Igéző ​/ Kicsi, mérges öregúr / Oldás és kötés 7 csillagozás

Lengyel József: Igéző / Kicsi, mérges öregúr / Oldás és kötés

Lengyel József méltatlanul elfeledett, háttérbe szorult magyar író. Művei mindazonáltal a magyar próza gyöngyszemei. A Ciceró Könyvstúdió ezt a hiányt kívánja pótolni e három klasszikus értékű elbeszélés kiadásával.

Eredeti megjelenés éve: 2007

>!
Ciceró, Budapest, 2007
138 oldal · ISBN: 9789635395743

Várólistára tette 3

Kívánságlistára tette 5


Kiemelt értékelések

>!
Arianrhod MP
Lengyel József: Igéző / Kicsi, mérges öregúr / Oldás és kötés

A neten bóklászva az Igéző című novelláról olvastam valahol, hogy mennyire érthetetlennek tartotta a kritikus, hogy egyáltalán kiadták, sőt, még méltatták is. Ezért megnéztem, hogyan értékelték a molyok. Meglepett, hogy együtt találtam az elbeszélést az Oldás és kötés című másik mű mellett, hiszen valamikor réges-régen az ebből készült film az egyik kedvencem volt. És még csak azt se tudtam, hogy ki volt az írója mindeddig.

@sztimi53 értékelése meggyőzött, hogy ezt nekem azonnal el kell olvasnom, és így is tettem. Nem sorrendben haladtam, először a Kicsi, mérges öregúr ríkatott meg, nem utolsó sorban az élmény ismerős mivolta miatt. Olyan volt, mintha egyenesen nekem íródott volna. A tragédiát szenvtelen, egyszerű módon vetette papírra Lengyel József, és rögtön az jutott eszembe, ha én írtam volna meg, mennyire érzelgős és keserű lett volna a hangvétele. És mennyivel kevésbé ütött volna…

Az első novella után belenyugodtam, hogy ez az olvasmányélményem nem a vidámak közé fog tartozni, és az ismerőssel folytattam, az Oldás és kötéssel. Itt már sokkal több érzelem dolgozik a sorok között, de a stílus maradt egyedi, realista hangú, rövid, velős párbeszédekkel körvonalazott és lényegre törő. A feszültséget sokkal inkább megadja ez a hangvétel, a hallgatásokkal tűzdelt tőmondatok, mint ha hosszas cicerói körmondatokkal filozofált volna az író, és magyarázgatja, amit amúgy sem szükséges.

Utoljára tartogattam az Igézőt, talán mert a címe megigézett, csemegének. És az is, szerintem a két másik kiváló novella mellett ez viszont remekmű. Nem kifejezetten optimista darab, csendesen kesernyés, csöndesen belenyugvó a változtathatatlanba: az emberi természet tüköre. És igen, ez hozzám szól, sokkal inkább, mint a másik kettő. Mert a főszereplő pontosan ugyanarra a következtetésre jut, mint én magam jutottam, és ugyanúgy is választ.

Ritkán találkozom ennyire maradandó élményt jelentő irodalmi alkotásokkal, novellákkal főleg. Életemben két olyan, magyar írótól származó, elbeszélés volt eddig, amelyeket nagyon fiatalon olvastam, és még mindig emlékszem rájuk, az Igéző most besorolt harmadiknak.

És szeretnék én annak a kritikusnak mélyen a szemébe nézni…

6 hozzászólás
>!
sztimi53 P
Lengyel József: Igéző / Kicsi, mérges öregúr / Oldás és kötés

Vámos Miklós írta: „Ám akinél van hitelem, olvassa el gyorsan a Kicsi mérges öregurat. Az Oldás és kötést. Az Igézőt.” Szerintem hallgassatok rá.

2 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
Arianrhod MP

Szenet égetni nem olyasféle, mintha papirost rondítsz. Nem köll hozzá protekció. Az írótoll az hol kacsint, hol elszalad. De a lapát, fűrész, fejsze az mind olyan szerető, aki nem bánja, ha szorítják, nem szalad el.

Igéző

>!
Arianrhod MP

A gyűléseken, mi tagadás, néha elaludt. Templomba a régi világban se járt. Ha a húga az Úr végtelen hatalmára fordította (immár mind ritkábban) a szót, és arra, hogy mindennek oka és kezdete Isten végtelen bölcsességében keresendő, Andrián rendszerint csak ennyit felelt: „Nem az én szakmámba tartozik. Én fizikus vagyok.”

