Fegyverhordó ​Ndolo naplója 8 csillagozás

A történet Nairobiban és Kenya ősi vadászterületein játszódik. Ndolo, a wakamba törzsből származó vadász Nairobiban él, és a Safariland munkatársaként keresi kenyerét, fehér főnöke, Stub meg a vajat a kenyerére. A Safariland iroda európai vadászokat kalauzol, és hozzásegíti őket a zsákmányhoz vagy éppen azt próbálja elérni, hogy ne lőjenek le túl korán mindent, amire vágynak, mert akkor Ndolónak mégsem lesz meg a kenyere, illetve Stubnak a vaj a kenyerére.
A vadászat viszontagságait, két magyar vadász és a szolgálatukban álló afrikaiak kalandjait, gondjait Ndolo, a fegyverhordó 1928-29-ben írt naplójában beszéli el.
Számomra nem világos, hogy ez a naplóregény fikció-e, vagy egy valóságos személy valódi naplója. Lengyel József előszava az utóbbit állítja. Ez esetben viszont kérdés marad, hogy mi köze az egész írásnak a szerzőként azt jegyző Lengyelhez.

Ha az első oldalon, nem említi Lengyel, az „osztrák-magyar lordfélé”- t, akkor egy laza, humoros, "vadászélményekkel” teli történetről beszélnék.
(https://moly.hu/idezetek/976474)
Mivel azonban az utalás megtörtént és utána nézve gyanúm igazolódott, hogy gróf Széchenyi Zsigmondról ír a szerző, végig bántóan motoszkált bennem a sorok között fellelhető irónia. Ugyan magát Széchenyit már nem gúnyolják a könyv csipkelődései, de emlékét igen. Vajon mennyi köze volt az író beállítottságának és a kor politikájának ahhoz, hogy ez a könyv 1978-ban megjelent?
Ennek ellenére tetszett a kötet. Kikapcsolt gördülékeny cselekménye, megmosolyogtatott számos történése.

Klasszikus értelemben nem egy kiemelkedő alkotás, de kivételes és figyelemfelkeltő vadásztörténet. Átmenet egy napló és egy leírás között.
Két úri kocavadász és negyvenöt ember a szolgálatukban. Bivaly, elefánt, orrszarvú, vagy ami éppen jön, mindenre lőnek. Az eredmény nem a vadászok érdeme, de hát miért fizetik a kísérőket? Az diadal viszont a vadászoké.
Ez a dióhéj és van még mit feltörni, fogyasztani; és tartogat a történet meglepetést is.
Négy csillag!

Hát, elég bizarr könyv. Igazság szerint maga az egész cselekmény nem lenne rossz, vicces, jópofa, és igazából nekem az afrikai világ ábrázolásával sincs gondom (még akkor sem, ha a könyv rövidsége miatt ez is kicsit primitívebbnek hat a kelleténél). Viszont politikai kiáltványnak, paródiának készült, annak meg elég gáz, hiszen a szerző Széchenyi Zsigmondot gúnyolja végig, mégpedig olyan módon, amihez a könyv stílusa nagyon nem megy. Ha ezt az utóbbit elfelejtjük, akkor rövidsége miatt egy gyors olvasmánynak viszont tökéletesen megfelel.