
Kívánságlistára tette 4
Kiemelt értékelések
Egy nap. Egy történet. Hat szempont.
Vagy hat történet egy napba sűrítve.
Ha nem olvassuk el a fülszöveget, akkor is sejteni lehet már az elején, hogy ennek nem lehet jó vége.
Túl bizonytalan mindenki. Mindenki másként látja önmagát, mint a többiek őt. Kik is vagyunk valójában? Milyennek szeretnénk látszani mások előtt? Mit szeretnénk hinni? Azt, hogy tökéletesek vagyunk, vagy azt, hogy mások annak látnak? Mi kell ahhoz, hogy mindezt átgondoljuk?
Minden találkozás lehet egy önismereti terápia. Miért szervezünk összejöveteleket? Miért épp azokat az embereket hívjuk meg a saját kis szigetünkre, akivel valaha valami bajunk volt? Kinek akarunk bizonyítani? Mit akarunk bizonyítani? Azt, hogy jól mennek a dolgaink? Azt, hogy ezúttal jól választottunk? De tényleg így van?
Érdekes regény ez, kicsit ambivalens érzéseim vannak, mert egyrészt nagyon tetszett, másrészt kicsit másfajta befejezésre számítottam. A történet egy napot ölel fel, amelyet hat szereplő szemszögéből ismerhetünk meg. Victor, és felesége Lizzy vendégül látják Lizzy nővérét és férjét, illetve Victor volt feleségét és élettársát. Victor nagy elánnal készül a vendégek fogadására, ám Lizzy a háta közepére sem kívánja az egészet, és nem ő az egyetlen. A feszültség már az első pillanattól fogva tapintható, rengeteg kimondatlan és feloldatlan konfliktus remeg a levegőben, mindenki megjátssza magát, és erőnek erejével arra koncentrált, nehogy egy apró darabot is megmutasson önmagából, főleg a félelmeiből. Több szereplő ki nem állhatja egymást, és bizony nem mindenki illik össze azzal, akivel éppen együtt van, amit csak az nem vesz észre, aki nem akar. Félresiklott életek, sok műmosoly, szereplők, akik egymás szemét legszívesebben kikaparnák – de azért disztingálvnak, mert hát vendégségében úgy illik –, jó néhány pohár alkohol, és a bonyodalmak garantáltak. A szerző nagyon szépen és finoman jeleníti meg a kapcsolati dinamikát, emiatt nagyon szerettem. Ráadásul bravúrosan érzékelteti azt is, hogy mennyire mélyre nyúlnak a karakterek problémái és egymás iránti ellenszenve, holott csak egy napot szán arra, hogy bemutassa a viszonyokat, de egyértelműen érződik, hogy itt ősi sérelmek csatáznak. Viszont ahhoz képest, hogy mennyi elfojtott indulat jelenik meg a történet során, furcsálltam, hogy nem volt tetőpont. Vagyis volt, de csak félig bontakozott ki, spoiler, ez a rengeteg feszültség számomra ennél kicsit katartikusabb lezárást kívánt volna meg.
Egy nap történetét meséli el ez a feszült légkörű regény, hat ember (három pár) szemszögén keresztül, akik az egyik pár nyaralójában gyűlnek össze. A szereplők a saját gondjaikkal vívódnak, a kedélyeskedő vendégeskedés során pedig nem csak a finom falatokat kóstolgatják, hanem egymást is: próbálják felmérni, hol a helyük, mi a szerepük ebben a játszmában. Mert ez egy játszma, mindenki úgy érzi, hogy az összejövetelnek valami célja van, és ez a sejtelem ott lebeg a háttérben az egész történet alatt, az utolsó oldalakig fokozva a drámai feszültséget.
Már csak arra vagyok kíváncsi, milyen élmény lett volna úgy olvasni ezt a sztorit, hogy nem ismerem a fülszöveget, ami egy az egyben lelövi a csattanót?
Egész jó lélektani regény, néha talán kicsit unalmas leírásokkal.
Tetszik, hogy az étkezés egy központi eleme a könyvnek, valahogy mindig az étel hozza ki a konfliktusokat. (Kicsit eszembe jutott az Augusztus Oklahomában evős jelenete.)
Felszínes kapcsolatok, elfojtott problémák, sok boldogtalanság és persze feszkó. Bár ezeket az egy nap alatt kialakuló párcseréket (khm), még ezek fényében is kicsit erőltetettnek érzem.
Hat ember, mindegyikük a saját és a másik öt szemében – ki hogy lát kicsodát; ki hogy látja magát; ki mit akar; ki kinek akar keresztbe tenni; stb.
Jól megírt, végtelenül feszült, lélekboncolgatós, aprólékos, ön- és egymásmarcangolós, játszmázós történet, aminek – tudod – úgysem lehet jó vége. (Akkor is tudod, ha nem olvasod el a fülszöveget.)
