Cseréptörés ​/ Mellékszereplők 2 csillagozás

Lengyel Péter: Cseréptörés / Mellékszereplők

Cseréptörés
A ​regény hőse, Bárán János, egy budapesti külvárosban, utcagyerekként ipiapacsozik. Felnőtt már, túl van a harmincon, amikor emlékezetében, gondolatokban végigjárja a gyerekkort, mert rádöbben, hogy hiányzik életéből a múlt, az első mozdulatoknak, szavaknak ideje, amit az ember megőriz, tagad vagy vállal, amiből felépíti énjét, önmagát, és elhatározza, hogy utánajár eltűnt emlékeinek, annak, amit a mondat: \"apja eltűnt a háborúban\", magában rejt. Hiszen ami megtörtént, nem tűnhet el nyomtalanul, őrzi a tárgyi világ, a város, egy utcaburkolat, egy házfal: Budapest.

Mellékszereplők
A Mellékszereplők története az ötvenes-hatvanas évek fordulóján játszódik. Emlékezetes időszak volt ez közelmúltunkban, jelenünkbe átszövődő változások kezdete. Nem történelmi erejű megrázkódtatások jellemezték, hanem a belső átformálás, az életszemlélet- és életmódváltás s mindenekelőtt az ifjúság életstílusának átalakulása. Az életigenlő bizalom és a mindennapi… (tovább)

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Korjellemző magyar próza/irodalom 1945-1990

>!
Babits, Szekszárd, 2000
446 oldal · keménytáblás · ISBN: 9639272183

Kedvencelte 1

Várólistára tette 1


Népszerű idézetek

Földi_Olinda>!

Az apám dögcédulatartójával játszottam a Dereglye utcában éveken át, gondolta. Raktam ide, raktam oda. Kettényitottam, kis levelet dugtam bele, kenyeresautónak használtam, tologattam a kockák között a padlón, nem tudtam, hogy mi az, nem volt, aki rám üvöltsön, és kiverje a kezemből. Kutyakölykök játszanak így a temetőárok mellett kifordult koponyával, emberkölykök nem.

166. oldal (Cseréptörés)

Földi_Olinda>!

„Nézd meg ezeket az arcokat. Mind egyformák. Van erre nálunk otthon egy szó, nem ismered? Káderkövér.” Húsvétné arca azt sugallta, hogy egész formálódásának az volt a célja, hogy kitöltsön egy kockát, az „akikre büszkék vagyunk” vagy „ városunk küldöttei” felírású falragaszon, s most már csak az van hátra, hogy elérjen a négyzet sarkaiba is.

22. oldal (Cseréptörés)

Földi_Olinda>!

„…hogy ez a gyermeki boldogság valóságos boldogsággá váljon… a véren és a könnyön át, a hamun és a füstön át: valódi felnőtt boldogsággá, amelynek alapja már nem a tiszta szívű ártatlanság, hanem a világ felismert komolysága, felismert és megtagadott igazságtalansága, a világ befogadott fájdalma…”

51. oldal (Cseréptörés)

Földi_Olinda>!

Fekete-fehérben álmodott, mint legtöbbször.

111. oldal (Cseréptörés)

Földi_Olinda>!

A következőt fogom tenni – mondta Evetkének –: megszerzem magamnak az ezerkilencszáznegyvenhármas évet, és azt a helyet a német keleti fronton, minden pillanatát és minden centiméterét. Akkor befejeződik számomra is a második világháború. Visszaszerzem az apám életét.

13. oldal (Cseréptörés)

Földi_Olinda>!

Visszatartotta a pavlovi reflexként beléivódott állampolgári félelem.

28. oldal (Cseréptörés)

Földi_Olinda>!

Abban az időben hónapokon át tervezett egy fényképet. Nem volt gépe, úgy látta a város darabjait mégis; keretbe, a fekete és a fehér arányaiba-árnyalataiba szerkesztve. Azt a felvételt ő akarta megcsinálni. Megkeresni.

30. oldal (Cseréptörés)

Földi_Olinda>!

A gyerekarc a fényképen még riadt sem volt. Nem volt semmilyen. Mint amelyet az életösztön mimikrire késztet. Hogy ne lássák meg.

30. oldal (Cseréptörés)


Hasonló könyvek címkék alapján

Békés Pál: Csikágó
Tóth Krisztina: Akvárium
Gárdonyi Géza: Ida regénye
Fehér Klára: A tenger I-II.
Száraz Miklós György: Lovak a ködben
Kosztolányi Dezső: Nero, a véres költő / Édes Anna
Ottlik Géza: Buda
Bertha Bulcsu: A kenguru
Szentiday Klára Mária: A táncoló betyár
Ottlik Géza: Hajnali háztetők