Kicsi, mérges öregúr

>!
Arianrhod MP

Gyuri bácsi pedig, ilyen izgalom után gyorsan lement az intézet pincéjébe, és azonnal rágyújtott öblös cseréppipájára. Mert Gyuri bácsi nagyon pipás ember volt, de csak itt a pincében, úgyszólván a föld alatt. És míg pipált, arra gondolt, hogy a dohányzás se istennek, se rendes embernek nem tetsző, káros és megvetésre méltó szenvedély, de hát őrajta már semmi se segíthet.

Kicsi, mérges öregúr

>!
Arianrhod MP

Jól csőszködött az idegen, minden rendben volt, de azért kezdték nem szeretni, mert látszott, hogy szívesen van ott kint, egyedül. Ahelyett, hogy szóba próbálna elegyedni, ahelyett hogy kérdezné, nem tudnának-e neki valahol szállást adni, ha a tavaszi csőszködés megszűnik, ahelyett hogy szerényen vagy hencegve, akárhogyan is, de elmondaná, ki ő, mi ő és mindenfélét. – Szeret egyedül lenni. Ha henceg, a háta mögött biztos kinevetik, de megszeretik, ha panaszkodik – megsajnálják. De nem tetszett, hogy csak ül, kinn, hol a vetőmag tetején, hol a tűz mellett, ha nem kérdezik, hallgat, és ha kérdezik, csak kurtán felel.

Igéző

1 hozzászólás
>!
Arianrhod MP

Annyit mások is tudtak, hogy nem magaszántából van itt, de hogy miért, azt ő maga se tudta volna szavakba foglalni. Valahol, valahogy, valami nagy igazságtalanság történt vele, a legnagyobb, mikor igazság válik igaztalanná, és túlnő az emberen. Bűnös ebben a bűntelen, az áldozó az áldozat, aki már csak azt kívánja, hogy sebzett vadként elfeküdhessen a bozótban, csendesen, kihűlőn, szabadon.

Igéző

>!
Arianrhod MP

– Persze hogy megjövök. Mit csinálnék a faluban? Nem is volna hol aludjak.
– Aludni alhatnál nálunk is, az semmi. És meghívást is kapnál, ha akarnád. Hö? – és rákacsintott társára. – Menyecskét még nem néztél magadnak?
– Ne bolondozz!
– Nana. A legényidő igaz, elmúlt fölötted, de valami nagyseggű vénecske özvegyasszony még szívesen kimosná a gatyádat.
– Magam mosom.

Igéző

>!
Arianrhod MP

Az ilyen vizsgáztatást a diákok füstdühnek nevezték, némelyek „furor teutonicusnak”, ami csak avval magyarázható, hogy a fizikusok nem tudnak latinul.

Kicsi, mérges öregúr

>!
Arianrhod MP

– Értem. Csak hát nem lesz itt baj. Az idén, látod, vetni is tudok még.
– Méghozzá kendert – próbált mellébeszélni a fia.
– Ha egyszer érdemes. Kötél is köll. Nem nekem – nevetett huncut szemmel –, mert rám nem szól a mondás: „Aki nem akar megöregedni, akassza föl magát.” Én már megöregedtem, és minden úgy van, ahogy köll – mutatott az unokákra.

Oldás és kötés

>!
Arianrhod MP

De neki rossz lehet muszájból itt élni, furcsa, nem szeretett, érthetetlen és kegyetlen muszájból, magányosan, férfikora végén. Mert annyit persze tudtak, hogy nem magaszántából került ide ez az idegen.

Igéző

>!
Arianrhod MP

– Ni ezt a lovat – és most hátrafordította arcát a nyugodtan álló ló felé –, ezt a lovat nálam nem ütik. Ha megharagít, az anyját szidom. Tisztességes ló ebből is ért, ha tisztességes ember kezén van.

Igéző


Hasonló könyvek címkék alapján

Bächer Iván: Utóíz
Fekete István: Őszi vásár
Gárdonyi Géza: Az én falum
Krasznahorkai László: Megy a világ
Fekete István: Az erdő ébredése
Fekete István: Régi karácsony
Lázár Ervin: Tuvudsz ivígy?
Kosztolányi Dezső: Esti Kornél kalandjai
Schäffer Erzsébet: Pókfonálon
Krasznahorkai László: Seiobo járt odalent