Jó könyv.
Egyetlen nap története hat ember szemén keresztül. A váltott szemszögből elmesélt történetből folyamatosan bontakozik ki az egymáshoz való kapcsolódásuk. Mindenki titkolja az igazi érzéseit, szerepet játszik, s közben a többiekről ítélkezik.
A nyomasztó, feszültséggel teli légkörben az vártam, mikor robban a bomba, és mikor torkollik ez az egész összejövetel egy óriási veszekedésbe.
Kár, hogy a fülszöveg előre leírja, mivel záródik a nap. Ennek ellenére eléggé nyitott marad a vége.
Szerettem volna, ha van megoldás a végén. Az nincs. Meglepetés sincs, mert azt meg lelövi a fülszöveg. És azt hiszem, a „Baklövés” jobb volt ennél Fricktől.
Másrészt vannak nagyon jó tulajdonságai. Adva van hat ember, három férfi és három nő, akik többféle módon kapcsolódnak egymáshoz múltban és jelenben, és valami oknál fogva együtt töltenek egy hétvégét a Stockholm-környéki szigetek egyikén egy nyaralóban. Vannak köztük, akik házasok voltak, vannak, akik most házasok, néhányuknak vannak közös gyermekeik.
A hat főhőst felváltva követi a narrátor egyes szám harmadik személyben, de mégis az ő nézőpontjukból. És ebben rejlik a regény egyik legjobb tulajdonsága: mindenkinek nagyon sommás véleménye van a többiekről, lenézik, megvetik és sajnálják egymást – belülről nézvést mégis mindegyikükben munkál a hit, hogy az ő viselkedésük és személyiségük hibátlan. Ez az igazán érdekes a könyvben. Na és persze annak a kibogarászása, hogy a történet kezdete előtt ki kit és honnan ismer.
Egy nagyon hosszú nap története-egy nap alatt el is olvasható, de annyira tömör, mint egy Bergman-film vagy mint egy „tipikus” skandináv tragédia. A szereplők a rokoni vagy egyéb szálakon kívül különböző titkos afférok következtében is kapcsolatban állnak egymással: lényegében ezeket a viszonyokat tárja fel a könyv. Az is kiderül, ki mennyire elégedett az életével, és képes-e bármelyik szereplő mások kritizálása mellett önmaga őszinte elemzésére. A fülszövegből kiderül, hogyan végződik a nap-mintha egy A. C. krimiben lennénk-de ez szerintem kicsit sem csökkenti az izgalmat.
Nagyon jó volt olvasni, de azért közben is azt gondoltam, hogy kamu. Pszichológiai regény akar lenni, de az író nem ért különösebben az emberi lélekhez. Ellenben nagyon jól meg tud idézni érzéki benyomásokat, milyen egy kissé szúrós ágytakaró, vagy egy napsütötte szikla érintése. De az embereket testileg sem sikerült igazán megrajzolni, nem állt össze nekem a pixelekből a kép.
Az első kör, amikor minden szereplő bemutatkozott, még rendben volt, később viszont karikatúrává váltak, és teljesen hiteltelenül viselkedtek.
Népszerű idézetek
Nincs jobb a reggeleknél – gondolja, és bal kezével addig kotorászik a földig érő, rozsdabarna függöny mögött, míg sikerül az erkélyajtó kilincsét lenyomnia anélkül, hogy a kávé kilöttyenne a tálcára.
(első mondat)
– Nem szabadna elzárkóznod a világtól – mondogatta, amikor ő igyekezett kitérni –, senkinek sem tesz jót, ha olyan magányosan él, ahogy te. Az ember csak akkor jelent önmaga számára valamit, ha van valaki, akinek sokat jelent.
Akkor ez igen bölcs mondásnak hangzott, s ő sohasem tudott rájönni, milyen ellenérvet lehetne ellene felhozni.
VII:3
Hasonló könyvek címkék alapján
- Fredrik Backman: Az ember, akit Ovénak hívnak 95% ·
Összehasonlítás - Fredrik Backman: Győztesek 95% ·
Összehasonlítás - Lars Kepler: A bosszúálló 94% ·
Összehasonlítás - Fredrik Backman: Hétköznapi szorongások 94% ·
Összehasonlítás - Margit Sandemo: Halálos bűn 94% ·
Összehasonlítás - Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: A Karamazov testvérek 92% ·
Összehasonlítás - Hamvas Béla: Karnevál 93% ·
Összehasonlítás - Stieg Larsson: A lány, aki a tűzzel játszik 92% ·
Összehasonlítás - Sofia Lundberg: Az elveszett nevek füzete 92% ·
Összehasonlítás - Majgull Axelsson: Nem vagyok Miriam 93% ·
Összehasonlítás